Történetünk a brit flotta ifjú büszkesége, a Bedale romboló vízre bocsátásával kezdődik, a szárazdokkból Scapa Flow vizébe 1941. májusában csúszott le a sólyáról a méltóságteljes hadihajó, ekkor még brit zászló alatt és HMS, Őfelsége Hadihajója besorolással. A hajó klasszikus feladatokat végzett 1941-ben, a 15. flotta kötelékében végzett kísérő és

járőr feladatokat,

kikötője Plymouth lett.

Számtalan bevetés és egy év elteltével a negyedik éve harcoló brit flotta kínzó emberhiányát egy frappáns ötlettel oldotta fel az Admiralitás, a szárazföldön magyar és román segítséggel Nagy-Britanniába menekült, vagy más, vízi úton odajutott lengyel haditengerészek gondjára bízták, kölcsönözték a friss hajót. A lengyel tengerészek négy utat választhattak, átküzdhették magukat vízen szövetséges vizekre, vagy szárazföldön menekültek (mint például a hajó időlegesen másik kapitánya, Wronski, aki Budapesten át menekült Londonba), áthajóztak Svédországba, ahol kivárták a háború végét, illetve hadifogságba estek, német, vagy orosz lágerbe, de ez a negyedik szükségmegoldás volt a lehetséges legrosszabb választás az életben maradást illetően. A negyedik háborús évben egy havi betanítás és Csatornabéli kiképzést követően 1942. júniusában az átkeresztelés után a felső képen látható

fehér-piros haditengerészeti lobogót

húzott a hajó. A romboló Romuald Nałecz - Tyminski sorhajóhadnagy parancsnoksága alá került, második (lengyel) neve Ślązak lett. A Ślązak a Hunt II. hajóalosztály kísérő rombolójává vált, testvérhajói a Krakowiak és a Kujawiak lettek. Mindhárom hajó tájegységekről származó emberek nevét kapta, Sziléz(iai), Krakkói és Kujai (vagy mások szerint Kujai tánc) néven lehetne őket magyarul megnevezni. Technikai adatai szerint a hajó 1490 BRT vízkiszorítással bírt, hossza 85.3 m, szélessége 9.6 m, merülés 2.4/3.9 m, sebesség 27 csomó (50 km/h), hatótávolsága 2,500 mérföld (4,600 km) 20 csomós sebességgel számítva, fegyverzete 6 x 102 mm QF 4 inch Mk XVI naval gun, (3 ikertorony), 4 x 40 mm pom-pom cannon, 4 darab 20 mm légvédelmi ágyú és 4 mélységi bomba kivető, a mozgatást 2 shaft steam turbina 19,000 LE (14,200 kW) biztosította. A három testvér között némi különbség adódott csak, főbb jellemzőik azonban nagyon hasonlítottak egymásra. 1942 augusztus eleje unalmas konvojkísérettel telt, míg egy szép napon, új borítékot bontottak, irány a nyugodt megszállt a mai napon éppen ünneplő Franciaország! A Jubilee hadművelet célja egyenesen egy kikötő erőszakos elfoglalása lett volna, de a németek ezt másképpen gondolták és

Dieppe

mellett tengerbe szorították a kanadai és brit erőket. A műveletet fedező rombolók vezérhajója 2 aknaszedő kisebb egység mellett hősünk, a Ślązak romboló volt, ez volt az igazi tűzkeresztsége, itt folyt először vér a hajó fedélzetén. A sikertelen és erőtlen felderítő akció fájdalmas véget ért, a "Bloody Landing" visszaverésével a németek egy időre elvették a direkt partraszálló műveleti hajlandóságot az angolszászoktól. A romboló partközelig hatolt, a kiürítéskor 20 sebesült kanadai katonát, egy vízreszállt angol pilótát és 5 sebesült német tengerészt szállított haza, mégsem ez volt a nap fénypontja. A hajó légvédelmi tüzérsége Z. Plezia légvédelmi tüzér hadnagy vezetésével 30 légicsapás vert vissza, ennek során leszedtek a támadók közül kettő Do 217-es bombázót, egy Ju 88 gépet és egy Me 109 Emilt is, ezen kívül volt még kettő valószínűsített, de nem igazolt találat is. A saját vérveszteség három halott és 13 sebesült volt, ők mindannyian a légitámadások alatt sérültek meg. A hajó úszóképes és harcképes maradt, némileg azonban sérüléseket szenvedett, ami miatt pár napig javították a balszerencsés akció után. A briteknek hosszútávúan már nem volt céljuk ilyen veszélyes felderítő akciókat bonyolítani, ezért kényelmesebb elfoglaltságot találtak a lengyel hajónak. A hajó a "Vízbehulltak Pásztora" (Shepherd of the Dinghies) nevet azzal érdemelte ki, hogy az Atlanti óceánban ringatózó mentőcsónakokból pár hónap alatt 21 brit pilótát halászott fel. A sikeresebb manőverezés és a koordináltabb irányítás miatt a következő évben modernebb radarral szerelték fel, a 271 tipusú radaregységgel, e korszerűsítés során a hajó és legénysége (köztük Wacław Wiszenko, képünkön) kettő havi kimenőt kapott. A hajót 1943. májusában Tarik Szikláin keresztül  a Földközi tengerre vezényelték, ahol a máltai csata utóharcaiban nyújtott segítséget a szövetséges konvojok számára.

Szicília, Málta, Alexandria,

konvojkíséret, járőrözés, szép csendes, jórészt eseménytelen napok következtek be a romboló életében, mígnem a salernoi rácsapás és partraszállás V. számú egységének vezetését rá nem bízták. E csapásmérő egység 5 szállítóhajó, 2 cirkáló és 8 romboló úszóegységből állt. Salerno mellett, mihelyt megvetették a britek a lábukat, a hajót elvezényelték egy fontosabb feladatra, a sérült Warspite csatahajót kellett hazakísérnie, megóvva azt a további találatoktól. Októberben egy lelőtt német bombázó teljes négyfős legénységét halászták ki a vízből, majd újra unalmas járőrfeladatokkal teltek a napok. Novemberben kettő izgalmasabb feladattal kellett a rombolónak megbirkóznia, először a Ville d'Oran francia csatacirkálót kellett biztonságos kikötőbe kísérnie, majd KMF. 26 konvoj mellett látott el eszkort feladatot a Colombo cirkáló és 8 romboló társaságában Tobruk felé. Itt már a konvoj erős támadás alatt állt, szerencséjükre mindösszesen egy szállítóhajót vesztettek csak el. Az 1944-es év unalmasan indult, konvojkíséret Alexandriából Nápolyba, s vissza, eseménytelen, német tengók elleni cikkcakkolásos napok következtek. Áprilisban Gibraltáron keresztül újra a Csatorna vízén találta magát a hajó, majd nagygenerál várt rá a kikötőjében, Plymouthban. Júniusban olyan parancsot kapott a kapitány, hogy alig hitt a fülének, egy 5.000 hajóegységes műveletben, az

Overlordban

szántak a lengyel rombolónak szerepet. A partraszállást biztosítandóan egy brit és egy norvég egység mellett, az aknaszedő hajók után adtak neki biztosítási feladatokat. A partraszállás napján a Juno (egyes lengyel források szerint a Sword) part sekély partközeli vizein szelte hősünk a hullámokat, meglepően szárazföldi tüzérségi rácsapást biztosítva a parton lévő erőknek. Ez a műfaj, vízről nagykaliberű 102 mm-es tüzet borítani beásott védelemre, ez elég ritka, nem is gyakran alkalmazták, viszont ezen a napon senki sem csodálkozott az ilyen irányú bevetésen. A hadműveletet karcolás nélkül úszta meg a hajó, persze ebben az is közrejátszott, hogy a parti védőütegek nem a hajókat lőtték, hanem a gyalogságot, a Luftwaffe pedig már alig jelentett veszélyt a hadihajókra. Az Overlord utáni harmadik napon a romboló járőrtevékenysége során egy német Schnellboat útját vágja el, majd pontos lövések után a majdnem a tenger fenekére küldi a német csónakot, ami nem süllyedt el, de súlyosan megsérült. A csata másnapján a tengók elleni védekezés fokozására ASDIC készülékkel szerelték fel, és kapott egy rohamcsónakot is a fedélzetére. Ezt a lépést nem nagyon értem, de az Admiralitás egyes parancsait néha szivarfüstös homály fedte. Egy hónappal később a júliusi napsütésben (és persze az ASDIC segítségével) egy mini tengó alakját fedezték fel, majd azt megsemmisítve kihalászták a vízből a német kezelőt, aki bevallotta, hogy a Neger nevű minitengót sikerült elsüllyeszteniük. Ezt a mutatványt 1945. januárjában is megismétlik (az Ekins brit cirkálóval közös munkában), akkor egy Seehund osztályba tartozó tengót sikerül a tenger fenekére küldeni. Hősünk, a Ślązak a háború utolsó hónapjaiban konvojkíséretet látott el, ekkor a szövetségesek már holland és francia kikötőkbe szállították a hadianyagot. A

háború végeztével

testvérével, a Krakowiak rombolóval együtt fut be a szebb napokat is látott Wilhelmshavenbe, ahonnan pár apróbb javítás után visszatér a Royal Navy kikötőjébe, hogy felvegye a tartalékos szolgálatot. Újabb névcsere és átadás után a lengyel zászlót levonták, a brit flotta lobogóját visszahúzták, a nevet visszafestették Bedale - re. Itt megszűnt a lengyel matrózok mandátuma is, fájó szívvel hagyták el a rombolót és tértek haza Lengyelország vizeire. Romuald Nałecz - Tyminski kapitányról még annyit, hogy 1905-ben született, az ORP "Generał Haller", "Czajka", "Wicher", "Smok", "Iskra", "Gdynia", "Błyskawica", "Pomerol", "Gdynia" és a "Błyskawicy" hajókon is szolgált, a háború kitörése után pár nappal casablancai kikötőbe kormányozza a lengyel flotta "Iskra" hajóját, majd a francia haditengerészet, ezután a Royal Navy kötelékébe lépett. A háború után visszatér lengyelhonba, majd Kanadába menekül a szükségállapot idején. A rendszerváltást követően hazatért, majd Aleksander Kwaśniewski államfőtől ellentengernagyi kitüntetést kap, visszaemlékezésit

"Zagle staw, bandere spusc!"

címmel írja (Vitorlát feszíts, zászlót fel!), a küzdelmes és szép élet után 98 éves korában evez a túlvilági vizekre a vén tengerész. Egy kis kitekintést téve, összességében 47 brit egység szolgált lengyel zászló alatt, persze ebben nemcsak a 2 cirkáló, 10 romboló és 5 tengó találtatott, hanem számos kisebb rocsó is. A kölcsönzött harceszközök 1.213.000 mérföldnyi távolságot úsztak le a világ számos részén, 787 kíséretet láttak el, 1162 járőrözés jutott számukra, 665 harcérintkezésük volt az ellenséggel és ezalatt 7 hajót, 2 tengót és 39 szállítóhajót süllyesztettek el, 2 tengó és 3 romboló saját veszteség mellett. A Bedale további sorsa is ismert, 1952-ig állt brit szolgálatban, majd az Indiai Hadiflotta vette át a kölcsönt, Godavari néven úsztatták a rombolót, amelyet 1959-ben megvásároltak Nagy-Britanniától és 1979-ig ringott az indiai vizeken.