Biztosan sokan tudják, hogy szeptember hónapját Szent Mihály havának is hívták. Ezen hónap végén Mihály napján sokmindent megünnepeltek eleink, de arra már tényleg kevesen emlékeznek, hogy Mihály arkangyal kiknek is volt a védőszentje, és hogy milyen tetteket tulajdonítottak neki. Nos, most ezekből álljon itt egy rövid válogatás, természetesen blogunk fő témaköreihez, a rendvédelemhez és hadtörténethez igazítva.

Mihály arkangyal a keresztény hitvilág első számú angyala. A mennyei birodalom katonás hierarchiájában a második legmagasabb beosztást tölti be (Legalábbis Jézus Krisztus mennybe meneteléig mindenképp így volt) Az első hely birtokosa gondolom senkinek sem kérdés. Az angyali seregeknek viszont van hét parancsnoka, vagyis arkangyala, ezek közül is a rangidős és a maradék hat arkangyal előljárója és feljebbvalója egyben Mihály. A beosztás elnyerésében minden bizonnyal nagy szerepet játszott, hogy Mihály arkangyal Isten iránti hűsége megingathatatlan, és hogy ő győzte le függelemsértő zendülő fellázadt egykori nyolcadik arkangyalt, Szamaelt, aki azóta a pokol legfelsőbb legalsóbb uraként Lucifer néven az elkárhozott lelkeket igazgatja sanyargatja. Mihály neve héberül igazából egy kérdés: Ki olyan mint Isten? Ez a kifejezés egyben az Angyali Seregek csatakiáltása is (ti: senki sincs olyan mint Isten).

Mihály arkangyal katonás ábrázolása a fentiek ismeretében nem csoda. Rendszerint pajzzsal, hatalmas karddal, páncélban mutatják, termete daliás, igazi hadvezérhez méltó. Nem véletlen az sem, hogy a Katolikus Egyház Mihályt választotta védőszentjének, és a pogányok ellen hadba vonuló keresztes katonák védőszenti feladatait is ráruházták. Sőt, a középkorban magától értetődő volt, hogy a váraknak és néha külön a várkapuknak is Mihály volt a patrónusa.

Érdekes, magyar vonatkozású történelmi eseményhez is kapcsolódik Mihály arkangyal neve. A 955-ös Augsburg melletti Lech-mezei csata. Mint azt mindenki tudja, ez volt a második jelentős veresége a magyar portyázó hadaknak, amit a korabeli multinacionális haderő mért eleinkre. Az I. Ottó német király által vezetett hadsereg a győztesek túlzó jelentései szerint megsemmisítő csapást mért a magyar haderőre, a valóságban viszont a vereség korántsem volt olyan mértékű, mint ahogy azt akkoriban írták. Bár a magyar vezérek közül Bulcsút, Lehelt és Súrt foglyul ejtették és megölték, a magyar katonák többsége visszatért a csatából, bár a zsákmányt nyilvánvalóan hátrahagyták. A nemzetközi haderő viszont elvesztette Vörös Konrádot, Lotharingia hercegét, I Ottó vejét. A hazatérő győztes nyugati seregek tetteiről persze azonnal dicsőítő énekek születtek, a nyugati történetírók nem győzték szuperlatívuszokkal. Innen ered az a hitbéli legenda, miszerint a nyugati seregeket nem más, mint Mihály Arkangyal vezérelte az akkor még a kereszténységgel (is) hadilábon álló pogány magyarokkal szemben.

A mai világban már szinte mindennek van védőszentje, még az internetnek is (Sevillai Szent Izidor… csak hogy ne kelljen guglizni). „A védőszent az az életszentségekben és emberi kvalitásokban kiemelkedő személy, akinek különleges közbenjárását kérjük Istennél” fogalmaz Várnai Péter egyetemi lelkész. Magyarországon a katonai és rendvédelmi szerveknek is vannak védőszentjei, ki ne ismerné Szent Flóriánt, a tűzoltók védőszentjét. (Módosabb laktanyák előtt ott is áll Flórián szobra, amint épp leönt egy korsó vízzel egy égő házikót) A történelem úgy hozta, hogy Magyarországon a Rendőrségnek Szent György lett a védőszentje. Az angolszász kultúrában viszont Szent Mihály a rendőrök patrónusa. Az ábrázolások közt fellehető olyan is, amin Mihály arkangyal egyik kezében kard, a másikban egy mérleg van, melynek serpenyőjében egy-egy emberalak ül. Ez jelképezi,
 hogy Mihály az embert tettei alapján értékeli, és igazságosan dönt: ha az ember gonosz, akkor letaszítja, ha jó, magához emeli. Bár ezt a szokását a halálhoz szokták kapcsolni, nem nehéz kitalálni, hogy e jelképrendszer alapján miért lett sok ország rendőrségének és igazságszolgáltatásának védőszentje. Sok országban a rendvédelmi feladatok közé tartozik a partvédelem is, így bizony a parti őrségek védőszentje is egyben. Az Egyesült Államokban kifejezetten nagy kultusza van a védőszenteknek. Itt is Mihály arkangyal a hivatalos rendőri patrónus, az ő ábrázolásával lehet kapni medált, érmét, mandzsettagombot, imaképet. A texasi Odessa-ban ezt az emlékművet emelték az elhunyt rendőrök emlékére.
A poszt legelején említett katonás megjelenés és fegyelmezettség miatt természetes, hogy katonai védőszentként is nagy sikere van Mihálynak. A világ nagyobb ejtőernyős egységeket fenntartó országaiban szinte biztos, hogy Szent Mihályt az ejtőernyős katonák védőszentjeként tartják számon. Azért nem fogalmaztam egyértelműbben, mert azért itt is vannak országonkénti eltérések. Idehaza a Honvédségben sokáig egy ejtőernyős alakulat volt. A 2. világháború után talán nem véletlen, hogy a védőszenteknek nem alakult ki különösebb kultusza. A rendszerváltás után csendben kezdtek visszatérni a hagyományok, így az említett ejtőernyős alakulatnak, aminek a neve 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj volt, Szent Márton lett a védőszentje. A magyarázat egyszerű: a felderítők nem „egyszerű” ejtőernyős gyalogosok, náluk az ejtőernyő csak a harctérre való kijutás egyik módja. Az USA-ban viszont az ejtőernyős fegyvernemnek elég komoly hagyományai vannak, így náluk annyira nem gondolkodtak sokat, hogy ki legyen az égi patrónus. A katonáknak is készül mindenféle kegytárgy, ékszer, felvarró, érme, amin Szent Mihály látható.

A jelenkor is ad némi aktualitást: Kijev és Donyeck védőszentje egyaránt Mihály arkangyal. A történéseket figyelemmel kísérve egyáltalán nem lehet könnyű dolga a Legfőbb Angyalnak. (Amúgy a kijevi itt ballra, elég jól néz ki. Szerintem)

Nem hagyhattam figyelmen kívül a közelmúlt hazai eseményeit, és meg kell említenem: A német megszállás áldozatainak emlékművét. Maga a kompozíció kissé eltér (finom fogalmazás) a megszokott Mihály ábrázolásoktól: nem katonás, nem délceg, nincs kardja, nincs páncélban, nincs sisakja (és glóriája se) és nekem nem is tűnik úgy, mintha legyőzné a Gonoszt. Én biztos valami harciasabb szobrot csináltam volna, de a texasi példa is jó kiindulási alap lehetett volna. Na de mindegy is, ezt már kivesézték a nyáron elegen.

Most ennyi fért rövid, ismeretterjesztő posztunkba, akinek további érdekesség jut eszébe, kommentelje bátran.
Apropó! Isten éltesse a Mihályokat!