Biztosan ismeritek a „kötelező kűr” fogalmát, ha nem máshonnan, hát a műkorcsolyából. Március nyolcadikán minden, magára valamit is adó újságíró és blogszerkesztő előtt két opció áll: vagy szembemegy az elvárásokkal és arisztokratikus távolságtartással csak azért sem posztol nőkkel kapcsolatos kontentet, vagy beáll a sorba és fogcsikorgatva, magában morogva, esetleg szemlesütve kitalál egy olyan témát, ami egyfelől megfelel a nap mesterséges hangulatának, másfelől azért nem köpi szemen magát.

A Lemilblog az idén (is) a második utat választotta. Nem hóvirággal, ingyenes intim szőrtelenítéssel vagy házilag elkészíthető, olcsó gasztronómiai remekek receptjével kedveskedünk női olvasóinknak, hanem egy olyan listával, melynek tételeit olyan nők jelentik, akik a hadviselés mindmáig maszkulin világából kiemelkedve megmutatták, hogy a katonai és katonai vezetői erények nem kizárólag a férfiak kiváltsága. A cím pedig talán nem csak németeseknek lesz ismerős: a II. Vilmos német császárnak tulajdonított Kinder, Küche, Kirche a konzervatív felfogás szerinti női szerepek német nyelvű felsorolása (gyerek, konyha, templom), amit kiegészítettem a negyedik, háborút jelentő Krieg szóval, már csak azért is, mert nagyon szépen alliterál a többivel. 

Még mielőtt a lelkes kollégák elkezdenének nyilvánosan morogni, hogy mekkora egy láma vagyok és hol vannak a névsorból az igazi badass katonacsajok (Ljudmila Pavlicsenko, Susan Travers, Lidia Litvjak, Margaret Cochran, Rozgonyi Cicelle, Milunka Savić és társaik), gyorsan tisztázom: olyan nőket gyűjtöttem ki, akik nem simán katonák, hanem katonai parancsnokok is voltak, tehát mondjuk legalább egy zászlóaljnyi katona felett diszponáltak egy ideig. Ugyanilyen megfontolásból kimaradtak azok az állam- és kormányfők is, akik inkább csak védelempolitikai és stratégiai döntéseket hoztak, bármilyen jelentősek voltak is ezek a döntések katonai szempontból (Margaret Thatcher, Golda Meir vagy akár Nagy Katalin). És nem foglalkozunk a csoportos amazonokkal sem, tehát a Dahomey-i ahosikra, az indonéz Prajurit Estri-re és a többiekre majd máskor kerítünk sort.      

Egy-egy versenyzőre csak néhány mondat jutott, de hát ez itt nem az Encyclopedia Galactica. Ha felkeltette az érdeklődésed, guglizz rá, elég sok anyag van fenn mindegyikükről, de lehet olvasnivalót ajánlani a kommentek között is, ahol elmondhatod a véleményed, kiegészítheted a listát, vitathatod a szerző és a többi hozzászóló álláspontját, szóval ahogy szoktátok. A népszerűségi szavazás most elmarad, noha eredeti terveim között az is szerepelt, de végül úgy döntöttem, hogy a nők iránti tiszteletből ma kivételesen nem rangsoroljuk és nem osztályozzuk őket. Ugye, megint milyen jó fej vagyok?

Lássuk akkor a listát, amit szigorú kronológiai sorba rendeztem, nehogy bárki is megsértődjön.

1.) Fu Hao: i. e. XIII. század

A kínai Sang-dinasztia egyik legmenőbb tábornokáról beszélünk, aki Vu Ting király hatvan felesége egyikeként kezdte, majd főpap és katonai főparancsnok lett belőle. Személyesen vezette a büntető és hódító hadjáratokat azon környező törzsek ellen, amelyek voltak olyan balgák és megtagadták az adófizetést. Fu (vagy Hao?) generális 13 ezer főállású katonának parancsolt, s a fennmaradt archeológiai és más bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy született harctéri taktikus volt, különösen fejlett érzékkel a megtévesztés és a váratlan hadműveletek alkalmazására. És tette ezt kábé 600 évvel Szun-ce előtt...

2.) Halikarnasszoszi Artemiszia: i. e. V. század

A délnyugat-törökországi görög városállam, Halikarnasszosz uralkodója korán kezdte a szakmát: állítólag már serdülőkorában részt vett a haditanácsban, s apjától soha nem Barbie-babát kapott a szülinapjára, hanem kardot és íjat. A haditengerészet volt a kedvence, s vérbeli katonadiplomataként arról is gondoskodott, hogy a hivatalos haderőhöz a Földközi-tenger keleti végeinek kalózai is csatlakozzanak. Annak ellenére, hogy etnikailag homogén görög volt, stratégiai és kereskedelmi elképzelései miatt Xerxész mellett tette le voksát. Noha a perzsa nagyvezérkarnak címezve többször is kifejtette, hogy kurvaszar ötlet tengeren megütközni a görögökkel, ezek leszavazták, s igen kevéssé vigasztalhatta később, hogy a szalamiszi csata eredménye bebizonyította, hogy neki volt igaza. Amúgy a párkapcsolatok terén elég hisztis bírt lenni; feljegyzések szerint egyszer bosszúból megvakíttatott egy szerencsétlen faszit, akibe szerelmes lett, mert az frankón megmondta, hogy nem jön be neki.

3.) Boudicea (Boudica, Buduica): i. sz. I. század

A mai Kelet-Anglia területén élő kelta törzs, az icenusok politikai és katonai vezetője, aki férje halála után állt a rómaiak elleni lázadás élére. A kezdeti sikereket követően (még a britanniai helytartó székhelyeként szolgáló Londiniumot is beveszik és felégetik, Dél-Angliában százezer embert gyilkolnak le) végül a római hadigépezet győzedelmeskedik az állítólag tízszeres túlerőben lévő felkelők felett. Maga Boudicea valószínűleg a csata után veszti életét, egyesek szerint öngyilkos lesz, mások szerint valami fertőző betegségben hunyt el. Kábé 1800 év elteltével a viktoriánus Angliában visszamenőlegesen csinálnak belőle elsőosztályú nemzeti hőst és kulturális brendet.

4.) A Trung-nővérek (Nhi és Trac): i. sz. I. század

Vietnam soha nem szűkölködött háborúkban és háborús hősökben, ez a két lány azonban kiemelkedik a többiek közül. A kínai elnyomók elleni indokínai szabadságharcok szimbólumaként a mai napig nagy tiszteletben tartják emléküket, pedig túl sok információnk nincs róluk. Az egyik északi tartományt szabadították fel (ideiglenesen) a Han-dinasztia 250 éves uralma alól, méghozzá úgy, hogy felkelő seregük jelentős része nőkből állt. Ez a részlet okozta a vesztüket is, mert egyes (vietnami) források szerint akkor vesztették el utolsó csatájukat, amikor az ellenséges kínai csapatok (nem kevés pszichológiai érzékről téve tanúbizonyságot) meztelenül rohamozták meg őket, s a vietnami katonanők nem bírták görcsös röhögés nélkül a látványt. Más források szerint elfutottak, mert elszörnyedtek a kínai harcosok péniszének hatalmas méretétől. Azt hiszem, alappal feltételezem, hogy ezen utóbbi források leginkább kínaiak.

5.) Zenóbia: i. sz. III. század

Boudicea után a második olyan mai szereplő, aki férje halála után ragadja magához a hatalmat. A kelta elődtől eltérően Zenóbia nem a nyirkos Britanniában, hanem a Közel-Keleten tevékenykedett. Bázisa és szülővárosa a mai Szíria területén fekvő Palmüra volt, ahonnan kiindulva aztán mindösszesen négy év leforgása alatt mindent elhódított a gyengélkedő Római Birodalomtól, amit Egyiptom és a Boszporusz között el lehetett hódítani. Aztán 272-ben jött egy új fiú, a pannóniai születésű Aurelianus katonacsászár, aki megelégelte a balhét és helyrerakta Zenóbiát, aki akkor már imperatrixnak, vagyis császárnőnek merészelte nevezni magát. A hölgyről amúgy csupa olyasmit meséltek, ami arra enged következtetni, hogy vonzó külseje ellenére az X kromoszómákkal valami nem volt rendben nála: ivott, mint a kefekötő (általában katonái körében), kifejezetten férfiaknak készített lovaskocsit használt (ezek szerint volt női kocsi is...), és ami a szexet illeti, kizárólag csak gyermeknemzés céljából volt hajlandó férje rendelkezésére állni, s akkor is csak a legszükségesebb (vagyis a lehető legrövidebb) ideig; udvarhölgyek helyett eunuchok szolgálták ki és imádott vadászni (ami annak idején is férfihobbinak minősült). Akárhogyan is volt, Zenóbia Szíria egyik nemzeti hőse (már ha manapság beszélhetünk egyáltalán olyanról, hogy Szíria).

6.) Banu Khorram-Din: 795-838

Az azerbajdzsáni és a perzsa nemzet közös hőse a kilencedik században ragadott kardot és íjat, hogy a hazájára egyre jobban rátelepedő muszlimok (konkrétan az Abbászida Kalifátus) ellen harcoljon. Férjével közösen vezették a mai fogalmak szerinti gerillaháborút, s a krónikák szerint két évtized alatt a partizánmozgalmuk mintegy félmillió ellenséggel végzett. Banu nem csak az észt osztotta, hanem személyesen is kivette a részét az ellenállásból, amikor egyfajta kommandóparancsnoki teendőket is ellátott.

7.) Aethelflaed (Ethelfleda, Aelfled): 871-918

Nagy Alfréd lánya, aki a britanniai viking hódítások csúcspontján került döntéshozói helyzetbe. Kora legnagyobb harcászati és hadászati tehetségei között tartották számon. Megerősítette a merciai erődrendszert, számos települést visszahódított a dánoktól, de legnagyobb biztonságpolitikai tette az volt, hogy az angolszászok és a velük folyamatosan marakodó skótok között is sikerült egy vikingellenes koalíciót megteremtenie. Még a walesieket is móresre tanította, adófizetésre kényszerítve őket.

8.) I. Támár grúz királynő: 1160-1213

A kaukázusi nemzet aranykorának leghíresebb uralkodójáról van szó, akit már az apja fiúsított (úgy értem: jogilag, nem műtéttel), hogy probléma nélkül ő lehessen az örököse. Támár különösen hatékony volt a közvetlen szomszédság fegyveres megleckéztetésében (akkoriban ezt nevezték aktív, érdekérvényesítő külpolitikának és nem a tárgyalóasztalnál elhangzó gazdasági szankciókat), s mivel ezek a szomszédok zömében muzulmánok voltak, Támárból később valódi szent lett. Igaz, Johannával ellentétben az ő képe a keleti keresztény egyházak ikonjai között bukkan fel. Nekünk, magyaroknak már csak Zichy Mihály kapcsán is illik tudnunk a nevét, elvégre a magyar festő illusztrálta A tigrisbőrös lovag című grúz nemzeti eposzt, amit Sota Rusztaveli, Támár kincstárnoka (és titkos rajongója) írt.

9.) Jeanne d'Arc (Szent Johanna, Orléans-i Szűz): 1412-1431

A 15. századi lotaringiai parasztlány a százéves háború talán legismertebb arca. Alig múlt 12 éves, amikor látomása volt, amelyben Mihály arkangyal felszólítja, hogy álljon a francia seregek élére és verje ki az angolokat hazájából. Ettől a perctől kezdve Johanna tudatosan készül a hadvezéri szerepre, aminek csúcspontja Orléans – hadműveleti szempontból minimum meglepő – sikeres ostroma volt. További győztes ütközeteket vezényel le, mígnem az angolokkal szövetséges burgundok végül elfogják és jó pénzért átadják a rá kurvára dühös angoloknak. Hivatalosan boszorkányságért és eretnekségért fogják perbe (Johanna imádta a férfiruhát és a rövidre vágott hajat, állítólag úgy összességében is elég maszkulin jelenség volt, amit nők esetében a késő középkori Európában az egyház nem nagyon díjazott), majd 19 éves korában Rouen főterén máglyán elégetik. A harcosabb nőjogi szervezetek sokáig vele keltek és feküdtek, a francia szélsőjobb a mai napig elsőszámú szimbólumaként kezeli szegényt.

10.) Anna Njinga királynő: 1583-1663

Az afrikai színeket viselő versenyzőnk a mai Angola területén egykoron virágzó Matamba-Ndongo királyság anyakirálynője és régense volt nagyjából négyszázötven évvel ezelőtt. Diplomataként kezdte és a gyarmatosító portugálokkal folytatott késhegyig menő vitákat, majd először csak a saját népe élén, később a hollandokkal szövetkezve fegyveres küzdelmet folytatott Lisszabon katonáival. Kemény csaj lehetett, az a híre, hogy még a hatvanas évei derekán is személyesen vett részt a csatákban és nem a nyugdíját számolgatta. Angolában nemzeti hős, luandai szobrának talapzatán minden friss házaspárnak illik virágot elhelyeznie.

11.) Zrínyi Ilona: 1643-1703

A magyar női katonai erények megtestesítője, II. Rákóczi Ferenc anyja és a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imre (amúgy hundertpercent horvát származású) felesége 25 hónapig állt a Habsburgok által ostromlott munkácsi vár védőinek élén, s ezzel nem csak a magyar történelembe írta bele magát, hanem az összeurópai hadi história is megemlékezik tetteiről. Rengeteget lehet olvasni róla, Ilona asszonyról mindenki hallott az iskolában, úgyhogy itt és most nem szaporítanám tovább a szót.

12.) Gabriela Silang: 1731-1763

A Fülöp-szigetek legnagyobb hősnője, a spanyolok ellen folytatott szabadságharc ikonikus alakja a Boudicea-Zenóbia vonalat követi, legalábbis olyan értelemben, hogy nála is a (felkelővezér foglalkozású) férje halálát követően szakadt el a cérna, s ekkor állt a britek által felheccelt (és általuk cserben hagyott) filippínó lázadók élére. Gabrielának nem igazán adatott meg, hogy tábornoki erényeit (La Generala volt a beceneve) sokáig csillogtassa, mert körülbelül száz napnyi parancsnoklás és néhány ütközet után a spanyolok elfogják és rövid úton felakasztják, ami neki személyesen nem tett jót, a hírnevének annál inkább.

13.) Bubulina Laszkarina: 1771-1825

Kérek mindenkit, hogy ne röhögjön, az Oszmán Birodalom elleni görög szabadságharc leghíresebb női részvevőjét tényleg így hívták. Bubulina (nehezen szokom a nevet...) a saját kereskedelmi hajóit bocsájtotta a felkelők rendelkezésére, sőt, még újat is építtetett nekik és személyesen is részt vett a törökök elleni tengeri csatákban. A szabadságharc győzelmét nem érte meg, mert (a sors iróniájaként) egy lányszöktetésből eredő hagyományos családi vérbosszú áldozatául esett: az egyik fia meglépett a csajával, amit a lány apja eléggé rossz néven vett és homlokon lőtte Bubulinát. Halála után az orosz cár tiszteletbeli tengernagyi rendfokozatot adományozott neki, s ezzel ő lett a hadtörténelem első  nőnemű admirálisa, akinek (igaz, posztumusz) papírja is van a dologról.

14.) Csing Shi: 1775-1844

A világtörténelem legsikeresebb és legnagyobb hatalmú, prostiból lett kalózkapitánya (de inkább kalózmarsallnak nevezném), aki a XIX. század első évtizedében valóságos alternatív államot üzemeltetett a Kelet-kínai- és a Dél-kínai-tengereken. Fénykorában mintegy 1500 hajóból álló flotta és közel 200 ezer ember felett gyakorolt parancsnoki hatalmat, s nem félt megrácigálni sem a brit, sem a portugál, sem a kínai állami flotta bajszát sem. Saját kikötői, saját adórendszere és saját kereskedői voltak, saját törvényei betartását pedig vasszigorral ellenőrizte. Csing ráadásul okos is volt, a csúcson hagyta abba: 1810-ben kihasználta az általános amnesztiát és viszonylag fiatalon, elképesztő mennyiségű zsozsóval visszavonult a szakmától. 34 évvel később ágyban, párnák között halt meg. Életéről sorozat készült, amit állítólag az idén fognak bemutatni, Csing szerepében Maggie Q-val.

15.) Juana Azurduy de Padilla: 1781-1862

A XIX. század (számomra kicsit áttekinthetetlen) dél-amerikai spanyolellenes felkeléseinek egyik hősnője. A gerilla-harcmodor kiváló alkalmazója nagyszerűen ötvözte a konzervatív katolikus női értékeket a hivatásos katonáéval: sorra szülte a gyerekeket (ha jól számoltam, szám szerint hatot), de ez nem akadályozta abban, hogy akár terhesen is személyesen vezesse a rajtaütéseket és a kisebb ütközeteket. Eltökéltsége és katonai erényei elismeréseként kinevezik a későbbi Argentína északi területei katonai kormányzójának. Elfeledve, szegénységben halt meg, s több mint száz évet kellett várni arra, hogy érdemeit utólag maradéktalanul elismerjék. 2009-ben Buenos Airesben posztumusz tábornokká nevezték ki, az argentin kormány női esélyegyenlőségi programja is róla kapta a nevét, de kapott néhány szobrot Bolíviában is.

16.) Laksmíbaj: 1828-1858

Felsorolásunkban az indiai szubkontinens sem maradhat említés nélkül. A Manikarnika néven született Laksmíbaj Dzsánszí állam uralkodójának felesége volt, akit gyakorlatilag egy félreértés sodort át a brit-szimpatizánsok táborából a fellázadt szipojokéba. Több csatában is személyesen vett részt, a legenda szerint olyan eset is előfordult, hogy négyéves gyermeke a hátára volt kötözve, miközben harci ménjén vágtatva kardjával kaszabolta a vöröskabátosokat. Hogy ütközetben halt-e meg, vagy öngyilkos lett, a mai napig vita tárgya, az viszont nem meglepő, hogy egy ideig az indiai hadsereg egyik női ezrede az ő nevét viselte.

17.) Remedios Paraiso-Gomez: 1919-2014

Úgy alakult, hogy a Fülöp-szigetek egy kicsit túlreprezentált ebben a felsorolásban, hiszen Remedios kisasszony már a második odavalósi katonai vezető, akiről válogatásunkban megemlékezünk. Már csak azért is megérdemel néhány sort, mert a japánok elleni partizánháború egyik leghíresebb parancsnokaként az állítólag szexbomba külsejű, akkoriban még csak huszonéves Hajnal parancsnok (ez volt a fedőneve: Kumander Liwayway) minden rajtaütés és ütközet előtt módszeresen kifestette a körmeit, új frizurát csináltatott magának a tábori fodrásszal (vagy kivel), és még arra is odafigyelt, hogy kirúzsozza az ajkait. Majd – a visszaemlékezések szerint – úgy harcolt százada, később zászlóalja élén, mint egy tigris. A háború után is folytatta a küzdelmet az USA bábjaként működő manilai kormány ellen. Szép kort ért meg, isten nyugosztalja.

Ez tehát a lista, melynek összeállításában a Lemilbog teljes szerkesztősége közreműködött, köszönet nekik! Lehet kezdeni kommentelni. És nem igazán arra vagyunk most kíváncsiak, hogy melyiküket blokkolnád, ezt nagyjából el bírjuk képzelni. Miután hoztad a kötelezőt és lehülyézted a szerzőt, hogy miért szerepel a listában X és hogy hagyhatta ki Z-t (nem fog megsértődni, öreg blogger már, hozzászokott), beszélgessünk arról, hogy mi a véleményed a nők katonáskodásáról, tényleg génhibás-e az a csaj, aki férfias foglalkozást választ magának, meg kellene-e nyitni minden (katonai) szakmát a nők előtt, lehetnek-e előnyei (vagy hátrányai) annak, ha tényleg minden szakma abszolút gendersemleges lesz, satöbbi. Szóval ha lehet, maradjunk a topik körül és hagyjuk legalább ma a T-34 és a Tigris összehasonlítását, ne vesézzük tovább Rommelt és Pattont, vagyis röviden: feledkezzünk meg mára a többi örök vitatémáról és összpontosítsunk a csajokra. Megérdemlik.