A "mi lett volna, ha..." típusú felvetésektől a történészek egy része idegrohamot kap, a másik része egyszerűen nem foglalkozik vele, a harmadik rész pedig szívesen elbabrál a lehetőséggel, persze hangsúlyozva, hogy ez csak amolyan gondolatkísérlet, senki ne vegye komolyan. Az újságírókat nem kötik ilyen szabályok, úgyhogy a mai posztban röviden ismertetem Martin Kettle írását.

A The Guardian szerkesztője és állandó szerzője néhány évvel ezelőtt az egyik cikkében azt tárgyalta, hogy (szerinte) mi lett volna a következménye annak, ha az első világháborút az Antant elveszíti, Németország (és a központi hatalmak) pedig megnyerik. Ma, alig néhány nappal a Nagy Háború befejezését jelentő compiégne-i fegyverletétel századik évfordulója után játszadozzatok el ti is a gondolattal, de előtte olvassátok el Kettle találgatásait (az eredeti cikk, amiből ezeket vettem, ezen a linken érhető el), majd szedjétek apró darabokra azokat, ahogy szoktátok :-)

Lássuk, a virtuális német győzelem milyen fontosabb következményeivel számolt a brit újságíró. Hangsúlyozom: ezek az ő megállapításai, tehát ha nem értesz egyet velük, ebben az esetben - kivételesen - nem a Lemilblogot és nem a poszt szerzőjét kell lehülyézni.

1.) A háború könnyen végződhetett volna német győzelemmel, ha az 1918-as tavaszi offenzívájuk (a Kaiserschlacht) sikeres és eljutnak a La Manche csatornáig.

2.) Kétségtelen, hogy egy Németország által uralt Európa következett volna, de melyik Németország alakította volna a földrészt? - kérdezi Kettle. A Bismarck-i militarista, konzervatív és elnyomó porosz mentalitás, vagy az a Németország, amelyik a korai 20. század legnagyobb munkás-megmozdulásainak adott otthont?

3.) Ha az 1918-at követő Németország egy győztes, magabiztos és nem egy bosszúszomjas és megalázott állam, talán Hitler felbukkanása és fokozatos erősödése sem következik be, vagy legalábbis kisebb valószínűséggel. Ebben az esetben talán elmarad a második világháború és a holokauszt is.

4.) Ha elmarad a holokauszt, a cionista mozgalom nem részesül nemzetközi erkölcsi támogatásban és az ebből fakadó erőre sem tesz szert. A Közel-Kelet térképe is egészen másként nézne ki, mint ma, már csak azért is, mert Törökország ebben az esetben a győztesek közé tartozna.

5.) A Kaiser-i Európában a fasizmus bölcsője nagy valószínűség szerint a legyőzött Franciaország lett volna és nem Németország, de katonailag Párizs nem igazán tudott volna erősödni, hiszen a szénbányái és az acélolvasztói java a németek által ellenőrzött Elzászban maradt.

6.) A vesztes britek kénytelenek lettek volna átadni legyőzőiknek a közel-keleti érdekeltségeiket, s nem tudták volna továbbra is kordában tartani az indiai szubkontinens nacionalistáit. A Brit Birodalom gyakorlatilag fenntarthatatlanná vált volna már 1918-ban, s napjainkban egy szerény észak-európai szocáldemokrácia lenne, mondjuk mint Dánia.

7.) Ami az USA-t illeti: egy határozottan izolacionista hatalommá vált volna, amelyik tartózkodik attól, hogy beavatkozzon a nemzetközi rendszer alakításába. Roosevelt a harmincas években megoldotta volna Amerika háború utáni gazdasági problémáit, de az ország többé nem vett volna részt európai háborúban; talán egyet mégis meg kellett volna vívnia Japánnal, még ebben az alternatív valóságban is.

8.) A Szovjetunió - mint a győztes Németország óvatos, de erős szomszédja - lett volna a legnagyobb destabilizáló tényező a földrészen, de szinte biztos, hogy nem támadták volna meg 1941-ben. És ha elmarad a második világháború, lehet, elmaradt volna a hidegháború is.

9.) Természetesen mindez csak játék a lehetőségekkel, egyfajta tét nélküli találgatás. Az viszont majdnem biztos - így Kettle -, hogy ha a németek megnyerik az első világháborút, abban a virtuális huszadik században sokkal kevesebben haltak volna meg, mint ahányan meghaltak a jelenlegi, valós történelemben.

Ennyit Martin Kettle cikkéről/cikkéből. Ha van kedved, vedd fel a fonalat és oszd meg velünk azt, hogy mit gondolsz: mi lett volna, ha a központi hatalmak megnyerik az első világháborút? Kettle nem tért ki rá, úgyhogy rajtunk a sor és elemezzük a Monarchia és főleg Magyarország alternatív huszadik századát a fenti hipotézis függvényében.