A Joint Task Force-2, azaz Közös Akciócsoport 2, szintén semmitmondó név. A tetszetős angol rövidítés, amelyet – JTF – kb még 25 ezer más vonatkozásban, vagy másokra gondolva használnak az angolul (és más nyelveken is) beszélő világban. Jogosan merül föl itt is a kérdés: akárcsak a miöt esetében, hogy ha van JTF2, akkor hol az JTF1? Nos, ilyen nem létezik.

1993-ban, más források szerint viszont 1992-ben alakultak meg, amikor is rögtön átvették a Királyi Lovasrendőrségtől (RCMP) a terror-elhárítási feladatokat. No, ez nem úgy értendő, hogy teljesen, hanem inkább a gyakorlatiasabb – problémamegoldó feladatokra kell itt gondolni.

A sokadik különleges poszt után nem lepődünk meg már azon, hogy az állomány kiléte titkosos, létszámuk pedig részben ellenőrzött, egyoldalú információnk szerint manapság 350 fő. A JTF2 ott volt Boszniában, Ruandában és Haitin, és még ki tudja hol. Biztosított, mentesített az aknáktól, kiképzett és felderített, kiket jó, kiket pedig rossz kedvre derített és nem mellesleg levadászott célpontokat.

A címerük szigorúan kétnyelvű, mint minden hivatalos dolog arrafelé. A tőr szimbolikája azt hiszem nem kíván magyarázatot. A juharlevél nyilván Kanadát jelenti, a földgömb pedig biztos az egység akciórádiuszára utalhat. Mottó: Facta Non Versa, azaz - Hőstettek, nem szavak. Érthető módon a papírmunkát nem kedvelik.

Az egység feladat és állomány tekintetében is tulajdonképpen két részre osztható. Az egyik ilyen feladatkör a „Fekete Műveletek” – azaz túszhelyzetek megoldása, gépeltérítés és személyi védelem. Itt balra egy ilyen városi fekete fickó látható.

A másik feladatkör pedig a „Zöld Műveletek” köre. A megnevezés nem a környezettudatos katonák kedvéért lett ez, hanem azért mert itt inkább a természet lágy ölén tevékenykednek. Ők azok, akik a gerilla műveletekre, mesterlövészek elleni védekezésre és robbanóanyag mentesítésre vannak specializálódva. (következő kép)

Egy kanadai parancsnok Afganisztánba látogató politikusoknak így foglalta össze a JTF2-esek szerepét: „Ha a dolgok kezdenek errefelé kissé bonyolódni, ők azok a fickók, akik nélkül nem akarsz menni sehová.” Az JTF2 tagjai általában kicsi egységekben, ún. „téglákban” operálnak. Biztos azért, hogy jól körülállhassák a műtőasztalt… Mindenesetre érdekes a tégla elnevezés is, amin mifelénk más dolgokat szoktak érteni a fegyveres- rendvédelmi körökben.

9/11 után néhányan elpártoltak a szervezettől: a világszerte szolgáltatásokat nyújtó tengerentúli biztonsági cégek által ajánlott fizu még e kanadai kiválóságokat is zavarba hozta, így jó páran felcsaptak zsoldosnak picinykét több mint ezer dolcsi per nap árfolyamon. Mint minden rendes demokratikus országban ilyenkor lenni szokott, rögtön felismerték, hogy nem igazán kifizetődő szélnek ereszteni sok tíz, száz esetleg még több ezer dolláron kiképzett és fenntartott harcosaikat. A Parlamentben szó szót követett és rögtön megemelték a JTF2-esek „javadalmazási csomagját”. Az indok: ugyan van utánpótlás, de sokan lemorzsolódnak a próbatételek során. Ezért ilyen kis létszámú különleges erőnél azt a néhány elpártoló szakembert is megszenvedik. Jobb tehát az ilyet megelőzni. A legfőbb érték az ember – olvashattuk a szovjet szocialista alkotmány idevágó félmondatát. Úgy látszik ezeket a gondolatokat Kanadában is memorizálták.

Van még egy jó képünk a városi vagányokról, kik csak úgy átmennek az ajtón.

A csapat ázsiója – mint láthattuk – egész kitűnően alakult. Néhány mérföldkőről röviden megemlékezünk. Rögtön az egység megalakulásának évében 1993-ban máris küldtek egy kisebb különítményt Boszniába, ahol 55 kanadai békefenntartót tartottak túszul szerb (szabad)csapatok. Ahogy később kiderült, szerencsére fogvatartóik bőkezű vendégszeretetét élvezhették a kanadaiak és senkinek sem lett komolyabb baja.

1996-ban a perui japán nagykövet rezidenciáját ért terrortámadás, meg az ott fogvatartott cirka 500 túsz kiszabadítására álltak elő a JTF2-es fiúk egy kombinációval. Az ötlet az volt, hogy a terroristák Kubába szállítási igényeit egy kanadai Airbus segítségével oldnák meg, amin a kávék és üdítők felszolgálását a JTF2-re bízták volna. Aztán ahogy az ilyen helyzetekben gyakran előfordul, gyorsan változott a forgatókönyv, mert a perui hadsereg különlegesei szépen megrohamozták a rezidencia épületét és jól kiszabadították a túszokat és az Örök Vadászmezőkre küldték a terroristákat. Mindenesetre a kanadai fiúk ötlete még jó volt.

Ezen a jobb oldali képen pedig a JTF2 természetbarát szekcióját látjuk, midőn zsúrlókat, meg páfrányokat gyűjtenek a vadonban.

A teljesség igénye nélkül megemlékezünk arról, hogy Afganisztánban a kisebb mint ezer főt számláló kanadai kontingensben szintén ott voltak a JTF2-es fiúk. Állítólag olyan jól szuperáltak, hogy George W. fogta magát és elnöki kitüntetésben (egész pontosan: U.S. Presidential Unit Citation – melynek fordítására itt és most nem vállalkozom, hiszen úgyis mindenki érti) részesítette a tálibok és az Al-Kaida ellen vitézük küzdő JTF2-es egységet.

A kitüntetés egyébként így néz ki, és azoknak, akik emlékeznek a Band of Brothers-ből, a partraszállás után a 101-esek is ilyet kaptak.

A problémát csak az okozta, hogy Kanadában nem annyira tudott az utca embere az egység létezéséről sem, nem hogy arról, amit vitészkedtek az afgán hegyek között. Erre pedig jön a szomszéd ország elnöke és kitünteti őket? Az is igaz, hogy az ottani amerikai különlegesek mellett a CNN különlegesei is ott „küzdöttek”, így az egyszerű amerikai polgár – a kanadaiakkal ellentétben – a fotelból követhette az afganisztáni eseményeket…

Az hegyek közti vitézségről nem, csak az ottani szállásról áll rendelkezésre képünk. Íme:

A kanadai Védelmi Minisztérium szóvivője mentegetőzésként elmondta, hogy tartottak igen szűk körben egy kis ünnepségfélét, de ez egy afféle furcsa helyzet, amikor fontos elismerni a jó munkát, amit az egység tagjai véghezvittek, de a munkájuk természete nem teljesen olyan, amiről nyíltan lehetne beszélni.

A kérdéses amerikai elnöki elismerést egyébként 1941-ben találták ki Pearl után és olyanokat részesítettek benne, akik „különösen hősiességről tettek tanúbizonyságot fegyveres ellenség elleni műveletekben”.

A JTF2 a második kanadai egység egyébként akik e kitüntetésben részesült. Az első kanadaiak pedig a Patrícia hercegnőről elnevezett könnyűgyalogos ezred 2. zászlóalja, akik a koreai háborúban a Kapyong-i csatában (1951) nyújtott teljesítményükért kapták az emlékezetes díjat.