Az első hármas sorozat még a repülés hőskorából származik, meg is látszik a grafikai megjelenítésen az akkori időkre annyira jellemző romantika. Az első plakáton a szöveg felhívás, miszerint menjen mindenki a Légi Szolgálathoz, és szolgáljon Franciaországban. Központi elem a repülő masina és két katonaember. A két következő kép is a Légi Szolgálatot reklámozza: léghajók, repülők, emberek, marha nagy felségjelzések. Tanulj, keress… Így a felhívás. Amerikásan tömör, és lényegretörő.

A második sor első plakátja már határozottan izgalmas. Szintén a Légi Szolgálat hív minket, hogy legyünk mi is Amerika sasmadarai. A képen Amerika címerállata éppen lenyomja a rút fekete, vélhetően német címerbeli fajtársát. A második plakát nem is kifejezetten pilótáknak szól, ugyanis kiszolgáló személyzeteket keresnek. Többek közt ácsokat, asztalosokat, fényképészeket. Hát igen, akkoriban még kellettek ezek a szakemberek is egy repülőhöz, és akkor a vászon borítás karbantartásáról nem is beszéltünk… Az utolsó plakáton a fiatalember nem lelopni, vagy letörni szeretné azt a légcsavart, hanem csak megpörgetni, hogy ilyen módon röffentse be a gép motorját. 

E következő sorozat már az Amerikai Hadsereg Légierejét (U.S. Army Air Forces) propagálja. Nem csak a név változott meg, hanem a világ is, és ez meg is látszik a grafikai megjelenítésen. Az első kép elsőre nagyon komoly, fiatal srác önbizalommal telve néz a messzeségbe, körülötte kék ég, pajkos felhők, kötelékben repülő bombázók, kezeiben egy bomba… Nos, szerintem egy ekkora bombát nem hiszem, hogy ilyen könnyedséggel tudna megtartani, meg hát minek is szorongatná. A képnek ez szerintem a gyengéje. A középső plakát még a boldog békeidők stílusában készült, de már feltűnik rajta a lány, aki hozzábújik hős kedveséhez, a jobb felső sarokban pedig a nemzeti színbe lobogózott Szabadság istenasszony helyeslően bólint. A harmadik kép egy szövegileg és képileg is lényegre törő darab. Azt mondjuk nem értem, a pilóta kartárs miért vörös fejű, de hát ők tudják. A repülőgép-fetisiszták kedvéért: a képen látható gép egy korai gyártású B-17 Flying Fortress.

A második világháborúban jelentősen felértékelődött a légierő, és ez meg is látszik az ekkor készült plakátokon. A következő három szép és színes plakát büszkén hirdeti, hogy az USAAF a legnagyobb csapat a világon. Az első képen egy bombázótiszt épp leoldani készül a bombákat. Hogy miért nem a feladatra koncentrál, érthetetlen. A háttérben láthatók az ellenség keresőfényszóróinak sugarai és a légvédelem füstpamacsai. A második kép már igazi eksön: egy B-24 Liberator bombázó küzd az ellenséggel, épp bombát dob, miközben bátor lövészei a rájuk törő vadászgépeket lövik meglehetős eredményességgel: bár nehezen vehető ki, három támadó zuhan le égve miattuk. Na persze… Az utolsó képen egy köteléknyi B-26 Marauder bombázó csap rá egy ellenséges repülőtérre. Potyognak a bombák, robbannak az ellenség felszerelései, és a repülők minden fegyverükből ádázan tüzelnek. Ez a plakát is túlzó lett, nem kicsit.

Maradunk még az USAAF névnél, de az már a következő hármas széria első darabjából láthatjuk, hogy a tervezők eléggé elszálltak. Valahogy arra akarhattak kilyukadni, hogy pilótának lenni jó, ehhez repülni kell, és akkor rendkívül büszkén hordhatod majd a szárnyas pilótajelvényt. Oké, de azért ez az infantilis ábrázolásmód eléggé fájó. Szerencsére a légierőre az ilyen plakátok nem voltak jellemzőek. A második plakát fénykép alapú, amin három vidám pilóta tekint a napfényes égre. A plakát nem csak pilótákat, hanem bombázótiszteket és navigátorokat toboroz. A harmadik plakát elég rejtélyes darab. A plakát főszereplője ugyanis Amerika első sugárhajtású vadászgépe, a P-59 Airacomet, ami egyrészt (eleinte) rendkívül titkos volt, másrészt annyira nem is lett jól sikerült konstrukció, harcban sosem vetették be. Arra mondjuk jó volt, hogy tanuljanak a hibáiból, és kezdjenek felkészülni a lökhajtásos korszakra. És persze pompás plakátfőszereplő. 

A következő három plakát első darabja is rejt egy érdekességet. Persze a fehér fejű címersas nem maradhatott ki a kötelékből, aminek négy másik példánya a Seversky P-35 nevű vadászgép. Ez volt az USA haderejének első teljesen fémépítésű, behúzható futóműves, zárt pilótafülkéjű vadászgépe. De sajnos csak ezekkel tudta beírni magát a repülés nagykönyvébe, mert más egyéb tulajdonságaitól nem voltak a pilóták felhőtlenül boldogok. Nem volt egy jól sikerült konstrukció. A középső plakát szintén az egyszerűséggel operál. Pár szó, nagyjából rajzolt pilótafej, arcán derű, mögötte csillagok, sávok. Kiváló plakát. A harmadik plakát szintén a leendő kadétoknak szól, rendhagyó grafikai elemekkel, körbe írt felhívással. A kör közepén három P-39 Airacobra hasít. Érdekes adalék, hogy a P-39 a szovjet légierőben nagyobb karriert repült be, mint Amerikában, és ilyen gépekkel a Magyar Királyi Honvéd Légierő pilótái is szembekerültek. 

A következő hármas széria is a géptípusokra koncentrál. Az elsőn a lelkes pilóta egy köteléknyi P-38 Lightning vadászgépnek integet. Mondani sem kell, hogy a híres kéttörzsű vadászgép szintén tiszteletét tette a magyar légtérben, de egy ilyen gép felderítő változatát repülve halt hősi halált egy Antoine de Saint-Exupéry nevű kiváló francia író is. A középső képen a már említett Airacobra győzedelmeskedik a német vadászgép felett. A harmadik plakát zseniálisan reklámozza a P-47 Thunderboltot, méghozzá úgy, hogy nem is látjuk magát a repülőt. Látjuk viszont a sapkájával integető jómunkásembert, az égre felnéző asszonyt és a tettrekész pilótát. 

A második világháborút az USA megnyerte, de a legnagyobb győztes a légierő lett, ami kiszakadva a hadsereg alárendeltségéből, külön önálló haderőnemmé válhatott. Ennek örömére nevet is váltott, és a mai napi így is hívják: United States Air Force, vagyis USAF. A technikai fejlődés is talán itt volt a leginkább kézzel fogható. Kellettek is a jó szakemberek az egyre modernebb technika hadrendben tartásához. Az egyik ilyen háború utáni plakát már ebben a szellemben készülhetett: egy délceg és sármos tizedes és egy délceg és sármos pilóta fog közre egy csinos és szöszi katonalányt (aki tuti nem pilóta). Mosoly, fiatalság, kék egyenruha. A középső plakát már a koreai háború árnyékában készülhetett: a képen a szorgos földi kiszolgálók épp egy F-86 Sabre vadászgépen munkálkodnak, mikor fejük felett elhúz egy ilyen kötelék. Hiába, ez már a légierő aranykorának kezdete, a korai jet-korszak. És hát aranykora volt ez a képregényeknek, és az 50-es évekre jellemző grafikai stílnek is. Az utolsó képen is egy ilyen kedvesen minimalista plakát hívja fel a figyelmét a gyengébbik nemnek arra, hogy mennyire jó választás a légierő.