Katonai és rendvédelmi témákkal is rendszeresen foglalkozó bloggerként a szerző sem mehet el szó nélkül az elmúlt hónapban a hazai sajtóban és közbeszédben kibontakozott vita mellett, melynek középpontjában egy, a Honvédelmi Minisztérium által január közepén nyilvánosságra hozott hír áll. Biztosan sokan olvastátok, ezért csak röviden: arról van szó, hogy a 2017/2018-as tanévtől kezdve két középiskolában (a szekszárdi Adyban és a fővárosi Than Károlyban) katonai képzést indítanak, a HM támogatásával.

Ahogyan az már ilyenkor megszokott, a levegő villámgyorsan megtelt valódi és önjelölt gyermekjogi szakértők, aggódó fotel-szabadságharcosok, párás szemű alanyi költők és mogyorónyira zsugorodott gyomrú újságírók óvó és figyelmeztető szavaival, akik ebben a lépésben (ahogy a költő mondja: mint cseppben a tengert) szinte egytől egyig egy fasizálódó és militarizálódó társadalom rémképét vélik felsejleni, melynek utcáin állig felfegyverzett, tudatmódosításon átesett gyermekkatonák bóklásznak, szemükben a téboly és a kegyetlenség kettősének fura, hátborzongató csillogásával. Rettegő, porban kúszó civilekre vadásznak, s csizmás lábuk minden lépésével az ENSZ Emberjogi Nyilatkozatának egy-egy gyűrött példányát tapossák bele a vértől tocsogó sárba.

Nos, közösen próbáljunk egy kis józanságot és szakmaiságot csepegtetni a dologba, ha már az egész impotens Honvédelmi Minisztériumban nem akadt egy olyan kommunikátor (jobb híján nevezzük PR-szakembernek), aki összerántott volna pár tucat újságírót, kiállt volna valami pulpitusra, majd a pogácsázó zsurnalisztáknak érthető, magyar nyelven (tehát nem jogszabályok idézgetésével és 19. századi hangulatú, üres, hazafiasnak tűnő, valójában semmitmondó szólamok puffogtatásával) elmagyarázta volna, hogy miről is szól ez az egész. Már ha van olyan ember a HM-ben, aki tudja.

És most hagyjuk Orbán miniszterelnök és Simicskó miniszter minimum viccesnek minősíthető szavait arról, hogy 8-10 éven belül a Magyar Honvédség „Közép-Európa vezető hadereje” lehet; aki beszélt már élő magyar katonával, látott már hazai laktanyát belülről és legalább egy halványlila fogalma van arról, hogy mi folyik a Balaton utca 7-11-ben, annak nem kell magyarázni, a többiek meg olvassanak utána. Megéri.

Összegyűjtöttem néhány tipikus érvet és riogatást (mindegyiket hallottam vagy olvastam ám, egyet se én találtam ki!), amelyek jogosságát megpróbálom tételesen cáfolni, illetve ellenérveket felsorakoztatni.

1.) A gyerekek iskolán belüli katonai képzése ellentétes az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével, vagyis egy az egyben szembemegy a nemzetközi joggal.

Nem ártana, ha az ezt orrba-szájba ismételgetők egyszer, legalább egyszer elolvasnák azt a kurva egyezményt (aminek amúgy minden normális ember minden szavával egyet kell értsen). Gondolom, a 38. cikkre gondolnak, amelyben azonban konkrétan ez áll:

38. cikk

(…)

2. Az Egyezményben részes államok minden lehető gyakorlati intézkedés megtételével gondoskodnak arról, hogy a tizenötödik életévüket be nem töltött személyek ne vegyenek részt közvetlenül az ellenségeskedésekben.

3. Az Egyezményben részes államok tartózkodnak attól, hogy tizenötödik életévüket be nem töltött személyeket besorozzanak fegyveres erőikbe. Amennyiben tizenötödik életévüket betöltött, de tizennyolc éven aluli személyeket besoroznak, az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy a legidősebbek besorozásának adjanak elsőbbséget.

(…)

Lefordítom és zanzásítom: fegyveres konfliktus esetén nem számít hadkötelesnek az a személy, aki még nem töltötte be a 15. életévét. 15 és 18 év közötti fiatalkorút csupán legvégső esetben lehet katonának besorozni.

Fegyveres konfliktus esetén, helló! Fegyveres erőbe történő besorozás, helló! Lehet, hogy meglepő lesz, de egy szakgimnáziumban, esetleg egy katonai kollégiumban nem történik besorozás és a kadétok Magyarországon nem vesznek részt fegyveres konfliktusokban.

2.) Mindenféle iskolai katonai képzés szembemegy az európai normákkal és a hír megütközést keltett különböző nyugat-európai országokban és nemzetközi szervezetekben.

Annyira, de annyira érdekelne, hogy milyen nyugat-európai országokban „keltett megütközést” az a hír, hogy Magyarországon középiskolai kereteken belül néhány oktatási intézményben folyik (vagy folyni fog) katonai jellegű képzés... Abban a Franciaországban, ahol hét katonai középiskolában történik kadétoktatás és minden haderőnemnek megvan a maga szakgimnáziuma? Abban az Egyesült Királyságban, ahol már az 5-11 éves korosztálynak (megismétlem: 5-11 éveseknek) intézményesített, katonai jellegű foglalkozásokat tartanak (hogy az ottani katonai iskolák és kollégiumok több évszázados rendszeréről most ne is beszéljek)? Nem tudom, mi a helyzet mondjuk Olaszországban, Németországban vagy Spanyolországban, de ha van erre vonatkozó információd, örülnék, ha megosztanád velünk a kommentek között.

Azt meg végképp nem értem, hogy a rettegők eddig miért nem rettegtek? Hiszen per pillanat úgy száz hazai középiskolában tanítanak katonai alapismereteket (pontos számot nem tudok, de nagyságrendben szerintem stimmel). És hogyhogy megúszta eddig az ország egyetlen honvéd középiskolája, a debreceni Kratochvil? Vagy az itt folyó képzés nem megy szembe az európai normákkal, csak a szekszárdi vagy a budapesti fog szembemenni, de az aztán kőkeményen?

3.) A gyerekeket rákényszerítik arra, hogy a katonai oktatás keretein belül olyat tanuljanak, amit nem szeretnének.

Bevallom, én még abban se látnék semmi kivetnivalót, ha a katonai alapismeretek végig kötelező tantárgy lenne minden egyes hazai középiskolában (mondjuk heti 2 órában), nagyobb értelmét látnám, mint a hittannak, de ez még elég távolinak látszik. Emlékeztetőül: szeptemberben 2 (két) középiskolában vezetik be, egyelőre kísérleti jelleggel. Az pedig engem nem lep meg, hogy a különböző iskolákban az ember nem kizárólag olyasmit tanul, amit kifejezetten szeret. Van, aki a matekot hanyagolná és van, aki a történelmet. Akadnak, akik a tesiórától húzódoznak, s vannak, akik a kémiától. Hát istenem, biztos lenne, aki szíve szerint a katonai alapismeretekről lógna (például Papp Réka Kinga, aki élő rádióadásban szó szerint majdnem eszméletét vesztette a megdöbbenéstől, annyira megrázta a beszélgetés, amit Gyurkó Szilviával folytatott erről a rettenetes hírről).

Azt sem hiszem, hogy egy olyan kamasz, akiben amúgy semmiféle affinitás nincs a katonai szakma iránt, az később katonai pályára „kényszerülne” csak azért, mert a középiskolában heti két órában tanult egy kis hadtörténelmet, alakiságot, havonta egyszer végigment egy akadálypályán vagy urambocsá' kézbe vett egy kispuskát és megtanulta megkülönböztetni a csőtorkolati energiát a mélytorkozástól. Csak azért, mert nem nagykorúak, ne nézzük már a gyerekeket annyira idiótáknak, hogy képtelenek mondjuk 16-17 évesen eldönteni: kedvelik-e a military-szellemiséget vagy nem? És nem jobb ezt a döntést (akár pro, akár kontra) úgy meghozni, hogy már van valamiféle tapasztalatuk a dologról, és nem akkor szembesülnek először egy díszlépéssel, miután aláírtak 3 vagy 5 évet a hadseregnek?

4.) Ha a katonai alapismeretek oktatása ürügyén a gyerekek netán még célba is lőnének, vagy megtanulnák szétkapni és összerakni a Kalasnyikovot, na az aztán tényleg maga lenne az Armageddon, ehhez képest egy kisbolygó Földbe történő becsapódása lófasz.

Tetszik, nem tetszik, a (lő)fegyverek végigkísérték történelmünket és civilizációnk alakulásának szerves részét képezik. Az emberiség históriája a fegyveres konfliktusok története is. Nem lehet úgy történelmet tanítani és tanulni, hogy a fegyverek kimaradjanak belőle. Persze lehet abban bízni, sőt hinni is, hogy soha többé nem lesz szükség sem rájuk, sem az ezeket kezelni, használni, alkalmazni tudó emberekre, de engedtessék meg nekem a szkepticizmus. Lehet, én forogtam mindig rossz társaságban, de férfiismerőseim 80-90 százalékának volt gyerekkorában minimum egy játékkardja vagy műanyag pisztolya és nem lett belőlük se sorozatgyilkos, se háborús bűnös (vagy ha igen, hát jól titkolták).

Tiltsuk be akkor a vásári céllövöldéket, a lövöldözős játékokat, zúzzuk be és gyújtsuk fel a világirodalom tetemes hányadát képező könyveket (tele vannak ám a lelket mérgező fegyveres történettel), töröljük valamennyi western- és háborús filmet, büntessük szénné a paintball-pályákat fenntartókat, állítsuk pellengérre a vadászokat (oh wait, ez már számtalanszor megtörtént!), ítéljük el a hagyományőrzőket, akik olykor újrajátszanak egy-két csatát és díszőrséget állnak háborús emlékművek talapzatánál... 

És osszunk szét Barbie-babákat a tizenéves fiúk között, vagy tartsunk előadást nekik arról, hogy nincs szebb és békésebb hobbi a szalvétagyűjtésnél. Ha mindez nem lenne elég, írassunk velük fogalmazást azzal a címmel, hogy "Ki a kedvenc történelmi alakom és miért?", majd buktassuk halomra azokat, akik olyan erőszakos trógerekről írtak, mint Mátyás király vagy Napóleon, s díjazzuk azt, aki Justin Biebert választotta (noha állítólag már róla is kiderült, hogy verekedett egy házibulin).

5.) Az iskolán belüli katonai ismeretek oktatása óhatatlanul a társadalom militarizálódásához vezet, ez pedig a szélsőséges, erőszakos félkatonai szervezetek erősödését és befolyásának növekedését vonja maga után.

Ja, a logikai levezetés világos, mint a Nap: ha a 15 éves gyerek megtanul egy többé-kevésbé szabályos hátraarcot csinálni és nem téveszti össze a zászlóshajót a hajózászlóval, az automatikusan azt eredményezi, hogy a Betyársereg főkapitánya (vagy micsodája) két hónap múlva kizavarja Áder Jánost a Sándor-palotából és bevezeti a halálfejes pörge kalapot, mint kötelező nemzeti viseletet, Budaházy György pedig örökös miniszterelnök lesz. Alles klar, danke sehr!

Most csak a leggyakoribb öt ellenvéleményt gyűjtöttem ki az elmúlt hónap gyöngyszemei közül, de biztosan fel tudnátok sorolni továbbiakat is. Ha így van, ne tartsátok magatokban, kommenteljétek ide. Természetesen vitatkozni lehet a szerzővel vagy akár egymással is, érdeklődéssel fogadom mindkét tábor érveit. Mint mindig, most is arra kérlek benneteket, hogy lehetőleg maradjatok ontopikok, a zsigeri anyázást és a személyeskedést továbbra sem szeretem, az éles vitát és az észérvek ütköztetését annál inkább. Arra se vagyunk igazán kíváncsiak, hogy szerinted Orbán, Gyurcsány vagy Vona a nagyobb gazember és hogy - ugyancsak szerinted - melyiküket kéne hamarabb lámpavasra húzni. Tudjuk, hogy egy ilyen posztnál elkerülhetetlen az aktuálpolitizálás, de mindenkit arra kérek, tegye ezt (a lehetőségekhez képest) ízlésesen.

A hozzászólások előtt felajánlok egy szavazógépet, ahol a témával kapcsolatos rövid véleményedre vagyunk kíváncsiak. Az eredményeket az első 24-36 órában elrejtem, hogy a szavazás alakulása senkit ne befolyásoljon a voksolásban, aztán (amikor a kommentfolyami intenzitás alábbhagy, mondjuk vasárnap estefelé) láthatóvá teszem.

Ápdét: a szavazás eredménye mostantól (vasárnap este 23.56) látható. Per pillanat 58% támogatja, 22% nem tudja, 11% ellenzi, 9% leszarja.

Szavazásra, majd kommentelésre fel!