Kis csapatunk újra nekivágott a Tátrának, itt történt a felhívás, amelyre idén többen jelentkeztek, mint a tavalyi túránkra. Okulva a 2015-ös tapasztalatokból, most nem terveztünk többnapos kirándulást, szombaton jöttünk, láttunk, győztünk. Sőt, egy külön utakon járó csoport még Branyiszkóhoz is eljutott aznap, mi az ő útjukat felderítő útnak gondoltuk, jövőre talán belefér majd az időnkbe ez az úticél is. Reggel hatkor indultunk Budapestről (mi Esztergom felé, a zajló Duna felett),

egy másik gépkocsi Győrből, egy harmadik pedig Kecskemétről. 11 fő vett részt túránkon, a kecskemétiek három fővel, a többiek néggyel - néggyel. Szlovák pályán 40 km-t haladtunk, a többit csak főúton, de szerencsére eseménytelenül és gyorsan telt az út. Az első meglepetést (jó meglepetést) az időjárás okozta, ugyan hidegebb volt, mint tavaly, de nem esett a hó és kitűnőek voltak a látási viszonyok. Ez a kilátás Beszterce felé fogadott minket, ez az alábbi pedig Körmöcbánya felé.

Az első meglepetés, ami kicsit fejbevágósra sikerült, ez a tábla:

Ilyen még tavaly nem volt. Gergelyho tunel, SNP, 1944? Tényleg?

Kis értetlenkedés után útra keltünk, mivel a sífutók által használt túrajelen mentünk, ezért (általában egysoros) keskeny vonalban törtünk a csúcs felé, hogy ne akadályozzuk a sportolókat.

Szép időnk volt, a nap erősen sütött, jókedvűen ballagtunk keletnek a 50 centis hóban.

A jelek még mindig jó sorrendben voltak felfestve, nem tévedtünk el, hamarosan megtaláltuk a nyugati bejáratot, amely már 8 éve beomlott.

Itt csak bekukkantottunk, majd vettünk egy nagy levegőt és átmásztunk a gerincen, hogy a keleti oldalt is elérjük. 

A második szörnyű élmény a keleti bejárat látványakor érte a csapatot, ez az oldal is kezd beomolni. Tavaly ezt a bejáratot még teljesen épnek találtuk. De gyorsan jött a harmadik pofon, belépve az alagútba az emléktáblánk és a koszorúnk megcsonkított látványa fogadott. A táblát letépték (a csavaron még látható egy kis darab része), a koszorú magyar feliratos szalagját levágták. 

 No comment.

Némi bosszankodás után meggyújtottuk a gyertyát, elhelyeztük az új koszorút (szintén kettőnyelvűt) és tisztelgéssel búcsúztunk az alagúttól. A túra résztvevői:

A csoportkép elkészülte után a kecskeméti brigád Branyiszkó felé indult (sikeresen megjárták az ottani emlékhelyet is), mi pedig haza.

Jövőre újra!