Múlt pénteken délután élesedett a hadvezéres szavazós vitaposzt és – az előzetes elvárásoknak megfelelően – elég szép statisztikákat tudhat a magáénak: a 36000+ kattintás és a 340+ komment azt mutatja, hogy a lemiles olvasótábor ismét hatékonyan mozgósította szellemi tartalékait. Köszönjük a kattintásokat és a kommenteket (noha - a közvélekedéssel ellentétben - nekünk ebből nem igazán származik semmiféle közvetlen előnyünk; a Lemilblogot az Index nem sorolta a "hirdetésre ajánlott" kategóriába, ami végül is nem is baj, trollok és hülyék enélkül is idetévednek néha, csak úgy megjegyeztem).

De térjünk vissza a kályhához és értékeljük közösen a poszt tanulságait. Ez úgy történik, hogy én megírom a számokat, az eredményeket, majd levonok néhány szubjektív következtetést, neadjisten provokálok is egy kicsit (azt úgyis szeretitek), ti pedig a kommentek között kifejtitek a véleményeteket az egészről. Na hogy hangzik? Ja, szerintem is kurvajól.

Kezdjük ott, hogy igen, elismerem: az eredeti 20 + 1 fős listám nem volt tökéletes. A hozzászólások között több olyan is volt, amelyek hatására ma már itt-ott módosítanék rajta; hogy mást ne mondjak, Washingtont biztos belevenném (talán Grant ejtésével), az is valószínű, hogy Dzsingisz helyett inkább hadvezérét, Szübetejt szerepeltetném, és Nagy Károly is majdnem biztos, hogy benne lenne. Amellett viszont kitartok, hogy Pattonnak vagy Rommelnek nincs itt keresnivalója, bármennyire is forszírozták sokan őket (és bármennyire is csípem mindkettőjüket). Nemzeti radikális olvasóink közül többen hiányolták a hét vezért, Szent Istvánt, Imre herceget vagy Bulcsút (no comment), s akadt, aki olyan neveket mondott, amiket (szégyenszemre) ki kellett gugliznom... Na és abból a szempontból is viszem a balhét, hogy a haditengerészet (mint haderőnem) gyakorlatilag kimaradt. De hát – mint többször említettem – minden ilyen lista szubjektív, és azt is tudjuk, hogy a foci-vébén sem kizárólag a világ legjobb csapatai szerepelnek, a döntő nyertesét mégis mindenki elfogadja világbajnoknak, legalábbis négy évig.

Akkor kezdjük a száraz számokkal. A polldaddy és az excel összebékítéséért vívott egyenlőtlen küzdelmem maga is felér egy kisebb taktikai győzelemmel, kérlek, értékeljétek!

A szavazásra kereken száz óra állt rendelkezésre, ezalatt 4740 olvasó kattintott a voksgépre, s ők összesen 29388 érvényes szavazatot adtak le. Ez azt jelenti, hogy egy szavazó átlagosan 6,19 hadvezérre voksolt, vagyis nem mindenki merítette ki az összes (szám szerint hét) lehetőséget. Ennek különféle okai voltak, egy részük az eredeti poszt kommentjei között olvasható. Tudom, hogy tudományos szempontok szerint a felmérés nem minősül reprezentatívnak, de ettől függetlenül alkalmas arra, hogy egy kicsit alaposabban körüljárjuk.

Az élboly szerintem nem okozott különösebb meglepetést, a hadtörténelem gigászai megerőltetés nélkül kapaszkodtak fel a dobogóra. A táblázat a nevet, a rá leadott szavazatok számát, illetve azt tartalmazza, hogy a 4740 egyéni szavazó hány százaléka szerepeltette őt a kiválasztottak között. Talán a bronzérmes Dzsingisz kán és a dobogóról éppencsak hogy leszorult Caesar közötti három százalékos különbség érdemel itt figyelmet, na meg Hunyadi (számomra kicsit meglepő, de hazafias oldalról vizsgálva teljesen érthető) jó szereplése. Érdekes az is, hogy az első hét közé nem került be senki az elmúlt kétszáz évből, valamint az is megérne egy misét, hogy olvasóink milyen merészen szakítottak a közhelyszerű Európa-centrikussággal: az első hét versenyző közül hárman nem az öreg kontinens szülöttei.

Az utolsó öt már több érdekességet is hordoz magában, legalábbis számomra. Azon mondjuk nem akadt fenn a szemem, hogy szegény Juin tábornoknak még a voksok másfél százalékát sem sikerült begyűjtenie (a rá eső 64 szavazat jelentős részét gondolom a budapesti francia nagykövetség katonai attaséja és a gall kultúra más szerelmesei produkálták), Szuvorov és Tuhacsevszkij (le)szereplése azonban nem tükrözi kifejezetten az utóbbi évekre oly jellemző magyarországi oroszbarátságot (hogy úgy mondjam). Távol áll tőlem kritizálni az olvasók döntését (vox populi, vox Dei, ahogy az egyszeri politológus mondaná a kivégzőosztag előtt), de hogy Szuvorov feleannyi szavazatot se kapott, mint mondjuk Atatürk, vagy hogy Tuhacsevszkij csak harmadannyit, mint Hannibál, na ez meglepett.

És akkor lássuk a teljes névsort, a középmezőnyön is lehet csámcsogni egy kicsit. Ha nem csupa komoly hadvezérről lenne szó, tiszteletlenül azt is mondhatnám, hogy itt már volt egy kis tülekedés. Ott van például von Manstein, aki a maga nyolcadik helyével az első a listán szereplő nyolc, huszadik századi generális közül, és 0,9%-kal (azaz 42 szavazattal) éppencsak leszorult a zöld szűk listáról. Vagy nézzük az Atatürk és Nagy Frigyes közötti 32 voksnyi különbséget, esetleg gondolkozzunk el azon (és persze kommenteljük be!), hogy vajon miért kapott Giáp több szavazatot, mint Gusztáv Adolf és Schwarzkopf együttvéve.

Ezen a táblázaton végigkísérhetitek, kronológiailag hogyan alakult a sorrend a 100 óra alatt (mobiltelefonon netezőktől elnézést kérek). Látható, hogy apróbb helyezkedésektől és minimális helycseréktől eltekintve a helyzet gyakorlatilag változatlan volt az első naptól kezdve. Az élbolyban Dzsingisz és Caesar a bronzéremért, a leszakadók között Grant és Szuvorov a 17.-18. helyért csatázott egy kicsit, s a derékhad esetében is csak ilyen, igazi tét nélküli lökdösődés szemtanúi lehettünk: Eisenhower-von Manstein, Atatürk-Nagy Frigyes vagy a Hannibál-Giáp minimérkőzések színesítették a látványt, de kimondhatjuk, hogy bizony a lényeg már az első 24 órában eldőlt, utána már csak finomhangolás következett. Ugye, milyen érdekes?

És akkor a tippjátékról, röviden. Azt kértem, hogy kommentben írjátok meg, szerintetek mi lesz a végső sorrend elöl, illetve hátul. Az szerintem nyilvánvaló volt, hogy a saját szavazat nem feltétlenül egyezik meg a megtippelt végső sorrenddel, hiszen egy dolog a személyes vélemény és teljesen más dolog, hogy mit gondolok a tömeg végső döntéséről. Nos, összesen 23 tipp érkezett be,  a legtöbben egyaránt megjátszották a TOP7-et és a BOTTOM5-öt, de voltak, akik csak az egyikre vagy a másikra tippeltek, s olyan játékos is akadt, aki hiányos listát küldött (a TOP7-re csak hat jelöltje volt, ilyesmi).

Itt a tippelők névsorát látjátok, zárójelben a tippek leadásának időpontjával (hogy aki akar, esetleg utánakereshessen). Everyl kolléga 22 másodperccel a határidő után küldte be a saját találgatását, amit a szerkesztőség rövid vita után elfogadott, mert ilyen jó fejek vagyunk. Ami a végeredményt illeti, az élbolyra csak egy olvasó tippelt helyesen: radiris barátunknak egyedül sikerült a 7/7-es találat, gratulálunk, kiérdemelte a dedikált Kémek krémjét! Rajta kívül tízen értek el 7/6-ot, nekik se volt rossz megérzésük, mert ahogy elnéztem, a legtöbbjük a nyolcadik helyen végzett von Mansteinre fogadott a hetedik helyezett Szaladinnal szemben.

Úgy látszik, a kullogókra egyszerűbb, vagy legalábbis könnyebb volt tippelni, mert négy olvasónak is sikerült az 5/5-ös telitalálatot elérnie. A nyertesek: csibirkas, TexMex, warr és Zzoorroo kollégák, a gratulát ők is megérdemlik! Rövid belső vívódás után úgy döntöttem, hogy nem bohóckodunk a sorshúzással, mind a négyüknek jár egy-egy dedikált konteókönyv.

Az öt nyertes tehát jelentkezzen magánüzenetben (a blog.hu rendszerén keresztül lehet küldeni ilyet, csak a nickemre kell kattintani bármelyik kommentemnél és jobbra felül lesz olyan opció, hogy „üzenetküldés”). Írjátok meg, hogy kinek, milyen névre/nickre szóljon a dedikálás (a BOTTOM5-ös nyertesek azt is, hogy pontosan melyik konteókönyvet kérik a háromból), illetve hát majd egyezkedjünk, hogy a nyereménykönyvet hogyan tudom eljuttatni a nyerteshez.

És még egy érdekesség, ami azt is mutatja, hogy a hadvezérek megítélése nem az a kifejezetten egzakt tudomány: a 21 tábornokból 10 kapott nevezést (mármint tippet) arra is, hogy az élbolyban fog végezni, valamint arra is, hogy a rangsor végén. Ők a következők: Eisenhower, Cromwell, Hunyadi, Grant, Atatürk, Gusztáv Adolf, Giap, Hannibál, Szuvorov, Nagy Frigyes. Az nem meglepő, hogy Juint senki sem látta az élen, miként az sem, hogy Napóleont sem a végén...

Röviden és célratörően ennyit szerettem volna értékelésként elmondani. Böngésszétek a végső sorrendet és ha van megállapításotok, észrevételetek ezzel kapcsolatban, hát rajta; a hozzászólást, mint műfajt erre találták ki. Köszönöm mindenkinek a közreműködést, bevallom, én kurvajól szórakoztam és tanultam is egy csomó mindent. És ha eddig nem tetted volna, vedd fel a Lemilblogot a könyvjelzőid közé!