Engem a hadtudomány bináris kódja érdekelne- Megnyerni a háborút vagy elveszteni, feltézelezem. Na most, abban a korban azért nem volt olyan hű de nagy nacionalizmus, így a hűség, mint olyan, szerintem nehezen értelmezhető.

Hát, az ellenséghez átállni sosem jelentett valami jellemgigantizmust.

Inkább az az érdekes, hogy Clausewitz is és Jomini is visszatérhettek az orosz kitérő után és senki nem akart szíjat hasítani a hátukból. Pedig szerintem nettó áruló volt mindkettő, meg dezertőr.

Ebben egyetértünk. De az ellenség ugye folyamatosan változik a nagy politikai érdekekben. Meg aztán mitől szövetséges-ellenség valaki? Elég a Ribbentrop-Molotov paktumra gondolni

Kedves Peat,
A hadtudomány egy kicsinykét összetettebb, mint a focimeccs, ezért nehéz bináris módon teljesértékűen kifejezni. Szóval nem csak az létezik, hogy A győzött, B pedig alulmaradt.
Mi van akkor, ha A vállalt védelmi helyzetben szépen visszavonul, miközben a nálánál háromszor akkora erővel rendelkező B erőinek éppen háromszor akkora veszteséget okoz, mint maga elszenved. Akkor ki viszi haza a pontot?

Világos: a pont a mieinké.

Kedves Zig Zag,

ebben egyetértünk, hogy jóval bonyolultabb, mint egy focimeccs, de azt hiszem kár abba a hibába esni, hogy egy adott összecsapást értékeljünk egy háborúban. Hisz az 1849-es tavaszi hadjárat is milyen dicsőséges volt, aztán végetért a nyár is. Így már remélem, világos, mire próbálok utalni, hogy ezzel az olcsó poénnal éljek:)

Én próbálom a politika szempontjából nézni a dolgokat(lásd a fenti idézetet, az is megerősít ebben), és úgy gondolom, mindenhol a haszon maximalizálás a legfőbb cél.

A fenti példádban A visszavonul, B vesztesége temetes, szvsz megállapítható, ahogy Tiboru is mondta, a pont a mieinké. Amikor háborúról van szó, főleg emberi veszteségekről beszélnek(jogosan)a köznyelveb. De emellé azonban óriási pénzbeli veszteség is társul, hisz az esetleges fegyverek, technika pusztulása, elvesztése, azok újratermelése, új emberek kiképzése, egyáltalán bevonása baromi nagy költség. Így talán könnyebben megállapítható, hogy kié az a bizonyos pont.

Javítsatok ki, ha tévedek, de én laikusként így látom a dolgokat. Tanulni meg mindig is szerettem olyan dolgokat, ami érdekel:)

Kedves Peat barátom,
Hogy én is közhelyekkel folytassam, gyakran a dolgok nem fehérek, sem nem feketék.
Majdnem biztos vagyok abban, hogy a hivatkozott esetben A és B haditudósításai mindkét oldalon átütő győzelemről szólnak, esetleg mindemellett legfeljebb taktikai visszavonulásról...

Aztán jönnek aq történészek, akik pedig már sokkal tisztábban látnak

ZZ,

a történészek általában már csak akkor látnak tisztábban, ha a résztvevők (és lehetőleg valamennyi hozzátartozójuk) már mind halottak és nincs, aki - saját tapasztalatára hivatkozva - összevissza hazudozzon nekik.

Idekeveredtem, nem véletlenül ;). Teccett.

@Zig Zag: Persze, de a propaganda megint más kérdés :)

(bocsánat a több mint két éves csúszásért a reakciót illetően :D)

Azért annyit nem ártott volna hozzátenni, hogy az említett 1973-as valóban pocsék fordítás (pl. főművének, a Précis de l'art de la guerre-nek a címét is rosszul fordították, mert "A hadviselés alapelveiről" lett a "Hadművészet kézikönyve"-ből) mellett "A hadművészet középkori és újkori klasszikusai" kötetben 1974-ben Perjés Géza kiváló fordításában (franciából, az 1855-ös kiadásból) is megjelent egy részlet, majd 1985-ben Kocsis Bernát szerkesztésében "Válogatás burzsoá hadtudományi írásokból" kötetben is benne volt ugyanaz.
Manapság azonban mind az eredeti francia, az 1862-es és modernizált angol, valamint az 1880-as és modernizált német fordítások is könnyedén online elérhetőek. A két említett magyar kötet meg szinte minden közkönyvtárban megvan.