Professor Pizka, a lemilblog házi zenefelelőse és klasszikus zenésze mai posztjában a katonazene alfáját és omegáját (bocsánat: Antonját és Zürichjét) jelentő német (porosz) zenés díszszemlét veszi górcső alá. A maga nemében hibátlan dolgozat (és ennek zenés mellékletei) remélhetőleg feldobják az év első novemberi munkanapját.

És ne szégyelljétek: én is megkérdeztem a guglitól, mi is az a VoKuHiLa...

A németekre az ember kétféle érzéssel tud tekinteni. Az egyik a lenyűgözött, elkerekedett szemű, tisztelettel adózó tekintet, amelyet egy BMW-kutatólabor, vagy egy Bach-kantáta vált ki az emberből; a másik pedig az a leírhatatlan érzés, amit a vokuhila-frizura, a dauerolt-szőkenős pornó és társai.

A legszentebb német katonai hagyományok egyikében, a nagy Zapfenstreich-díszszemlében nehéz megtalálni az igazi elvetemült, hangos „ó jáááá” felkiáltásokra okot adó német blődséget (figyelem, nem délnémet g’mütli-séget) de azért, mielőtt a dicső történetre térnék rá, segítek.

A német XVIII. század az egyik legvicesebb időszak a történelemben. A sok kis szuverén fejedelem szokásai között olyanok voltak, mint a huszárruhás lányokból álló hárem, vagy az udvari megszólítás-kódexek… akit érdekel a téma, annak ajánlom figyelmébe Ráth-Végh István munkásságát. Persze ne tagadjuk, a kisebb-nagyobb hercegecskék voltak Bach, Telemann, később Mozart munkaadói.

De minden megyényi-falunyi kis helynek bizony volt saját hadserege. És tudjuk (hazai példából), hogy utoljára a díszelgő egységet küldik el, még akkor is, ha a pincemester öltözik be tamburmajornak és a fűtők mosdanak ki díszszakasznak.

Gondolhatjuk, hogy ebben az ágyásban milyen magasra kell nőnie a legsudárabb növénynek, a porosz hadsereg díszszemléjének. Érdekes módon azonban a mai díszszemlék nem a győzelmi parádék leszármazottjai, hanem a szesztilalomban gyökereznek, mint az amerikai pénzarisztokrácia.

Adott tehát az éppen valami megszálló feladatot teljesítő hadsereg és a megszállt városka, lányokkal, sörrel, és… és … és… lányokkal meg sörrel.

Takarodó. Hordókat elzárni, mars haza részeges disznók. Na, innen indul a szent hagyomány. Rendesen megszállni Nyugat-Európában az angolok és a németek tudnak. Amikor az angolok Németalföldön megfáznak és fájós torokkal németül beszélnek, megszületik a holland nyelv. A holland kocsmárosok meg tudták, hogy mikor este dobolni és trombitálni kezdenek, itt az idő elzárni a csapokat. Hollandusul: doe den tap toe. Ángliusul: do the tap toe. Tap toe => Tattoo. Bizony így keletkezett az angol szó. Németül: den Zapfen (the tap) streichen. Zapfenstreich, voilá! Aztán a csinnadratta elhúzódott, mert a kijárási tilalmat jelző zenét is szokás lett hozzácsapni.

A német Zapfenstreich első írásos említése 1596-ból való. A mai formájában van ima; ez 1813-tól van így, ekkor látta III. Frigyes Vilmos porosz király, ahogy egy orosz díszszemlén pravoszláv módra énekelve előadták a katonák a Miatyánkot. 1838-ban rendezte meg először Wilhelm Wieprecht azt a porosz díszszemlét, amely a mai Zapfenstreich ősének tekinthető.

Mellesleg Wieprecht volt az egyik legkorábbi harsona-szólista, de ez mellékes.

Vannak alváltozatok, például a keletnémet Zapfenstreich, amelyben egy Sosztakovics-mű hangzott el azon a helyen, ahol korábban az „Ich bete an die Macht der Liebe”. Irodalmi fordítását nem tudom, szó szerint annyit tesz, hogy „A szeretet erejéhez imádkozom”. Később része lett a császári himnusz (amikor éppen nem volt birodalom, akkor a Deutschlandlied).

Ha külföldi vendég tiszteletére van Zapfenstreich, akkor elhangzik a vendég hazájának himnusza. Van osztrák és bajor ZS., amely egy indulóban különbözik a porosztól. A poroszok véleményét nem írom le róla, a bajorok meg isznak rá egyet és kész.

Mint minden igazán jó német dolog (a diesel keverési arányától a német tisztasági törvényen át a Bundesligáig), a Zapfenstreich is szigorú szabályok szerint történik. Meg van határozva a koreográfia (erre mindjárt rátérek) és persze az, hogy mikor, kinek lehet előadni.

A haderőnek (Bundeswehr) a következő személyek előtt kell Zapfenstreich-el tisztelegnie a be- vagy kiiktatásuk alkalmából:

- a Német Szövetségi Köztársaság elnöke
- kancellárja,

továbbá

- védelmi minisztere
- három- és négycsillagos tábornokai,

valamint

- Supreme Allied Commander in Europe
- külföldi állam- és kormányfők (látogatásuk alkalmával).

És most térjünk rá magára a ceremóniára.

Úgy kezdődik, hogy Einmarsch, bevonulás. A videók a Bundeswehr ötvenedik születésnapján tartott Zapfenstreich közvetítésén készültek. Első ízben a Bundestag elől.

Meine Damen und Herren, Liebe Zuschauer. Herzlich Wilkommen an dem deutschsprachigen Lemil-Sonderausgabe!

Einmarsch: bevonulás három indulóra (Marsch der Spielleute, Preussischer Lockmarsch, Yorkscher Marsch; ez utóbbit személyesen Beethoven írta). A menet minőségéhez nem fűznék kommentárt; azt hiszem, magáért beszél….

Ezután a speciális alkalomra tekintettel két - nem tradicionális - szám: a Berliner Luft és a Marsch der Bundeswehr indulók:

Folytatódik a tradicionális, 1840-ben nyomtatásban is megjelent Zapfenstreich:

Először rövid „kürtjel” fuvolán, amely fanfár annó a kocsmárosokat a csapok elzárására szólította. Majd a Preussischer Zapfenstreichmarsch, ezt cserélik ki a bajor és az osztrák változatban másikra.

Retrait: régi lovassági szignálok. Vegyesen natúr, vagyis csak a természetes felhangokra képes hangszerek, illetve modern, szelepelt hangszerek 4:06-nál például egy szárnykürt. Ez a nevét onnan kapta, hogy a szárnyakon, a szélen masíroztak vele a katonazenekarban. Valójában nem kürt, hanem trombita típusú hangszer.

Sisak le, imához:

utána Einigkeit und Recht und Freiheit… majd kivonulás, kifogástalan lépés-, sor-, oszlop- és alakzat-megtartással.

Így néz ki hát a világ egyik legnagyobb hagyományokkal bíró díszszemléje.

És akkor most egy kis mélylélektan, úgyis most volt a Freud-évforduló. Einstein mondta, hogy „az, hogy valaki örömét leli abban, hogy zenére négyes sorokban masírozzon, már elég ok arra, hogy megvessem”. Nos, ő se volt tökéletes, másrészt a korabeli masírozások az ő létét is veszélyeztették, én sem szerettem volna őket. Le kell szögeznünk, hogy a jellegzetes formájú rohambilik, a szürke egyenruhák és egyéb külsőségek dacára ennek a ceremóniának semmi köze a nácikhoz. Az ő idejükben is volt díszszemle, de nem ők találták ki, az elhangzó zeneszámok mindegyike a náci idők előttről való. Akkor hát mi a probléma?

A férfiak és nők mellett van a művelt európai populációnak egy másik felosztása. Úgymint a katonai dolgokat normálisan kezelő és a vadpacifista (ez nem a vadlovakat szereti, még mielőtt…).

Előbbiek a katonásdit férfias dolognak tartják és ha lányok, akkor kedvelik az ilyesmit játszó fiúkat. A másik gruppéba tartozik az a férfipopuláció, aki világbéke és boldogság, valamint azok a nők, akiket az előbbiek megpróbálnak felszedni. Ezzel nincs is semmi baj, a Gondviselés úgy intézte, hogy minden méhecskének jusson virág, amelyre leszállhat és szárnyait rebegtetheti.

A baj akkor van, amikor az utóbbi csoport hatalomra jut és minden puskás németben legalább két Waffen-SS hadosztályt vél felfedezni,  (ideértve a női sílövő válogatottat is). Van még az a bagázs, amely szerint egy „imádság” című, szöveg nélküli szám eljátszása a díszszemlén olyan mélységig gázol bele az ateisták lelkébe, hogy legalább azt be kéne tiltani. De feltétlen valami katonait tiltsunk be, nicht wahr, Ulrike? Oh ja Günther, du bist soooo Pazifist, zeige deine Bibliothek voll mit Marx Engels und die volle Wissenschaftliche Kritik und Analysis der Kapitalismus! Oh ja Ulrike, das ist ein eine hervorragende Idee!

Természetesen a Zapfenstreich ellen is bepróbálkoztak. A németek azonban, ahogy az már csak tőlük elvárható, bevetették a legfélelmetesebb csodafegyvert, a bürokráciát. Hans Koschnick, ismert politikus előterjesztése (Hans szerint elavult és „predemokratikus” dolog a Zapfenstreich) jelenleg elintézés alatt van a Bundestag javaslat-előkészítő Abteilungjában a 27394632/2005/A/§/kj/ 98 öe. Bzw 789.hj/b előterjesztési iktatószám alatt. Várhatóan a Nyolcadik Birodalom fogja napirendre tűzni és hiánypótlásra visszaküldeni az előterjesztő leszármazottainak, miután megállapították, hogy a többezer örökös közül erre ki jogosult. A gondos németek már lekötöttek hetven tonna csirizt egy kínai gyárnál az eljárás illetékbélyeg-vonzatának előállításához.