Professor Pizka (aki nem lusta, á dehogy, csak nem ért a blogszerkesztés finomságaihoz – és ezt biztosra vehetjük, hiszen ő maga mondta), szóval Professor Pizka mai posztjában egészen új megvilágításba helyezi a „különlegesek” szó jelentését.

A katonazene által hordozott kultúra amúgy is nagy kedvencünk – ezt mindenki tudja, aki akár csak egyszer is volt lemilbulin.

Különlegesek: a Bagad de Lann Bihoué

Amint a fenti cím is bizonyítja, ez a cikk egy kiváló francia különleges alakulatról fog szólni, a Francia Haditengerészet breton zenekaráról, vagyis bagad-járól.

Maga a bagad nem különösebben nagy durranás. Jean-Pierre, Dominic, Yannick, délután, midőn felhagytak a rohasztott sajtok, savanyú borok és karcos pálinkák a mi vérünkből támogatott kotyvasztásával (mer a’ zeu elviszi tőlünk a pénzt), elővesz egy csomó, primitív fából faragott hangszert és rettenetes nótákat játszik rajta.

Ezt mondanám el egy angol gyalogsági tiszt modorában, a skót drums and pipes corps-ról, vegyítve egy kellemes szombat délutáni gárdaesketésen felszedett szófordulatokkal. Kultúrember lévén, a hamis tanúzás jogkövetkezményeire és a vallomás akadályaira való kioktatás után a következőket adom elő:

A bagad olyan zenekar, amelyet dudások, bombardonosok és dobosok alkotnak. A kelta néphagyományokat ápolja.

Lássuk először a hangszereket.

Európában, ahol a helyieknek van felfújható zsákból – egy vagy több állandó hangot adó – és egy dallamsípból álló hangszere, ott valamikor éltek kelták. A dudának számtalan alfaja van, a mi kecskefejűinktől a Great Highland Bagpipe-ig. Ez utóbbihoz hasonlít az egyik breton dudafajta, a binioú bras, a „nagy duda”. [tiboru, könyörgöm, ide nehogy egy Lolo Ferraris képet tégy... PP.]

A másik breton duda a binioú kozh, a "régi duda". Ez utóbbi valószínűleg a már rég eltűnt, aztán újra felelevenített cornwalli duda édestestvére. A térképre nézve azért ez nem olyan meglepő.

A másik hangszerről, a bombardonról már nem mondhatjuk olyan egyszerűen, hogy kelta hangszer. Ugyanis a kifúrt faágba két nádat dugunk és fújjuk; ez szinte a föld minden pontján felmerült. Ez a – kicsit pongyola – definíció a kétnádas síp fogalmát írja le. Ilyen volt a mi töröksípunk-tárogatónk, mielőtt egynádassá reformálták, illetve aki Tunéziában hallott már népi műsort, az tudja, hogy ilyen síp mindenütt van. Természetesen a francia változat AOC jelölésű, (Appelation d’Origine Controllée minősítésű): érlelt, hatszáz éves késsel faragott, pecsételt, minősített és minden másnál jobb a világon. Mint általában a francia dolgok.

A dobokat nem részletezem, inkább idéznék egy magyar katonazenekari mondást a rosszul zenélő fúvósoknak: lefokozunk ütősnek!

Tehát a bagad helyi dalokat ad elő a lokális cserzővargák és kutyapecérek szabadidős tevékenységeként.

A hagyományok ápolásaként a francia haditengerészet egyik bázisán, a Bretagne-i Lann Bihouéban néhány repülőszázad és hajó mellett a zenekar nem a hagyományos rezesbanda, hanem bagad.

1952-ben alapították (sajnos nem tudom valami nőfaló, láncdohányos, ugyanakkor a Csatornát tetszőleges úszásnemben bármikor átúszó ezredes képét ideilleszteni). Megalakultak. Szerződéses katonák, háromszor újítják meg nekik az egyéves szerződést. A környékbeli bagdokból toborozzák őket. Korábban sorállományúak voltak, de már jó pár éve ott is megszűnt a sorozás.

A 9 dudás, 11 bombardonos és 5 ütős elvileg ugyanazon a felvételi eljáráson megy keresztül, amin minden tengerész a pilótától a hajószakácson át Geraldine-ig, az ellentengernagy úr lányáig, aki marketingtanácsadó.

Elnézést, már megint keverem a magyar hadsereggel.

A sorozás megszűntével lányokat is beengedtek; ahogy honlapjuk irodalmian fogalmaz: „tricorne-ok vegyültek a vörös pompomok közé”.
 
Egyvalamiben keményebbek a rangereknél, ugyanis 57 éve még egyszer sem voltak feloszlatva. 1969-ben egyszer ugyan elrendelték a dolgot, de a miniszter a közvélemény nyomására meggondolta magát, így maradt a banda. Parancsnokuk a „Penn bagad”; ezt Szerb Antal óta tudjuk, hogy azt jelenti: a bagad feje. Jelenleg Vandenberghe maître-principal a feje a zenekarnak. A rangja tiszthelyettesi rang, nálunk őrnagy a zenekar feje, ha azóta elő nem léptették, majd megkérdezem.

Vandenberghe úrhoz fordulhatunk az alábbi címen: Penn Bagad: 02.97.12.90.14, és ha írni akartok neki: bagadlbh@club-internet.fr

Bekerülni, amint azt már írtam, szinte játékosan egyszerű. Bretonnak kell születni (bár a Vandenberghe mióta nem flamand név, azt nem tudom), valamelyik környékbeli bagad egyikében kell nevelkedni, kitölteni és leadni a jelentkezési ívet a legközelebbi toborzóhivatalba és várni a behívót. Ha meg is érkezik, még mindig nem nyugodhatunk meg, ugyanis ezután következik öt hét alapképzés a Fusiliers Marins állományában. A közönséget nem sértem meg azzal, hogy elmondom: ez a francia tengerészgyalogság. Szóval valami untauglich parizerlábú lepkevadászok ott sem jelentkezhetnek.

Hogy menetelni hol tanulnak, meg azt nem tudom. Szerény saját tapasztalatból mondhatom, hogy ha ebben nő fel valaki, akkor botláb és -fül mellett is előbb-utóbb rögzül a dolog. Ezek viszont szép formációkat is tudnak. Nem egy Grosser Zapfenstreich (majd írok arról is) de egész jól csinálják.

Sokat írtam, zene.