Kényszerű szünetünket megszakítva itt az ideje, hogy újra olvasóink kedvét keressük.

 Tehát: egyet fizet, kettőt kap: egy téma, ami mindjárt két minisorozatot folytat: szovjetek és kutyák egyben.

Sokan hallottunk már az egykori szovjet "csodafegyverről" a páncélosok elpusztítására idomított "kamikaze" kutyákról. 

Akik nem is voltak mind önrobbantásra idomítottak...

Állatok bevetése az ellenséges célpontok elpusztítására a bibliai idők óta ismert dolog, és itt nem a sáskajárásra akarok utalni:

És monda néki Sámson: Teljesen igazam lesz most a Filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nékik. 
  4. És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a rókák farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett minden két rókának farka közé. 
  5. És meggyújtá tűzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a Filiszteusok gabonájába, és felgyújtá a gabonakalangyákat, az álló vetéseket, a szőlőket és az olajfaerdőket. 
  6. Akkor mondának a Filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondák: Sámson, Thimneus veje, mert elvette tőle az ő feleségét, és adta azt az ő társának. Felmenének annakokáért a Filiszteusok, és megégeték az asszonyt és annak atyját tűzzel. 
  7. Sámson pedig monda nékik: Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok. 

Megj: már akkor látszott, hogy a kutyafélék ilyetén alkalmazása a hadviselésben kontraproduktív dolog...

 A szovjet tudósok

Ugorjunk egy kicsit az időben, más kor, más emberek:

Ez a felismerés új utakat nyitott a kutyák idomításában is. Addig  az idomításban   legelterjedtebb a  „par force” módszer volt, melynek lényege, hogy a kutyát a kívánt feladatra fájdalom alkalmazásával veszik rá-- ha megteszi amit az idomító elvár tőle, akkor elmarad a büntetés.

De Pavlov kutatásai nyomán elterjedt az a nézet, miszerint  a kutyára, mint „gépre” tekintettek, ami a megfelelő idomítás („beprogramozás”) után egy adott ingerre (parancs) egy adott automatikus választ ad (a betanított cselekvés).

Szép dolog, de hogy kerültek az antitank-kutyák a harctérre?

 Az 1920-30-as években a tankok,  az első világháború lassú vaskoporsói gyors fejlődésnek indultak, és a Szovjetunió  ebben az élen járt.  De a páncélosok elleni harc eszközei és módszerei bizony komoly lemaradásban voltak.

A Vörös Hadsereg első harckocsiaknáját, a TM-35-t például csak az 1930-as évek közepén rendszeresítette. Bár már ez az akna több mint 2.5 kg TNT-t tartalmazott, és az akkori harckocsik fenékpáncélzata igencsak sérülékenynek bizonyult, gyakorlatban a korai szovjet harckocsiaknák nehezen gyárthatónak és alkalmazhatónak bizonyultak.

De az akkori harckocsik sem voltak mozgó erődök:

Jelentés egy műszaki zár (harckocsiakadály) próbájáról

A T-26 harckocsi, miután ráhajtott az akadályra, mozgásképtelenné vált, mivel leszakadt az olajpumpa fedele és elszakadtak az olajvezető csövek, minek következtében az olaj pár perc leforgása alatt kifolyt a motorból. Emiatt állt le a harckocsi. A BT-5 harckocsi, mivel jóval nagyobb dinamikus hajtóerővel bír, eleinte leküzdötte az akadályokat, de erősen deformálódott a fenékpáncélzata, ami kihatott irányíthatóságára, működésére, a fordulékonyságra. Két óra javításra volt szükség és a futóművek új beállítására, korrigálására..."

 Így valahol, valahol egy aktákkal zsúfolt irodában megszületett a Nagy Szovjet Ötlet: "Idomítsunk be kutyákat, azok megtanulják, hogy a  tank alá fussanak. Ott pedig felrobban a hátukon szállított töltet, megsemmisítve az ellenséges, a proletárhatalmat megdönteni akaró kapitalista-fasiszta harckocsit. Sőt!  Ezek a hős kutyák berohanhatnak ellenséges fedezékekbe, vagy raktárakba, mozdonyok alá! Milyen nagyszerű terv!"

Ha pedig valami nagyelvtárs rábólintott valamelyik ötletre, akkor nem volt megállás, így nemsokára elkészült a eszköz.

Az akna 

Következzék a kissé nehezen emészthető műszaki leírás:

Működési rendeltetése és elve alapján ez egy nehéz, billenő karral ellátott, fenéklemez elleni romboló akna, amit egy külön erre a célra kiképzett kutya juttatott a célponthoz.  Az akna egy "málhamellény", két oldaltáskával, amikben 6-6 kg trotil töltet kapott helyet, (ez a mennyiség még most is hazavágná a legtöbb MRAP járművet) és egy kicsiny fanyeregből, amelyre felszerelték a gyújtószerkezetet. A célérintő felület szerepét egy fából készült billenő rúd töltötte be.

 Az oldaltáskákban lévő 6 kilós trotil töltetek egy-egy robbanó gyújtózsinór darabbal voltak összekötve az állat hátán lévő gyújtószerkezettel. A gyújtózsinór mindkét végére egy-egy N”8 gyutacs volt szerelve

 A kutya hátára erősített gyújtószerkezet tokja  egy fémdoboz, amit egy deszkadarabra szereltek fel.. A doboz  nyitható fedéllel rendelkezett, amely alá egy 400 grammos trotil préstestet helyeztek. A belső polcoknak köszönhetően a préstest nem ér le a deszkáig, amelyen négy rugós fémtartó volt található, amelyek a detonátorok gyutacsait és a robbanó tűzvezető zsinórt rögzítették. A gyújtózsinórokat a  két oldalnyíláson vezették ki a fő töltetek felé. A doboz elején volt még egy egy nyílás, amin keresztül be lehetett helyezni az MD-2 típusú gyutacsot. Ugyan itt volt egy fészek (2) a MUV gyújtó számára.

A doboz elülső falára felszegecseltek egy sín-lappal ellátott burkolat-lemezt, (3), ami hogy támasztékul szolgált a kétkarú célérintkező billenő rúd számára (4), és  védte a gyújtószerkezetet a  külső hatásoktól. A burkolat-lemezen elől van egy ovális rés a gyújtó számára, egy hosszúkás nyílás a billenő rúd számára, és egy ovális nyílás az oldalán, amelyen keresztül ellenőrizni lehetett a gyújtó beszerelését, el lehetett távolítani belőle a biztosító szeget, illetve az akna biztosító szögét. Mindezeken kívül volt még egy fémhurok, ami a feszítő rugó rögzítését szolgálta, és amely segítségével a célérintkező billenő rudat függőleges helyzetben lehetett rögzíteni.

A kétkarú billenő rúd egy dobozból áll, amelybe beleállítottak egy fából készült rudat (botot), mely egyik vége fémhorogban végződött, melyet belevezettek a MUV gyújtó P-alakú biztosítószögbe. A fémhorgon van egy furat, amelyen átfutott a billenő rúd tengelye, mely végei a doboz oldalaiban voltak rögzítve (3), illetve egy furattal az akna biztosítószöge számára, amely szintén átment a doboztest mindkét falán, a számára fenntartott nyílásokon át.Amikor az aknát bevetéshez előkészítették, a dobozba (1), a megfelelő nyílásokon át, betették a két tűzvezető szálat (két robbanó gyújtózsinór darabot a rájuk szerelt gyutacsokkal), és ezeket rögzítették a tartókban. Ezután a dobozba, fentről, berakták a köztes robbanótöltet préstestét. Ezután adtak rá a kutyára a málhatáskákat. Az oldaltáskákba 30 db 400 grammos trotil préstesteket pakoltak (15-15 db egy-egy táskába) Az oldaltáskák táska egy-egy préstestébe bevezették a gyújtózsinór szabadon maradt gyutacsait.

Az összes többi, akna élesítését szolgáló műveletet már a bevetési területen hajtották végre. Ehhez a burkolólemez(3) elejében lévő nyílásba behelyezték az MD-2 gyutaccsal ellátott MUV gyújtót úgy, hogy a billenő kar kampója beleakadjon a gyújtó P-alakú biztosítószög fülébe. Ezután a nyílást egy takarótárcsával lezárták. Az akna innen kezdve bevetési készenlétben, előélesítve volt.

Amint a harcmezőn felbukkant az ellenséges harckocsi, a kutyát kivezették a lövészárokból, és amint felismerte a célt, illetve kész volt megindulni irányában, az aknából kihúzták a biztosítószöget(5). Ettől a pillanattól kezdve a billenő kart (4) már csak a rugó tartotta függőleges állapotban.

Az aknát cipelő kutya megközelítette a harckocsit, és elölről beugrott alá. A billenő kar, beleütközve a tank fenékpáncéljába hátrabillent, leküzdve a rugó ellenállását.

A kétkarú billenő bot elkezdet elmozdulni a tengelyén. A kampó felemelkedett és kihúzta a P-alakú biztosító szöget.A felszabaduló ütőszeg, saját rugója hatására, előre csapott, működésbe hozta a gyutacsot, ami felrobbantotta a  töltetet. A 400 grammos köztes robbanóanyag présteste a robbanó gyújtózsinórokon át továbbította a lángot a táskákban található töltetekhez.

Bumm.....

Az akna tervezőinek elgondolása szerint, a kutya, miután hozzászoktatták ahhoz, hogy a harckocsi alatt kapja ételét, a harctéren is az ellenséges tankok alatt fogja keresni a mindennapi betevőt. A lövészárkokból kiengedett kutyának, elméletben, az ellenséges tank alá kellett bújnia. Közben, ezalatt, a hátrabillenő érintőrúd beindíthatta a MUV gyújtót, a 12,4 kg trotil robbanása, közvetlenül a harckocsi alatt, beszakította volna a fenéklemezt, megsemmisíthette a legénységét, és berobbanthatta a lőszer-javadalmazást.

Az aknát eleve úgy tervezték, hogy nem számítottak a hatástalanítására. Pontos adat arról, hogy mennyi akna volt legyártva, és miben tárolták – nem maradt fenn. Az aknán nem volt jelzés. Az akna fém alkatrészeit sötétzöldre festették, a vászontáskák khaki színűek voltak. A málhát minden egyes kutyára méretezve be lehetett állítani

 A tervezők elgondolásai szerint a kutya (az akna hordozója) különleges kiképzésen esett át, és ezért többször is be lehetett vetni, méghozzá nem csak harckocsik ellen, hanem bármely másfajta objektum ellen, amelyeket robbanással meg lehet semmisíteni vagy meg lehet rongálni ( páncélkupolák, raktárak, bunkerek, üzemanyagraktárak, stb.).  Ebben az esetben a málha ledobható  volt. A kutya, megközelítve az objektumot, önállóan vagy síp-jelre megrántott egy kart ami a pofájától balra állt ki a hámhevederből. A málha zárai (amik hasonlóak voltak az ejtőernyők gyorskioldói, szétnyíltak és az akna a földre esett. A kutya hívásra visszatér a gazdájához miközben az akna vagy a billenőkarra történő ráhajtás után, vagy (ha objektumról volt szó) az időzített gyújtó hatására felrobban.

De  való életben lehetetlen volt beidomítani a kutyákat ilyen bonyolult feladatsorra  (rejtve megközelíteni az objektumot, megállapítani az akna elhelyezésének optimális helyét, végrehajtani a málha ledobását).

A katonai vezetőség előtt végrehajtott bemutató, amely alapján elrendelték egy málha próbasorozat legyártását, és elfogadásra került az akna, nem volt más, mint egy egyszerű szemfényvesztés. A valóságban, az Inga névre hallgató cirkuszi kutyát hosszú ideig ugyanazon a moszkvai lőtéren, ugyanazon a célponthoz szoktatták, amíg az tökéletesen el nem sajátította mutatványt.

Ennek ellenére 1941-ben a háború elején ezeket a kutyákat is bevetették.  A legendákkal ellentétben konkrét eredmények nélkül.  Több orosz katonát öltek meg, mint németet, mert a kutyák legtöbbje a harctéren ahelyett hogy az ellenséges tankok alá futott volna, inkább elmenekült, és rejtekhelyet próbált keresni magának az ismerős helyeken  - az orosz fedezékekben és lövészárkokban..... De ettől függetlenül biztos, az ötletért valaki  érdemrendeket/elismerést kapott a  ,,még az oktalan állatok is a Hazát védik" címszó alatt.

https://www.youtube.com/watch?v=_Lv_vd30s5s

Zárszó: amikor arra gondoltam, írok ezekről az hiábavalóan feláldozott kutyákról, elkezdtem anyagot keresni. Kiderült, hogy az index.hu fórumán az Aknák, aknaháborúk topicban Zicherman István hozzászólásaiban részletesen leírta történetüket. Az technikai rész az ő hozzászólásainak szerkesztett változata