Ismereteink szerint a demokráciának ugyanúgy számtalan meghatározása létezik, mint a katonai fegyelemnek. Mai rövidhírünk alapja (amivel a Lemilblog bulvárszerkesztősége rukkol elő ezen a verőfényes májusi szombaton) egy olyan információ, melynek látszólagos könnyedsége mögött mindkét fogalom (mármint a demokrácia és a katonai fegyelem) egyaránt felsejlik.

Az elmúlt hetek híre (Oszama likvidálása mellett) az volt, hogy a brit trónörökös idősebbik fia megházasodott. Nem fogunk az ezerszer leírt részleteken rugózni; nem érdekelnek az esküvői meghívottak, azok ruhái és fogyókúrás szokásai, sőt: ezek interperszonális kapcsolataik is hidegen hagynak (noha volt ott pár olyan bringa, akikről szívesen megnéznénk egy home-videót).

Nem; érzékeny katonai dobhártyánkat csak az a hír ütötte meg, mely szerint az ifjú férj (hivatalos nevén és titulusaival: Ő Királyi Fensége, Vilmos Artúr Fülöp Lajos királyi herceg, Cambridge hercege, Strathearn grófja, Carrickfergus bárója) három hét eltávozást kért (nászútra való hivatkozással) az elöljáróitól, de azok (az érzékeny nemzetközi helyzetre, terrorveszélyre meg még a jóisten tudja mire hivatkozással) csak két hetet engedélyeztek neki. Vilmos magában biztosan anyázott egy sort (ki ne tette volna..?), de fegyelmezetten tudomásul vette a döntést, tisztelgett, majd engedélyt kért a távozásra.

Ha esetleg valaki nem tudná: Vilmos a Royal Air Force főhadnagya, egy Sea King helikopter másodpilótája a légierő kutatási és mentési feladatokat ellátó 22. Légiszázadánál.

Teljesen érthető, hogy elsőre nekünk az ugrott be: vajon ha a piréz uralkodó (vagy köztársasági elnök) unokája hasonló esetben három hetet kért volna elöljáróitól, azok mit válaszoltak volna?