Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

A polgárháború utolsó csatája

2015.05.24. 11:26 Hiryu 2,0

Egy értelmetlen összecsapás, nem messze a mexikói határtól. Ez volt a Palmito Ranch-i ütközet, az amerikai polgárháború utolsó csatája.

0c628ed5f2e3a24e24aaafe1d8d8dd503015bee2.jpg

A fegyverek már

 

ha nem is hivatalosan, de több mint egy hónapja hallgattak. 1865. április 9-én Lee tábornok Appomatoxnál letette a fegyvert. Aprilis 15-én merénylő végzett Lincoln elnökkel. 26-án Joseph E. Johnston megadta magát Sherman tábornoknak, és május 9-én az új elnök, Johnson bejelentette, hogy vége a háborúnak, egy nappal később pedig a déliek vezetőjét, Jefferson Davis-t is elfogták.

Amikor május elején az északi csapatok egy időre  megszállták a csata színhelyétől nagyjából 15 mérföldnyire lévő Brownsville-t, tudva, hogy a háborúnak nemsokára vége, az ottani szembenálló felek is hallgatólagosan tűzszünetet kötöttek, várva a háború hivatalos lezárását.

barett.jpg

Ez azonban cseppet sem volt ínyére az északiak egy addig csatát nem látott ezredesének, Theodore Barretnek. Az ezredes, aki 1862 óta szolgált a hadseregben, azt tervezte, a háború után politikai pályára lép, és úgy gondolta, ehhez szükséges hogy a nevét egy győztes csatával kössék össze. Ezért egy nappal azután, hogy tiszteletbeli tábornoki rangot kapott, a Rio Grande torkolatánál, a Brazos Santiago szigeten és környékén állomásozó  mintegy 2000 főnyi uniós katona parancsnokaként május 11-én utasította David Branson alezredest, hogy foglalja el a nagyjából tíz mérföldnyire lévő White Ranch-ot, ahonnan lázadó csapatokat jelentettek. 

battle-of-palmito-ranch-ia.jpg

Az alezredes összegyűjtötte a 62. (színesbőrű) gyalogezred 250 katonáját, és a 2. texas-i (uniós) lovasezred 2 tisztjét és 50 önkéntesét. (A lovasezred csak nevében volt az, hiszen lovuk nem volt, az állomány is töredéke volt a hivatalosnak). A 300 embernek kiosztottak ötnapi ellátmányt és fejenként 300 töltényt, majd a maradék felszerelést két ökrösszekérre pakolva elindultak célpontjuk felé, amit 12-én hajnali kettő körül el is értek. 

hd_4uscinfantrydetail_preview.jpg

De a védőket nem sikerült meglepni, mert azok az állásokat napokkal azelőtt kiürítették, és visszahúzódtak Palmito Hill felé. Mivel emberei már majdnem 24 órája úton voltak, Branson parancsot adott a pihenésre embereinek. 

A Rio Rande túlpartján francia csapatok állomásoztak, akik észrevették az északi katonákat.

1821-ben  Spanyolország beleegyezett Mexikó függetlenségébe. A függetlenséget 23 év krónikus instabilitás követte: az elnöki cím 36 alkalommal cserélt gazdát és Mexikó területének nagy része az Egyesült Államok tulajdonába került. 1845-ben az amerikai kongresszus Texas állam annektálása mellett szavazott. Ez kiváltotta a mexikói-amerikai háborút. A háború végén a Guadalupe-i Szerződés alapján (1848) Mexikó lemondott a mai Texas, Kalifornia, Utah, Colorado, Új-Mexikó, valamint Arizona államok nagy részéről az USA számára. 1862-re Mexikó nagy adósságot halmozott fel Angliával, Franciaországgal és Spanyolországgal szemben, akik közös hadsereget küldtek Mexikóba, adósságaik begyűjtésére. Franciaország III. Napóleon uralkodása alatt úgy döntött, hogy tovább lép és gyarmatosítja Mexikót, amely további háborúhoz vezetett. 1864-ben Napóleon felkérte az osztrák főherceget, , hogy legyen Mexikó uralkodója, de uralkodása rövid életű volt.

 

A franciáktól még aznap  eljutott a hír közelben lévő déli erők parancsnokához, John S. Rip ezredeshez, a 2. texas-i (konföderációs) lovasezred parancsnokához. Ez az egység, akárcsak északi párja, már csak névleg volt ezred. A dezertálások (önkényes leszerelések) miatt április elején már nem volt, talán 600-650 katonája. Az alakulat egyik tisztje, William N. Robinson százados volt az akkora már kiürített White Ranch-i kisebb, és a Palmito Ranch-tól nem messze állomásozó  nagyobb déli alakulat parancsnoka. Az alárendelt csapatok egy része nem is volt állásaiban, mert környéken szétszóródva lovaikat legeltették.

A franciák  figyelmeztetése ellenére az északiak első támadása sikeres volt. Branson csapatai kiszorították a délieket az állásaikból, és foglyul ejtettek néhány beteg konföderációs katonát.

Robinson azonnal üzenetet küldött Ford ezredesnek, jelentette hogy a túlerő elől visszavonult, és erősítést kért.

hqdefault.jpgFord utasította, hogy próbálja meg tartani állásait, és nekilátott összegyűjteni a környékbeli lovassági egységeket, hogy Robinson katonáinak segítségére siessen. De Robinson százados sem tétlenkedett: összegyűjtött mintegy 100 katonát, és rohamra vezette őket az északiak ellen.

  Annak ellenére hogy az északiak háromszoros túlerőben voltak, Branson úgy ítélte meg, hogy állásai tarthatatlanok, ezért katonáival visszavonult egészen White Ranch-ig, miközben a déliek támadásaikkal folyamatosan zaklatták embereit, egészen sötétedésig. Éjszaka mindkét csapat megállt, és várta az erősítést.

Május 13-14

 

Másnapra  Barett ezredes a veterán 34. gyalogezred egy részével elérte Branson százados embereit és az így már kb. 500 főnyi alakulat felett átvette a parancsnokságot. Azonnal támadást vezényelt Robinson  Branson alakulatának, ő maga pedig egy reggeli után, fél órával később követte őket.

Velük szemben a déliek mintegy 300 katonája és  franciáktól " kölcsönvett" hat ágyúja sorakozott fel. Maláriás rohama ellenére Ford ezredes személyesen vezette a csatába embereit.

A konföderációs erők tüzet nyitottak a dombok közé benyomuló uniós katonákra, és megpróbálták egy lovasrohammal a folyó egyik kanyarulatába szorítani őket, de a meglepett és összezavarodott északiak elkezdték a visszavonulást a Boca Chica félsziget felé, miközben a déliek folyamatosan lőttek rájuk. Tüzet nyitottak a francia  ágyuk is, hogy megakadályozzák az északiak visszavonulását.  Nem várt eredménnyel: az ágyútüzet hallva a hátrább lévő  Barrett  "rugalmasan elszakadt a gyáván előrenyomuló ellenségtől", annak ellenére hogy segítséget ígért az elől harcoló egységeknek.

A visszavonulás sebességgel zajlott, hogy csak az északi lovasezred 50 katonája volt az utóvéd, azzal néhány tölténnyel ami még rendelkezésükre állt a kétnapi csatározás után. Nem csoda jó részüket, köztük a tiszteket hamarosan bekerítették és elfogták.

Az "északi utánpótlási vonalak lerövidítése" olyan gyors volt, hogy Barett több embere nem tudta a lépést tartani a parancsnokkal, és megpróbáltak átúszni a Rio Grande-n, de a francia csapatok tüze visszakényszerítette őket az északi partra, így további harminc-negyven ember esett fogságba. A délieknek sikerült bekeríteni a visszavonulást fedező következő egységet is, nagyjából nyolcvan foglyot ejtve.

 Ford emberei üldözték a visszavonulókat egészen a Boca Chica félszigetig. Ott megálltak, mert az oda vezető szűk utat könnyűszerrel tartani lehetett az északiaknak. Estére az északiak elérték a lehorgonyzott hajóikat. Bár nem volt ok a fejvesztett menekülésre, az északi katonák a sebesülteket hátrahagyva tolakodtak fel a fedélzetre, hogy visszajuthassanak Brazos Santiago -ra. Ezt látva Ford ezredes (aki a történetek szerint a hajóknak a látványától is undorodott) visszarendelte az embereit és elindult vissza, Brownsville felé. De ekkora ért a helyszínre feljebbvalója, James E. Slaughter tábornok, aki utasította a további támadásra. Ezért a déliek visszafordultak és ha nem is túlságosan erőltetve a dolgot, újra és újra lecsaptak, míg 14-én hajnalra Barrett embereinek sikerült visszamenekülniük a szigetre.

Így ért véget a polgárháború utolsó ütközete.

 

texas-map.jpg

 

Barrett hivatalos jelentése szerint a veszteségük 115 fő volt, 1 fő elesett, kilenc sebesült, és 105 fogoly.

Az észeki egységek összesített veszteséglistája ettől kicsit eltér: négy halott. (kettő a 62. egy a 34. ezredből és egy a 2. lovasságból), 12 sebesült és 101 fogoly.

A konföderációs veszteségek minimálisak voltak: féltucatnyi sebesült, és három fogoly.

Ez összességében nem tűnik soknak,három napnyi csatározás után, de ha azt vesszük, hogy a háborúnak már egy hónapja vége volt, és a támadásnak nem volt semmi értelme, mindjárt más a helyzet.

Amikor nem sokkal később Ford ezredes megtudta, hogy déliek letették a fegyvert és Davist elfogták, szabadon bocsátotta a foglyokat, és feloszlatta csapatait.

Utóhangok

 

court-martial.jpg

Két hónappal később egy hadbírósági tárgyalásra került sor: Barrett emeltetett vádat egyik parancsnoka, Robert G. Morrison alezredes ellen, azzal vádolva őt, hogy az ő mulasztásai (engedetlenség, parancsmegtagadás, kötelességszegés, a katonai rend és fegyelem elleni vétség szerepelt a vádpontok között) okozták a vereséget.

A védők tanúnak felkérték az ellenfél parancsnokát. Ford (ex)ezredes eskü alatt tett vallomása tisztázta Morrison alezredest a vádak alól és  nyilvánosságra került Barrett szégyenteljes megfutamodása. Barett-et 1866 januárjában leszerelték a hadseregből, visszaköltözött Minnesotába és eltűnt a közéletből.

 

john_j_williams_last_soldier_to_die_in_the_american_civil_war.jpg John J Williams közlegényt, (jobbra) a 34. indianai ezredből május 13-án délután érte a halálos találat, így ő lett az utolsó halottja az amerikai polgárháborúnak

 

A fegyverletétel után a déli tisztek egy része, mint Slaughter tábornok, és Ford Mexikóba menekült.

Az ütközetben a déli oldalon szolgált Santos Benavides ezredes, aki 100-150 spanyol ajkú katronát vezetett harcba -ő volt a legmagasabb rangú tejano, azaz mexikói-amerikai származású tiszt a déliek oldalán.

 

 

 

Ráadásul egy érdekesség: 

Az austini  Hadtörténet Múzeumban (pontosabban The Texas Military Forces Museum)  megépítették a csata diorámáját, ami a főbb eseményeket mutatja be, neémileg idealizálva a dolgokat, több ezer figura felhasználásával. 

Pár kép:

pal005.jpg

texas-civil-war-museum.jpg

 

123000.jpg

 

palmito_diorama2.jpg

 

diorama_3.jpg

 

img_0676_thumb_5.jpg

 

 

 

306071.jpg

Felhasználtam: 

Wikipedia

http://www.americancivilwarstory.com/battle-of-palmito-ranch.html

http://themess.net/forum/military-history/14404-the-last-battle-of-the-us-civil-war

http://www.utazaselott.hu/utazas-mexiko-tortenelem-hhkr-2.html

 

Képek: Internet

 

 

 

 

44 komment

Címkék: amerikai polgárháború lovasság

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kugi · http://kugi.blog.hu 2015.05.24. 12:40:34

Érdekes és jól követhető összefoglaló volt, köszönet érte! :)
Két gondolat: az utolsó bekezdésben említett több ezer figura egy kicsit túlzás, nem? (Elnézve a képeket, talán 100 körül lehet a figurák száma. A poszt szerint is csak kb. 1000 körül lehetett a harcolók száma összesen.)
A másik: Barrett meg akarta fordítani a clausewitzi tételt, de nem jött neki össze. És rákente volna a kudarcot az egyik emberére, míg ő politikai babérokra tör. Nálunk valszeg sikerült volna ez neki...

Hiryu2,01 2015.05.24. 16:52:45

Hát, lehet hogy beleszámították a lófigurákat is...

Próbáltam utánaolvasni, kiderült hogy a fent említett múzeumban volt egy dioráma, amit lecseréltek, annak a helyére építettek a diákok az összegyűjtött(?)23-25E dollárból diórámákat, ugyanis többet is összedobtak.
Aztán most a helyi sajtó linkjeit böngészve összaezavarodtam
- mert
-ez dioráma nem az a dioráma
-az a dioráma csak nem abban a múzeumban
- a az a dioráma csak kölcsönadva
- az a dioráma csak vándorkiállításon..

Ez 7000-es számot is emléxem az egyik ilyen cikkben olvastam, onnan másoltam ki. Enyhén túlsúlyos apuka büszkén fényképezte a terepasztalt amit a kislánya is épített.

(Megjegyzem azt is kétlem, hogy ilyen falrengető rohamok lettek volna, és csak három halott.)
Valószínűbb hogy jórészt messziről durrogtattak egymásra, hiszen ki akart ekkor már hősi halált halni?
Viszont parancsmegtagadásért jött volana a hadbíróság..
Kecske is jóllakott, a káposzta is...

Guszty 2015.05.25. 13:12:12

"Másnapra Barett ezredes a veterán 34. gyalogezred egy részével elérte Robinson százados embereit és az így már kb. 500 főnyi alakulat felett átvette a parancsnokságot. Azonnal támadást vezényelt Robinson alakulatának, ő maga pedig egy reggeli után, fél órával később követte őket."
Csak én nem értem, vagy itt Robinson helyett Branson kéne?

Trónkövetelő 2015.05.25. 13:21:39

Lehet, hogy ez volt a polgárháború utolsó csatája, de utoljára Stand Watie dandártábornok tette le a fegyvert 1865 június 23.-án Doaksville-nél. Mellesleg Watie cherokee indián volt, és dandártábornokságával (brigadier general) a konföderáció legmagasabb rangú bennszülött katonája volt. A párja túloldalon a szintén dandártábornok seneca irokéz Ely S. Parker volt.

Minorkavidor 2015.05.25. 15:37:51

@kugi:

"A másik: Barrett meg akarta fordítani a clausewitzi tételt, de nem jött neki össze. És rákente volna a kudarcot az egyik emberére, míg ő politikai babérokra tör. Nálunk valszeg sikerült volna ez neki..."

Egy jól sikerült háborúval megtámogatni egy politikus karrierjét a XX. században sem ment ki a divatból:

Így tett az argentin katonai junta is mikor az otthon rogyadozó hatalmát a Malvin/Falkland-szigetek elfoglalásával kívánta megerősíteni, az eredmény fordított lett. Köztünk szólva a Vasladynek is jól jött e kis háború. Biztosnak tűnő választási vereségnek nézett elébe, de a győzelem magasba repítette a karrierjét.
Putyin politikai karrierjét is jól szolgálta a 2. csecsenföldi háború...

kugi · http://kugi.blog.hu 2015.05.25. 15:46:52

@Hiryu2,01: Lehet, hogy már eleve a forrásokban elírások voltak.
A heves rohamokhoz képest tényleg kevésnek tűnik a 3 halott. Valszeg az egyszerű közkatonák akkor már nem akarták kockára tenni az életüket. :)

@Minorkavidor: Igen, a 20. században, amikor a politikai marketing szerepe felértékelődött, akkor a politikusoknak mindig jól jöttek a háborúk... Régebbi századokban, amikor az adott szó és a gerincesség többet számított (sőt, ha esetleg még az egyházi kiátkozást is kockáztatták), akkor ez azért lényegesen ritkább volt.

Trónkövetelő 2015.05.25. 16:18:37

@kugi:
Pedig éppen a XIX. századi amerikában sokat számítottak a hadi érdemek, egy politikai ambíciókkal rendelkező embernek illett valamiféle "hőstettel" rendelkeznie, lásd pl. Andrew Jacksont, vagy Theodore Rooseveltet, akikről lehet tudni, hogy a PR-okokból fogtak fegyvert.

Hiryu2,01 2015.05.25. 20:35:46

hmmm.. Roosevelt,. San Juan Hill:
Amerikai veszteség: 200 kb 1200 sebesült.....

stoppos76 2015.05.26. 11:45:08

@Hiryu2,01: Szerintem kb annyia lényeg, hogy marha jól néz ki az a dioráma. :)

Fredddy 2015.05.26. 17:16:09

Érdekes cikk, elég nagy dilemma lehetett a délieknek, hogy harcoljanak-e, vagy adják meg magukat.

Az ötödik kép az én bull runi csatáról szóló cikkemben is szerepelt, a 4. alabamai gyalogezred katonáit ábrázolja. Ennek a történetnek az idején már nem léteztek, 1865. április 9-én Appomattoxnál ez az ezred is letette a fegyvert. Viszont látható a kezükben az eredeti konföderációs zászló, amit nem sokkal a háború kezdete után hivatalosan is lecseréltek a jól ismert András-keresztes változatra, mert messziről úgy nézett ki, mint az északiaké, és enélkül is volt elég kavarodás.

Minorkavidor 2015.05.27. 15:35:46

@kugi:

"Régebbi századokban, amikor az adott szó és a gerincesség többet számított (sőt, ha esetleg még az egyházi kiátkozást is kockáztatták), akkor ez azért lényegesen ritkább volt."

Adott szó és a gerincesség többet számított, hmm, íme a magyar középkori történelem egy százada, a 14.:

osszian.nolblog.hu/archives/2015/05/16/A_baljos_XIV_szazad/

kugi · http://kugi.blog.hu 2015.05.27. 16:51:15

@Minorkavidor: Ellenpéldák mindig vannak... Főleg a politikusok, uralkodók köréből. (Nemegyszer vezekeltek is miatta...)
De amikor két parasztember a piacon egymás tenyerébe csapott, akkor az úgy volt!

Greg36 2015.05.27. 18:12:42

Ez jó kis cikk lett :) A francia jelentést elolvastam volna a kölcsönzött ágyukról.
Az első kép az Armistead Gettysburgnél?

Fredddy 2015.05.27. 18:52:13

@kugi: valószínűleg már az első emlősök is azt mondogatták egymásnak, hogy bezzeg régen a dinoszauruszok korában mennyivel becsületesebb volt mindenki.
De nem volt, annyi történt, hogy a seggfejek hamarabb elfelejtődnek, mert az öregek az ifjúságukból csak a szépre emlékeznek.

Egyébként hogyne jöttek volna jól a háborúk régen is a politikusoknak? Mondjuk Rómában, ahol a fosztogatás, meg a rabszolgának eladott hadi és egyéb foglyok haszna egyenesen a hadvezér zsebébe került?

Hiryu2,01 2015.05.27. 20:21:14

@kugi:
+utánanéztem. Azt írta az egyik helyen, hogy egy bozótos terület, ld mesa címszó alatt, szóval leginkáb durrogtattak egymásra, déli részróől főleg a lovassági pisztolyokból.

Átlagos Nevű 2015.05.28. 10:36:44

"déli erők parancsnokához, John S. Rip ezredeshez", "Robinson azonnal üzenetet küldött Ford ezredesnek".

Lehet, hogy valamit rosszul értek, de ez nem ugyanaz a két ember? Vagy akkor kicsoda Ford?

Egyébként szuper írás. Mindig sajnálom, amikor tök feleslegesen halnak meg emberek egy-egy ilyen s@ggfej miatt.

ihasz laci 2015.05.28. 11:55:09

@Minorkavidor: ez a fojtogatas igen nepszeru dolog volt akkoriban, kb mint az autos robbantasok a 90-es evekben:)

a cikkhez kapcsolodoan eszembe jutott egy tortenet. sajnos a forrasra nem emleksze es tortenetre is csak hianyosan:(
de ez is egy ilyen utolso haboru utolso csataja kategoria.
valamikor az 1700-as evek eleje korul (?) a magyar-torok haboruk vege fele valami utolso utkozet volt ez is. a lenyeg, hogy papirforma szerint az osztrak-magyar eroknek kellet volna gyoznie. magyar huszarok felderites kozben a torokoknek csak hult helyet talaltak (elmenekultek?). ezert nagy oromukbe jol berugtak es rendezetlenul ossze-vissza indultak meg vissza a foerok fele. akik nem ismertek fel oket es egy hidon ossze is verekedtek veluk.
nagyjabol ennyire emlekszem, ha valaki tobbet tud errol az utkozetrol szivesen olvasanek rola.

Plieur 2015.05.31. 21:32:55

@Hiryu2,01:
Tiszteletem

Így utólag könnyű okosnak lenni, de ez a politikai babérokra törés nem lehetett kizárólagos ok ennél az utolsó csatánál. Túl sima és egyszerű lenne. Ugyanis adva van egy ellen csapattest amelyk bár hivatalosan véget ért a háború, eszében sincs letenni a fegyvert vagy feloszlani, megvan a lehetőség hogy egyszerűen meggondolja magát és át a mexi oldalra, ahonnan még sok bajt okozhat ( különösen figyelembe véve a francia jelenlétet és az akkori mexi belpolitikai helyzetet).
Szvsz inkább egy elfuserált kísérlet volt a helyzet gyors lerendezésére,még mielőtt a déliek eltűnnek a határ túloldalán...

Titus Pullo Urbino 2015.06.01. 12:49:56

@XJ8: nekem megvan ez a történet a fejemben, ha egyszer lesz időm, megírom. 1788 februárjában II. József, az utált kalapos királyunk anyja (Mária Terézia) és nagyapja (III. Károly) hagyományait követve török háborút kezdett. A török még erős volt, jól felszerelt és nagyszámú harcosuk volt, nem volt még lefutott meccs, Belgrád környékén mentek a harcok, Belgrád ide-oda tartozott, pedig 1688-ban, kettő évvel Buda után elűzték őket onnan. Aztán vissza, a karlócai béke után 1716-ban és 1737-ben is volt hadjárat, a császár még az orosz cár erejével együtt sem bírt a törökkel, visszajött a Száváig.

Lassan mentek dél felé, nagyon lassan és a török ellentámadások veszélyesek voltak. És a keresztény sereg sereg többnyelvű volt, oroszoktól, horvátoktól az angolokig, vallonokig volt itt minden. A török csapatok zöme bosnyák volt, ruméliai hadtest. A Szávánál és a Dunánál ment a csetepaté, igazi áttörés még nem volt. Szlavóniától Orsováig terjedt a frontvonal, szétnyílt a rohamsáv. Nyugaton kevésbé, keleten, Erdélyben eléggé sikeresek voltak a betörések. A fősereg állt Szabácsnál, csak a huszáros rohamok vezettek sikerre, baromi lassan ment a készülődés, mintha alibi háború lenne. Persze február és március nem is igazi támadóidő. Áprilisig tököltek, aztán lassan a fősereg is mozdult, de Belgrád még nyáron is török kézen maradt. Aztán a császár Liechtenstein herceg tábornok kezébe adta az irányítást, aki igazi huszár harcmodorral bizonyította alkalmasságát.

De volt baj elég, jött a vérhas, a malária és egyéb fertőző betegségek, a hivatalos, feljegyzett betegállomány már 12.000 katona. Persze e mellett a sereg harcoló tagjai is betegek, lázasak, soványak voltak. Közben az oroszok elhagyták a közös tárbort, mentek a svédek ellen, nekik a svéd fontosabb volt, mint a török. Borúra ború, jött a kémjelentés, hogy Juszuf pasa nagyvezír állítólag 80.000 emberrel Viddinnek tart, a ruméliai pasa pedig 25.000 gyalogossal Nis felé van előnyomulóban.

A fősereg erre (21 zászlóalj és 30 lovas század) Fehértemplomot célozta meg, jó kanyargós úton. Nagyon le voltak már gyengülve a császári csapatok, alul volt a harciszellem, poros augusztus volt, ivóvíz sem nagyon volt, kellemetlen volt a hadjárat, kezdett mindenki töke megtelni, ráadásul a török éjszaka zaklatta az alvókat, röppentyűzött, kiabált, színlelt rohamok, idegesítés. A császáriak leapadtak 30.000 emberre, szeptember 20-ikáig pihenőbe helyezték magukat, elsáncolva, mint Caesar Alesia-ban. Be voltak tojva, mert Vaskapu felől számítottak támadásra.

József a Karánsebes felé való visszavonulást parancsolta szeptember 20-ikáról 21-ikére virradóan.

Bánlaky így ír erről: "Az éjjeli menet alatt az utóvédet alkotó bánsági hadtestnél csakhamar az a téves hír terjedt el, hogy a törökök támadnak, mire a fegyelmében és összetartásában már úgy is megingott csapatokban hovatovább óriási pánik tört ki, az eszeveszett futásnak eredt osztagok egymásra lövöldöztek, egymásba ütköztek s az egész menetoszlopban csakhamar óriási zürzavar és rendetlenség kapott lábra. Hiába állottak a tábornokok, hiába maga a császár is a futamlók elé, a rettenetes zürzavarban a jó szóra már senki sem hallgatott s a menekülők magát a császárt is magukkal ragadták. Ily körülmények között a Karánsebesnél szándékolt megállásról szó sem lehetett s a visszavonulást, bár hajnal felé a tévedés kiderült, Lugosig kellett folytatni. Itt aztán a sereg készenlétbe helyezkedett, várva az ellenségnek a helységből való kibontakozását, de az nem követte a visszavonulókat, hanem Mehádia felé húzódott vissza. Ezt megtudva, a császár meghagyta Wartensleben altábornagynak, hogy10.000 emberrel a visszavonuló ellenséget Karánsebesen át kövesse, ő pedig a sereg zömével október 12.-én a Temes völgyén át Zimonyba tért vissza, ahova október 27.-én érkezett meg. November elején a törökök belgrádi táborukból téli szállásokba vonultak, mire a császár is parancsot adott a fősereg csapatjainak téli szállásokba való vonulására, ő maga pedig november 18.-án kedvetlenül, lehangoltan és betegen hagyta oda a sereg körletét."

Ez eléggé gyászos történet, ide vezet a februári hadjárat és a szövetségesi pöcsölődés.

Titus Pullo Urbino 2015.06.01. 13:01:22

@XJ8: ja, azt még elfelejtettem írni, hogy persze a genyó sógor történetírók a magyar huszárok számlájára írják a vereséget. Az ő verziójuk az, hogy a huszárok bepálinkáztak, aztán a fejlett humorérzékű bajorokat úgy próbálták a snapsztól távoltartani, hogy lövöldözni kezdtek, "Török!" "Török!" felkiáltásokkal. A távolabbiak csak a lövöldözést hallották, elkezdtek villámgyorsan öltözni, a másik fele meg futni. A futókat a tisztek "Halt!" felkiáltással próbálták megállítani, amit persze "Allah!"-nak hallottak a messzebb táborozók. Lett nagy pánik, sötétben rohangálás, egymásra lövöldözés, a sógorok szerint 10.000 ember halt meg és az összes ágyú odaveszett a magyarok miatt. Persze ez nem igaz, de József császár belebetegedett a kudarcba, még az Unicum sem segített rajta, másfél év múlva kilehelte koronázatlan lelkét.

P.S. Ha lett volna a bajoroknak humorérzékük, nem veszett volna oda a csata.

Titus Pullo Urbino 2015.06.01. 13:02:03

És akkor erről eszembe jutott még valami: a világ legrövidebb könyve: A német humor ezer éve...

Tehéntőgy 2015.06.01. 17:47:31

@Plieur: Abban igazad van, hogy belejátszhatott ez, ill. egy efféle vereség után annak felelőséről mindenki hajlamos a legrosszabb intencióikat feltételezni, de ettől függetlenül is elég életszerű, hogy Barrett egyik szempontja a posztháborús politikai karrierjének megalapozása lehetett. Valódi háborús hős tisztekkel Mississippit lehetett rekeszteni. Gyors netes keresésen túl nem olvastam utána semmit a tiszti pályájának, de Barrett egysége a háború első két éve alatt csak indiánokat kergetett, ami nagyjából úgy hangzik, mint ha egy honvédtisztet 1848.őszén megbíztak volna azzal, hogy számolja fel a szeszcsempészetet Békés megyében- normál körülmények közt tök vagányul hangzana, de az évszázad meghatározó konfliktusa után nem az a kifejezetten cool történet, amivel odaállhatsz a jelentős számban háborús veterán jövendő választóid elé.
(-Üdvözlöm, én vagyok az önök kormányzójelöltje, tábornokként szolgáltam a háború alatt.
-Hö, az derék, kemény évek vótak, máig érzem a hiányzó ujjaim. No de ne panaszkodjunk, Elijah koma itten mellettem rosszabú'járt, mikor Manassasnál ellűtték a lábát. Meg hát Meade tábornok is mindig aszonta, igazi katona nem panaszkodik. Mit is mondott, hun kergette a lázadókat?
-Indián bandák fenyegetésétől óvtuk meg a békés amerikai embereket.
-Hűha, az veszélyes kérem, némelyiket előfordul hogy nem lehet csak úgy agyonlűni családostúl.)

Plieur 2015.06.01. 23:50:09

:):)
Hmmm...másik verzió:)egy lehetséges párbeszédre:)
-Senor commandante , lűjűk le ezt az ágrólszakadt csóró gringót ?
- Dehogy Pedró, civilizált úriemberek ilyet nem csinálnak. Igaz hogy kissé nehéz megállapítani a hovatartozását, de ezek az amerikai egyenruhák...látszik hogy megszakadt a kapcsolatuk a civilizált világgal ( értsd: Párizs).
Kihez van szerencsém?
-Ford ezredes vagyok a Konföderáció seregéből és én és csapatom ideiglenesen igénybe vennénk a vendégszeretetüket. Nincs ló, nincs lőszer, aláírták a fegyverszünetet, tehát..
-O la la, ne is folytassa mon colonel-hisz mi látatlanban is régóta üzleti kapcsolatban vagyunk, tudja azok a marhák meg a gyapot amelyet Matamorosban bartereztünk lőszerre...
Ló , lőszer lesz, de 24 órán belül szíveskedjenek visszatakarodni a határ másik oldalára, ugyanis mi semlegesek vagyunk... meg érdemes lerendezni annak a jó szándékú de nem sok ésszel és szakmai tudással megáldott amatőrnek is a problémáját, még mielőtt ideküldenek valakit aki Sherman vagy Sheridan alatt tanulta az ipart:)
Vissza a komoly műfajhoz: nincs bejárásom a levéltárba, de feltételezem hogy fentről kissé ...... ( kicenzúrázva) Barrett-et hogy fejezze már be a kölcsönös bámulást a déliekkel, még mielőtt a egész úniós sereg leszerel és hazamegy:)

ihasz laci 2015.06.02. 10:51:27

@Titus Pullo Urbino: koszi! ez volt az a tortenet amire gondoltam. vegre megtudtam, hogy mi is tortent pontosan!

Fredddy 2015.06.02. 14:20:43

@Tehéntőgy: Bull runi csatás cikkben volt róla szó, hogy az USA reguláris hadserege 1861-ben elég kicsi, 16000 fő volt. Mivel ekkoriban a nyugati határvidék volt a legmelegebb, ezek nagy része ott állomásozott, a westernfilmekből ismert erődökben. És mivel indián és bandita nem lett kevesebb csak azért, mert polgárháború van, maradtak is itt. (Persze gondolom, politikai okai is voltak.)

A polgárháborút közben tulajdonképpen egy külön erre a célra felállított, önkéntesekből álló hadsereg vívta meg. Szóval simán előfordulhatott, hogy miközben Antietamnál annyi amerikai katona halt meg egy nap alatt, mint azóta se, a papíron legjobb katonák búsan szájharmonikázva nézték a poros úton átguruló ördögszekereket a fő hadszíntértől 1500 kilométerre fekvő Fort Fuckvilleben, population 73-(puff)-72-(puffpuff)-70 fő.

Plieur 2015.06.02. 20:15:46

Tiszteletem
Az önkéntes azért enyhe túlzás:
www.history.com/this-day-in-history/congress-passes-civil-war-conscription-act

Olyan is volt, de ilyen is...

Fredddy 2015.06.03. 10:25:46

@Plieur: igen, egy idő után mindkét fél bevezette a sorozást. +Északon volt egy harmadik hadsereg is, amelyikben a négerek szolgáltak.

Titus Pullo Urbino 2015.06.03. 14:59:33

@Plieur: @Fredddy: 1848-ban a nemzetőrség tartalmazta kábé azokat az embereket, akiket Ti "profinak" neveztek (akik az indiánok ellen őrizték a békét), a fiatal, sorozott honvédsereg pedig a "jenki hadsereget".

Amíg a nemzetőrség otthon csücsült Zalaegerszegen, addig a zalai sorozott zászlóaljak éppen Budát ostromolták, menet közben váltak - gyakran kiképzés nélkül - profi harcosokká, 20 éves főhadnagyokkal és 30 éves tábornokokkal. Custer talán még fiatalabban lett tábornok, mint Görgey. Nem az számít, kinek milyen tapasztalata volt, hanem az, hogy a harctéren mit tud csinálni. Bem József és Görgey is sokszor fokozott le magas rangú tiszteket 30 éves szolgálat után, mert nem voltak jó katonák, viszont előléptettek olyanokat, akik fiatal koruk ellenére jó tisztekké váltak. És Petőfiről pár szót: őrnagyi rangot kapott Bemtől, 26 éves volt, jó és tehetséges katona lehetett, ha Bem szerette.

Fredddy 2015.06.03. 16:56:27

@Titus Pullo Urbino: szerintem nem, a reguláris hadsereg megfelelője az a néhány (ex)császári sorgyalogzászlóalj volt, ami már a 48-as események előtt is az országban állomásozott. Az amerikai reguláris hadsereggel ellentétben őket persze bevetették a háborúban.

A honvédzászlóaljak voltak kb a jenki hadsereg, az igaz.

A Nemzetőrség megfelelője szerintem sokkal inkább a milícia lehetett, kézifegyverekkel felszerelt, eredetileg rendfenntartásra, nem nyílt háborúra szánt ,,weekend soldiers", az ő feladatuk lett volna az indiánok és banditák hajkurászása elvileg, és a párhuzam oylan értelemben is megáll, hogy végül a csatamezőn is bevetésre kerültek, sőt, egy részük beolvadt az önkéntes/sorozott hadseregbe.

Az természetesen igaz, hogy az amerikai polgárháborúban a harci tapasztalatok nagyon sokat számítottak, egy kipróbált, bevált önkéntes/sorozott ért annyit, mint egy kipróbálatlan reguláris. Amíg viszont nem volt lehetőség a tapasztalatszerzésre, addig a regulárisok voltak a jobbak, mivel fegyelmezettek voltak, és voltak normális tisztjeik, a felszerelésről nem is beszélve. Az önkéntes/sorozott csapatok élére kezdetben kb akárki odaállhatott, akinek elég nagy pofája, vagy elég vastag bukszája volt, esetleg távolról látott már katonaságot. Ezen Bull Run után változtattak.
Meg kell jegyezni, hogy a tapasztalatszerzésnek a korabeli hadseregszervezési elvek viszont nem nagyon kedveztek, az ezredeket nem töltötték fel újoncokkal, hanem hagyták, hogy a folyamatos veszteségek miatt egyszerűen elfogyjanak, ily módon kárba ment a tapasztalat. Persze állítottak fel új ezredeket, de azok elölről kezdték a tanulást. Gondolom, ennek elsősorban logisztikai okai voltak, a hatalmas, ritkán lakott országban a harcoló alakulatoknak egyszerűen nem volt lehetőségük olyan utánpótlási rendszer kiépítésére, mint amit pl az első vh-ban a pót- és menetzászlóaljak rendszere jelentett.

A tiszthiány egyébként a polgárháborús északi seregben állandó gond volt, Lincoln egy csomó embert kipróbált a sereg élén, mire végül talált egy olyat, aki tényleg jó (Grantet). Persze létezett a West Point akadémia, de onnan nagyon kevés tiszt került ki 1861 előtt, kicsi évfolyamok voltak, ráadásul nagyon rámentek a mérnöki tudományokra, ennek köszönhetően sok pályaelhagyó is volt (az épülő ország, a folyamatosan épülő, nyugatra terjeszkedő vasúti rendszer rengeteg jól fizető civil mérnöki állást kínált)

Mindezzel együtt Gettysburg környékére mindkét oldal hadserege simán feladta volna a leckét a korabeli európai nagyhatalmak hadseregeinek, mert szervezettségben, tapasztalatban és felszerelésben is világszínvonalúvá váltak.

Trónkövetelő 2015.06.03. 23:09:24

@Titus Pullo Urbino:
Az 1848-49-es magyarországi harcokban még javarészt a napóleoni háborúkat játszották újra, a gyalogsági drillel, illetve a napóleoni oszlopokban végrehajtott tömegrohamokkal. A drillnek addigra 2 évszázados hagyománya volt, és akkoriban úgy tartották, hogy a kocsmákból összeszedett söpredékből 3 hét alatt lehet ütőképes gyalogezredet csinálni. Erre pedig még a szabadságharc idején is lehetett mód, úgyhogy a Kossuth-féle kortesbeszédek nyomán összeverbuvált gyalogezred éppolyan "reguláris" volt, mint bármi, ami szembejöhetett vele, néhány elitegységet kivéve. A huszárezredek is a korábbi császári ezredekből alakultak ki.
Az amerikai polgárháborúban is javarészt a napóleoni hagyományok domináltak, a vége felé kezdett átalakulni egyfajta "lövészárok-háborúvá", ami már a jövőbe mutatott. Úgyhogy egy tetszőleges milícia harcértéke nem feltétlenül volt kisebb, mint a polgárháború gyalogezredéé, már a háború elején is.

Trónkövetelő 2015.06.03. 23:11:30

@Trónkövetelő:
"Úgyhogy egy tetszőleges milícia harcértéke nem feltétlenül volt kisebb, mint a polgárháború gyalogezredéé, már a háború elején is."
Helyesen:
Úgyhogy egy tetszőleges milícia harcértéke nem feltétlenül volt kisebb, mint a polgárháború előtti reguláris gyalogezredéé, már a háború elején is.
Nem tudom, mi járhatott a fejemben, miközben írtam...

Titus Pullo Urbino 2015.06.04. 10:52:26

@Trónkövetelő: nem éppen, a frissen sorozott "honvédzászlóaly" még hónapok, sok csata után sem volt egyenértékű fegyelemben és tudásban a császári zászlóaljakhoz képest. Az más kérdés, hogy egyéni és csapati bátorság tekintetében felülmúlták őket. A gyalogság után a huszárok, ulánusok között is nagy volt a különbség a régi, császári (pl. Ferdinánd) és az újonnan alapított (Hunyadi) huszárok között. A régieket rá lehetett zúdítani egy császári vértesezredre (Isaszeg), de az újakat max. a horvát "Jézusmária" huszárok, svalizsérok ellen lehetett volna bevetni. Egy igazi lovasegység fegyelme évek alatt alakul csak ki, egy jó huszárló képzése 2-3 év. A császáriak között is nagy volt az eltérés, a fegyelmezett stájer és cseh ezred sokkal nagyobb harcértéket képviselt, mint egy lengyel, vagy itáliai ezred. A legalja a horvát volt, gyalogságban és lovasságban egyaránt. Szóval szerintem nincsen igazad, amikor azt mondod, hogy "3 hét alatt lehet ütőképes gyalogezredet csinálni. Erre pedig még a szabadságharc idején is lehetett mód, úgyhogy a Kossuth-féle kortesbeszédek nyomán összeverbuvált gyalogezred éppolyan "reguláris" volt, mint bármi, ami szembejöhetett vele, néhány elitegységet kivéve. A huszárezredek is a korábbi császári ezredekből alakultak ki."

Titus Pullo Urbino 2015.06.04. 11:00:08

@Untermensch4: a napóleoni flottánál ilyet használtak a flanszia mesterlövészek, kötéllel volt rögzítve a cső szája, oldalsó irányokba, hogy célozni lehessen vele, de így is nagy mázli kellett a találathoz. Én egy ilyet láttam Porthmouthban, a kikötői múzeumban, a Victory-n. Nelsont is egy ilyennel lőtték meg, a flanszia mesterlövésznek ez nem véletlen találata volt, sok igazolt győzelme volt már előtte is, célzott lövéssel terítette le Lord Nelsont. Persze nem egy golyót lőtt ki, hanem "sörétet", 3-4 mm-es gömböket, amelyek szórása 300 méterről 2-3 m.

Fredddy 2015.06.04. 13:33:53

@Trónkövetelő: szerintem pont nem. Az elöltöltős muskéta kezelésére gyorsan meg lehetett tanítani bárkit, az igaz (alapból ezért terjedtek el a tűzfegyverek az 1400-as években), de a katona élete nem csak ennyiből állt. A szoros alakzatokban végrehajtott manővereket rendesen be kellett gyakorolni (,,aki nem lép egyszerre"), hogy ez ellenséges tűz alatt is menjen, ahhoz pedig nagyon nagy fegyelem kellett. Ezeknek a dolgoknak az elsajátítása nem ment egyik napról a másikra, és a milíciában szerzett tapasztalat sem sokat segített, az indiánok elől fedezékbe kell bújni, és ők ráadásul még csak nem is ágyúval lőnek.

Ok, a szoros alakzatok idővel eltűntek, de a hadsereg még mindig nem csak ennyiből állt.
Mert ahhoz kellenek egyrészt mindenféle támogató egységek is: utászok, utánpótlásszállítók, és társaik. Minél modernebb a háború, annál több. Ez egy milíciánál ugye alapból felejtős, a szomszéd falu határáig kergetni az indiánokat meg a deszperádókat, ahhoz nem kell sok cucc, meg rákészülés. Ezek a csapatok az amerikai milíciáknál hiányoztak.
A másik, amiből sok kell, azok a tisztek. Ők ugye nem fán teremnek, viszont belőlük is minél több kell a modern háborúhoz: a nagy területen folyó hadműveletek szervezése, tervezése rengeteg élőmunkát igényel (korabeli német megoldás: Nagyvezérkar), másrészt a csatamezőn is szükség van rájuk, hiszen a csatát magát már Napóleon idejében se lehetett átlátni, az egyes alakulatok morálja (futás, nem futás) így kizárólag a közvetlenül mellettük álló tisztek, altisztek viselkedésén múlt. Bull Runnál ez is szépen látszott, az önkéntesek futottak, a regulárisok alakzatot tartva, fegyelmezetten vonultak vissza.

A tanulást persze lerövidíthetik a háborús tapasztalatok, de a gyorsítás árát ebben az esetben vérrel kell megfizetni.

A napóleoni taktika halálát egyébként a Minié-lövedékes puska hozta el, ezzel sokkal messzebbre és sokkal pontosabban lehetett lőni (sima csövű elöltöltőssel olyan 50-100 méterig, Minié-lövedékes huzagolt csövű elöltöltőssel akár 4-500 méterre is), semhogy a régi, szoros alakzatban végrehajtott rohamok működjenek. 1861-ben még ezekből a puskákból nem volt sok a polgárháborúban, a következő 1-2 évben szorították ki teljesen a simacsövűeket, ekkor alakult át a taktika (látva a hatalmas veszteségeket). Európában ez az átalakulás lassabban ment, az ekkoriban keveset háborúzó népek (pl mi) csak az első világháborúban szoktak rá a ,,vakondhadviselés"-re.

@Untermensch4: ennél már csak a vándorgalambok mészárlása volt durvább, olyan tömegben és olyan alacsonyan jöttek, hogy botokkal verték le őket az égről, mint a diót a fáról.
A legviccesebb angol innováció szerintem a rugós puska. Egy alacsony karó tetejére raktak egy puskát, és botlódrótokat kötöttek rá. Ha valaki belelépett, a drót meghúzódott, a húzás irányába fordítva és elsütve a puskát.
Egy időben a tolvajok elleni védekezés kedvelt eszköze volt. Aztán betiltották... Nem is értem, miért :)

Plieur 2015.06.04. 22:02:58

@Titus Pullo Urbino:

Igazán érdekes gondolat összehasonlítani a két korabeli rendszert- US és magyar. Viszont itt van valami -kerüljük a profi és egyéb meghatározásokat, nagyon félrevezetőek tudnak lenni. Meg van itt még valami: az amcsik óriási helyzeti előnnyel indúltak pár igazán komoly kérdésben.
Mire is gondolok: ha kissé visszanézünk a ködös múltba:), olyan mint "magyar katonaság" tulajdonképpen az 1700-as évek eleje óta létezik, az idézőjelet azért tettem mert valójában a helyzet eléggé hmmm... fura volt. Magyarországon toborzott ezredek, sokszor többségében magyar állománnyal, szépen betagolva a császári seregben, csakhogy hiányzott pár elem amely nélkül nem hadsereg a sereg, még ha nevében magyar is:
-nem volt magyar tisztképzés ( a Ludovika csak 1808-ban lett felállítva)
-nem volt felsőbb magyar katonai szerv ( haditanács, vezérkar)
-nem volt meg a ma logisztika megfelelőjének egyetlen eleme sem.
Gyakorlatilag 1848-ban látott a világ újra magyar hadosztályt és annak szervezetét-jó hosszú idő után. Így talán érthetőbb mekkora szervező melót végeztek el a nemzetőrség és honvédség alapítói.
Az amcsik ehhez képest repülőstartot vettek, kezdve azokkal a francia katonai tanácsadókkal akik ütőképessé tették a kontinentális sereget...
nagyon hosszú a lista.

Untermensch4 2015.06.05. 20:43:53

@Titus Pullo Urbino: "Persze nem egy golyót lőtt ki, hanem "sörétet", 3-4 mm-es gömböket, amelyek szórása 300 méterről 2-3 m"
Akkor ez (a sima csövű puskák 50-100m-es célzott lőtávját nézve) hogyan veszett a feledés homályába, tisztára úgy tűnik mint egy "majdnem-kézi" seregbontó... Nelson annyira kemény volt hogy még agonizált egy darabig vagy a sörétfelhő széle kaphatta el?

Titus Pullo Urbino 2015.06.06. 12:40:35

@Untermensch4: jobb oldalról mellbe kapta a lövedéket, a gerincét roncsolta a golyó. A Victoryn emléktábla őrzi az összeesés helyét. Még eszméleténél volt, amikor a műtőasztalra fektették. Kismet Hardy. Ez volt az utolsó mondata. Mások szerint kiss me Hardy. A golyót valamelyik délangol múzeumban őrzik. Talán kép is van róla. Egyébként Nelson már nem volt fiatal és egészséges se. Eléggé beteges volt, szerencséje volt, hogy csatában érte utol a végzet. Végzet=Kismet.

Untermensch4 2015.06.06. 18:55:14

@Titus Pullo Urbino: Nem bántani akartam az öreget, igazán tiszteletreméltó hogy végighaditengerészkedte az életét, kitalált egy ütős új harceljárást, lealázta a birodalom ellenségeit és tökösen felvette a célkeresztes egyenruhát a csatában is. Csak eddig mindenhol EGY golyóról volt szó a halála kapcsán, nem sörétről. Meg a mesterlövész fegyverét sem szokták részletezni, árbocon kucorgó jobb képességű puskás ember látszatát keltik. Ezért is döbbentett meg ez a kéziágyú.

Titus Pullo Urbino 2015.06.08. 08:55:29

@Untermensch4: többféle variáció kering Nelson halálával kapcsolatban, nekem ezt a seregbontó kéziágyús variációt egy helyi idegenvezető mondta el a Victoryn, azon a helyen, ahol a találat és az összeesés emléktáblája van. Megpróbálom megkeresni a lövedékről készült fotót és akkor okosabbak leszünk.

Titus Pullo Urbino 2015.06.08. 09:00:30

www.nam.ac.uk/waterloo200/200-object/bullet-that-killed-nelson/

Ez egy harmadik variáció, 20 méterről, "véletlen találat". Sajnos a képről nem derül ki a kaliber, nem látszik, mekkora az átmérő.

Fredddy 2015.06.08. 10:31:35

@Titus Pullo Urbino: az is lehet, hogy a seregbontókat is sima puskagolyóval töltötték- csak többel.

Plieur 2015.06.08. 22:58:26

@Fredddy:
Tiszteletem

A másik oldal késői utódai szerint nem seregbontó vagy egyéb egzotikus eszköz volt a tettes, hanem a sima "Mousqueton de bord Mle. 1777", 18-as kaliber ( 16.6 mm metrikus rendszer szerint).
A francia haditengerészetnél rendszeresített kovás puska, az 1777-es kovás rövidített csövű változata, sokkal kényelmesebb volt kezelni árbóckosárban vagy fedélzeten:)
Forrás: stratégietotale és napoléon1er fórumok.
süti beállítások módosítása