Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

augusztus 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (158) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (11) rendvédelem (54) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Kalózok 3.0: Kidd kapitány

2010.06.09. 06:09 Kismy


Ha Kismy, akkor tetemes összegben fogadhat bárki, hogy kalózok kerülnek terítékre. Mai posztjában a szerző (aki mai posztjával elérte a törzstagsághoz kapcsolódó pontszámot, de továbbra is ragaszkodik a számára kevesebb adminisztrációval járó jelenlegi állapothoz, vagyis ahhoz, hogy én - tiboru - tördeljem be az írásait) Kidd kapitányról mesél nekünk, akinek neve sokaknál gyakorlatilag a „kalóz” szó szinonimájával egyenlő. Lássuk, jogosan-e.


William Kidd 1645 környékén jött a világra, egy kisebb skót kikötőben, Greenockban, így már gyermekkorában magába szívta a tenger sós illatát, és a mólók közé ömlő szennyvíz bűzét. Kidd gyermek- és ifjúkoráról (szokás szerint) nem sokat tudunk. Viszonylag hamar privatérnak állt, és a Blessed William nevű hajó kapitányaként harcolt a franciák ellen a Karib-tengeren. Néhány sikeres összecsapás után azonban emberei a dolgok lazább oldalát választották, és Kiddet partra tették, majd hajóját lenyúlva távoztak. A kapitányon először csak a szerencse, majd Nevis kormányzója segített, aki eddigi tettei elismeréséül egy hadihajóval jutalmazta.

Egy év múlva Kiddet New Yorkban találjuk, ahol egy időre lehorgonyzott. A szó szoros, illetve átvitt értelmében is, hiszen megnősült – még egy privatért is könnyen elér a végzet! –, elvette Sarah Bradley Cox Oort-ot, akit ekkoriban
a város egyik leggazdagabb hölgyének tartottak. Négy éven keresztül Kidd a békés családapák életét élte, összehozott pár jól menő vállalkozást és két gyereket. A (tenger)víz nem válik vérré, vagy a vér vízzé, vagy hogy is van ez, lényeg a lényeg: Kiddet szólította az óceán, és ő nem tudott ellenállni.

1695-ben visszatért Angliába, ahol újabb privatér-szerződést akart magának. Társat is lelt Robert Livingstone ezredes személyében, akivel közösen ültek le tárgyalni Richard Coot-tal, Bellomont grófjával (balra fent), a Parlament tagjával, Massachusetts
kormányzójával. A frissen létrejött cég neves és rangos támogatókat nyert meg magának, hiszen négy whig képviselő is csatlakozott a jövendő bevétel reményében: Charles Talbot (=Lord Shrewsbury, jobbra fent), Edward Russel (=Lord Oxford, itt jobbra), Sir John Somers (itt balra) és Lord Romney. Az illusztris cégtagság természetesen könnyedén kalózlevélhez jutott, melyet az Admiralitás a franciák elleni küzdelemre bocsátott rendelkezésükre. Egy kalózlevélre persze pecsét is kellett, meg a királyi Nagypecsét pecsétőrének aláírása. Nem kell aggódni, Kiddéknek ezt is sikerült megszerezni, lévén az aktuális pecsétőr Sir John Somers volt… Sőt, nem kisebb személy is csatlakozott a céghez, mint az itt balra alul látható III. Vilmos király, aki a jövendő zsákmány 10%-ért cserébe saját kezűleg írta alá a dokumentumot.

1696 tavaszán az Adventure Galley fedélzetén Kidd ki is hajózott a Temze torkolatából, és Amerika felé vette útját. A dolog persze nem ment simán. Szembe jött ugyanis Őfelsége Duchess nevű hadihajója, melynek Kidd elfelejtette megadni a szükséges tiszteletet (zászló le- és felhúzása, sípszó, vigyázzállás, menüett az előfedélzeten, stb), miért is a hadihajó egy lövéssel jelezte nemtetszését. A privatérhajó legénysége – hasonlóan a kor összes kereskedelmi tengerészéhez – nem kifejezetten kedvelte az orrukat a magasban hordó királyi tengerészeket, ezért a maguk egyszerű módján fejezték ki véleményüket: gatyájukat letolva, pucér hátsójukat csapdosták és mutogatták a haditengerészeknek. A Duchess kapitánya természetesen megorrolt, és előjogait érvényesítve a fele legénységet átkényszerítette saját hajójára. Pótlásukra csak New Yorkban került sor, ahol Kidd kiegészítette a létszámot.

Kalózlevél

Miután az Atlanti-óceánon sikertelenül portyáztak, Kidd Afrika felé indult, és bő 4500 kilométer megtétele után 1697 januárjában kikötöttek Madagaszkár partjainál. A privatérok helyzete ekkor már nem volt a legjobb; nem elég, hogy betegség következtében többen meghaltak, de egy darab francia hajóval sem találkoztak. Ez leginkább a legénységet zavarta, hiszen az ő fizetésük a zsákmány arányában járt. 

Kidd újabb célterületet szemelt ki magának: a Vörös-tengert. E vidék nem csak napjainkban volt kalózparadicsom… Valahol itt, a Brit Kelet-indiai Társaság flottáját meglátva szánta el magát Kidd arra, hogy átlépi azt a keskeny vonalat, ami a törvényes privatért a kalóztól elválasztja. Hogy mi vette rá erre, azt sosem fogjuk megtudni. Első támadása sikertelen volt, így a kudarctól, a lázadás küszöbére sodródó legénységgel már nem táncolhatott vissza.

Első áldozata egy kis kereskedelmi hajó volt, melyet angol zászlaja ellenére megcsáklyázott és kifosztott, legénységét pedig kegyetlenül megkínozta. Miután sok értékre így sem bukkant, inkább a hajó kapitányát kényszerítette arra, hogy céljait elérje: irányba vette Indiát. A lázongó legénységnek ekkor már elegendő élelme és vize sem volt, így kénytelen-kelletlen behajózott Carawar kikötőjébe. A Kelet-indiai Társaság helyi embereinek már ekkor gyanús volt viselkedése, de kellő erő (és bizonyíték) hiányában nem akartak ellene fellépni. Ekkor azonban Kidd hajójáról megpattant két embere – Benjamin Franks és Jonathan Treadway –, akik berobogtak a Társaság irodájába és panaszt tettek kapitányuk ellen: nevezetesen kalózkodásra kényszerítette őket, illetve kifosztotta Parker kapitány Mary nevű hajóját. A vádakat alátámasztotta a buta módon el nem süllyesztett hajó.

Erre figyeljetek oda, ha kalózkodtok: ha már kifosztottátok a ladikot, akkor tessék a tenger fenekére küldeni, mert a végén a túlélők pofázni kezdenek!

A Mary legénysége ugyanis Bombaybe elvergődve panaszt tett a portugál hatóságoknál. Ettől a pillanattól kezdve William Kidd hivatalosan is kalóznak lett minősítve. A kalóz eközben teljesen elveszítette realitásérzékét: 1697. október 30-án egy veszekedés során agyonütötte tüzérét, majd további szolgálatra kényszerítette vonakodó legénységét.

1698 januárjában összefutott egy 400 tonnás kereskedőhajóval, a Quadah Merchant-tal. Kidd a kor szokásához híven több zászlót tartott a komódfiókban, s jövendő zsákmányát meglátva a francia lobogót vonta fel. A másik hajó kapitánya ugyanezzel viszonozta a köszöntést, amivel hatalmas hibát követett el. Kiddnek ugyanis törvényes joga volt a francia hajók kifosztására, és ő jelen esetben ezt is tette – noha a Quadah Merchant egy örmény kereskedő tulajdonában volt, angol legénységgel. A zsákmány ópium, muszlin, selyem, cukor és pamutvászon volt, némi ékszerrel és arannyal fűszerezve, melyeket Kidd 7000 angol fontért el is adott a legközelebbi kikötőben (az ékszereket és az aranyat persze megtartotta magának).

Az elkövetkező hónapokban Kidd több hajót is elfogott, majd visszatért Madagaszkárra, ahol embereivel együtt kipihente magát, illetve kijavították a hajójukat. Pontosabban az oldalra döntés során kiderült, hogy az Adventure Galley már olyan ócska, hogy javítani sem érdemes, így lecserélte az elfoglalt Quadah Merchant-ra, melyet Adventure Prize-ra keresztelt át.

Madagaszkár ekkoriban valóságos kalózparadicsom volt, az Indiai-óceánon áthaladó kereskedelmi hajókat fosztogatók állandó bázisa. Több kalóz valóságos királyként uralkodott a bennszülöttek, illetve emberei felett, így például Abraham Samuel, James Plantain – ők ki is kiáltották magukat egy-egy terület uralkodójává. De járt itt a rablott gyémántjairól hírhedt John Avery, vagy éppen a kalózok közt kifejezetten jámbornak számító Edward England is.

Az ilyen állandó bázisokon folytak a hajókat érintő javítások. Ezek közül az egyik legnehezebb munka az „oldalra döntés” volt. Ilyenkor a szárazra, vagy sekély vízbe vontatott hajókat hatalmas erőfeszítéssel
az oldalukra fordították, majd a fenekükre rakódott kagylókat, moszatokat távolították el. Ezek a lerakódások ugyanis kikezdték a hajó bordázatát, valamint jelentősen lassították futási sebességét.

Az újra portyára induló Kidd a Hollandiához tartozó Fűszer-szigetek egyikén kaphatta a hírt, miszerint kalóznak nyilvánították. A megrettenő kapitány egy kisebb dán gyarmat kormányzójától kért menedéket, aki ezt elutasította. A rossz hírek persze szárnyon járnak, így nemsokára a londoni újságok is arról cikkeztek, hogy 45.000 spanyol dollárt ígért aranyban és árucikkekben St. Thomas kormányzójának, ha az befogadja egy hónapra. A kormányzó azonban nem akart lepaktálni egy tengeri rablóval, így Kidd újra nyakába vette a tengert.
Célja Amerika volt, és az, hogy tisztára mossa nevét. 1699. június 9-én érte el a kontinens partjait, ahol újra találkozott három éve nem látott családjával. Ezután azonnal üzenetet küldött cégtársának, Lord Bellomontnak, hogy segítsen rajta. A kormányzó ekkor már kettős játékot űzött. Mint minden kormányzó, ő is megkapta Anglia főbírájának levelét, melyben Kidd letartóztatására szólították fel őket – ugyanakkor a kapitány szerződött üzlettársa volt, ráadásul fájt a foga annak elrejtett kincseire.

Kidd ugyanis ügyvédjével jegyzéket küldött neki, melyben felsorolja azokat az értékeket, amit portyázása során megszerzett. A csak általa ismert rejtekhelyen – legvalószínűbb helyszínként a New York közelében fekvő Gardiners-szigetet emlegették, emlegetik – 60 font arany, 100 font ezüst, 17 bála értékes kelet-indiai áru, valamint 30.000 angol font értékű egyéb zsákmány várta vissza. Mindezt kegyelemért cserébe hajlandó lett volna Bellomont rendelkezésére bocsátani. A kormányzó nehéz helyzetben volt, nehezen is döntött. Végül személyesen hívta meg Kiddet Bostonba, hozzátéve: akár a kegyelem is elképzelhető. A városba érkező kalózt a teljes massachusettsi tanács hallgatta ki, ugyan miért is
fosztott ki hajókat, kínzott meg embereket, és persze a végén, utolsóként elkérték tőle kincsei tételes listáját. Kidd mindennek eleget tett, a tanács azonban elégedetlen volt válaszaival. A feldühödött Kiddet végül Bellomont parancsára letartóztatták.

Eközben megérkezésének híre Londonig ért, ahol még a Parlament is tárgyalta az ügyet, megróva a whig képviselőket az ügy nem megfelelő kezelése miatt. A sajtó is felkapta az ügyet, leginkább persze az elrejtett kincsek miatt, amelyek értékét ekkor már 400.000 (!) angol fontra becsülték.

Őfelsége Advice nevű hadihajója 1700 telén, a legnagyobb hidegben indult el a bilincsbe vert Kiddel London felé. A kalóznak nem voltak illúziói, az utat levélírással, és jövendő tárgyalására való felkészüléssel töltötte. Kidd személyének és ügyének fontosságát jelezte, hogy maga John Cheeke, az Admiralitás marsallja fogadta a kikötőben, kétosztagnyi vöröskabátos élén. Első kihallgatására is hamar sor került, 1700. április 14-én az Admiralitás három lordja – Sir George Rooke, Lord Haversham, és Bridgewater earlje – hallgatta ki. Közölték vele, hogy vád alá helyezik, majd a Newgate börtönbe szállították.


Newgate (melynek bejáratát itt balra láthatjuk) még a korabeli angol viszonyok közt is pokoli hely volt, nem egy Tower-szerű luxusbörtön. Kidd hosszú napokig alkudozott, míg elérte, hogy a lábbilincset levegyék róla, és naponta könyörögnie, fizetnie, és cserélnie kellett a jobb ellátásért.

Nem tudhatta, hogy sorsa már meg van pecsételve, a Parlament példát akar vele statuálni. Ennek volt része az is, hogy 1701. március 27-én a teljes képviselőház elé citálták. Ő volt az első, és egyben az utolsó kalóz, aki ezt a „kegyet” megkapta. Ekkor azonban már nem volt önmaga. Egy év börtön után, összetörve, egészségileg megrokkanva állt vádlói és bírái elé. Próbálta egykori társait – Somerst és Russelt – vádolni, de a képviselők természetesen összezártak mögöttük. 

Eközben az Admiralitás minden emberét megmozgatva gyűjtötte ellene a tanúkat, bizonyítékokat. Felkutatták és Angliába vitték azt az örmény kereskedőt, akinek áruit elrabolta, bekérték az egykori „cég” minden papírját. Mikor mindezzel készen voltak, adtak két hetet Kiddnek a tárgyalásra való felkészülésre.

Kidd még egyszer összeszedte maradék erejét, és nekilátott, hogy f
elépítse saját maga védelmét. Elkérte a kalózlevelével kapcsolatos összes dokumentumot, az Admiralitás eredeti utasításait, és azokat a francia nyelvű hajóokmányokat, melyeket az elfoglalt hajók kapitányai adtak át neki. Ezek lettek volna a legfontosabbak, hiszen ezzel bizonyíthatta volna azt, hogy ő csakis francia hajókat támadott meg, amire engedélye szólt. Természetesen nem kapta meg őket, az Admiralitás közölte, hogy „nem találják” azokat. Kidd persze dühöngött, de ez senkit nem hatott meg. Tárgyalása még el sem kezdődött, mikor már nekiláttak elárverezni maradék javait.

1701. május 8-án Kidd kapitányt és kilenc másik emberét a központi bíróságra az Old Bailey-be vitték. A hosszú vádlistára Kidd ártatlannak vallotta magát. Jellemző, hogy nem csak kalózkodásért, hanem emberölésért is vád alá helyezték: azt a bizonyos tüzért olvasták a fejére, akit veszekedés közben egy facsöbörrel kupán vágott. Egy egykori matrózt is tanúként hallgattak meg, aki vallomásában Kiddre hárította a haláleset felelősségét. Senkit nem zavart, hogy a matróz két évvel korábbi vallomásában még azt mondta, hogy a fedélzeten sem volt, mikor az eset történt… Kidd hiába próbált keresztkérdésekkel operálni, nem tudta a tanúkat sarokba szorítani. Hiába,
tengerész volt és kalóz, nem pedig ügyvéd.

A bíróság végül minden vádpontban bűnösnek találta. Másnap kihirdették az ítéletet: halál. 1701. május 23-án délután két órakor egy szekéren vitték végig társaival keresztül Londonon, egészen az Execution Dock-ig (=Kivégző Dokk, itt balra). Végig hatalmas tömeg kísérte, a kivégzés helyén pedig valósággal tolongott a nép. A tíz elítéltből hatot elvezettek, ők kegyelmet kaptak. A maradék négy közül hárman egyszerű matrózok voltak, akik megszólalni sem tudtak rémületükben. Kidd azonban totális részegen világba üvöltötte ártatlanságát.


A négy embert felvezették
egy dobogóra, nyakukba rakták a kötelet, majd egy sebtiben eldarált ima után kiengedték a csapóajtót. A fentebb említett három elítélt eljárta a kendertáncot, Kiddel azonban még szórakozott egy kicsit a sors. A kötél, amire akasztották elszakadt, ő pedig a földre zuhant. Máskor az isteni beavatkozásra gondolva elengedték a szerencsés túlélőt, most azonban nem ez volt a helyzet. Az újból levegőhöz jutó Kidd boldogan vergődött talpra, amikor a hóhér ismételten felrángatta a vesztőhelyre, és újból megnyitották alatta a csapóajtót. Ezúttal már nem volt menekvés.

Testét levágták a kötélről, majd a dokk cölöpjéhez kötötték, hogy a dagály háromszor átsöpörjön rajta – ez volt a kalózokkal rendesen követett eljárás, majd testét vasketrecbe zárva a Temze torkolati részére lógatták ki, figyelmeztetésül minden hajósnak.

Kincseit sosem találták meg, nem csoda, hogy szinte azonnal a népi folklór, a kalózromantika, és a világirodalom részévé vált. Személye ihlette a zsákmányukat pálmafás szigeten megvasalt ládában elásó kalózok képét, róla írta Edgar Allan Poe „Az aranybogár” című novelláját, ő adta az ötletet Stevenson „Kincses sziget”-éhez, és még sorolhatnánk. Kalóz volt, vagy privatér? Rossz példa, vagy áldozat? Ki-ki döntse el maga.

51 komment

Címkék: brit skót kalóz közép amerika

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bozótnéger · http://vadonszava.blog.hu 2010.06.09. 10:27:33

Izgalmas kalóztörténet :)
Had ajánljak egy némileg áttételesen ide kapcsolódó cikket egy emberről, aki 16 évet húzott le egy lakatlan szigeten, Szuvarovon.
vadonszava.blog.hu/2010/06/01/egyedul_egy_szigeten_1
vadonszava.blog.hu/2010/06/08/egyedul_egy_szigeten_2
Érdekesség, hogy a 19. sz. közepén ezen a szigeten valami 15000 dollár értékű arany- és ezüstkincset találtak, később pedig egy teknősfészekből újabb aranyak is előkerültek.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.06.09. 10:37:03

OFF

Érdekes, hogy csak akkor látom az új posztot, ha be vagyok lépve az indapasszommal...

Ti akkor is, ha nem?

stoppos76 2010.06.09. 12:37:41

Mindig is kíváncsi voltam, hogy honnan a "kalózok elásott kincse" sztori. Most végre kiderült. :)

hazitroll 2010.06.09. 12:43:45

Jó írás, csak nem értek valamit. Az angolok mit izmoztak azon, hogy elítéljék. Végülis kalóz volt, eldöntött sorssal, akkor miért nem lehetett ott helyben elintézni, amikor elfogták. Azért akkoriban nem sok jogvédő jártathatta a száját...

ludens (törölt) 2010.06.09. 13:32:45

És a kincseket keresték azóta? Vannak ehhez kapcsolódó történetek?

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2010.06.09. 14:25:52

@hazitroll: De akkor hogyan statuálnak példát? Elvégre, a királytól kapott engedélyt a francia hajók kifosztására, mire ő angol érdekeltségeket is megtámadott.

OFF- szánin épp Castro és Cia poszt van kint :)

SchEdem 2010.06.09. 15:43:26

Nagyon jo poszt volt, koszonjuk szepen.

De azert Kidd elete nem volt egy sikersztori. Most ehezve-benazva vetodott ide-oda, majd kifosztott egy kis hajot, amiert bemoszeroltak. Utana meg kifosztott egy nagyot, elasta a zsakmanyt, aztan megint ide-oda vetodott, es letartoztattak. Majd atment mindenfele szornyusegen, amikor nagy nehezen ki sikerult vegezni.
Az elozo kalozok (marmint a sorozat 1.0-s es 2.0-s reszeben) azert tobbet kalozkodtak es kevesebbet szivtak. :-)

A kincskeresos sztorik engem is erdekelnenek.

Es persze varom a sorozat folytatasat!

iovianus 2010.06.09. 16:30:02

@SchEdem: pont ez az érzésem, hogy nem értem, ilyen életúttal miért lett a neve a kalóz szinonimája.

figyelemre méltó, hogy 50 évesen (!) indult neki az útjainak.
Itt egy kis kronológiai gubancot éreztem:
1645ben született, hamar privatér lett, egy év múlva NY-ban van, ahol még 4évet él. Aztán 50 évesen indul tovább, 1695ben. Valami hiányzik itt.

Egyébként jó kis írás, rávilágít, hogy a nemesség igen is részese volt a kalózkodásnak, pénzzel és iratokkal támogatták őket.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.06.09. 17:42:11

Szép történet. Bár a pasit nem tudom különösebben sajnálni, azért a kedves politikusok itt is nagyobb hunyók. A kockázatból nem kérnek, csak a nyereségből.
Kismy, miért nem akarsz tördelni? Szegény Té alig győzi ... :)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.06.09. 18:26:09

@Gloria Mundi:

Na végre valaki engem is sajnál :-)

SchEdem 2010.06.09. 18:34:50

Sajnáljuk együtt tiborut, hátha akkor Kismynek megjön a tördelési kedve. :-D

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.06.09. 19:01:48

@SchEdem: Tiboru-sajnálók egyesülése ... Egyébként tördelni jó. :) Én szívesen csinálom, mert az azt jelenti, h már kész van a szöveg.

tucano 2010.06.09. 20:10:43

Nagyon jó írás! Szegény Dutchess-re került kalózok vajon mennyire élvezhették a haditengerészet által garantált kalandokat a seggmutogatás után:)

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2010.06.09. 21:02:44

Könnyen lehet, hogy a haditengerészek már kész listával szálltak át a legénység felét hazavinni, elvégre előtte már látták a felhozatalt...

Kismy 2010.06.09. 21:50:11

@iovianus: jogos, néhány időhatározó nem stimmel a mondatban. legközelebb jobban figyelek!

@Gloria Mundi: a témában már leveleztünk T-vel egy adagot :) neki már megígértem, de akkor most a nagyközönség előtt is megteszem: amint végre nyugodtabbak lesznek a napjaim, megpróbálkozom a dologgal!

@SchEdem: tördelem én a kezem, ha tördelnem kell :)

hazitroll 2010.06.10. 07:50:58

@tucano: Végülis korrektek voltak, szét is ágyúzhatták volna őket...

hazitroll 2010.06.10. 07:52:08

@Kismy: Ezzel egyet tudok érteni, tördeltem én régebben egy keveset, meg írtam is, de hát mindegyik időigényes. Tiboru meg jól megérdemelt nyugdíjas éveit tölti, hát egy hintaszékben ringatózva mi más dolga lenne? :)

Iustizmord 2010.06.10. 08:10:33

totál off, de muszáj leírnom: a minap a Lidl nevű áruházláncba tévedtem be, s kapaszkodjatok meg a a felvágottakat

GEBIRGSJAEGER

márkanéven forgalmazzák. muhaha.

várom már hogy a tejtermékek "eje", az ásványvíz "minentaucher", a konzervek meg "panzergrenadier" , végezetül a drága cucok "gsg9" néven fussanak...

on

Iustizmord 2010.06.10. 08:34:41

és hogy on legyek, az angolok "shipworm" néven nevezték a hajó palánkozatát megtámadó tengeri élőlényeket, és ha jól emlékszem "heel(ing) over" volt a hajó megdöntésének neve, ami azt jelenti h az egyik oldalát túlterhelték h a méásik kiemelkedjen a vízből. és emlékeim szerint az akkori NAGY hajók jóval 1000 tonna alatt voltak BRT-ben...

Iustizmord 2010.06.10. 08:37:21

@szs.: igen, akoriban az "able seaman" (aláhúzva az ABLE jelző) kifejezés jelentősségteljes volt...

teddybear01 2010.06.10. 08:51:08

@Iustizmord: Ez a "hajóféreg" tulajdonképp egy fúrókagyló, amelynek a latin neve teredo navalis.
Rossz szokása, a vízben ázó fába, sziklába belefúrni magát. Védekezni ellene előbb szurkozással, később réz vagy ólomlemeznek a hajófenékre szögezésével, napjainkban védőfestékkel szoktak.

Iustizmord 2010.06.10. 11:19:06

@teddybear01: és sokat dobott a védekezésen az acél hajótest megjelenése is , legalábbis nincs arra adatom hogy pl. a yamato, az ohio class vagy a nimitz class egységeit szurkolnák :o)

hazitroll 2010.06.10. 12:05:03

Juteszembe: akkoriban nem volt már szárazdokk? A hajókat is valahol meg kellett építeni...

tucano 2010.06.10. 12:21:17

@teddybear01: Milyen finom lehetett, amikor valakit áthúztak a hajótest alatt. Igazi XXI. századi nevelési módszer.

Neoprimitív 2010.06.10. 13:57:30

@hazitroll: Amennyire emlékszem nem dokk volt, hanem sólyán ácsolták a hajókat, amelyeket a törzs elkészülte után, de még az árbócok beemelése előtt bocsátottak vízre.

Nagyon jó poszt, és ha tényleg 50 évesen vágott bele a sűrűjébe, akkor az nem volt semmi.

frikazojd · http://kocs.ma 2010.06.10. 15:01:17

hello,

itt off, de a lemil-blogba nem:
www.kerozingozos.hu/2010/03/07/nuklearis-fegyverek-magyarorszagon/

aztan majd torlitek, ha rosszat tettem :)

Kismy 2010.06.10. 15:01:29

@hazitroll: @Neoprimitív:

igen, a leggyakoribb építési módszer a sólyás volt, ugyanakkor az első angliai szárazdokkok említése a XV. századból való. az úszódokkok elődjét pedig 1690-ben építették Amszterdamban, ahol azonban nem javításra szolgált, hanem a sekély folyótorkolatokon juttatták át vele a hajókat.

@Iustizmord: én úgy tudom, hogy nem terhelték hajót - éppen kiszedtek belőle minden mozdíthatót - hanem csigákkal, kötelekkel döntötték olyan 70 fokos szögben.

Titus Pullo Urbino 2010.06.10. 15:49:00

Igen, ilyet még sokat!!!! Jó volt, köszi Kismy. Szvsz kalóz volt, nem áldozat, nyilván nem sajnálta senki, amikor akasztották. Egy dolgot nem értek, honnan telt neki megvesztegetésre (lábbilincs sztori) meg ginre (utolsó részeg út)? Volt valami titkos dugipénze, vagy valaki hitelezte? Ha volt kint pénze, nyilván nem akasztották volna fel, hanem megkegyelmeznek neki a zsákmány fejében, 400.000 font óriási pénz, bármelyik Lord pártfogásába vette volna a feléért is. Szerintem nem volt pénze, titkos kincse, ezért bukott el.

@frikazojd: Tata mellett Baj nevű falu melletti támaszponton is tároltak nukleáris töltetet - állítólag, szerintem Magyarországon a nyolcvanas években 20-30 helyen is lehetett csapásmérő nukleáris fegyver. Egyszer talán kiderül ez is.

Nathaniel Arthur Parrott 2010.06.10. 16:18:02

@Titus Pullo Urbino: Szerintem egyfajta utolsó kívánság lehetett az a kis adag nedű.

teddybear01 2010.06.10. 17:30:51

@Iustizmord: Na igen, de én a fahajókra gondoltam.
Viszont még a műanyag és fém hajókra is rátelepszik a moszat, úgyhogy időnként rendbe kell rakni. Fa Nándorék is többször lefestették a hajójukat a föld-körüli útjuk során.

teddybear01 2010.06.10. 17:32:48

@tucano: Hát igen. A lerakódott kagylók, a szálkák és a meglazult szögek szépen elbántak a delikvensek testével, és a vérre előbb-utóbb előkerültek a cápák is.

Iustizmord 2010.06.10. 20:19:31

@Kismy: próbáltam utánanézni a heeling over processunának, to no avail, de nem adom fel

Iustizmord 2010.06.10. 23:15:16

@Kismy: MEGVAN, megtaláltam

Geoffey Regan: Naval Blunders (kiadja: André Deutsch 2001, magyarul is láttam már) c munkájának egy fejezetében (Loss of the Royal George, 126-127.old)olvastam az alábbiakat:

"The heeling had been achieved by transferring all he guns from one side to the other, again a perfectly normal way of achieving the angle required but only safe if the lower deck gun-ports were securely closed and plunged"

itt pont a shipworm elleni küzdelemrl ír, ami a könyv szerint akár 1 láb mélyes is befúrta magát a palánkozatba

Iustizmord 2010.06.10. 23:20:31

@teddybear01: ha jól emlékszem volt keresztbe meg hosszába' való áthúzás is, utóbbi tkp egy minősített halálbüntetés volt.

a kedvencem a "flogging around the fleet" című aktus, amikoris a delikvensat a kikötőben található (elvileg összes) hadihajó mellett megkorbácsolták, bárha ezt nem volt szokás túlélni.

a könyvbet amúgy mindekinek ajánlom, ANGOLUL! a magyar fordítás khm... mostanság igen csak kerülendő.

Tehetséges Fiatal 2010.06.11. 07:19:44

@Iustizmord: igen én is voltam a Feldhernhalleban és vettem "Jagdegeschwader Richthofen" kenőmájast. Aztán desszertnek egy Viking jégkrémet. A Hunyadi ásványvizet nem kóstoltam meg ismert mellékhatásai miatt. Jól fog esni hozzá majd a Dirlewanger Pils vagy egy kis Charlmagne pezsgő. A Skanderbeg konyakot nem mertem megkóstolni, főleg, mert ha ennyi piával megyek haza, még igazoltat a a Poliziei...

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2010.06.11. 07:21:21

@Tehetséges Fiatal: hoppá. Szóval Tehetséges Fiatal a rokonom, éppen most indított egy blogot. Próbálnék még munkába menés előtt írni oda egy bejegyzést ha végre bejönne az admin felület...

igenyesfiuk.blog.hu

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.06.11. 09:19:03

@Iustizmord:

Öööö, maradjunk annyiban, hogy van belőle egészen jó is :-)

Iustizmord 2010.06.11. 11:49:31

@tiboru: ha előtte megittál x mennyiség egyéb alkeszes italt, lehet az párját ritkító is :o)

eMM2 2010.06.17. 22:35:29

Naszóval én pár dolgot azért nem nagyon értek.Ha jól megkínozta a Mary "kis kereskedőhajó" legénységét (egyáltalában minek,szórakozásból?) akkor miért fájt a szíve elsüllyeszteni őket?
Aztán a kivégzésénél a csapóajtós sztory.Akkor meg hogy esett le a földre?
A csapóajtós kivégzőalkalmatosság úgy működött hogy a hurkot a delikvens nyakára kötik csapóajtó kinyit a delikvens nyaka eltörik delikvens pillanatokon belül meghal,beleesik egy aknába nem a földre, nincs semmiféle "kendertánc" ami a sima akasztásoknál szokott lenni hosz az áldozat fuldoklik és akkor valóban kaszál a lábaival akár még negyedórát is ha erősek a nyakizmai.Szerintem ebben a korban még nem is volt ilyen csapóajtós kivégzés csak jóval később, az amerikaiak pld így végezték ki az úgynevezett háborús bűnösöket Nürnbergben.

eMM2 2010.06.17. 23:12:46

@Iustizmord:
Nincs igazad.Ami nekem megvan Geoffrey Regan Haditengerészeti baklövések címmel futott,Alexandra kiadó 2002 tán 2003 (ez nem derül ki pontosan) az a rájuk akkoriban nem jellemző módon épp szakértő fordítót kapott Dr. Molnár György személyében.Olyan szinten profi(És nem ez az egyetlen fordítása ám) hogy pár helyütt még "kijavítja" ki is egészíti az eredeti művet.
Szerintem ő jobban megírta volna az eredeti könyvet, Regan egy picit "szenzációhajszásan" ír.

Sugyosa 2010.06.18. 09:05:38

@Tehetséges Fiatal: Ja, és hamarosan jön az SPQR konyak helyett az LSAH snapsz :-)
Geoffrey Regannak meg volt anno egy könyve a Döntő Csaták (koleszban lopták el) az nagyon tetszett. A baklövéses-sorozatát eléggé "eladásorientáltnak" érzem, de azért vannak benne tanulságos történetek.

vén betyár 2010.06.18. 10:15:37

@Kismy: Nagyon jó volt, köszi!
C.S. Forester Őfelsége kapitánya c. könyvében részletesen leírja az általad is vázolt módszert /XX.fejezet, Coiba szigete/. a hajófenék javítására.

ErrorFlynn 2010.06.18. 18:23:48

no, egy tipikus lúzer. felcsap kalóznak, végighajózza a fél világot, semmi zsákmány, a legénység ránő a fejére, kirabol egy hajót, amiből haszna nem lesz, csak törvényen kívül kerül, utána van néhány szép kapása, de megtudja, hogy törvényen kívül van, erre rohan, és hurokba dugja a fejét. csudálatos.

loláb 2010.06.18. 20:19:24

Kalóztörténeteket, még!

Ayreon 2010.06.18. 21:29:23

Nagyon jó Post, ajánlom hozzá a Running Wild Adventure Galley c. dalát aláfestésnek:)

taser 2010.06.19. 09:53:39

@eMM2:

Csapóajtós kivégzésnél a delikvens nyaka akkor törik el amikor a kötélcsomó eltöri. Ha jól van megkötve és ha nem szakad el.:) ettől függetlenül járhatja a kendertáncot, mert az agy ugyan nem kap már vért de a szív és a tüdő még rövid ideig működik utána.
A csapó ajtó alatt csak akkor van akna ha építettek alá. a korabeli ábrázolásokon jól látszik, hogy a padló alatt semmi nincs, hogy az úri közönség lássa végig a történéseket.
A tökéletes hóhérhurkot és akasztófát valamikor az 1700 as évek végén konstruálják meg,
( sztenderdizálják)addig minden hóhérnak, városnak stb. saját technikája volt.

Ellenben a kalózokat nem az előre felállított akasztófákra lógatták fel hanem a dokkok felett ideiglenesen kialakítottakra ( angol büntetések története), hogy utána még mossa őket a víz egy darabig.Ebben az esetben Kiddnek a vízbe kellett volna esnie. :)
"The High Court of Admiralty had jurisdiction over civilian crimes committed at sea and directly offshore and was established by Edward III circa 1360. It tried cases of murder, piracy and prizes (ships and goods captured at sea) and was presided over by one admiral by the early 15th century. It had a Marshall and court officers and sat at the Old Bailey.

By the 16th century it had responsibility for trying all crimes that were committed at sea or along the English coast outside the borders of individual counties, involving English merchant ship’s crews but not Royal Naval seamen. It functioned as a criminal court up to 1834 when this role was transferred to the Central Criminal Court, however it continued to try cases involving shipping, collisions, and salvage. The Judicature Acts of 1873 and 1875 saw the High Court of Admiralty merged with the other courts of England into the High Court of Justice.

In its role as a criminal court it dealt with capital cases such as murder at sea, mutiny and piracy and those sentenced to death by it were hanged at Execution Dock (rather than Tyburn). This was located between Wapping Old Stairs (off Wapping High Street) and Wapping Dock Stairs in east London. The gallows was erected on the foreshore at low tide and executions were timed to fit in with low tide. For instance that of Captain John Sutherland was postponed from Monday to Thursday, June the 29th, 1809 because of the tides"

Kicsit hosszú lett.Bocs

taser 2010.06.19. 12:02:34

EMBEREK.... HÁT MI FOLYIK GYÖNGYÖSÖN!!!!....
13 napja nincs új poszt. Ezt az inszinuációt utojjára a parlamentben tűrte T József kisgizda képviselő. Mindenki monnyon le!!!!!!!vagy patakvér lesz!!!! :)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.06.19. 12:54:04

@taser:

A felháborodás jogos, a posztnélküli napok száma már nem annyira :-)

Itt a nyár, a szerkesztőség lustálkodik, de szerencsére Kismy előre bespejzolt, úgyhogy kereken hét perc múlva élesedik a Kalózok 4.0!