Húha! - Így kiáltanak fel a nézők, amikor a Red Bull Race, vagy  hasonló versenyek  során a műrepülésre optimalizált gépekkel a pilóták átrepülnek az úgynevezett "kapuk" között.

De mit szólnának ahhoz a pilótához, aki vadászgépével átrepült az Eiffel-torony alatt, egy  Messerschmittet üldözve?

 Tanulni, tanulni, tanulni!

William B. "Bill" Overstreet 1921. április 10-én született, a Kos jegyében, mi néhány dolgot megmagyaráz (vagy nem):

A Kos jegyben született ember egyenes, nyitott, eltökélt és kemény akaratú, vakmerő, vállalkozó természetű, célratörő, vágyik a szabadságra, szereti a függetlenséget, nagyvonalú, adakozó, féktelen, indulatos, heves, szeszélyes, élretörő, türelmetlen, szeret tanulni, szomjas az új ismeretekre, bőkezű, tékozló, találékony, vitatkozó, nyughatatlan, felizguló, gyakran változtatja a helyét.

Lendülettel fog hozzá a dolgokhoz, lendülettel kezd bele sokszor olyan feladatokba is, amely meghaladja képességeit. A nehézségeken vasakarattal segíti át magát. Ha elhatároz valamit, nem ismeri az ellentmondást.

Ha a cél személyesen érinti, fellelkesül, feldobva érzi magát, és vakon bízik saját adottságaiban. Arról senki sem tudja meggyőzni, hogy ne tegye meg amit elhatároz, mert nem képes rá. 

A munka elvégzésének, a feladat megoldásának azonnal nekivág.  Ettől függetlenül a Kos nem megy mindig fejjel a falnak, ahogyan a Kos típusú emberekről gondolnánk.

A Kosnak az adott pillanat parancsol, és nem telik sok időbe, hogy terve végrehajtásához kiválassza eszközeit. Életrevaló tetteit, eredményeit általában rögtönözve éri el. A Kos számára minden pillanat az élet, s így a Kos jegy szülöttének mindig az adott pillanatban sűrűsödnek össze legkiválóbb képességei.

Ha falakba ütközik és ellenállást tapasztal, ez csak ösztönszerűen hat rá, felkelti küzdőszellemét

 

Pearl Harbor után a légierőhöz a hadsereg légi hadtestjéhez jelentkezett vadászpilótának. Az alapképzés után várta őt a napfényes Kalifornia, Tulare városa, a repülőiskola.

Tex Rankin, a repülőiskola alapítója a "nem az iskolának, az életnek tanulunk" elvet vallotta, ezért kiképzési módszerei... hmm... kissé eltértek a nagykönyvben leírtaktól.

Megtörtént hogy amikor a hátszélben leszállást oktatta, a kifutópálya felett 500 láb magasságban a hátára fordította a gépet, kikapcsolta a motort: 

"Oké, innentől a magáé, tegye le!"

Elméletileg ugye könnyű, de a gyakorlatban az újoncnak váratlanul szakadt olyan helyzet a nyakába, hogy egy másodperc alatt kellett kiválasztania a helyes megoldást, és cselekednie.

Akárcsak az életben.

Az az alapok elsajátítása után Overstreet kadét folytatta a tanulást az  nehezebb, gyorsabb és bonyolultabb  Vultee BT-13 Valiant,  T-6 Texan  és később Curtiss P-40 Warhawks gépeken. Bár a hadsereg többmotoros gépekre szánta, de a P-40-en nyújtott teljesítménye alapján (és állítólag egy parázs vita után az illetékes tiszttel) a sikeres vizsgák után Hamilton Fielden kapott beosztást a 357. Fighter Group  363. vadászrepülő századában.  A század nemsokára csomagolt, és átköltözött   Santa Rosa-ba  (szintén Kalifornia).  

Bill szerencséjére az osztagában sok tapasztalt vadászpilóta szolgált, akiktől a gyakorlórepülések során nagyon sokat tanult. Persze a kiképzési terveket író irodasszék-pilóták itt is epét hánytak volna néhány oktatási metódustól:

"Kevés nedvesség volt a levegőben, ha  ki is vált a kondenzcsík a szárnyak végén,nagyon gyorsan szétoszlott.. Ezért egymásután négy géppel végigrepültünk a kifutópálya fölött, majd  végén egymásután felrántottuk a gépeket. Az volt a cél, hogy a gyors, szűk fordulóban az előttünk lévő gép szétoszló kondenzcsíkjában tudjunk repülni."

A parancsnokuk Lloyd Hubbard volt aki (például) átrepült a Golden Gate alatt, majd csinált egy gyors hurkot a hídpálya fölött. Négyszer egymás után. Nem meglepő hogy rendszeres program volt a "gabonaaratás", "fűnyírás a golfpályán" a napfürdőzők, földjeiken dolgozó parasztok rémisztgetése olyan magasságon repülve, hogy hozzájuk képest egy Tomahawk robotrepülő kifejezetten sztratoszférabombázónak számít.

Jöttek is sorban a panaszok, a kártérítési igények rengeteg munkát adva az alakulat jogászának. Hogy miért tűrték el ezt a feljebbvalók?

"Vadászpilótaként kit akarsz magad mellett tudni? Egy olyan fickót, aki csak szépen, egyenes vonalban tud repülni, vagy egy olyan pilótát, aki magát és a gépét is a végsőkig próbára tette?

 Nem sokkal később volt egy furcsa balesetem. Dél-Franciaország fölött egy bevetésen tönkrement az oxigénrendszer. Nagy magasságon repültünk, ezért az oxigénhiánytól elájultam. A következő dolog amire emlékszem, az volt, hogy a motor le akar állni, mert a tartályból kifogyott az üzemanyag. Átkapcsoltam a másik tartályra és sikerült újraindítanom a motort, szinte a fák magasságában. Azután ránéztem az órámra: kilencven percig repültem, öntudatlanul. Fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok, de sikerült megtalálnom a tengerpartot, és visszarepülnöm Angliába. Leszálltam az első elérhető támaszponton, ahol még nagyobb meglepetés ért. Az ottani parancsnok, Mead százados alig pár háztömbnyire lakott pár évig az otthonunktól a virginiai Clifton Forge-ban. De ez semmi: a szerelő aki helyrepofozta a gépemet, nem volt más, mint egy egykori iskolatársam, "Hot Cha" Tucker. Még mindig megvan a kép róla és rólam, egy P-47 előtt.

 

Egy másik küldetés során is éppen hogy megúszta:  Egy Messerschmittet üldözött zuhanórepülésben,  csúcsmagasságból talajszintig. De a hirtelen nyomásváltozástól a szemei megduzzadtak, semmit sem látott.  A gépet képes volt a levegőben tartani, de fogalma sem volt arról, hogy merre repül. Ezért az egyik pilótatársa felzárkózott mellé, és hazavezette, rádión adva az utasításokat a szükséges manőverekhez. Overstreet-nek sikerült vakon letennie a gépét, de pár nap beletelt, amíg a duzzanat lelohadt, és ő újra látott.

 Senki többet, harmadszor

A normandiai hadműveletek alatt a század a német földi alakulatokat, és az utánpótlási vonalakat támadta, de 29-én sikerült lelőnie egy  Fw 190-t, alig negyven lőszert felhasználva

 A nyár végén új feladatot kaptak. a "Frantic" hadműveletben kísértek bombázókat a Szovjetunióba.  

A Frantic hadműveletek célja az angliai, az észak-afrikai és a szovjet repülőterek igénybevételével a bombázók veszteségeinek csökkentése, valamint az ellenséges légtérben való tartózkodás idejének rövidebbé tétele volt. Az ingabombázás keretében az angol szigetországi repülőterek és Észak-Afrika, illetőleg - a magyar hadműveleti terület vonatkozásában - az olaszországi repülőterek és a Szovjetunió között "közlekedtek" a bombázókötelékek és kísérővadászaik, amelyek rakományuktól megszabadulva megspórolták a visszaút veszélyeit. Poltava, Pirjatyin és Mirgorod települések szovjet repülőterein a kitelepült saját kiszolgáló-személyzet a gépeket ismételten felkészítette a bevetésekre, amelyek így a visszaúton ismét pusztíthatták a kijelölt célpontokat. Az ellenséges légtérben való rövidebb tartózkodás kétségtelen előnnyel járt a repülőszemélyzetek pszichikai terhelésének csökkentése, a rövidebb bevetési idő, valamint a visszaút ismételt kihasználása által.

http://www.hadakutjan.hu/feladatok_4_cikk.php

Első ilyen bevetésüket augusztus 6-án repülélték. A csoport hetvenöt mérföldnyire északnyugatra Gdansk-tól találkozott a  bombázókkal. A csoportra német vadászgépek támadtak, de ők kettőt lelőttek közülük, és veszteség nélkül kísérték el a nehézbombázókat a Kijev melletti reptérig. 

 

Hazafele a csoport Krakkó környéki célokat támadott, és a 7 légi hadsereg foggia-i repterén szálltak le Olaszországban.

 Folyékony valutával a szárnyakban...

"Az egyetlen dolog amiből nem volt hiány Oroszországban, az a cukorrépából főzött vodka volt. Nem számítottam ellenséges vadászokra, ezért a lőszerek helyére a szárnyakba vodkás üvegeket rakodtam be. Persze hogy hazafele belefutottunk néhány Messer-be... Századtársam megtámadott egyet, el is riasztotta. Én voltam a kísérője, és nem volt a legbiztatóbb gondolat, ha baj lesz, az egyetlen fegyverem az orosz vodka... Szerencsére mind a gépem, mind a vodka sértetlen maradt."

Olaszországból repült egy emlékezetes küldetést Jugoszláviába: néhány C-47-est kísért el, amikkel a szerb csetnikektől hozták haza az általuk megmentett szövetséges pilótákat. Amikor a szállítógép megállt a kijelölt leszállóhelyen, kidobták a magukkal hozott ellátmányt és gyorsan felrángatták a sokszor már több hónapja bujkáló szövetséges pilótákat a fedélzetre.

"Ahogy elnéztük, megmentőik milyen siralmas állapotban vannak, mennyire híján mindennek, a gép személyzete kidobált a fedélzetről mindent, amiről azt gondolták, a jugoszlávok hasznát vehetik, saját cipőiket és egyenruháikat is beleértve"

Overstreet teljesitményére felfigyelt az OSS is. Októberig, amíg haza nem rendelték, azokat a gépeiket kísérte el útjaikra, amelyek a Szabad Franciákkal tartották a kapcsolatot, ellátmányt, ügynököket szállítva a frontvonal mögé, és hazahozva azokat a lelőtt pilótákat, akiket sikerült elrejtenie a megszállók elöl az Ellenállás harcosainak.

Az Államokba hazaérkezve kiképzőpilótaként, a légi lövészet oktatójaként szolgált a háború végéig.  A japán fegyverletétel után leszerelt, de a légi hadtest (később Légierő) tartalékos pilótája maradt.

1950-ig a nyugat-virginiai  Charleston Aviation-nál dolgozott, ekkor családjával átköltözött  virginiai Roanoke-ba, ahol a CPA-nál dolgozott könyvelőként, egészen 1984-ig, nyugdíjba vonulásáig. Számos veterán- és jótékonysági szervezetnek tagja volt és részt vett munkájukban.