Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

július 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (158) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (11) rendvédelem (54) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (54) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Az Árpád-házi királyok hadserege- II. rész

2020.04.29. 01:17 Fredddy

menfoicsata.jpgAz előző részben szóvolt a sereg szervezéséről, felépítéséről, következzen most a felszerelésének ismertetése.

Erre akkoriban nem létezett központi megoldás (ellenpélda ismét csak az állami fegyverműhelyekkel rendelkező Bizánc). A magyar mesteremberek természetesen bárminek az elkészítésébe beletanultak, de nem mindig voltak elegen, soraikat sokszor egészítették ki betelepülő külföldi iparosok. A fegyvergyártó mesterek emlékét máig őrzi az egykori várak mellett álló települések neve. Emellett virágzott a kereskedelem (Rajna-vidéki műhelyekből is kerültek Magyarországra fegyverek), és a zsákmányolt felszerelést se hagyták parlagon heverni, függetlenül attól, hogy előző gazdáit mely égtáj felől fújta a magyarok útjába a szél. Így a sereg felszerelése elég vegyes volt, a kor divatján és szokásain kívül más egységesítő tényező nem volt- nézzük meg kicsit részletesebben!

Az alternatív történelmi elméletekről

 

...de előtte még erről is hadd szóljak pár szót. Az első rész megjelenése után jelentkezett olyan olvasó, aki kifogásolta, hogy cikkemben miért az ,,akadémiai" álláspontot ismertetem, miért nem mutatom be a magyarság történetét például a tatárlakai korong eredetével, vagy a Szent Korona hunoktól való származásával kapcsolatos elképzeléseket megemlítve.

Nos, azért, mert mint minden szakmának, úgy a történészekének is megvannak a maga szabályai. Ezek meghatározzák, hogy milyen bizonyítási eljárásokon kell átmennie egy (akár kézzelfogható régészeti felfedezésre alapuló) elméletnek ahhoz, hogy tényként fogadjuk el. Én pedig ragaszkodom ezekhez a szabályokhoz, illetve az így meghatározott tényekhez- szerintem ez a helyes eljárás egy ismeretterjesztő cikk írásakor. Ezek a bizonyítási eljárások rengeteg munkával járó, egyáltalán nem látványos, ám annál hosszabb és idegőrlőbb folyamatok, de éppen ezért képesek hatékony szűrőként működni. Nélkülük nem csak a jóindulatú kutatók dolga lenne könnyebb, de a szenzációhajhász hamisítók, mindenféle rendű és rangú futóbolondok vagy például más népek sovinisztái előtt is megnyílna történelmünk átírásának lehetősége. Az említett elképzelések ennek a folyamatnak a legjobb indulattal nézve is még jócskán az elején vannak, ezért hagyom ki őket innen. (Szintén létezik egy bevett terminológia is: így, bár az Árpád-házat néhol Turul-háznak is nevezik, én a ,,hivatalos" szakirodalomban szereplő névváltozatot használom.)

A tudomány azonban napról-napra fejlődik, így simán elképzelhető, hogy a jövőben ez a folyamat előrehalad. Amennyiben ezeknek a kritériumoknak megfelelően a cikkemben leírtak mégis elavulttá válnak, a kommentszekcióban tessék bátran jelezni. De csak akkor.

Tűzzel-vassal

 

Ahogy már említettem, a magyar sereg lovas hadsereg volt. A nehézlovasság viszonylag csekély létszámú volt, ahogy nyugati kollégáik, úgy a magyar nehézlovasok is sodrony- ritkábban pikkelypáncélt, nagy fapajzsot, esetenként lánckesztyűt és –harisnyát viseltek, emellett lándzsával, karddal, és esetenként íjjal voltak felszerelve. A könnyűlovasság etnikumának megfelelően volt felszerelkezve: könnyű páncéllal, íjjal, szablyával, melyet esetenként rövid lándzsa és kis pajzs egészített ki. A sereg nagyját a közepes lovassálovagospecset.jpgg alkotta, ez átmenetet jelentett a kettő között: bőr- vagy vászonvértet viselt, vas- vagy bőrsisakkal, lándzsájuk, pajzsuk és íjuk mellett lehetett kardjuk, szablyájuk, fokosuk, csatabárdjuk, vagy buzogányuk is. A felosztás részben önkényes, világos határokat a lovasság kategóriái között nem nagyon lehet húzni- a ,,nehezebb" felszerelés nem a későbbi korokban megszokott seregszervezési-szabályzati, hanem az adott harcos számára anyagi kérdés volt. Természetesen mindenki igyekezett a maximumot kihozni saját pénztárcájából.

A gyalogság alárendelt szerepet játszott, sokszor egyáltalán nem is említik: táborokat, várakat őriztek. Valószínűleg nekik is volt sisakjuk, valamilyen egyszerűbb páncéljuk, illetve pajzsuk és lándzsájuk.

A XI-XIII. századi magyar katonai felszerelésről meglepően szűkösek a forrásaink, főleg a honfoglalókkal kapcsolatos, elég komolynak mondható tudásunkkal összehasonlítva furcsa ez. Oka a főleg a kereszténység felvétele, a honfoglalók hite szerint a túlvilágra teljes katonai pompában kell vonulni (ide értve még a megfelelő harci lókun_lovas.jpg fejét és lábait is), a keresztény emberek számára viszont nem szükséges ilyen komoly felszerelés odaátra, így Szent István korától kezdve nem nagyon támaszkodhatunk a sírleletekre, ez erősen leszűkíti a régészek lehetőségeit. A középkor későbbi századaiban vált szokássá az elhunyt lovagot teljes harci díszben a kőből készült koporsófedélre ráfaragni, ezek is fontos források, amennyiben az adott korból és helyről maradt fenn ilyen koporsó. A korszakot sokszor szokták a Képes Krónika illusztrációival bemutatni, ezeken sajnos inkább a krónika keletkezésének, mint a bemutatott korszaknak viseletét láthatjuk (akkoriban az ilyesmivel nem nagyon törődtek, egyes középkori illusztrációkon még Krisztust is gótikus lemezvértes rómaiak kísérik Pilátus elé), és persze ott vannak más népek, főleg a bizánciak sokkal precízebben megőrzött emlékei, amikből azért egy képet kaphatunk a kor színvonaláról, csak kérdés, hogy ez mennyire mérvadó a távolságot és a kulturális eltéréseket is figyelembe véve.

 

,, S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának.”

 

Mielőtt azonban fegyverekre rátérnénk, talán szánjunk pár szót az emberekre is, akik hazánkért forgatták őket. Hogy is néztek ki őseink? Bár van, aki szerint ilyen kis holdvilágképű, görbelábú csávók voltak, ezkuag-keszrek-13.jpg egyáltalán nem igaz- az ősmagyarokkal kapcsolatban valóban sok a megválaszolatlan kérdés, de a rengeteg régészeti leletnek köszönhetően a kinézetük egyáltalán nem tartozik ezek közé. A krónikák szerint szép szál legények voltak, és ez igaz is, a IX-X. századi magyar férfiak 168,8 centis átlagos testmagasságukkal legfeljebb a híresen jól megtermett vikingekhez képest nem számítottak magasnak, az Árpád-ház tagjai pedig még ehhez képest is kimagasló egyéniségek voltak. A székesfehérvári királysírból előkerült, III. Bélának tulajdonított csontváz igazolja a korabeli, magas (190 centinél is magasabb!), délceg tartású férfiról szóló leírást. (Közhely, de nagyjából igaz, hogy az évszakoktól függetlenül bőséges és változatos táplálkozásnak köszönhetően a mai emberek magasabbra nőnek, mint valaha, de ebben a mélypont nem a középkor, hanem az ipari forradalmak kora volt).

Az ősmagyarok arcvonásai is egyértelműen európaiak, külsőleg leginkább Kelet-Ukrajna/Délnyugat-Oroszország mai lakóira hasonlítanak. (Genetikailag egyébként két nagyobb csoportjuk különíthető el, attól függően, hogy a Don folyó melyik partjáról származnak). A kalandozások-korabeli krónikásokat általában elvakítja a gyűlölet, az ősmagyarok emberi oldalát hitelesen talán csak a Sankt Gallen kolostorában történt buli leírása mutatja be, ami kifejezetten vidám, jófej emberek képét festi elénk, már azon túl, hogy felprédálják a szerzetesek hátrahagyott készleteit. (Pedig a sankt galleni szerzetesekre nem volt olyan könnyű ráijeszteni: akkoriban fosztogatta az Alpok útvonalait egy arab kalózváros, a mai Dél-Franciaországban található Fraxinetum népe, ők egyszer ellátogattak Sankt Gallenbe is, és rajtaütöttek a körmenetet tartó barátokon. A túlélő szerzetesek a kolostorba futottak, felfegyverkeztek, még aznap éjszaka megkeresték az arabok táborát és szétverték őket- még foglyokat is ejtettek, akik a kolostor falai között éhségsztrájkba haltak bele aztán.) Ha viszont őseink mérgesek lettek, akkor valószínűleg nem fogták vissza magukat, kedves nyelvemlékünk a Dubnici krónika (1476-ban íródott egy 1370-es krónika alapján), melyben az 1355-ben Zürich mellett a svábok ellen harcoló 300 fős magyar lovasíjász segédcsapat csatakiáltását örökítették meg, betű szerint így: ,,Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh”. Azaz mai átírással: ,, Veszteg, kurva nő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket.”

Említésre méltó azért, hogy a dolgok csak a csata hevében fajultak idáig, az eredeti csatakiáltás ugyane krónika szerint ez volt: ,,Szent királyok, segítsetek!". A lovagkorban pedig komolyan vették a csatázást, őseink, ahogy ez egy lovagtól elvárható, akkor sem estek kétségbe, ha nem társaikkal vállvetve kellett harcolniuk. Filmbe illő jelenet lehetett, amikor II. Géza bizánciak elleni hadjáratában I. Mánuel bizánci császár két rokona kíséretében találkozott szembe a seregükön rajtaütő magyarokkal- a magyar vezér, Bágyon ispán először a hátába kapott egy lándzsát az egyik bizáncitól, amitől a vértezete nagyrészt megvédte. Utána a csata párviadalokra esett szét, a hatalmas termetű magyar vitéz egy-egy ellen csapott össze a lovagokért rajongó bizánci császárral. A hosszú párviadal végén a magyar harcos vágása csak Mánuel sisakjának arcvédőjében akadt meg, a fájdalmas sérülést szenvedő bizánci pedig teljes erővel odacsapva az ispán karját vágta le, így menekült meg végül.

Ehhez kapcsolódva őseink elszántságát és állhatatosságát is meg kell említenünk: a magyarok kötöttek egy vérszerződést, amihez a hét magyar törzs 1100+ éve tartja magát; saját, Európában idegen nyelvüket rájuk kényszerítve nyom nélkül magukba olvasztották a Kárpát-medencében talált népeket, és persze felemeltek egy 400 évig uralkodó dinasztiát, mely közben egy komoly kultúraváltást is levezényelt- az ilyesmi nem egy véletlenül összeverődött, fogalmatlan rablócsürhének szokott sikerülni egy olyan korban, amikor számtalan hódító tűnt el nyomtalanul a meghódítottak tengerében és az ilyen-olyan szerződések és szövetségek ritkán tartottak megkötőik halálánál tovább.

Hét vezér nálunk és más nemzeteknél

 

Nem Magyarország az egyetlen ország Földünkön, amelyet hét vezér szövetsége hozott létre. A brit gyarmatbirodalom bomlása során 1970-es évek elején köszöntött be a szabadság a Perzsa-öböl déli partjára, ahol kilenc kis fejedelemség szabadult meg a brit uralomtól. Közülük ketten, Bahrein és Katar, az önálló állami lét mellett döntött, heten viszont összefogtak, hogy közös államot alkossanak. Dubaj, Abu-Dzabi, Sardzsa, Rász el-Haima, el-Fudzsejira, Umm el-Kaivein és Adzsmán vezetőinek megegyezésével így jött létre az Egyesült Arab Emírségek. A Vérszerződés ábrázolásának helyi változata, a hét államalapító emírről készült különbözőségüket, de egyfelé mutató akaratukat zseniálisan ábrázoló fénykép, illetve ennek grafika-változata azóta gyakorlatilag az egyik nemzeti jelképükké vált (,,Spirit of the Union").

1971.jpg

 

Ruházat és védőfelszerelés

 

Az Árpád-korban gyakorlatilag egyáltalán nem volt egyenruha, mindenki a köznapi ruházatában vonult csatába. Ez Magyarországon a keleti és a nyugati elemeket ötvözte, és a honfoglalás korának viselete valószínűleg itt is sokáig tovább élt még. A keleti ember mellkason átlapolódással záródó kaftánt hordott, amihez nadrágot húzott, lábán puha talpú csizmát, fején a honfoglalók ábrázolásairól mindenki által ismert, esetenként prémmel is díszített bőr- vagy nemezsüveget hordta. Külön meg kell említenünk a kunok jellegzetes, magas, csúcsos süvegét, melynek viselését az egyház többször (értsd: csekély eredménnyel) betiltotta.

A nyugati ember valamilyen tunikaszerű felsőruházatot larp-clothing-for-all-manner-of-medieval-folks-2.jpghordott, nadrágként pedig hosszú harisnyát, amit a derékszíjához rögzített. Lábán bőrcipő volt (hegyes, idővel egyre hosszabb orrú), fején pedig valamilyen kalap, vagy sapka, meglett emberek fején volt látható a ma csak csecsemők által viselt fejre simuló, áll alatt megkötős sapka például.

A nomádok díszes öveit (és az azon hordott tarsolyt) jól ismerjük a honfoglaláskori viseletből, nyugaton még akár a kardhüvelyt tartó öv is csak egy hasítékon keresztül önmagán áthúzott bőrszíj volt. A ruháját mindenki anyagi helyzete szerint díszítette, még az egyszerűbb kivitelű tunikákon is volt például egy más színű anyagból kivágott szegélydísz, a nomádok vereteit, fityegőit pedig jól ismerjük a honfoglaláskori sírleletekből. A szövőgépek feltalálása előtt egy szép, vagy legalábbis jó minőségű ruha önmagában is kincsszámba ment, az 1043-as német betörést lezáró békeszerződésben például a háborús jóvátétel 400 arany talentumból és 400 prémes köpenyből állt. A bizánci császár külön is híres volt hatalmas ruhatáráról, amit a háborúba is20110701135643_kaftan6.jpg magával cipelt- és nem csak ő viselte őket, hanem a szebb darabokat bátor katonáinak kitüntetésképpen is osztogatta. A páncélok alá általában egy bő szabású inget vettek a harcosok, ami sokszor ki is lógott a páncél alól.

A nomád stílus szerint öltözködők hajukat kopaszra nyírták és csak varkocsokat hagytak meg, a nyugati divat követői körben levágva sátorszerűen hosszúra hagyták (mint Farquaad herceg a Shrekben). Anyagi lehetőségeik függvényében a harcosok gyakran viseltek ékszereket is, sokszor még a hosszú hajukba, illetve arcszőrzetükbe is fűztek gyöngyöket.

A páncélzat a ruházathoz hasonlóképpen változatos volt, ökölszabályként azt mondhatjuk, hogy minél jobb védettséget biztosított, annál keményebb anyagokból készült és annál kevesebb embernek volt pénze rá.

A legegyszerűbb forma a szovjet katonák steppelt pufajkájához hasonló anyagú posztóvért volt, vatta helyett azonban rongyokkal tömték ki. Általában tunika formájában készült, nyugaton belebújós kivitelben (,,gambeson”), Bizáncban pedig a középen összegombolós modell volt a divat (,,kabadion”, kabát szavunkkal való hasonlóság távolról sem véletlen). Általában combközépig ért, és rövid, de akár hosszú ujja, sőt, csuklyája is lehetett, azonos anyagból. Főleg a buzogányok, bunkók és hasonlók ellen nyújtott védelmet gambeson.jpgaz ütések erejének tompításával. Téli időben ráadásul jó meleg is volt; nyári időben, hát... akkor is jó meleg volt. Puhasága miatt ilyet vettek a fémpáncélok alá is, valószínűleg a lovasnomádok között sem volt ismeretlen, akár valami rövidebb kivitelben, akár magát a kaftánt kitömve ők is viselhették.

Eggyel jobb volt a bőrvért, erről sajnos nem sokat tudunk, mert nem maradtak fenn példányai, az ábrázolásokon pedig nehezen megkülönböztethető a többi páncéltól. Valószínűleg keményített bőrből készült, melyet szegecsekkel erősítettek meg. Bőrből készült kesztyűket valószínűleg más típusú páncélokhoz is hordtak (meg úgy általában, civil viseletként is elterjedt volt)

A fémvértek piacát ekkoriban a legegyszerűbb fémvért, a láncvért dominálta. Ezt, ahogy neve is mutatja, kb 20000 apró láncszemecske alkotta, ezeket összefűzve alakították ki a tunikaszerű alapformát, amit aztán ujjakkal, és/vagy csuklyával is kiegészíthettek. A nehézlovasság a korszak vége felé már sokszor a lábát is védte egy pár hasonló módon elkészülő láncharisnyával, amit a ruházatnál leírt módon rögzítettek a derékszíjhoz. Ha az ujja elég hosszú volt, kesztyű is csatlakozhatott hozzá, ennek általában a tenyerén egy vágás volt, ahol a harcos kidughatta a kezét a harcok szünetében, amikor a páncélt még nem akarta levenni, de az ormótlan kesztyű zavarta. Könnyebb (rövidebb) láncvérteket a jobban felszerelt könnyűlovasok (gazdagok/tisztek) is hordhattak. A láncvért jól védett a vágások ellen, mivel alatta, ahogy írtam, egy posztóvértet is hordtak, a zúzófegyverek ellen is jó szolgálatot tett.

A pikkelyvért ritkább volt, ez bőr- vagy posztóalapra tetőcserépszerűen felvarrt kis pikkelyekből állt, amikmedieval_armour_of_leather_plates.jpg remekül eltéríthették a vágásokat és a nyilakat. Szintén kevésbé terjedt el a lamellás vért, ez ujjnyi széles, tenyérnyi hosszú fémcsíkokból állt, amiket általában átlapolódással varrtak fel az alapra. Egy korabeli visszaemlékezés szerint ezt úgy kifényesítették, hogy aki ránézett, megláthatta magát benne. A XIII. század második felében terjedt el a brigantinnak nevezett páncélfajta, itt a bőrrétegek között vannak fémlapok, kívülről a bőrön csak az ezeket rögzítő szegecsek látszanak- a többrétegű páncélzat jobban védett a nyilak ellen. Ezek a lemezkés páncélok szintén többféle kivitelben, akár térdig érő kezeslábasként is készülhettek, és tartozhatott hozzájuk fémlemezes csuklya is, amire még egy sisakot is rávehettek.

A tűző napon állva mindenféle fémvért pokoli meleg tudott lenni, ezért sokszor borították egy könnyű vászonréteggel: bambusiumnak nevezett, övvel összefogott könnyű fegyverkabátot a keresztesek terjesztették el, eleinte fehér színű volt, korszakunk végére alakult át egy díszes köntössé.

De a fémvért igazi hátránya az árcédula volt. Bár Európa sokkal jobban állt vasérccel, mint például Japán, ahol vas a szamurájnak is csak a kardjába jutott, a középkori bányászati chain-mail-armor-shirt-2.jpgmódszereknek és logisztikai viszonyoknak köszönhetően a vas önmagában is nagyon drága volt, a páncélkészítési szaktudást és a belefektetett munkát pedig szintén vastagon meg kellett fizetni. Idővel ez persze fejlődött, Mátyás király korára már a gyalogság is lemezvértet viselt, de addig még sok víznek kellett lefolynia a Dunán. Emiatt a páncélnak meg is volt a respektje a kor csatamezein, aki páncélban jött a buliba, arról látták, hogy nem viccel. Bizánci hadicsel volt a vegyes fegyverzetű alakulatokat úgy elrendezni, hogy az ellenségből kiváltani szándékozott hatásnak megfelelően többnek, vagy kevesebbnek látszódjon a fémpáncélos harcosok aránya. Nem átallottak a könnyebb anyagú vérteket még akár be is festeni!

A katonák (elsősorban a gyalogosok és a nehéz- és közepes lovasság, de kun sírból is került már elő vassisak) acone_helmet.jpg fejüket sisakkal védték, itt komoly visszalépéseket tapasztalhatunk például a rómaiakhoz képest. A korszak sisakjai kör alapúak voltak, tetejüket félgömb alakúra, vagy csúcsosra formálták. Készülhettek keményített bőrből vagy fémből, illetve a kettő közötti átmenet is előfordult: ha valakinek fémsisakra nem volt pénze, de a bőrsisak árához még egy kicsit hozzá tudott tenni, akkor vas abroncsokkal és szegecsekkel erősíthette meg bőrsisakját. A sisak belseje párnázott volt, és általában lelógó orrvédő egészítette ki. A fej hátulját a lánc- vagy posztó vért esetleges csuklyája, esetleg, ha volt rajta, a sisakról lelógó láncszövet védte. Ritkábban külön, láncból készült gallért is használtak. Az orrvédőt a korszak folyamán egyre nagyobbra készítették, néha már egy arcvédő maszkká vált, amin csak szem- és légzőnyílások vannak. A XIII. században jelent meg a fazéksisak, ahogy a neve is mutatja, ez egy teljesen zárt, fazékszerű sisak volt. Ilyet viszont csak a lovagok hordtak. A korszak legvégén alakult ki a felnyitható arcvédő lemez.

Pajzsból kétfajta modell volt használatban. A kisebb kör alakú volt, a nagyobb, normann típusú pajzs pedig felfelé fordított vízcsepp alakú- a lelógó alsó része a lábat is védte valamennyire (a klasszikus pajzsforma a normann pajzs tetejének levágásával alakult ki, és a XIII-XIV. században jött divatba). Természetesen minél nagyobb volt egy pajzs, annál jobb védelmet nyújtott, de annál nehezebb is volt- a könnyűlovasság egész kicsi, kör alakú pajzsokat használt (ha egyáltalán), a nagy normann pajzsok a nehézlovasságra voltak jellemzőek. A pajzsok deszkából készültek, bőr fogantyúkkal (és esetleg párnázással az alkar számára), szegélyükre körbe szintén bőrszíjat szegecseltek (mai művészek/makettezők ezt sokszor –tévesen- fémszínűre festik). A római légiósok pajzsain is látható középső fém pajzsgomb nem mindig fordult elő- egyszerűség, olcsóság, jóság! A pajzsot gyakran hordták egy bőrszíjjal a nyakukba akasztva is.

 

Közelharci fegyverek

 

A korszakban az egyenes kard volt a fő támadófegyver. Hosszú, egyenes, a végén hegybe futó pengéje volt, a közepén vércsatornával (impresszív neve ellenére ez a penge szilárdítását és könnyítését szolgálta), egyenes keresztvassal, a markolat végén pedig kiegyensúlyozást szolgáló kardgombbal. Egy kézzel forgatták, de kardok.jpgcsak akkor rántották elő, mikor a lándzsa használata nem volt már lehetséges. Szúrni és vágni is lehetett vele.A XII. századtól kezdve növekedésnek indult, egy kilóról másfélre, majd még tovább hízott. Magyarországon sok nyugati kardot is használtak, bizánciakat azonban csak elvétve- szerencsére ez jól nyomon követhető, a kardkészítő mesterek általában egyedi jellel látták el a gyártmányaikat. Egy jó kard sokszor több generációt is kiszolgált.

A 70-95 centiméteres szablya a nomádok fegyvere volt: 60-75 centiméteres íveltnagykarolykard.jpg pengéjének csak a külső éle volt végig élezve (a foka csak a harmadáig), szúrni is lehetett vele, de főleg vágófegyver volt könnyűlovasság számára: az ellenség előtt elsuhanó ló sebessége is a vágás energiáját növelte. Ferde markolatát is ennek megfelelően alakították ki. A magyar mesterek kiváló minőségben készítették, de természetesen ez az árcédulán is látszott. Hátránya az volt, hogy a láncingek elég jól védtek a vágások ellen, a páncélzat elterjedésével így egyre kevésbé volt hatékony, át kellett állni az egyenes kardra. Ez nem ment könnyen, maradtak fenn olyan egyenes kardok, melyekre a magyar találékonyság szablyamarkolatot szerkesztett. Így elvileg a két fegyver előnyeit egyesítették volna, de csak a hátrányaikat sikerült, ez az átmeneti megoldás nem tekinthető sikeresnek. A 11-12-ik századi szablyák egyébként masszívabbak is voltak, mint korábbi testvéreik. (A szablyák az 1500-as évektől jönnek majd vissza a nehézpáncélzat visszaszorulásával, sőt, tulajdonképpen a mai napig rendszerben állnak a magyar hadseregben. Jellemző, hogy az első magyar huszárok egyszerre vittek magukkal szablyát és pallost is: bármilyen páncélt öltöttek is a magyarok ellenségei, így biztosan megkapták, ami jár.)

A kardokat kardhüvelyben tartották, ez általában fából készült, bőrrel volt borítva és bal oldalon lógott a harcos derékszíjáról. Történelem határmezsgyéjén mozgó filmekben gyakran lehet látni a harcos hátára szíjazott tokból előrántottt kardot is- a filmben a vágók megoldják, a valóságban viszont ehhez vagy egy gibbon majom karhosszúsága, vagy egy gumipengéjű kard szükséges.

Rövidebb vágófegyverek használatáról nincsen sok információnk, csak tor_visegrad13th.jpgfeltételezhetjük, hogy a magyar harcosok nagy részének kése is volt, hiszen a mindennapi és a tábori élethez ugyanúgy nélkülözhetetlen volt, mint manapság. Végső esetben az egyszerű kést is bele lehet szúrni egy kwrwanewfya torkába, a direkt harcra készített, két oldalán kiélezett, hegyes pengéjű, keresztvasas tőrök csak később jelentek meg. A képen látható, egyik oldalán élezett tőrt Visegrádon találták a régészek, IV. Béla korából való.

Lándzsából kétféle volt használatban. Felépítésük hasonló volt. Egy fanyélre rögzítettek egy levél alakú010.jpg lándzsahegyet, a hegy alá ritkábban kis zászlócskát is rögzítettek. A hosszabb (3-4m-es), erősebb lándzsát a nehézlovasság használta: a lovas hóna alá fogva rohamozott vele, nem is a karja erejével döfve, hanem inkább a ló lendületére alapozva. Akit ez eltalált, annak befejeződött a csata: sokszor bele is tört az áldozatba, ha valami csoda folytán páncéllal vagy pajzzsal sikerült elkerülni, hogy átszúrja az embert, a lóról általában akkor is leesett. A rövidebb ( 2-3m) lándzsa sokkal népszerűbb volt, nyugaton nem volt jellemző a nehézlovasságra, de a magyar lovagok is inkább ezt használták, emellett a könnyű- és közepes lovasság fegyvertárában is megtalálható volt. Ezzel inkább felülről döftek, néha még hajították is (bár voltak dobólándzsák, az ókorban népszerű lándzsahajítás a középkorban már annyira volt jellemző, pláne Magyarországon: nem azért van íjad, hogy a lándzsát hajigáljad el, édesfijam). El volt látva két bőrhurokkal, a felsőt a vállára akasztotta, az alsóba a sarkával lépett bele a lovas, így függőlegesen tartva hordhatta anélkül, hogy a kezével kellett volna tartani (ezek a bőrhurkok jóval túlélték a középkort, később az ulánusok is így hordták a lándzsát.) A korszak elején a(z aranyozott) lándzsát is az uralkodói jelvények közé sorolták, lándzsával a kezében látható Szent István a korabeli pénzérméken és a koronázási paláston is. Lándzsahegyből többféle is volt, hosszúkás bordázattal ellátott a páncél átfúrására, keresztvassal ellátott, hogy ne fűzze rablóhúsként fel az átszúrt szerencsétleneket, de horgos is, hogy azzal rántsák le a tatárokat a lóról.

A rövidebb fanyelű gyilkoló szerszámok főleg anyagi okokból voltak népszerűek: ahogy a jó páncél, úgy a jó kard is drága volt, egy buzogányhoz kevesebb vas és kevesebb kovácsmunka kellett. Ha már a buzogánynál tartunk: ezt valószínűleg a besenyők hozták be hazánkba, de itt értő fogadtatásra talált: az egyszerű, 60 centis fanyélre húzott, négy bütykökkel ellátott fémnehezék valószínűleg sok kevésbé tehetős harcos számára volt megfelelő választás. A buzogány XVI-XVII. században vezéri jelvényként élvezett presztízsének korszakunkban még nyoma sincs, de a fanyelet például díszíthették faragások is. A láncos buzogányok főleg a romantikus/fantasy-regények szerzőinek képzeletében léteznek, illetve későbbi korok díszfegyverei. Ha valaki szájbavágásra vágyott, annak a bizánciak szívesen segítettek, nem volt szükség ilyen önveszélyes fegyverre.

szentlaszlo.jpgHonfoglaláskori sírokból sok harci balta is előkerült, ezek általában kicsi, 15-20 centiméteres, fokánál gömbbel vagy tüskével rendelkező fejjel készültek, melyet 80 centis fanyélre applikáltak. Hazánk ellenségének ezek a szerszámok könnyen eszébe juthattak akár sisakon keresztül is: viszonylag hosszú nyelénél fogva a magyar harcos jól megküldhette őket, a kis fej pedig kis területre koncentrálta az erőt, így komoly átütőképességet biztosítva a fegyvernek. A lovagi páncélzat fejlődésével ezek a fokosok-csákányok egyre komolyabb szerephez jutottak Európa-szerte.

A bárdok is népszerűek voltak, egyélű, egykezes kivitelben készültek (70 cm körüli nyéllel) főleg, a vikingek kezében komoly médiakarriert befutó kétkezes változatok inkább kivételként fordulhattak elő. Ezeket a fegyvereket általában az övről, vagy a nyeregkápáról lelógatva hordták. A nyugati bárdok általában nehezebbek voltak a keleteknél, leghíresebb bárdhasználónkként mindenképpen meg kell említenünk Szent László királyt. Általában egy nehéz, kétfejű bárddal szokták ábrázolni, sőt, Váradon régen őriztek is egy ilyet, ami a szent király fegyvere lehetett. Ha valaki, akkor a nagy termetű, erős László még akár valóban forgathatta is ezt a vikingek között is ritka, csak gyalogosok által használt fegyvert.

Ha pedig minden kötél szakadt, még mindig ott voltak a fejszék: a mindennapi és a tábori élet tartozékaiként Dzsingisz kán hadseregében például előírt, kötelező felszerelés volt minden lovas számára, egy-két kwrwanewfyának valószínűleg az Árpád-ház harcosai is készíthettek vele középen elválasztott frizurát.

A magyarok nyilai

 

Ahogy említettem, a magyar hadseregben a lovasíjászat továbbra is elterjedt harcmodor volt. Ehhez a honfoglalás korának visszacsapó íjait használták: a 110-120 centiméteres íjat a húzó oldalán inakkal, a nyomó honfoglalaskori.jpgoldalán szaruval erősítették, így annyi energiát tárolt, hogy felajzatlan állapotban az íj karjai ,,kifelé” álltak. Az Árpád-korban továbbfejlesztett modellek is megjelentek: kevesebb különálló darabból készült, illetve aszimetrikus karhosszúságú példányok, ezek persze részben az újabban betelepülő lovasnomád népek konstrukciói voltak. Honfoglaláskori sírokban találtak gímszarvasagancsból készült íjat is, ennek előnye, hogy hosszabb ideig lehetett felajzva tartani (lóháton íjat ajzani azért még az ősmagyarok se tudtak). A visszacsapó íj a legendákkal ellentétben se pontosabb, se különösebben nagyobb lőtávolságú (közvetlen célzással 60-70 méter, felfelé lőve kicsit több, mint a duplája) nem volt, mint az egykorú nyugati botíjak, a trükkje ,,mindössze” annyi volt, hogy ugyanazt a teljesítményt feleakkora méretből ki tudta hozni. Erre az apróságra azonban fel lehetett építeni egy egész harcmodort, hiszen így lóhátról is lehetett lőni vele, sőt, gyorsabban lehetett kifeszíteni, mint a nagyobb íjakat.

A nyílvesszők fából készültek, 50-60 cm hosszúak voltak. Valamilyen vas heggyel látták el őket, ebből millió fajta volt: távolabbra repülő könnyebbek, nagyobb átütőerejű nehezebbek, vadászatra, sőt, halászatra optimalizáltak, égő anyag rögzítésére alkalmasak gyújtogatáshoz, sőt, még fütyülősek is. Az íjak és számszeríjak vesszőit sós vízben lehűtve edzették a páncél átütéséhez szükséges keménységűre, ezt a módszert a tatároktól tanulták el. A harcos egy tegezben vitte magával őket: ez általában fakéregből készült díszes bőrborítással, tetején felfelé (illetve később oldalra) nyíló tetővel. A harcos jobb oldalán lógott, tartalma általában 20 nyílvessző volt. Az íjat egy másik, íjnak való tegezben hordták. A tegezek díszítettsége az egyszerűtől az elképzelhetetlen luxusig bármilyen lehetett- a felhasználó anyagi helyzetétől függően.

Ahogy már említettem, az íj vesztét okozó hátránya a kiképzés volt: az íjászkodást kitanulni életforma, míg számszeríjjal, vagy puskával felszerelkezve pár nap alatt bárki elérheti a bevethetőség alsó határát. Nyugati ellenfeleink az íjászatot kifejezetten csúnya harcmodornak tartották, de erre a magyarok csak annyit mondtak, hogy ,, Wezteg kwrwanewfya!”

Hogy a gyalogság használt-e íjakat, és , ha igen, milyeneket, arról nincs sok információnk. Számszeríjak használatáról viszont maradtak fenn feljegyzések, ezeket csak a gyalogság használta, főleg ostromnál jöttek jól, hiszen az ellenség nincs nagy távolságra, az ostrompajzs, illetve a mellvéd takarásában pedig nyugodtan lehet piszmogni az újratöltéssel. Ezek a számszeríjak valószínűleg nem különböztek a korabeli nyugat-európai fegyverektől, általában véve ekkor még gyengébbek voltak, mint a XV. század lemezvérteket is átütő társaik- ami persze egyben könnyebb kezelhetőséget is jelentett, ezeket valószínűleg még nem csigával kellett felhúzni. A tatárok nagyon féltek a magyar számszeríjászoktól, mert a fegyver átütőereje így is sokkal jobb volt, mint az íjé, 30-40 centiméteres, erős vasheggyel ellátott vesszőit viszont az ellenség szerencséjére nem tudta olyan sűrűn lövöldözni- na ja, több számszeríjász kell, de az már egy másik korszak hadtörténete.

 

Dennis a kumisz

 

A sok lovaskatonához persze sok ló is kellett, de ezek előteremtése nem okozott gondot, hiszen a Magyar Királyságban minden történelmi korban nagyon sok lovat tartottak. Ahogy az lovas néphez illik, a tenyésztés is magas színvonalú lehetett: a magyar mének kivitelét a törvények királyi engedélyhez kötötték,utolsoarpadok.jpg hiszen a magas minőség a külföldi érdeklődőket is vonzotta. A magyar ló tüzes vérű, 140 centiméteres marmagasságú állat volt, a nehézlovasság számára viszont ez már nem volt megfelelő, a páncélos vitézeknek sokkal nagyobb, erősebb, dextrariusnak nevezett lovakra volt szükségük. Ezeket Magyarországra is külföldről (nyugatról) hozták be. A fentebb említett 30 márkába kerülő lovagi felszerelés árának felét ez a ló tette ki, így valószínűleg még a páncélos lovasok közül se mindenkinek lehetett ilyenje.

Az ősmagyarok a lovat nem patkolták (ez csak a XI. századtól kezdett elterjedni), és a sarkantyú használata is nyugati szokás, a nomádok a lovakat egy rövid nyelű lovaglókorbáccsal ösztökélték, amit használaton kívül hordszíjon vittek, vagy akár a kaftán ujjába dugtak. A magyar lószerszám teljesen keleti típusú volt, a lovat egyszerű csikózablával irányították ekkoriban még a nyugati lovasok is. A kengyel formája a puha csizmatalpakhoz igazodott, bizánci leírásokban még egyszerű kötélből hurkolt kengyelekről is történik említés, nem tudni, hogy a magyar vitézek között volt-e, aki ennyire csöves felszereléssel ment csatába. A nyergekről is hosszan lehetne értekezni, a nomádok könnyebb nyergeit a lovagok nehezebb, magasabb kápájú nyergekre cserélték- persze ezek még mindig könnyebbek voltak, mint a lovagkor vége felé megjelenő óriásnyergek. Bizánci források már nemez lótakarókat is említenek, illetve az 1167-es háború leírásában már lövedékektől védő szügy- és homlokvédők is szerepelnek a magyar lovagok hátasain, de nem tudjuk, hogy ezek milyen anyagból készülhettek. A háborúba érdemes volt a szükségesnél több lovat is vinni, a nomádok itták a tejüket, és időnként arra is felhasználták őket, hogy a sereg létszámát nagyobbnak mutassák a valósnál.

 

Zászlók a szélben

 

Bár furcsának hathat, de az Árpád-korban a hadseregek egyáltalán nem használtak jelképeket. Egyes bizánci alakulatokról jegyezték fel, hogy a pajzsaikra ábrákat festettek, de ezek is csak az egység katonáinak egymáshoz- nem pedig a valahová tartozását jelölték, az egységesre festett pajzsokat alakulatjelölésként még a hanyatlófélben lévő Római Birodalom vezette be. A pajzsokat általában csak a legegyszerűbb geometriai minták díszítették (a kerek pajzsokat különféle színű BMW-embléma-körcikkek pl), illetve –keresztény országok katonái 009.jpgesetén- esetleg kereszt, a korszak legvégén voltak éppen csak megjelenőben azok a színkombinációk, amikből aztán majd a XIV. században a heraldika tudománya kivirágzik. A gyalogság pajzsainak festése később sem volt egyébként divat, a legtöbb egyszínű volt, vagy a borítás nyers bőrszínében pompázott. Bár viszonylag sok XV. századi pavéze pajzs maradt fenn például látványos, színes dekorációval, ezek éppen azért vészelhették át a századokat, mert nem a csatamezők, hanem az udvari díszőrségek felszereléséhez tartoztak.

Jelenlegi nemzeti jelképeink közül az Árpád-sáv látható már például az Aranybullán, a hármas halmon álló kettős kereszt bizánci eredetű hatalomjelkép, a Bizáncban nevelkedett III. Bélával jelent meg nálunk. A piros-fehér-zöld trikolor zászlónk, bár sok történelmi viharban velünk volt, de így is jóval későbbi fejlesztés, először II. Mátyás koronázásán, a XVII. század elején használták a magyarság jelképeként.

Zászlókat persze azért az Árpád-korban is (sőt, valószínűleg a honfoglalók is) használtak, de nem tekintettek rájuk jelképhordozó felületként, egyszerű gyakorlati szerepük volt: mutatták a fővezér és az egyes seregtestek helyzetét, illetve jelző funkciójuk is volt, kürt- és zászlójelekkel rendelték el például a könnyűlovasság manővereit. A megyei zászlóaljak saját zászló alatt vonultak, a seregvezéri zászlót pedig a leírások szerint jól meg lehetett különböztetni ezektől.

Egyszínűek, általában pirosak voltak (Szent László zászlaja 14. századi leírások szerint biztosan ilyen volt) a jó láthatóság miatt, információt pedig inkább az alakjuk, illetve a méretük hordozott: lehettek többágúak, hosszúak, vagy egész rövid, háromszög alakúak. Minta ritkán került rájuk, akkor is általában csak egy kereszt- a középkor ezen szakaszában semmi furcsa nem volt abban, ha két ellenséges ország, melyek közül egyik sem Dánia, vagy Svájc, hadseregei mindketten piros alapon fehér keresztes lobogókkal vonulnak egymás ellen. A zászlók felcserélése egyébként bevett hadicsel is volt. Egy érdekes magyar zászlót azért feljegyzett a történelem- az 1167-es zimonyi csatában a magyar seregzászló akkora volt, hogy egy nyolcökrös szekérre rászerelt árbócrúdon lengett.

 

Várak

 

Előbb már említettem a várakat, szánjunk ezekre is egy pár szót. Magas falakat építeni, hogy a kwrwanewfyak ne jöjjenek be, természetesen elég régi találmány, és jól tudjuk, hogy a vármegyéket nem véletlen hívták vármegyéknek: központjuk egy-egy vár volt. Később más szempontból stratégiai elhelyezkedésű helyekre is épültek várak, IV. Béla várépítéseinek már ez volt a fő mozgatórugója. A bárók várai viszont a bárók érdekei szerint épültek, az ő stratégiai szempontjaik a saját birtokaikhoz kötődtek. Így épültek várak a nagyobb birtokokszabolcsivar_1.jpg központjaiba, ezek már a birtok igazgatási központjaiként is szerepeltek- tulajdonképpen így alakult ki a minden középkori/fantasy történetből ismerős felállás, a kis falucska, mely fölött a hegytetőn az uraság vára uralja a terepet.

Az Árpád-kor várai azonban nem azok a tipikus Csipkerózsika-várak voltak, az európai és a magyar várépítészet a hazatérő keresztesek által hozott közel-keleti know-hownak köszönhetően a XIV. században pörgött fel igazán. A legtöbb Árpád-kori vár egyszerű földsáncokból állt, melyek tetején vesszőből font, vagy deszkából készített palánk biztosított fedezéket, a támadók visszatartását kihegyezett karók segítették, esetleg a deszkakapus bejáratokat védhette egy-két fa bástya. Később megjelentek a kővárak, ha az ispáni földvár helye továbbra is stratégiai jelentőségű volt, akkor gyakran azt építették át. A tatárjárás idején már sikerrel szerepelt az akkor meglévő kb 10 kővár, azonban ezek még távolról sem alkottak olyan egységes védvonal-koncepciót, mint majd a törökök elleni végvárak. 1270-re IV. Béla jól ismert intézkedésének köszönhetően a kővárak száma 100 körülire nőtt.

A kezdeti kővárak magja a lakótorony volt, egy viszonylag magas kőtorony, melynek vastag falai, szűk ablakai, kicsi és kényelmetlen helyiségei voltak. Ezt általában kiegészítette egy egyszerű. körbefutó fal, a legeslegnagyobb-és modernebb várak pedig már rendelkeztek a várúr számára a lakótoronynál kényelmesebb elhelyezést biztosító palotával és Isten tiszteletére szolgáló kápolnával is. A várak védhetőségét nem csak a falak biztosították, hanem a jó elhelyezkedés is. Igyekeztek őket magaslatokra építeni, ahol nem volt ilyen a közelben, ott pedig olyan helyre, ahol vízfolyások biztosítják a megfelelő védelmet. IV. Béla korában még a királyi várak sokkal nagyobbak voltak a bárók várainál: a pozsonyi 20*20 méteres alapterületű lakótorony, vagy a 100 méter hosszú szepesi kőfalú vár magabiztosan üzente bel-és külföldnek egyaránt: ,,csicskák vagytok.”. Később a bárók is belehúztak, a vár mérete mindig egyenes arányban állt tulajdonosának vagyonával és befolyásával.

Legfontosabb váraink közé tartoztak a Duna mentén a déli határ védelmére emelt erősségek. A középkori folyók még nem úgy néztek ki, mint a maiak: a XIX, századi nagy folyószabályozások előtt egy síksági folyó partvidéke széles ingoványt jelentett, ahol gázlók és helyismeret nélkül nem nagyon lehetett átkelni- így tettek szert nagy jelentőségre azok a pontok, ahol a terep sajátosságai miatt ez mégis megoldható volt. Akkoriban egy ma öt-tíz-húsz méter széles folyó is lehetett akár több kilométer széles terepakadály, hát képzeljük el a Dunát, ami ma is hatalmas. A Duna átkelőpontjainak fontosságát már a rómaiak is felismerték, és ezeket a kulcspozíciókat várakkal erősítették meg. Annál is inkább, mert ezeket az átkelőhelyeket nem csak a katonák tudtáksalamon_torony_1.jpg használni, hanem természetesen a civil forgalom is itt zajlott, aki az átkelőket uralta, az a távolsági kereskedelemből is leszedhette a sápot. A terület későbbi tulajdonosai persze nem hagyták kihűlni a rómaiak, illetve egymás helyét, a római erődöket felújítva, kibővítve folyamatosan használták még a magyarok is. A legfontosabb ilyen átkelőhely Nándorfehérvár (Belgrád), illetve magyar oldalon Zimony volt, ezért a két várért sokat huzakodtak egymással a magyarok és a bizánciak: Zimonyból áthajózni Belgrádot elfoglalni vissza-visszatérő magyar szokás (mikor ezeket a sorokat írom, legutóbb 1915-ben esett meg), és még az is előfordult, hogy a küzdő felek konkrétan az elfoglalt várak köveit is áthurcolták a túlpartra: ezzel erősítették a saját oldali erődjüket, illetve szívatták a másik oldalt, hiszen azon a tájon nem nagyon vannak kőbányák, hadd cipeljék a köveket jó messziről a bizánci kwrwanewfyak, ha várat akarnak.

A városok gazdasági helyzetének köszönhetően a városfalak építése ekkoriban még nem volt jellemző: a legtöbb Árpád-kori magyar város csak egy elfolyó, nagy falu képét mutatta. Rendes városfala a korszakban talán csak Székesfehérvárnak és a IV. Béla által megerősített Budának volt, a többiek általában legfeljebb a város mellé épült várban bizakodtak. Voltak persze köztes megoldások, Pozsony védelmét lakótornyok biztosították, Sopron lakói pedig a római Scarbantia városfalainak maradványaiból próbálták kihozni, amit tudtak. A legtöbb középkori városfalunk a XIV. században kezdett épülni.

A magyar sereg természetesen képes volt várakat ostromolni is, a középkori ostromtechnika vívmányait nálunk is ismerték és alkalmazták. A falakat egyszerűbb kivitelű kőhajítógépekkel próbálták lebontani, megmászásukhoz ostromlétrákat és ostromtornyokat készítettek. A harcosokat eközben ostrompajzsok és palánkok védték- a sereget ácsok is kísérték, ezeket ők készítették el. Az ostromokhoz időnként nyugati zsoldosok szakértelmét is igénybe vették. Sajnos a bizánci technikával azonban nem vehettük fel a versenyt, a római hadművészet vívmányai közül a bizánciak a kiváló tüzérséget őrizték meg leginkább romlatlan formájában.

Egy ilyen ostrom sosem volt egyszerű menet. 1071-ben a magyar hadsereg három hónapig ostromolta Nándorfehérvárt, nyolc nagy ostromtornyot (,,hogy a katonák innen nyilakat szórhassanak a városra és köveket hajíthassanak az emberekre") és számszeríjakat bevetve, kőhajító gépekkel néhol teljesen lebontva a falakat. Közben egy besenyő felmentő csapat támadását is ki kellett védeniük, melyet a Sopron megyei bandérium ver szét, hogy aztán Géza herceg és László herceg (a két későbbi király) egy napon át terrorizálja a várbelieket a foglyok és a levágott besenyő fejek mutogatásával. Végül egy magyar rabnő oldotta meg a helyzetet, aki rabtartóira gyújtotta Nándorfehérvárt. Az ily módon készletek nélkül maradt bizánciak (főleg szaracén katonák) megadták magukat, Géza herceg pedig lovagiasan szabadon bocsájtotta őket.

A nomád életmód lassú elhagyása a magyar katonai táborokon is meglátszott, a jurták minden valószínűség szerint még sokáig szolgáltak katonai sátorként. A nyugati típusú pagodasátrak csak később terjedhettek el magyar földön.

 

Hajók

 

A Dunán egyébként vízi ütközetek is zajlottak néha. A magyar folyami flottáról több említés van, de a részletekről sajnos sokat nem tudunk, valószínűleg a kisebb evezős hajók kaptak felfegyverzett legénységet, a80bfdb370742828dec155b83d0305f38.jpg nagyobbak akár orr-, illetve tatbástyát is. Ekkoriban Nyugat-Európában sem készültek direkt hajók elleni harcra szánt hajók. A bizánciak tengeri flottájukat, a félelmetes dromonokat (képen) is bevetették a magyarok ellen, így, amennyiben a bizánci tengeri flotta időben fel tudott úszni a Dunán (azért volt, hogy elkéstek), a magyarok komoly hátrányban voltak. A bizánciak ráadásul a rettegett görögtüzet lövellő lángszórókat is bevetették ellenünk- ennek titkát Bizánc annyira féltékenyen őrizte, hogy még a zsákmányolt példányokat sem sikerült ellenük fordítani soha (az égő folyadék pontos összetétele ma sem ismert, a város 1453-as elestével végleg elveszett).

Az előző fejezetben említett 1071-es ostrom során is sor került hajócsatára, a görögtüzet bevető bizánciakkal szemben ekkor a ,,sok lúd disznót győz" ősi elvét követő magyar hajóhad sikerrel biztosította a sereg átkelését.

 

Végszó

 

Ahogy Szent István hatalomra kerülése, úgy az Árpád-ház 1301-es kihalása sem jelentett éles határt a magyar hadsereg kinézetében. A haditechnika és –taktika fejlődött szépen a maga tempójában: a lovagság egyre nagyobb szerephez jutott, a XIV. század második felében pedig feldübörögtek az első magyar ágyúk is, egy még újabb korszak nyitányát hozva. A könnyűlovasságot a magyar hadsereg az 1950-es évekig megőrizte, Hunyadi Mátyás korától azonban már huszár néven ismerjük őket.

Végszóként mit is lehetne írni- láthatjuk, hogy a keleti és a nyugati harcmodort egyesítő magyar hadsereg a középkori hadtörténet érdekes és egyedi része volt. És mi most azért lehetünk itt, mert amikor kellett, ezek az emberek belebújtak a gambesonba, fejükbe húzták az orrvédős sisakot, megmarkolták a szablyamarkolatú kardjukat és ,,Wezteg kwrwanewfya!” csatakiáltással miszlikbe aprították az ellenséget, bármelyik égtáj felől tört is hazánkra.

 

232 komment

Címkék: magyar lovas haditechnika fegyver duna középkor hadsereg ostrom hadtörténelem hadtörténet lovasság várostrom árpádházi dunai flottilla Vár

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Plieur 2020.05.03. 20:54:42

@Fredddy: Római idők: Kassel környékéről a Rajnáig ( Köln környéke) 1 hét- megpakolva mint Mariusz szamara:) azaz kb 40-45 kiló:)
A szokásos római napi menetteljesítmény 25-30km-nek volt számolva, vészhelyzetben ( ekkor könnyített teherrel, hátrahagyva a trént, 40-45km 1 héten át).
Hajnaltól délig menetelés, délben megállás, utána a szokásos táborépítés, víz-tüzifa-takarmány gyűjtés.
Ellenpélda: első keresztes hadjárat, 104 nap ( ebből 17 nap csatározás/fosztogatás magyar és bizánci területen) Köln-Konstantinápoly kb. 2400km. Úgy hogy az a sereg egy igazi lecsó volt, az akkori Nyugat teljes keresztmetszete ( volt bőven martalóc is:)), mai napig vitatkoznak a létszámán ( 20000-100000 fő:). Átlag 28km/nap...

Untermensch4 2020.05.03. 20:58:50

@cavalry: "Naponta 10-15 kg füvet kell megennie, vagy többet,(ha egyáltalán olyan a hely, minden gazt nem eszik meg) amit nincs idő lelegeltetni ha egy rét közepén ácsorogna az adott ló akkor sem."

Mivel említetted a különböző lófajtákat és különbségeiket, biztosan olyannal motoroztak az ősök is mint te?
Esetleg elképzelhető hogy olyan területre mentek ahol volt földművelés, nőtt a zab, miegymás és napi 15kg takarmány helyett vki vitt magával egy kis sarlót amivel a cigiszünetekben/este/reggelitornaként sk rekvirált a lovainak tápot a helyszínen?

cavalry 2020.05.03. 21:26:03

@Untermensch4: tegyük fel hogy úgy történt ahogy gondolod. Akkor azt számold ki hány négyzetmétert kell lecsapkodni egy ló napi adagjához és hová teszed utána? 15 kg széna az egy komolyan préselt kis kocka bála, de az bálázás nélkül elég nagy tömeget képez mert jó levegős. A ló nem egy gőzmozdony, hogy belapátolod a szenet és megy estig. Lassan emészt és nem ehet sokat, mert ha bezabál akkor kólikát kap (gáz fejlődik és elpusztul (műteni kell általában sürgősen). Amikor legel a ló friss füvet akkor van ideje megrágni és keveredik nyállal közben emészt, szarik stb. Ez a legelés :) . Ha ugyanazt a nyers és friss füvet elé rakod és éhes akkor KO. A másik kérdés hogy sok ember és sok ló hol a fenében tud legelni, hol van akkora mező, és mennyit kell azért utazni a menetiránytól jobbra balra. Macerás a lóüzemeltetés. Egyébként igen, az arab lófajták nagyon régiek, a mai lovak közül soknak az alap fajtái között van. Egy tucat ilyen van. Nem elég nagy tömegű, de gyors és kitartó, ezért sok cuccot nem lehet rápakolni ezért használtak nehéz lovakat is, az meg lassú. Az angol telivérben is van arab, a lipicaiban is, anglo-arab, spanyol ló, és egy tucat. A magyar huszárságnak Bábolnára hoztak 6 fedezőmént és itt tenyésztettek egy tömegesebb arab lovat, (shagya arab) nekem ilyen van 3. Elképesztő mit tud, csak tudni kell hozzá lovagolni is, mert az átlag lovas nehezen tudja kezelni a gyorsasága miatt. Félnek tőle. Rövid távon megy 60-70 km/h körül közép -hosszú távon, az angol telivér gyorsabb 70-80 km/h közép távon, a nehéz lovak meg 30 km/h de csak rövid távon. Az arab napi teljesítménye 120 km, a többi a fele sincs.

cavalry 2020.05.04. 09:50:20

@Untermensch4: A lovak áraiban is hatalmas különbségek vannak. Napóleonnak is arab telivér mén volt a csata lova (Marengo). A későbbi török hódoltságban is a kedvenc zsákmány volt egy komolyabb ló (kb. életbiztosítás volt, mert el tudott vele menekülni a harcos ha úgy adódott.). A ló minősége , képzettsége komoly kérdés amire nem nagyon figyelnek a történészek ismeret hiányok miatt (főképpen a gyakorlati ismeret hiányzik, de ez a lovasok között is előfordul. A másik drága ló volt akkoriban a spanyol ló fajta, de az inkább a lovagi harcmodorhoz illett. Az apró mingil típusú lovakat itt nékunk nme lehetett használni érdemben, a nehezebb lovakkal meg kapacitás problémák voltak. Maradt ami maradt, lónak nézett ki, de kicsit repült.

Untermensch4 2020.05.04. 12:59:20

@cavalry: "A másik kérdés hogy sok ember és sok ló hol a fenében tud legelni, hol van akkora mező, és mennyit kell azért utazni a menetiránytól jobbra balra."

"Esetleg elképzelhető hogy olyan területre mentek ahol volt földművelés, nőtt a zab, miegymás és napi 15kg takarmány helyett vki vitt magával egy kis sarlót ..."

"Menetben" nem feltétlenül kell egyben mozogniuk mint egy pc-s stratégiai játékban. Adott időpontokra találkozási pontok és rugalmas stratégia. Lehet hogy Előd és Tas haveromék eltévedtek kissé a labanc erdőben és két faluval arrébb legelésznek meg pecérkednek de az ellenség kb azt tudja hogy ott meg még itt is vagyunk vmennyien, mi és a mieink tudjuk hogy ilyen szétszórtan visszavonulva összpontosítunk, és terephez illően folytatás. Tehát Előd és Tas haveromék legkésőbb a távoli kürtszó és csatazaj kapcsán rájönnek hogy merre vannak arccal és eszerint folytatják. Tudod, van az az elmélet hogy a nem is minden forrásban megfeleltethetően leírt törzsnevek (vagy egy részük) nem etnikai származást jelentett hanem hadrendi besorolást.
Arról nem is beszélve hogy az emberi hadtápban is voltak olyan cuccok mint "levespor", lehet hogy tudtak olyan "ló-müzlit" csinálni amitől nem fújódtak fel a lovak mert keveset elég volt legelniük mellé reggel-este, nem fújódtak fel és tudtak naponta több órát menni.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2020.05.04. 13:04:53

@bloghunev2: Jó későn láttam csak az etimológiai vitátokat, ahol erősen kikelsz az ellen, hogy jellegzetes pusztai fegyverek neveit a szlávoktól vettük át. Álláspontod szerint ez nonszensz, miért azoktól tanulnánk, akik ezeket nem használták, miért nem a saját szavaink maradtak fenn?

A honfoglalás előtt-alatt-után szláv népek éltek ezen a vidéken. A honfoglaló magyarság létszáma mindenképpen kisebb, mint az itt élőké volt. A honfoglalásunk az itt élő népesség számára lényegében csak egy rendszerváltást, egy uralkodóváltást jelentett; oktalanság lenne felételezni, hogy mindenkit egy szálig kiirtottunk volna, ha már megjöttünk.

A nagyobb népesség azonban nagyobb "tehetetlenséget" is jelent. Ésszerűnek látom feltételezni, hogy ha voltak is az új elitnek (a magyaroknak) szavai a fegyvereikre (nyilván voltak), a népnyelvben megmaradt az, ahogy ezek a szláv népek hívták ezeket az eszközöket, így a régi magyar név kikopott, és mintegy helyébe lépett a szláv.

Plieur 2020.05.04. 16:40:43

@cavalry: Egy ilyen túrán mennyi vizet fogyaszt a paci?

cavalry 2020.05.04. 17:00:08

@Plieur: Ha ki van pihentetve - nem izzadt - és kap inni, megiszik egy vödörrel simán (kérdés mennyit izzadt ki, milyen évszak napszak van stb,). Mozgás után nem szabad itatni pláne hideg vízzel. Lemosni leszokták pld folyó mellett. Inkább többször keveset kell neki adni. Ma már vannak erre olyan italok mint a sportolóknak hogy pótolja az ásványi anyag veszteséget. Nyalósó is kell pont ezért. Ha nincs jól ápolva csak mennek vele mint a távirat nem lesz hosszú a barátság. Karban kell tartani mint az embert is. A hadműveletek tervezésénél ezek fő szempontok, a menet hossz, idő, pihenők ideje, etetések ideje, itatások ideje, átnyergelés, pucolás, pataápolás, takaró, állatorvos, sebek, feltörések kezelése, patkolás igazítása vagy újrapatkolás, stb. stb. A menettervező tisztek feladata hogy a hadtáp a pihenők idejére odaszállítsa az ennivalót.

cavalry 2020.05.04. 17:06:17

@Untermensch4: A logisztika, menetszámvetések stb. mindig komoly dolog volt, nem lehet egy hadműveleti területen össze vissza mászkálni, mert abból gond szokott lenni. A vezetésnek mindig tudnia kellett ki hol van, hogy tudjon értük küldeni ha jött egy új info, közeledik egy új ellenerő, amire összpontosítani kell a saját erőket, akár 30 km-es körzetben. Ha elszúrják akkor taktikai erőfölénybe kerül az ellenfél és eldől minden. Ettől szól a játék, a törököket is meg lehetett volna tréfálni a mohácsi hadjáratban, csak azok voltak jobb helyzetben, mindenük jobb volt, esélyünk csak a dísztemetésre volt. 6-8 szoros volt a költségvetésük.

Plieur 2020.05.04. 20:40:25

@cavalry: Álljon meg a nászmenet, anakronizmus-mármint a sportlónak sportital:), de a nyalósót azt már ismerték már akkoriban. Viszont azzal amit itt felvázoltál mint túrakövetelmények kellett számolniuk akkoriban is, meg is oldották- mert ha nincsenek megoldva nem lettek volna a sikeres lovastúrák:)- mint pld. a spanyol. Egy több ezer fős lovascsapat nem indult neki a vakvilágba "kalandozni"+ párezer tartalék lóval,fel volt mérve a várható útvonal, meg voltak tervezve a menetek, stb-stb. Egy korabeli Baedeker vagy Frommer szintű tájékoztatás a lelkes lovas turistáknak.:)
Ez viszont a folyamatos info gyűjtés, értékelés, feldolgozás ...

cavalry 2020.05.04. 20:59:38

@Plieur: Logikus következtetés lenne részedről, hogy ezek a dolgok meg voltak oldva. De sajnos nem mindig. Ezer okból nem. 1.szakértelem kell a lovashadművelet szervezéséhez. ez a hivatásos, folyamatosan szolgálatban lévő , vagy hosszú ideig besorozott lovas ezredeknél később meg volt oldva, mert ott a gyakorlás is folyamatos volt és az alkalmatlan egyedek (ember és ló) időben kihullott. Elképesztő feladatokat kellett végrehajtani, a mai lovasok 90%-a képtelen erre. Én gyakoroltam a katonai lovaglást, terepen lovagolok, és megfelelő lovakon. De kb 75%-os lehet a teljesítményem az ideálhoz képest. 2. Nem sikerült általában a "mindenoldalú biztosítás". Ez hatalmas veszteségeket okozott az állatállományban, a megmaradók teljesítőképessége is lecsökkent. Nagyjából a napóleoni háborúkra kidolgozták mit kell tenni. 3. Tehát a ló fajta, a ló és lovas képzettsége, a felszerelés minősége, és a teljes ellátás színvonala adta meg a lovas egység harcértékét. 4. A csata, mint minőségi mérési lehetőség alatt derült ki, hogy az adott lovas hány kilométert, milyen gyorsan és mekkora energiával tud teljesíteni. A legyengült, kiéhezett, éppen szomjan haló, súlyát vesztett, feltört hátú, tetves , rühes, parkolatlan, sérült, csontsovány ló csak áldozat volt a csatában, érdemben nem tudott teljesíteni. A ló pár hét alatt elveszti a működőképességét ha nincs jól ellátva (vagy hamarabb). De ez emberrel is így van, ha találomra összeterelünk 500 embert és elindítjuk napi 40 km-es menetre, egy hét alatt elpusztul a fele, vagy majdnem. Lásd hadifogoly menetek II. VH.

Fredddy 2020.05.04. 23:11:15

@Plieur: jó, de az első keresztes hadjárat egy része hajón ment, nem?

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél: ez nekem eléggé sántít, ők vették át a nyelvünket, de mi megtartottunk tőlük 1-2 szót olyan dolgokra, amikre megvolt a saját szavunk, az viszont kihalt?

@Untermensch4: @cavalry: na megtaláltam itthon végre a Magyar Királyi Honvédésg 1938-as Harcászati Szabályzatát.

Napi menetteljesítmények (km), lapályos vidéken, jó útviszonyoknál.
Gyalogjárőr: 20-25, max 40
Síjárőr: 60-80
Kerékpáros járőr: 80-100
Lovas járőr: 70-80, max 100
Gyalogososzlop: 20-25, max 40
Kerékpáros oszlop: 60-80, max 100
Lovasoszlop: 50-60, max 80
Szekéroszlop (teli): 25-30, max 40
Szekéroszlop (üres): 50
Vágóállatoszlop: 25-30
Málhásállatoszlop: 25-30
Gépkocsizó oszlop: 100-120, max 150
(Tömörgumi abroncsokkal- 1938-ban még volt olyan :) Légtömlősökkel duplája)
Páncélgépkocsi: 200-250
Harckocsi: 100-150

cavalry 2020.05.04. 23:28:19

@Fredddy: Szuper. Természetesen ez jó időre vonatkozik. Esőben sárban, hóban, hidegben, nehéz ügy. Számítanak a szintkülönbségek is átlagban. A tengerszint feletti magasság is, az út minősége, stb. Átlagnak jó. A hülyeség az szokott lenni ha a konkrét adatok nélkül a szabályzat szerint adják ki a menetparancsot. A lovasságnál a lóállomány minősége nagyon befolyásolta a dolgot.

Cymantrene 2020.05.05. 09:26:31

@cavalry: Más kor, a XVIII. század, de kíváncsi vagyok a véleményedre arról, amit Jeney írt a lovakról a Portyázóban (Le Partisan, Zachar József fordítása). Föltettem ide: csip.web.elte.hu/Jeney%20Lovak.pdf
Érdekes, hogy elintézte ennyiben, pedig az egész mű a portyázó hadműveleteket taglalja. Lehet, egy csomó mindent eleve tudottnak vélt, hiszen akkor lovas volt :-)

Cymantrene 2020.05.05. 09:27:46

@Cymantrene: mármint mindenki lovas volt

cavalry 2020.05.05. 10:42:46

@Cymantrene: Érdekes, de ma már nem korszerű. A gyógyítási eljárások ma már használhatatlanok. A ló kiválasztás nem rossz, de végtére is definiálták a hátaslovat. Az megerősíti a fenti véleményemet, hogy az abrak nélkülözhetetlen, csak legeléssel nem lehet működni, és akkor sem lehetett, utal a széna kis tápértélére. A zab, stb. szállítása volt akkor is a probléma. A ló fajtákkal kapcsolatban is egyetértek vele, a lassú nehéz ló nem alkalmas portyázásra - erre volt az arab, csak nem volt csak kevés számban alkalmazva a nagy hadseregeknél is, amíg nem kezdték folyamatosan ők is tenyészteni. Addig a török, és a magyar lovasság volt a domináns. A magyarok is a törököktől szedték el ezeket a lovakat. Az arab viszont nem volt alkalmas a közepesen nehéz vagy nehéz (lándzsás, vagy a vértes lovasság alá, ezért tényleg a portyázás volt a feladata, felderítés, üldözés, felderítés, gyors roham ágyúk ellen stb. de csatarend áttörésére nem volt a legjobb választás. Nálunk ez nem tudatosult, mindenki azt gondolja hogy a huszár az mindenre jó volt, mert nekünk nem volt vértes lovasságunk soha.

Cymantrene 2020.05.05. 10:50:05

@cavalry: nem is kell korszerű legyen :-) 1760-ban jelent meg az eredeti mű, aztán az 1780-as évek végén a kiegészítése.
A ló életkorával is egyetértesz? Egy ilyen katonaló meddig élt? 6 évesen állították üzembe, akkor volt egy kb. 10 éves használati ideje? És már korábban is csak herélteket használtak?

cavalry 2020.05.05. 12:50:30

@Cymantrene: A ló neme meggondolás kérdése. Parancsnoki lónak használtak méneket is, mert dominánsabbb ha harcban kerül alkalmazásra. De a mént kancák között tartani zűrös. Ezért lesz herélt. De as kancákat szívesen használták, mert nyugodtabb. Néha sárlik. A kora úgy lehetett mint most, 3 éves korban elkezdik lovagolni egy félév alatt már használható, van amelyik pár nap alatt is. De gyakorlott katona ló minőséghez kell + 1-2 év. A használati idő teljesésértékűnek tényleg 15 év, de ha nincs agyon terhelve lehet 20+ is. Fajta függő ez is, és a megterheléstől, gondozástól függ. Egy várhoz tartozó járőrló nem fagyoskodott kint. A kérdés a sebesség, mert általában menekülni kell. A Waterloo filmben amikor a lándzsások utolérik a skót szürkék parancsnokát, az kétséges (ha csak bele nem ragadt a mocsárba, ezzel próbálták hitelesíteni az akciót). Egy arab lovat soha nem ér utol egy középnehéz ló.

Gandahalf 2020.05.05. 13:40:10

@cavalry: Érdekes a fordított logika és van benn rengeteg igazság. De elsősorban a hiányosságokat én infrastrukturális hiányosságokból következtetném.Abban is van igazság ,hogy az agyelszívás folyamatos. Viszont rengetegen maradtunk még itt ,akik nem érzik selejtnek magukat :) . Mivel alapvetően egy alacsonyabb fejlettségű régióból mindig könnyebb nagyobb fejlődést elérni és lehetőségeket kihasználni egy folyamatosan változó környezetben majd a történelem eldönti. A magyarság ,mint massza is folyamatosan változóban van. Ne legyünk ennyire negatívak próbáljuk meglátni a lehetőséget kicsiny kis hazánkban és azt kihasználni .Negatívnak lenni mindig nehéz tenni valamit még nehezebb.... :)

cavalry 2020.05.05. 14:05:31

@Gandahalf: A negatív történéseket fel kell tárni és tenni kell a megszüntetésére. De ebben a környezetben ez ezer okból lehetetlen vagy felesleges erőforrásokat és emberi energiákat köt le, a környezet nem támogató hanem akadályozó, irigy és tahó. Nem agyelszívás van hanem agy menekülés. :) A magyar találmányok számát nézd meg összehasonlítva a világ más országaival és megérted. Ez a lázmérő :) A hazafiság szép érzés, de ha a hazafival nem bánnak jól, akkor máshol :) lesz hazafi és kész. Mindenki Európa polgára. Ez a hazám de nem az országom - mondta valaki, elgondolkoztató.

cavalry 2020.05.05. 14:22:10

@Gandahalf: De írok neked egy egyszerű példát. Van több találmányom, az egyik olyan hogy (Évente) a magyar lakosságnak 400 milliárd megtakarírást okozna ha bevezetnék (ez tuti, vedd igaznak). De a magyar lakosság az Eu 500 milliójához képest 2%, tehát engem különösebben nem érdekel ha itt nem kerül alkalmazásra. Ha viszont innen kerül ellátásra csak az EU (most a többit hagyjuk) akkor ez adó bevételeket és foglalkoztatást jelentene itt nálunk. Na most tippelj, hogy milyen feltételekkel kaphatsz tőkét állami forrásból ilyesmire. Kockázat nulla, a cucc működik 4 éve kísérleti alapon. A franc akar itt ezzel kínlódni, eladom egy külföldi cégnek és nincs vele tovább gondom (a következménye az hogy a hazai piac nem tudja megvenni mert az Eu piaci ár magas lesz). Megoldás? Majd engem szid mindenki, de előtte nem támogatnak. Természetesen nem is magyar találmány lesz, mert a szabadalmak fenntartása itt a legdrágább, az tiszta hülye aki itt jegyeztet be.

Untermensch4 2020.05.05. 21:54:20

@cavalry: "1.szakértelem kell a lovashadművelet szervezéséhez. ez a hivatásos, folyamatosan szolgálatban lévő , vagy hosszú ideig besorozott lovas ezredeknél később meg volt oldva, mert ott a gyakorlás is folyamatos volt és az alkalmatlan egyedek (ember és ló) időben kihullott. Elképesztő feladatokat kellett végrehajtani, a mai lovasok 90%-a képtelen erre. Én gyakoroltam a katonai lovaglást, terepen lovagolok, és megfelelő lovakon. De kb 75%-os lehet a teljesítményem az ideálhoz képest."

Annak alapján amit máshol írtál, pár dolog:
"Folyamatosan szolgálatban voltak", alapvetően lovon közlekedtek (amely km-eket te életedben autón, biciglin, egyében tetted meg, azt ők lovon) és a kihullásból se szenvedhettek hiányt ha eljártak kalandozni (ami azért sztem "igazibb" mint a sokkal későbbi hivatásosok hadgyakorlata tényleges háború nélkül).
Az oké hogy szereted fényezni magadat csak ne told túl mint már legalább egyszer mert túlzottan viccessé válhatik abban az értelemben hogy a mennyiség a minőség rovására megyen. :)

cavalry 2020.05.05. 22:04:48

@Untermensch4: Ami nehéz értelmezni, hogy a napi használat és a hadjárat az teljesen más dolog. A napi 2 óra lovaglás vagy a 6 óra / nap között hatalmas különbség van. Különösen ha sorozatos a túlterhelés. A ló természetes állapotában nem megy ekkora távolságokat, a musztáng sem. Minek menne, legelés közben sétálgat inkább. Néha szaladnak egyet. Ezért ha túlterheled kiüti magát, ha nincs extra gondozás. Az ember detto. A lófajták között is hatalmas a különbség a terhelés szempontjából. Mi ezt gyakoroljuk, a lovat felkészítjük erre, ezért többet bírunk mint egy díjugrató sportlovas mondjuk. Ez egy külön sport, távlovaglás.

Untermensch4 2020.05.05. 22:05:10

@cavalry: " Na most tippelj, hogy milyen feltételekkel kaphatsz tőkét állami forrásból ilyesmire. Kockázat nulla, a cucc működik 4 éve kísérleti alapon."
Ez olyasminek hangzik amire más országokban hajlamosabbak piaci alapon hitelt adni cégalapításhoz.
Nem hamis dilemma kissé a "magyarországi saját cég vs eladom egy külföldi cégnek"? Azt meg semmi nem tiltja hogy az ír céged magyarországon gyártson dolgokat munkahelyeket teremtve és ide adózva.

Untermensch4 2020.05.05. 22:10:08

@Fredddy: Köszönöm, ez nekem hiánypótló volt. Csak nagyjából tudtam miért volt értelme a kerékpáros alakulatoknak (én magam azért használok kerékpárt mert lusta vagyok gyalogolni) :)

"(Tömörgumi abroncsokkal- 1938-ban még volt olyan :)"
Kapaszkodj meg, most is van csak máshogy. Pl munkagépeknél (a tömörgumi kerekes targonca amin ma ültem egy 1vh-s páncélautó tömegével vetekszik), a 6/1990-es KÖHÉM rendelet alapján tudtommal csak lassújármű szerelhető fel tömör abroncsokkal és legfeljebb 20km/órás sebességgel közlekedhet. :)

Cymantrene 2020.05.05. 23:24:26

@cavalry: Dédnagyapám egy buli után (a múlt-múlt század végén a Váradi komájával elmulatták egy pár ökör árát a nagykőrösi vásárban :-) a Frigyes Vilmos huszároknál kötött ki tán öt évre. Egy idő után tiszti szolga lett, ami azzal járt, hogy a tisztjének a lovait (fél tucatot emlegettek) neki kellett naponta lelovagolnia. Utána valahogy nem nagyon szerette a lovakat, a szekeret is inkább két tehénkével húzatta :-)
Ez csak úgy eszembe jutott.

Fredddy 2020.05.06. 00:48:08

@cavalry: annyit írnak, hogy 300m szintemelkedés, illetve 500m lejtő egy-egy óra késést jelent. Meg igen, azt, hogy pontos képletet adni nem lehet.

Egyébként ezt nem értik sokan, hogy az állatok nem úgy vannak a menéssel, mint az emberek. Az embernek nem csak a beszéd meg a gondolkodás az evolúciós előnye, hanem az is, hogy alapvetően hosszútávgyaloglásra tervezte az Isten. Az állatok hiába futnak gyorsan, azt csak rövidtávon bírják. Az ember lassú, de heteken át bír napi 8-10 órát gyalogolni még a mai ember is. Az állatoknak alapvetően sokkal több pihenésre és nyugalomra van szükségük, mint nekünk, a kérődzőknek meg pláne. Ha nem tudnak pihenni, sokkal hamarabb elpusztulnak, mint gondolnánk, pláne, hogy a természetben nem lehet csak egy kicsit betegnek lenni. Valószínűleg az ősember is így vadászott- egyszerűen csak követte a szarvasokat. Pár nap múlva már nem volt erejük futni- akkor lecsapott a kőbalta. Ezt nem értik az agancsgyűjtők se amúgy- nem azt a párezer forintot sajnálják tőlük, hanem ha az erdőben járkálnak, a szarvas nem tud pihenni és napok alatt belepusztul.

@Untermensch4: jó, targonca nyilván :) De akkor még futottak az utolsó Rába V-k. Arról nem is beszélve, hogy sokszor az ágyúknak is tömörgumi kerekük volt, az korlátozta az őket vontató jármű sebességét is (idővel sok típusnak le is cserélték a kerekeit).

cavalry 2020.05.06. 07:34:45

@Fredddy: Igazad van. A lóval is nagyon komoly tevékenységek vannak ás állandóan figyelni kell rá, a huszárokat is erre tanították a kor színvonalának megfelelően. Van egy könyv az állatorvosi gondokról a II. VH idején, nagyon alapos, és minden részletre kiterjed. Ma is érdemes alapul venni. Nem részletezném, de a történészeknek is amikor egy kor eseményeit vizsgálják fontos lenne a képzettség, az adott témát illetően. De a katonák is elszokták rontani. Volt erről egy történet, hogy az I.VH. Német vezérkara kiküldött egy tisztet valamit egyeztetni a csapatokhoz, megérkezett az utolsó állomásra ahonnan már csak autóval lehetett kijutni a parancsnokságra. 20 km utat sok óra alatt tudott csak megtenni, mire nyilatkozott utána hogy ők tiszta hülyék a vezérkarnál mert olyan menetütemeket adnak ki az alárendelteknek amit harc nélkül sem lehet teljesíteni, a papír mindent elbír. A Somme -i csatában a britek szívták ezt meg, mert a tüzérségi tűz (az is rosszul volt ütemezve és összeállítva is a romboló és repesz gránátok arányával) és a roham közötti időt elrontották, e miatt rengeteg volt a veszteség, halott , sebesült stb. A középkorban is, lásd Mohács 1526, abszurd volt a magyar vezetés elhatározása, a végrehajtás meg képtelen volt már javítani. Ha egyszer a ló volt a kulcs eszköz, és a fő csapásmérő erők szállító ereje, akkor a ló a kritikus pont. Nekünk nem volt a törökökkel összehasonlítható ló állományunk. Nem lett volna szabad lemenni Mohácsra.

cavalry 2020.05.06. 07:47:50

@Fredddy: Egyéjként a menet "1938-as Harcászati Szabályzat" inkább "Hadműveleti Szabályzat" lehetne, a harcászat az nem 100 km-es kategória.

Untermensch4 2020.05.06. 10:39:09

@Fredddy: "Arról nem is beszélve, hogy sokszor az ágyúknak is tömörgumi kerekük volt, az korlátozta az őket vontató jármű sebességét is"

Vhol olvastam hogy a "Zrínyi" rohamlövegek is úgy készültek gombhoz varrorr kabát módjára hogy kiderült, van vagy száz olyan tarack ami vontatott lövegnek alkalmatlan. :)

"Valószínűleg az ősember is így vadászott- egyszerűen csak követte a szarvasokat. Pár nap múlva már nem volt erejük futni- akkor lecsapott a kőbalta."
Ezt vmelyik afro-vadásznép is csinálta, már (még) a mozgókép és az ismeretterjesztő televíziózás idején. Jó szem, antilop kiválasztása és követés kocogva.

Untermensch4 2020.05.06. 10:44:35

@cavalry: " Nem lett volna szabad lemenni Mohácsra."
Utólag mindig könnyű okosnak lenni, nekem is nagyon megy, sztem egy "boroszlói táborozás 2.0" lett volna a nyerő módszer de ennek a mieink részéről komoly pszichológiai-belpolitikai akadályai voltak. :) :(

Cymantrene 2020.05.06. 11:17:33

@Untermensch4: még olyan eszmefuttatást (agymenést...) is láttam, hogy azért lett nagy agyunk, hogy jobban bírjuk a melegben futva a hőgutát. Csak több marad, mint egy antilopnak, ha a nagy része le is kapcsol :-)

cavalry 2020.05.06. 12:45:41

.@Untermensch4: Igen, igaz. De vannak dolgok amit előre is ki lehet számolni. Mert a dolog csak akkor lehetett nyerő ha rommá verik a törököket, aminek kb nulla volt az esélye.

Plieur 2020.05.06. 13:04:11

@Fredddy: Igen, aki megtehette hogy kitér és pld. velencei hajókat bérel vagy eleve olasz és/vagy dél-francia kikötőkből indult. De a többség a leírt távolságot teljesítette.
A hit nem csak hegyeket mozgat meg hanem még egy fegyelmezetlen sereget is a légiók menetteljesítményére ösztönöz:)
Nem is lett volna bölcs tett lemaradni a főerőktől vagy kisebb csapatoknak elkóricálni miután előbbiek kirabolták Zimonyt illetve fosztogattak bizánci területen:)

Gandahalf 2020.05.06. 13:23:37

@cavalry: Ez szintén csalóka összehasonlítás és a globális piac sajátosságait veszed alapul.Bizonyos kapacitásszint fölött értelmetlen egyes piacokat mennyiségi árúval teríteni és a beruházási tőke nem realizálódik.Ettől függetlenül vannak jól működő -innovatív cégek MO-n ... igaz azok nem szerepelnek a hírekben.Elsősorban strukturális hibának tartom azt ,hogy jogászok vezetik az országot. A többségüknek fogalma nincs a reálgazdasághoz. Még egy észrevétel ,volt egy világkrízis és még tart a hetekben is. Rengeteg kint élő magyar tántorgott haza hirtelen mikor ellenségessé vált a külföldi környezet . Ennek nálunk évszázados hagyományai vannak.Lehet az a 30-s évek Lyonja a 90-s évek Münchenje vagy a 2020 -s évek Londonja,Skóciája egy része az embereknek valahogy mindig hazatántorog.Még egy dolgot kell elfelejtettünk a progresszív ,lassú ,de folyamatos stratégikus építkezés.A jelenlegi kormányzat ezt szeretné.... csak teljesen rossz alapokon indult el és nem a reálgazdaságot támogatja.Szóval lehetőség az mindig van csak meg kell találni.Sőt jelenlegi környezetünkben az egyetlen kitörési pont a gazdasági fejlődés és fellendülés általi megmaradás. Ezt újra meg kell tanulni....

cavalry 2020.05.06. 14:26:18

@Gandahalf: Egyetértek. A jogász amit tanul, az teljesen értelmetlen, a gazdasághoz semmi köze. De mind azt hiszi magáról hogy polihisztor. Legalább a mérlegképes könyvelői tanfolyamot elvégezné, hogy tudja mi a rendszer lényege. De máris ítélkezik, amikor még azt sem tudja mi a számla, mérleg, és az egész cuccról lövése sincs. A gondolkodás módszertant meg nem tanítják, van egy "jogi logika" nevű tantárgy de nem kötelező felvenni, nem is veszik fel mert megbuknának és különben is az megy jogásznak aki matekból 3-as kegyelemből. Egy kecskét sem tudnak vezetni. A jog olyan fontos dolog, hogy a megalkotását nem szabadna jogászokra bízni, ők alkalmazzák csak. Vannak persze kivételek, pld csinos jogásznők is vannak :) őket tudom szeretni :)

Plieur 2020.05.06. 19:16:39

@cavalry: Most elkerülve az anakronizmusokat-:), érdemes elgondolkodni az alábbiakon:
- őséknek ott volt mögöttük egy jó hosszú dőre visszanyúló lovas kultúra, ennek összes tapasztalatával. Etelközből sem gyalog jutottak ide:).
- a napi használat: gyakorlatilag amit csak lehetett lovon elvégezni, minimális gyaloglás:). Itt sem volt ez másképp, sőt : ha pld. egy Szeged környéki törzsi csapat körül akart nézni mondjuk a csepeli vásárban, ott volt némi lovagolni való, kb. 350 km. oda-vissza.
- amit mi itt próbálunk számolni hogy mennyi terület kell a legeltetéshez: egy akkori harcos rutinszerűen pányvázta ki a lovait a kellő méretű területre
-nem a vakvilágba mentek "kalandozni", pld. épp ezért kérdeztem a vízigényt: a több ezer ló itatása miatt. Az erre alkalmas helyek ( folyók &gázlók) biztos hogy szerepeltek a menetrendben.
- infó megosztás: ha nem ugyanaz a törzs járta ugyanazt az útvonalat, kellet legyen valami módszer az infó átadására /továbbítására a többiek felé.
-hasonlóan fontos volt az előőrs felderítő szerepe. A 942-es példánál maradva: márciusban tűnnek fel az előőrsök, a krónika szerint július elején már ott volt a fősereg és ostromba kezdett. Tehát szvsz az ostromra felkészülést figyelembe véve, június végén ott kellett már legyenek. A fősereg tehát kényelmes, lókímélő tempóban érkezhetett, utána pár hét pihenő és kezdődhet a vegyes magyar-spanyol fellépés a mórok ellen. A 2012-es híres Csepin túra 228 nap/6800km...
Az sem zárható ki hogy a zsákmányolt ló állományt "rendszerbe állították" a sajátok kímélésére.
Erős a gyanúm hogy egy hadjárat előkészítése már akkor elkezdődött amikor az előző évi befejeződött:)
Sok minden van amire csak következtetni lehet.

cavalry 2020.05.06. 19:36:53

@Plieur: Igen, de nem elkezdődött hanem abba sem hagyták. Ez egy folyamat. Nekem is mindennap kell gondozni a lovat, és edzenek is, futószáras, körkarámban stb. Csak én pld rájöttem a lótartás gondjaira, hogy ha egy 3x3 -as boxban tartanak lovat az nem tud mozogni és tönkre megy a lába (a ló lábának folyamatos mozgás kell, akkor mozog benne jól a vér). Tehát nekem 300 méterre megy el a ló, több hektár bekerített helyen és annyit fut naponta amennyit akar. Ha csak a hadjáratra szedtek össze lovas csapatot az nem sokat ért, ha évközben nem ment eleget. A lovasezredeknek később rendszeres gyakorlás volt előírva. A kényelmesség nagy kérdés, mert taktikai előnyt csak a sebességgel lehetett szerezni. Ezt csinálta Hadik András is. Ment mint a szél. Azt sem tudták hol van.

Untermensch4 2020.05.07. 20:40:23

@Cymantrene: "Csak több marad, mint egy antilopnak, ha a nagy része le is kapcsol :-)"

Szerencsés az aki csak ilyen ("több marad") emberekkel találkozik :)

Untermensch4 2020.05.07. 20:54:16

@cavalry: Ha jól emlékszem 1521-ben járt egy nem túl feltűnő török küldöttség Budán, utána mentek innen mindenféle diplomáciai emberkék európába több helyre... a realista hadászati elképzelés kb az volt hogy Isztambultól idáig a felvonulási útvonal és a törököknek (nagyobb seregnek) még fagyhalál nélkül elviselhető telelőhelyhez vonulás időigénye mellett sokkal kevesebb idejük marad harcászkodni egy évben mint ugyanezt Bécsből számolva... tehát ha az egyik szövetséges akinek a megjelenésére számítunk a másik támadása esetén akkor a naptár és az évszakok miatt nem a törökök a használhatóbb szövetségesek.

Ezt csak azért mondom mert "rommá verni" egy túlerőben lévő de demoralizált sereget úgy is lehet ahogy Mátyás csinálta a lengyelekkel, csak ő félmunkát végzett mert az egy mellékes front volt. De amíg van bevethető haderő és mindig csak a huszárok nyesegetik óvatosan a törökök széleit, némi felperzselt földdel időhúzásra játszva, akkor jön a tél és kiderül ki mennyire aklimatizálódott ehhez a kárpát-medencei éghajlathoz. Szerinted (te ismered a lófajtákat) a törököknek mennyi lova élte volna túl a késő őszt még ha nem is kell megenniük azokat? Milyen szép visszaútjuk lett volna ha annyit tudnak hogy vhol a hazaúton is rendetlenkednek a magyarok, meg útközben ott laknak a balkánon azok a behódoltatott nagyonbékés népek...?

Untermensch4 2020.05.07. 21:07:52

@cavalry: " Egy kecskét sem tudnak vezetni. A jog olyan fontos dolog, hogy a megalkotását nem szabadna jogászokra bízni, ők alkalmazzák csak. Vannak persze kivételek, pld csinos jogásznők is vannak :) őket tudom szeretni :)"

Tehát, bár a jó kinézetű jogászkislány ugyanolyan fogalmatlan mint a többi (a jog nem a matematikán alapul, a "logikája" sem, nem úgy absztrakt mint a matek), de neked tetszik ezért vezesse az országot... :)

Vmi ilyesmire gondoltál, nemde?
newdeal.blog.hu/2014/12/18/orszagok_vezetok_szakmak

cavalry 2020.05.07. 21:15:44

@Untermensch4: A lovakól: nem gond nekik az itteni idő. Az enyémek egész télen kint vannak a szabadban, ha nagy hideg van akkor rakok rá takarót (ez speciális ló kabát). Régen rákötöttek egy lópokrócot. Természetesen nyitott boxuk van, bemehetnek ha akarnak. Ha esik, vagy nagy szél miatt fáznának akkor bemennek egy nagy boxba hárman és el vannak mint a befőtt. De ha csak a hó esik akkor én szoktam leverni a hátukról 10 centi havat. A meleg esők nem érdekesek, be sem jönnek, legelnek viharban is. Ezek arab fajták, ilyen volt a töröknek is. A másik téma igaz, a törökök akciórádiusza nem volt túl nagy, később csiszolódtak logisztikából. Az anyagokat előre szállították a hadjárat előtt. A hazamenés sem volt nagy probléma, mert kicsi a távolság. Ha napi 20 km a táv akkor is kimennek 10 napon belül. A szultánt csak az értékes csapatok érdekelték a vállalkozók nem . A tüzérséget meg nem cipelték haza el volt az a a nagyobb várakban is.

Untermensch4 2020.05.07. 21:16:40

@cavalry: "Ha csak a hadjáratra szedtek össze lovas csapatot az nem sokat ért, ha évközben nem ment eleget."

"- a napi használat: gyakorlatilag amit csak lehetett lovon elvégezni, minimális gyaloglás:)"

"taktikai előnyt csak a sebességgel lehetett szerezni. Ezt csinálta Hadik András is"

Ha a Mária Teréziának csináltatott kesztyűk esetére gondolsz akkor ott a jó saját felderítés ("Ha itt van a fősereg akkor otthon nincsenek, viszonozzuk hát a látogatást") és a sebesség mellett a lehetőleg rejtve vonulás (ugyebár amíg nem fedezték fel őket igyekeztek éjszaka menni és nappal lapulni a meglepi miatt) is jót tesz hogy ne tudják hol van. És az is jó trükk volt hogy nem ment neki ész nélkül a túlerőnek (pedig a kesztyúknek garanciális hibája is volt, csak addigra már az ellen főserege otthon volt, túl közel a vásárlók könyvéhez).

Untermensch4 2020.05.07. 21:21:58

@cavalry: " De ha csak a hó esik akkor én szoktam leverni a hátukról 10 centi havat."
Ez bizonyára bevált volna a török embereknél is :)

"Ha esik, vagy nagy szél miatt fáznának akkor bemennek egy nagy boxba hárman és el vannak mint a befőtt."
Ha meg vki odakünn hirtelen feltalálja a gyújtónyilat akkor elvannak mint a besült :)

" Az anyagokat előre szállították a hadjárat előtt."
De meddig és milyen biztosítással?

cavalry 2020.05.07. 21:31:32

@Untermensch4: A jogászok nem tanulnak gondolkodni. gyakorlatilag a politikusi lét tulajdonságait jól csinálják, problémák megoldásában meg nincsenek sehol. Ez nem lenne baj, ha hagynák a képzett szakembereket dolgozni. De nem, mindenkire ráerőltetik az akaratukat és akkor a szakember is úgy van ezzel, hogy a megrendelő fizet, legyen az amit akar.. Lesz is egy nagy marhaság. A dolog reménytelen. Hamarabb lesz politikus mint ahogy kiderül róla hogy egy trafikot tud e vezetni, így kerülettel kezdi. Mindenhez értenek, holott mondjuk földrajz tanár, a kérdést sem érti. Szavazni tud. A normális az, (láttam ilyet külföldön) hogy a szakaparátus intézi a szakmai ügyeket, őket nem váltogatják, támogatja őket a tudomány. A politikusi réteg ami cserélődik, pedig az aktuális irányvonalat határozza meg (nem a részleteket) és nem tér el jelentősen az eddig követett iránytól (az nagy veszteség lenne).

cavalry 2020.05.07. 21:49:43

@Untermensch4: Nálam nem lövöldöz senki. Istállók a várakban is voltak. A nagy várakig vitték előre, pld Nándorfehérvár stb. A vár egy raktár volt valójában. Amit őriztek. A logisztikai menetoszlopok kaptak kíséretet a veszélytől függően. De a vár saját maga is felvásárolt készleteket a környékből.

Cymantrene 2020.05.07. 23:00:29

@cavalry: a törököknek pont nagyon jó volt a logisztikája, az európai hatalmak a xvii. Század végénérték utol őket. A nomád hagyományok mellett a bizánciaktól tanulták-örököltèk. Ez sokáig kipótolta a harcászati, maj hadászati lemaradásukat. Még a xviii. Század végén is meglepően jól meccseltek az oroszokkal meg az osztrákokkal egyszerre, igaz, angol támogatàssal. A bizánciak kb. Nándorfehérvárig értek el, a törökök egy darabig, sajnos, Budáig, sőt Bécsig is.
A màsik, hogy a tél nem igazán a hideg miatt zavarta őket, a Balkán hegyeiben vagy Anatóliában is igen hideg a tél. Egyszerűen megvolt a háború rendelt ideje. Ha lejárt, mèg a janicsárok is morogni kezdtek, a nem hivatásosok meg simán leléptek.

cavalry 2020.05.07. 23:25:14

@Cymantrene: A háború pénzkérdés, meg lehet rabolni is. Ha egyik sincs akkor hazamentek nézni a tévé sorozatokat gondolom. :)

Fredddy 2020.05.08. 01:35:20

@Cymantrene: @cavalry: a hadjárat kezdete április 23., Hizir Ilyas napja, a vége pedig Kászim napja, október 26. volt, a törököknél hagyományosan ez a tél kezdete, illetve vége. A fű kisarjadása, illetve az utakat járhatatlanná tevő őszi esők kezdete hagyományosan a két dátum, de valóban, szimbolikus jelentőségük is volt a török katonák számára.
Napi kb 20 kilométert tudtak haladni, ahogy az előző részben a tatároknál írtam, az ő mozgásukat se a lovasság határozta meg, hanem főleg a málha haladási sebessége. A sereg előtt tatárok lovagoltak, ők derítették fel a táborhelyeket, egyebeket, ők gyorsabban haladtak, de nem ők voltak a fő erő.

cavalry 2020.05.08. 12:52:34

@Fredddy: Akkor már kidolgozott volt a közel és távol felderítés, a menet előőrsöket, oldalvédet is alkalmazott, utóvédet, és a szállítmányokat is külön biztosították. Ezért nem nagyon volt esélyes kis erőkkel támadni az utánpótlást. A nagyobb erőket meg felderítették. A gyors könnyű lovasság erre kitűnő volt, csak ez elég nagy létszámot feltételezett. egy járőr napi menet teljesítménye szintén 40-60 km kb.

Cymantrene 2020.05.08. 23:07:09

@Fredddy: Kösz! ezeket a napokat kerestem, de hirtelen nem lettek meg.
Szóval igen, a had nagy része a zsákmányért volt ott, de hosszú időn át tényleg komolyan vett kötelességből is. Viszont a kötelesség teljesítésének határt szabtak a fönti dátumok.

Cymantrene 2020.05.08. 23:08:57

@Fredddy: Ezeket a napokat amúgy mihez kötötték? Mert a muszlim hold-év erősen vándorol a nap-évhez képest, viszont ezek a dátumok tényleg az évszak változásokat jelzik.

Plieur 2020.05.09. 14:13:05

@cavalry: Talán pont azért nem tudták merre jár a Hadik sereg mert Hadik éppen a Jeney által leírt eljárást is alkalmazta: ha valahol megjelentek meglepetésszerűen, ott az első dolguk volt hogy megakadályozták a lakosság szétfutását = az ellen értesítését hogy kik, mennyien és hol vannak:)
Plusz lefogni azokat a helyieket is akikkel útközben találkoztak:), további információ forrás...

Plieur 2020.05.09. 14:21:29

@bloghunev2: Egyszerre dudálni:) és egy hagyományos angol íjjal kilőni az ellent, na az lenne az igazi performansz:)

cavalry 2020.05.10. 10:06:55

@Plieur: Gyorsabbak voltak mint a poroszok, csak visszafelé volt gond, mert cipelni kellet a hadfoglyokat is. De megállítani csak minimum kétszer háromszor akkora erővel tudták volna és azt eléjük kellett volna tenni valahová, de kerülővel mentek vissza így ez nem sikerülhetett.

Minorkavidor 2020.05.15. 10:21:45

@cavalry:

A licensz vásárlás egy évszázaddal korábban történt, az eladót Bercsényi Lászlónak hívták és ő volt Franciaország egyetlen magyar származású marsallja. Ő 1712-ben Franciaországba emigrált, ahol rangját megtartva Ráttky György huszárezredének tisztje lett.
Mad 1720-ban királyi engedéllyel magyar emigránsokból szervezett huszárezredet, mely a mai francia hadsereg legrégebben fennálló egysége, a Les hussards de Bercheny;hivatalos nevén 1er Régiment de Hussards Parachutistes (1er RHP).

cavalry 2020.05.15. 11:21:32

@Minorkavidor: Ismerem a francia vonatkozású részét a huszárságnak. A lényeg persze mindenhol a lóállomány minősége volt. Egy kitűnő huszár sem ér sokat gyenge minőségű lovon. "„A Bábolnai Arab Ménes az emberiség és a lótenyésztés világkultúrájának egy ilyen különleges értékű történelmi színhelye. Az 1789-ben alapított császári és királyi Bábolnai Ménesben 1816-tól kezdve kizárólag csak arab mének fedeznek. A bábolnai arab lófajta születése tehát csak alig huszonhárom évvel fiatalabb az angol telivér alapításához (General Stud Book 1793.) képest. Történelmi léptekkel mérve is korszakalkotó esztendő volt az 1836. év, amikor a Shagya senior mén Bábolnán tenyésztésbe került.Ezt az óriási «családfát» és tenyésztési értéket, mely Bábolnáról kiindulva Piber, Radautz, Kistapolcsány, Mezőhegyes méneseiben is termékeny talajra lelt, több mint másfél évszázadon át Bábolnán hűséggel megőrizték, sőt, újabb törzsekkel (Gazal, O’Bajan, Kemir, Mersuch, Siglavy Bagdady, stb.) gazdagították." Nekem Gazal és Siglavy Bagdady lovaim vannak. Mivel kiváncsi voltam rá mit jelent ez a gyakorlatban ha terepen nagy távolságokat lovagolunk együtt a más lófajtákkal összehasonlítva, - nyugodtan állíthatjuk hogy nyomába sem érnek harci körülmények között ezeknek a lovaknak. Az angol telivér gyorsabb rövid távon, de nem tud nagy távolságokat teljesíteni. Így a franciáknál is a fajta volt a kérdés.. Egy csatán belül nem volt talán nagy különbség, de mint tudjuk a háború nem egy csatából áll, és a hadjárat szempontjából nézve már komoly gondok lehettek ha nem volt teljesítőképes a lóállomány. Ha most sportolunk velük, akkor meg olyan nem fordul elő hogy a ló hamarabb fáradna el mint én vagy más. Pár percet sétál és megint megy előre mint a szél.

Kismy 2020.05.15. 16:41:33

én csak a harctéren való káromkodásokra írnék egy példát:

kerestem most a forrást, de nem találtam, szóval csak fejből idézem. a török ellenes harcokban többször szolgáltak nálunk nyugati önkéntesek. az egyik itt harcoló angol írta le, hogy a magyar lovasok harsány "nobozmeg!" kiáltásokkal rohantak ez ellenre :)

Untermensch4 2020.05.16. 21:54:34

@cavalry: " Egy kitűnő huszár sem ér sokat gyenge minőségű lovon. "„A Bábolnai Arab Ménes az emberiség és a lótenyésztés világkultúrájának egy ilyen különleges értékű történelmi színhelye. Az 1789-ben alapított császári és királyi Bábolnai Ménesben 1816-tól kezdve kizárólag csak arab mének fedeznek."

Okés hogy bele vagy pistulva a lófajtákba de 1789 előtt is jók voltak a huszárok. Sztem már az előtt is hogy a kedvenc lófajtáiddal egyáltalán találkoztak.

Untermensch4 2020.05.16. 21:59:00

@Kismy: Ez érdekes, egyik barátom talált egy 2.vh-s német propagandacikket régebben. Abban az időszakban írta a német haditudósító amikor éppen nem fikázni hanem dicsérni kellett a szövetségeseket, én most így "harmadfejből" próbálom felidézni, ott is "...támadáskor felhangzik a magyarok ősi csatakiáltása "nobozmeg"... " fonetikusan leírva németül. :)

cavalry 2020.05.17. 13:04:41

@Untermensch4: Nem véletlenül változtattak a lóálloményon. A huszár lehetett hó, de a lova nem igazán a korábbi időkben. legalábbis az elméleti lehetőségeket nem tudték kihasználni. A napi gyakorlatban ez úgy jelentkezik, hogy pld egy neves lófajta a PRE Andalúz egyik képviselője egy fekete mén van itt pár utcával odébb (gyönyörű szép). De vele nem sok értelme van társként kimenni terepre, mert kocoghatok végig, a szokásos ütemet nem tudom tartani, mert az andalúz nem bírja. Tehát az andalúz lovasságból bohócot lehet csinálni, arab lobvakkal. Lassú és nem kitartó. Nem véletlenül a bikaviadaloknál is hispano-arab lovakat használnak, mert a bikuci felborítaná az andalúzt, mint te a felmosóvödröt ha nem figyelsz. Tehát a harcértéke kevesebb jelentősen. De pld dragonyosok szállítására tökéletes. Könnyű lovassághoz meg nem jó. Olyan mint a Trabant a F1-ben.

Untermensch4 2020.05.17. 14:43:13

@cavalry: "De vele nem sok értelme van társként kimenni terepre, mert kocoghatok végig, a szokásos ütemet nem tudom tartani, mert az andalúz nem bírja."

A "szokásos ütem" az nem egy objektív természeti törvényeken alapuló állandó hanem te eldöntötted hogy mi a szokásod.

" Tehát az andalúz lovasságból bohócot lehet csinálni, arab lobvakkal."
Mármint ha azoknak a lovasai ki tudják használni az "elméleti lehetőségeket".
"De pld dragonyosok szállítására tökéletes. Könnyű lovassághoz meg nem jó."
Ha jól tudom a dragonyosok vértes gyalogság. Ugyanolyan lovakkal de páncélzat plusz súlya nélkül a dragonyosokra vadászó könnyűlovasságnak akkor pont jó.
Ha csak trabantok versenyeznek akkor az is pont jó.

Fredddy 2020.05.18. 20:30:41

@Kismy: @Untermensch4: még mindig jobb, mint az az eset, ami mindenkinek megtörtént valamelyik ismerősének katonakorában. Kiképzésen szól az okosság:
-Az ellenség moráljának megtörése céljából a rohamot ,,Hurrá!", vagy ,,Hajrá!" kiáltással végezzük.
Szól a síp, szuronyt szegezve felpattan a század, üvöltik teljes erőből:
-Hurrávagyhajrááááá! Hurrávagyhajráááá!

cavalry 2020.05.19. 09:15:47

@Untermensch4: A dragonyos úgy alakult ki, nagyon praktikus okból, hogy a gyalogság növelheti a menetteljesítményét, követheti a lovasságot is, ha olyan lovakra ültetik amelyek ló lépés és ügetés tempóban tudnak haladni nagyjából ló teljesítménnyel. (lovas desszant :) ) De ezek a lovak lovas harcászati műveletekre nem voltak alkalmasak már, öregek, vagy egyszerű fuvaros lovak, fajta jellegük vegyes, így nem lehet tőlük sokat elvárni. Mégis csak könnyebb lovon ülve haladni mint gyalogolni a katonának és a cuccot is viszi a ló, nem ő. A katona a harcot a lóról leszállva gyalogsági taktikával folytatja le, mint egy hagyományos gyalogos alakulat, a lovakat addig hátra vonják. Az amerikai polgárháború lovassága is dragonyosnak tekinthető volt. A különbség óriási, de a lőfegyverek minőségi változása után már nem volt értelme a hagyományos lovassági műveleteknek, 1870 porosz francia háborúban már egy két sebesülés volt kard által elkövetve. Távolról puskalövésekkel küzdöttek. Az I.VH elején még próbálkoztak a huszárság bevetésével az orosz fronton, de gyorsan abbahagyták és gyalogosként harcoltak átöltözve a huszárok. A II. VH-an is előfordultak lovas műveletek de az csak kivétel. A ló persze megmaradt még a fogatolt hadtáp és tüzérségi alkalmazásban, vagy málhásként cipelte a géppuskát stb.

Kullancs1983 2020.05.19. 12:47:09

@cavalry: Azért megjegyezném, hogy a napóleoni háborúk utáni legnagyobb lovascsata 1920-ban volt, Lengyelországban. AZ utolsó lovascsata (ahol mindkét fél lovon volt) 1939-ben, Lengyelországban.

cavalry 2020.05.19. 12:59:24

@Kullancs1983: Az orosz polgárháborúban is alkalmazták a lovasságoz, Bugyonníjnak is volt lovashadserege. De ez elég nehéz kérdés, mert nem mindegy hogy lovon megy a harctérre vagy lovon rohamozza a géppuskákat. Mindenkinek jogában állt hülyének lenni akkor is. Az ausztrálok is rohamoztak géppuskákat az I. VH.- ban, de ez taktikailag nem épp elmére vall, viszont nagyon hősies. Ha már ez a döntés, akkor napfelkelte utána a nappal a hátuk mögött kell támadni ha egy mód van rá, vagy éjszaka, több kis csoportban, minden irányból. De itt még tüzérségi támogatás sem volt. Téboly, de a film érdekes. www.youtube.com/watch?v=_udGcKMhbtc

Fredddy 2020.05.19. 20:42:32

@cavalry: érdemes elolvasni Bugyonnij emlékiratait, legalább az első kötetet. Az orosz polgárháborúban ők még vívtak kardos-lándzsás lovascsatákat, voltak olyan lovasai, akiknek nem is volt puskája.

A lovasságra a XIX. század második felében már csak mobil gyalogságként tekintettek, a lovasroham max elméleti lehetőség volt (annak ellenére, hogy a magyarok is hajtottak végre sikeres lovasrohamot a 2. vh-ban). Ebben a szerepében viszont a második világháború utánig megmaradt, a legtöbb hadviselő fél, még a németek se tudták a lovakat teherautókkal kiváltani az ipar korlátozott kapacitása miatt.

A magyar gyártású Moszin-Nagant puskák lőutasításában még szerepel a rohamozó lovas elhárítása, pedig az már a Rákosi-korszak terméke. De akkor egy pár évig még a magyar hadseregben is volt lovasság.

Untermensch4 2020.05.19. 23:14:29

@cavalry: " Az ausztrálok is rohamoztak géppuskákat az I. VH.- ban, de ez taktikailag nem épp elmére vall, viszont nagyon hősies."
Eléggé sok gyalogossal rohamoztattak meg géppuskákat... éreztem én hogy az akkori hadvezetés elméje nem volt épp ép.

" Az amerikai polgárháború lovassága is dragonyosnak tekinthető volt."
Azt azért megnézném hogy ezt te így komoly arccal előadod egy texasi redneck-nek. :)

@Fredddy: A kerékpáros alakulatok akkor tképpen modernizált dragonyosok, nem?

cavalry 2020.05.19. 23:30:54

@Untermensch4: "Eléggé sok gyalogossal rohamoztattak meg géppuskákat... éreztem én hogy az akkori hadvezetés elméje nem volt épp ép. " ez katonai szakmai kérdés. A gyalogos sokkal kissebb méretű célpont és a roham az nem úgy néz ki mint ahogy a lovas rohamoz vágtában, hatalmas célpontot mutatva. A másik kérdés a tüzérség alkalmazása, a romboló és a repeszgránátok ütemezése (fedezék ellen, vagy a lövészárkok ellen. Olvasd el a Somme-i támadás angol hibáit. A lóval nem tudsz taktikázni. De itt az ausztrál rohamot nem támogatta tüzérség, ami hiba. a gyalogos szöjekkhet, fedezéket használhat , fedező tüzet adhatnak , lefoghatják a géppuskát stb. A lovas nem tud csinálni semmit csak rohan a géppuska felé. Az amerikaiak nem lovas harcmodort adtak elő, akkor már a forgópisztoly kiváltotta a kardot, leszálltak és lőttek puskával. Ott is cserélték a puskákat és akkor már a vonal harcászatnak annyi volt.

Untermensch4 2020.05.20. 08:39:30

@cavalry: "De itt az ausztrál rohamot nem támogatta tüzérség, ami hiba. a gyalogos szöjekkhet, fedezéket használhat , fedező tüzet adhatnak , lefoghatják a géppuskát stb."

Az elmélet és a gyakorlat között elméletileg nincs, gyakorlatilag van különbség... :)

cavalry 2020.05.20. 08:49:43

@Untermensch4: Nem , itt ez szakmai hiba, persze lehet hogy nem volt tüzérségük és ezért mellőztél a használatát és vállaltál a veszteséget. De pld a Somme példája hogy ez komoly gond lehetett ha hibáztak. A roham előkészítésének feladata a tüzérség. A kilőtt gránátok aránya (repesz, és romboló) meghatározta meddig lőhet a saját tüzérség és mikor kell abbahagyni a a tüzet mert már a saját gyalogságot veszélyezteti. Az angolok elrontottak több dolgot. Pld kevés volt a romboló gránát amit kilőttek, így a fedezékekben a németek túlélték a tüzet, a repesz gránát nem tett kárt bennük, és amikor a gyalogság megindult és nagy volt a szünet a tüzérségi tűz után (ez is hiba) előjöttek a fedezékből és lemészároltál az angolokat. Tehát a tüzérség is hibázott és a parancsnokság is, mert nagy szünetet hagyott a támadásig. A repesszel nem lehet sokáig lőni mert veszélyes lehet, a rombolóval lőve meg meg tudták volna közelíteni a német árkokat. Nagyon sok angol halott lett e miatt. A franciáknál meg sokkal kevesebb mert jól működtek. HA az elméletet is elrontják a gyakorlat is hibás lesz. A lovasság e miatt már alkalmatlan volt az elfogadható veszteség fenntarthatósága miatt. Ha a törökök ügyesebbek, az ausztrálokat lelövik egy szálig.

Untermensch4 2020.05.20. 09:47:10

@cavalry: " Nagyon sok angol halott lett e miatt. A franciáknál meg sokkal kevesebb mert jól működtek."

A "jól működtek" az nekem nem az hogy kevesebb halott mellett NEM foglalják el aminek az elfoglalására indul a támadás.

cavalry 2020.05.20. 13:43:42

@Untermensch4: Na szép :) Akkor te csak a sikert tartod elfogadható eredménynek (még egy ilyen győzelem....). Na vajon melyik ország alkalmazta ezt a követelményt? Az ellenség is működhet jól, és akkor nem okvetlenül sikerül a célokat elérni adott helyen is időben, és ennek ezer oka lehet, pld nem alkalmaztak megfelelő túlsúlyt, az erőviszonyokat nem befolyásolták eredményesen stb. Ettől még az adott művelet lehet magas minőségben végrehajtott a helyzetnek megfelelően.

Plieur 2020.05.20. 17:05:53

@cavalry: Hát nem éppen így működtek a dolgok:)
Az első komoly jele hogy baj van a francia harcászattal az 14 aug. 20-24 között megvívott "határ menti csaták" voltak Lotaringiában, a francia támadás Sarrebourg és Morhange visszafoglalására ( bizony, miközben a másik szárnyon zajlott a Schlieffen terv:)).
Kiderült hogy :
-a srapnell ( nem a repeszromboló, az kissé más:)) nem hatékony a beásott gyalogság ellen,
-a HE ha csak pillanatgyújtó van nem alkalmas fedett fedezékek "kiásására"
- a szögesdrót akadályt nem olyan könnyű átvágni tüzérséggel, gyalogságnak reménytelen támadás közben
- az "ellen gyalogság behúzza a nyakát ameddig a 75-sök srapnell tűzének fedezete alatt vörös nadrágos csapataink 50-100m-t szökellnek":)- hát ez nem igaz, ott vannak még az oldalazó géppuskák...
Szóval a híres francia "élan" már akkor nagyon sokba került. Mindenki szép lassan tanult a hibákból, de ez nem akadályozta meg a hadviselő feleket hogy 17-ig ismételjék a hibákat.

cavalry 2020.05.20. 19:13:35

@Plieur: Igen, de a két feladatot (támadás vagy védelem) annak a céljaihoz kapcsolódó tüzérségi funkciókat szét kell választani, és illeszteni az elérhető lövegek és lőszerek tulajdonságait (lőtávolság tól-ig, élőerő pusztításának lehetőségei, rombolási lehetőségek, fedezékek tulajdonságai, és sok más. Nyilván nem volt minden az ideális szinten, csak a háborúban megismert feladatok után kezdték gyorsan fejleszteni a hiányzó részeket. Ez a II. VH ban is így volt, pld a páncéltörő ágyúk képességeit is a páncélokhoz stb stb, kellett igazítani különben csak felesleges lövöldözés volt de siker nem.. Az meg lehangoló tud lenni. Az íjász és a páncél képességei is hasonlóak voltak, az íj nem tudott egy bizonyos átütő erő fölé fejlődni és a páncél sem tudott egy bizonyos tulajdonság halmaznál többet. Utána kidobták az egészet és folyt köv. Amit írsz "-a srapnell ( nem a repeszromboló, az kissé más:)) nem hatékony a beásott gyalogság ellen, -a HE ha csak pillanatgyújtó van nem alkalmas fedett fedezékek "kiásására"" - ez értelemszerű, mivel nem arra való. A srapnel nem a támadás fedezésére való hanem az ellenfél támadásának a lefogására, az élőerő ritkítására. A támadókat az árkokat és fedezékeket romboló gránátok fedezték volna és az árkokat elfoglaló védelem elárasztása srapnellel de csak rövid időre mert odaér a saját gyalogság és a "baráti űz" veszteségei nem jó fényt vetnek a tüzérségre. Idézet "Tüzérség tűznemei: a tü. tűzosztályozása a II.vh-ban. A különböző államok hds-eiben a ~ eltérő megnevezést kaptak. A →Honvédségben a pusztítás mérve szerint megsemmisítő- (térben és időben behatárolt tömegtűz), romboló- (pontosan megfigyelt és helyesbített lassú tűz), lefogó- (szabálytalan időközönként kiváltott tűzrajtaütés) és bénítótüzet (az elg. tev-ét részben vagy egészében megakadályozó tűz).; a harcászati rendeltetés alapján záró- (meghatározott terepszakaszra lőtt tűz), zavaró- (egyes lövések és rajtaütések kombinációja), kísérőtüzet (mélységben vívott harc támogatására lőtt tűz) és távoli tűzrajtaütést (váratlan, rövid ideig tartó heves tűz) különböztettek meg. Specifikusan sz. tűznem volt a tűzösszpontosítás (több tűzeszköz térben és időben összefogott tüze), a merev és mozgó zárótűz (az elg. rohamának megállítására lőtt tűz), a kísérő tűzösszpontosítás (a védő elg. erőinek és eszközeinek mélység felé haladó egymás utáni lefogása), a tűzhenger (a tád. saját gy. elé lépésről lépésre lőtt tűz) és a tömegtűz (a hdt-, hds-tüzérség vagy annak zöme által egy időben lőtt tűz).

Untermensch4 2020.05.20. 23:32:17

@cavalry: Azt is sikernek tekintem ha rájönnek hogy vmi hülyeség és nem erőltetik újra hogy "menni fog ez csak még erősebben kell csinálni".
OMM harcáészati elképzelés volt hogy a géppuska szemben nem probléma, két oldalról lefogó tüzet ad a gyalogság amíg a szemből jövők jól letámadják a géppuskaállást. Namármost onnantól hogy egymás mellett voltak sorban géppuskák és csak szemből lehetett próbálkozni, az első nagy vérfürdő után abba is lehetett volna hagyni ennek az erőltetését... ehhez képest még néhány millió halottat bedaráltak, hátha csak annyi a baj hogy még több embernek kell egyszerre rohamozni.
Ugyanígy az agyonpáncélozott lovasságnak nekiszaladó könnyűlovasságot is el kellett volna napolni amíg nincs vmi áttörés a páncélnyitogatásban. Addig is, ami nincs eléggé páncélozva és eltalálható íjjal, azzal lehet vmit kezdeni. Azt kötve hiszem hogy a legjobban felszerelt lovag összes lova meg a teljes kísérete és azok lovai felpáncélozhatóak voltak. Kis hullaméreg a nyílvesszőre, rugalmas visszavonulás amíg dolgozik a biológia.

Kullancs1983 2020.05.20. 23:36:00

@cavalry: Mindkét eset amiről írtam klasszikus lovascsata volt, mindkét fél lóháton, karddal és/vagy lándzsával a lőfegyverek mellé.
Sőt! Az olaszok gyarmati lovassága sikerrel rohamozott brit harckocsikat is! Igaz hogy azok a harckocsik épp álltak, a legénységük meg a táborveréssel volt elfoglalva mikor rájuk csaptak, de akkor is. :)

Cymantrene 2020.05.21. 08:41:35

@cavalry: a nevezetes Beersheba-i roham :-) Még a harmincas években forgattak róla egy filmet az ausztrálok Forty Thousand Horsemen címmel. Nem t'om, hány lovast alkalmaztak, de ha nem is 40000-t, azért elég sokat. A szerelmi szálat átpörgetve tán érdemes belenézni, ha megtalálhatni (az eredeti 1 óra 40 perc, volt egy 50 perces vágás is később TV-be)
A rohamozók lovasított gyalogság volt, bajonettjük volt, kard/szablya vagy lándzsa nem.
A rohamot azért nem csak a sivatagban elfőtt fejjel álmodták meg, át volt az gondolva. Az erődítés nem volt folytonos, különálló földmunkákból állt, tehát tényleg be lehetett lovagolni. Ismerték a védők fegyverzetét, és arra jutottak, hogy a géppuskák és ágyúk magassági irányzékát nem tudják olyan gyorsan változtatni, mint ahogy a lovasok közeledésével kellene, tehát jó esélyük volt átlovagolni a golyózápor nagyja alatt. Ez be is jött, tán 200-an se haltak meg. És végül: nem volt vizük. Vagy ez, vagy a lovak és aztán az emberek szomjhalála.

Plieur 2020.05.21. 09:05:41

@cavalry: Anakronizmust kiáltok:)
Mindaz amit említettél és a 2-ik vh-ban ismert ( és alkalmazott ) volt, 14-18 között lett kidolgozva, a tapasztalatokat meg szó szerint vérrel szerezték...
Tüzérség alkalmazása, gyalogsági harcászat, híradás, fegyvernemek közötti együttműködés, nagyon hosszú lenne a lista hogy mik jelentek meg az első vh-ban, a hadseregek meg lehetőségeik szerint ( és ebben benne van a vezetés IQ-ja is:)) fejlődtek.:(

Untermensch4 2020.05.21. 09:41:28

@Cymantrene: " És végül: nem volt vizük."
Mivel ausztrálok voltak és feltételezem sörük sem volt, bármilyen ellenvetés abszurd :)

@Kullancs1983: Pont erről ábrándozok én is, mindig van gyenge pont/pillanat. Abrams hk-k is támadhatóak lovassággal ha praktikusan a lőtávolságukon kívül az üzemanyag-szállítóikat támadják azok a lovasok. :)

cavalry 2020.05.21. 14:41:15

@Cymantrene: A géppuska irányzék állítása egy két másodperc.
Az ágyúké sem sok, azért van a képzett irányzó őrmester hogy be üvölti a megfelelő állítást ha mindeki sík hülye lenne és a szakácsokat kell beállítani lőni. Véletlenül van valahol egy eredeti komplett 37M 105mm Göring könnyű tarack irányzék optikám, azzal játszottunk gyerekkoromban. Nem hinném hogy a török túl bonyolult let volna, azok is a németektől kapták a tüzérséget. A távolságot kell állítani és ennyi. Nyilván eléjük irányzott , és tűz - repeszgránáttal. A tűzgyorsaság lehet a gond, mert azért a lovasság megy előre 40-50 km/ó sebességgel, és ez a táv nem lehet több itt mint 1-2 km. Maximum 2 percig tudtak lőni.

Untermensch4 2020.05.21. 23:29:08

@cavalry: "A géppuska irányzék állítása egy két másodperc."
Maxim bácsitól napjainkig, az összesé... :) Főleg a pehelysúlyú vízhűtéseseknél van a kezelőknek könnyű dolga, ugye? :)

" eredeti komplett 37M 105mm Göring könnyű tarack irányzék optikám "
Ööö... az "M37" nem a rendszeresítés évszámára utal? Csak azért mert egy 1937-es cucc nem biztos hogy már létezett 1917-ben.

Cymantrene 2020.05.22. 09:55:04

@cavalry: A'szondják, ez jobb film róla, és itt se spóroltak a lovasokkal. Nem láttam egyiket se.
historyonfilm.com/lighthorsemen/
4 mérföldet írnak a rohamra, a törökök meg nem számítottak rá, gyalogsági támadásra ellen készültek technikailag és lelkileg. Már féltucat feléd vágtató lovas is elég látványos-hallványos, nem hogy tízezrével, szóval a tűzpontosság kissé lecsökkent.

cavalry 2020.05.23. 11:09:54

@Cymantrene: 4 mérföld az 6437.38 méter. 6 kilométerre el sem láttak a törökök az adott terep tulajdonságai miatt, nézd meg térképen hogy az mekkora távolság. A 4 mérföld a megindulási terepszakasz távolsága. Lépésben és ügetésben közelítették meg a roham terepszakaszát, és a képen látható térkép kb 800 méter maximum a rajta lévő méretarány miatt, amikor ténylegesen vágtában rohamozhattak. A lovak nem is tudnak többet átlagosan. Arab lovaknak megy a 2+ km, de a többi fajta nem, az angol telivérek tudnak ennyit még, de nagyobb távot azok sem. Meg minek is.A támadás térképe itt látszik en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Beersheba_(1917)#/media/File:4LHBwd3.18BeershebaMap.jpeg , a főoldal en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Beersheba_(1917)

cavalry 2020.05.23. 11:12:14

@Untermensch4: Nyilván az irányzék 37M az évre utal, de sokat nem tud változni egy ilyen cucc, az elv ugyan az. Tekergetni kell a megfelelő értékre és ennyi. Az irány adott, a magasságot kell állítani. Belenézel az optikába és tekersz mint a villám :) utána bummm.

cavalry 2020.05.23. 11:25:22

@Cymantrene: Egyébként kipróbáltunk ilyen lovasrohamot többször. Felvettük mobil telefonnal úgy hogy a mellettem vágtázó lánykám fél kézzel tartotta a mobilt és filmezett. szuper. Kb 1,5 km hosszú tarlón söpörtünk teljes sebességgel előre. Rakott alá zenét, és nagyon jól látszik hogy működiki a ló ilyen sebességnél. Egyébként többféle vágta jármód is van, amit a lóversenyen látni az a galopp, amit még lehet ilyen sebességnél alkalmazni az a canter, a lovasság ezt használta inkább (más a lépés ütem).

Untermensch4 2020.05.24. 08:50:56

@cavalry: "4 mérföld az 6437.38 méter. 6 kilométerre el sem láttak a törökök az adott terep tulajdonságai miatt"

Történelmileg úgy alakult hogy aránytalanul sokat kocsmáztam együtt katonákkal. Képzeld, géppuskás mondott olyat hogy ballisztikai okokból nagyobb távolságból olyan lövészárokba is bele lehet lövöldözni géppuskával ahol én azt gondolnám kettes fizikával hogy jól elbújtam fedezékbe... :)

Kullancs1983 2020.05.24. 12:05:16

@Untermensch4: Az I. világháborúban a briteknek szokásuk volt a Vickers géppuskáikkal sacc/kb 4 km-ről tűz alatt tartani fontosabb csomópontokat. Csak úgy a rend kedvéért.

Untermensch4 2020.05.24. 13:04:51

@Kullancs1983: Ilyen hangulatjavítást akkortájt csináltak a "pom-pom" (gép)ágyúkkal is, ugye? :)

Hehe... bármilyen posztnál a kommentelés végül a két világháborúhoz lyukad ki... :D

Fredddy 2020.05.24. 16:03:56

@Untermensch4: egészen pontosan háromféle kifutás van, amit minden hadtörténeti téma 1-200 hozzászóláson belül elér:
1.) kinek van igaza a második világháborúban
2.) kinek van igaza a Közel-Keleten
3.) Kinek van igaza a magyar belpolitikában.
A hármast már érintettük, de onnan még sikerült visszajönni.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2020.05.24. 18:28:42

A középkori? árpádkori? várfalakról jut eszembe.

Valahol itt ásatás folyik? folyt.

wikimapia.org/#lang=hu&lat=47.191907&lon=18.407405&z=18&m=bh

A várfal alapja lement az első teherviselő rétegig, és szintesen lefektetett tölgyfa gerendák képezték az alapot, amire nyilván ráépült a várfal úgy hogy az ma is állna, ha erre szükség lenne.

Talajmechanikába hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9zdi_%C3%81rp%C3%A1d

Még sehol sem volt, de eleink nélküle is megoldották. :-)

A Szent István Király múzeum 5-15 év múlva remélhetőleg publikálni is fogja az ásatás eredményeit. :-( Ha szerencsénk van, hamarabb. :-)

Remélem meg nem nevezett jó régész ismerősömnek ebből nem lesz baja. :-)

cavalry 2020.05.25. 07:23:46

@Untermensch4: Jól működöt a fantáziája a fiúknak. A ballisztika az egy kidolgozott téma. Most csináltak egy olyan kézi gránátvetőt, ami a fedezék felett robbantja a repeszgránátot. Természetesen automatizált a játékszer, gondolom távmérő beméri a fedezék pontos távolságát és akkor pont felette robbantja a lövedéket. Az picit kellemetlen tud lenni. ***Készült és gyártják, egy olyan gépkarabély, ami több féle távolságra is képes automatizáltan tüzelni, tehát kiteszed egy állványra, egy laptopról végzed a feladatokat a fedezékben, a képernyőn látott célra rögzíted az irányzékot, mozgásban is követi, kiszámít mindent és eltalálja. A max lőtáv 1200 méter. Ami gyakori az 3-600 méter - nyilván biztosabb a találat.

Untermensch4 2020.05.25. 22:33:35

@cavalry: Nem ugyanarról beszélünk, úgy tűnik mindketten hajlamosak vagyunk erre. :) A katona 2km+ lőtávról beszélt a géppuskás produkciónál.
Te meg egy gránátvetőről beszélsz és nem is a röppályáról... meg ezt az új fejlesztésű cuccot sztem már nem fogják lovasság ellen bevetni, géppuskával meg már fordult elő ilyesmi.

Plieur 2020.05.26. 10:44:13

@Cymantrene:

Azért nem annyira bonyolult a képlet, lásd mit mondanak az illetékesek:
www.awmlondon.gov.au/battles/beersheba
Jól volt megválasztva a roham helye ( kedvező terep és nem volt szögesdrót), török tüzérség nem tudta belőni őket,a török géppuskákat lefogta a brit tüzérség,érdemes végigolvasni:)
Ésszel is lehet rohamozni:)

Kullancs1983 2020.05.26. 16:20:47

@Untermensch4: Nem tudok róla, de elméletileg lehetséges. Sőt, akár az is, hogy a búrok műveltek ilyesmit az angolokkal.

Untermensch4 2020.05.26. 21:36:39

@Kullancs1983: Mármint humorizálni próbáltam... egy filmrészlet jutott eszembe amikor vmikor a nagy háború kezdetén a lovasság ráront egy táborozó alakulatra, a végén a tábor melletti erdőben a kb utolsó életben maradt támadót körülfogók közül vki kérdez olyasmit ingerülten hogy mégis mit gondoltak, teljesen védtelen tábort, géppuskák nélkül?!
A bűrokban azt csipáztam hogy praktikusan leszerelték a "pajzsokat" a géppuskákról és gyorsan tudták mozgatni, olyan látszatot keltve hogy a terepen több helyen is van géppuska, csak spórolnak a lőszerrel.

Tehéntőgy 2020.06.15. 12:30:07

@bloghunev2:

"És temérdek olyan kifejezés van, amit (a te verziód szerint) nem cska átvettünk, de a korábbit le is kellett cseréljük. Ez hogyan lehetséges?"
Miért ne lenne lehetséges? Nyilvánvaló, hogy pl. a marhának, mint állatnak kellett hogy legyen korábbi magyar neve (tudjuk is mi: a tulok), mégis ehelyett az eredetileg vagyontárgyat jelentő marha szavunkat használjuk rá (nemesfém ékszereket, edényeket is neveztek aranymarhának, ezüstmarhának, de aprómarha volt a baromfifélék összefoglaló megnevezése is), amit pedig korábban az ófelnémetből vettünk át. A végeredmény az, hogy ma egy középkori német eredetű, többszörös jelentésváltáson átesett szót használunk egy olyan háziállatra, amit már a honfoglaláskor is réges-rég ismertünk.