Biztosan nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy itt állok karácsony előtt két héttel, és bizony még fogalmam sincs, mi a fenével lehetne meglepni egyik-másik cimborát. Oké, vehetek neki egy üveg bort – de hát a tavaly is azt vettem és a köcsög meg sem kínált vele… Nyakkendőt és mandzsettagombot csak nők vesznek férfiaknak, szopóálarca és tuszmákolója már van (szintén karácsonyra kapta és szintén tőlem), dohányozni nem dohányzik, gyűjteni csak ezüst kiskanalakat gyűjt (ezt amúgy is vegyen neki a felesége), szóval mi legyen..?

És akkor jött a tegnapi lemilbuli, ahol megtudtam, hogy régi olvasónk és barátunk, Ezüstveréb (aka 21 hónap) a már általunk is ajánlott tengeralattjárós után kiadott egy újabb könyvet…

Nos, a mű egy igazi katona igazi naplója, a vérzivataros első világháborúból. Ezüstveréb édesapja hagyatékában találta, jelöletlenül. Nekiállt, végigolvasta, majd megszületett az ötlet: ezt bizony ki kéne adni.
Mivel a kolléganő elég határozott teremtés (aki ismeri, annak ezt nem kell különösebben bizonygatnunk…), a gondolatot tett követte, és pár nappal ezelőtt (a Reprint Kiadó gondozásában) megjelent Friedmann Károlynak, a Monarchia katonájának 1916 májusa és 1918 júniusa között írt oroszországi naplója. Először a galíciai front, majd orosz hadifogság, Szentpétervár könyéke, s egy Riga környéki kanyar után ismét itthon…

Károly bátyánk túlélte a második világháborút, majd valamikor az ötvenes évek közepén hunyt el Budapesten. A Kiscelli utcában lakott, házát rég lebontották, helyén ma tízemeletes panelek állnak. Naplóját az utolsó bejegyzés után nagyjából kilencvenkét évvel mindenki olvashatja, aki a kiadó Vatera-oldalán megrendeli, vagy aki veszi magának a fáradságot, kiballag a budapesti Felvonulási térre (tudjátok: a Műcsarnok mögött, a Városligetnél), és az ott található Mikulásgyár környékén körülnéz: a Reprint Kiadónak van egy elárusítóhelye, ahol a „Lemil” jelszó bemondásával az érdeklődő 10% kedvezményt kap a 2.200.- forintos árból.
A napló könyvvé történő átlényegüléséről, ennek egyik-másik kulisszatitkáról itt olvashattok, ha pedig szeretnétek beleolvasni a könyvbe, pár oldalt a kiadó Facebook-oldalán szemlélhettek meg.