Igen, "Kosút", nem csak a rím miatt, hanem ahogy a balra lévő képen is látható, a Kossuth család címerében ez az állat (mások szerint egy kecske) szerepel. Mai posztban röpke pillantást nyerhetünk a vasút és a politika akkori viszonyára, valamint a szabadságharc vasúti eseményeire, fellebben a fátyol a rejtélyes t.r.p.f.l.t. módszerről is, csapjunk hát a lovak
vasparipák közé.
A fa-nyompályás, a gerendapályás lebegő vasút, valamint a nagyszombati lóvasút alacsony hatásfokú üzemeltetése után a kereskedelmi hálózat fejlesztéseként már csak a vasúti vonalak kiépítését lehetett koncepcióként elfogadni. Az 1830-as évek elejétől Kossuth és Széchenyi csak abban értettek egyet, hogy a vasúti vonalat ki kell vezetni az Adriáig (Tengerre magyar!) és hogy a nemesi adómentesség nem érvényesülhet a vasúti díjaknál. Kossuth egy dunai vonalban gondolkodott, Vukovár és Fiume közötti vasúti beruházást preferált, Széchenyi egy Pest központú centralista vasutat álmodott, amelyben a szabályozandó Tiszát vonják be, mint gőzhajózható közlekedési vonalat. Amíg a koncepciózus elvi vita zajlott sokuk között, addig az országgyűlés sem tétlenkedett, a császárváros és Pest közötti (valamint a tengeri kijárathoz vezető) vasútvonal létrehozását az 1836. évi XXV. törvénycikk rögzítette (koncepcióban inkább Széchenyiét elfogadva), a következő évben Szitányi Ullmann Móric pénzember – mint a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapítója – meg is szerezte a Pest–Vác–Pozsony között építendő (Duna balparti) vasútvonalra az előmunkálati engedélyt. Kettő év papírmunkái után Carl-Frederick Zimpel porosz mérnök tervei alapján lefolytatott pályáztatás eredményes végeztével a
Magyar Középponti Vasúttársaság
1844-ben belefogott a kivitelezési munkálatokba, a társaság első főpénztárnoka Lázár Vilmos, a későbbi aradi mártír. Zimpel addigra pénzügyi vitái miatt távozott a projektből, honfitársa, August Wilhelm Beyse hadmérnök vette át a felelős kivitelezői szerepet. A hadiipari megaberuházás vonzotta a csalókat, a hamis számlázások és visszaélések miatt a második porosz is távozott a magyar vasúti beruházástól, utódjául Lachner Károly építészeti vezetőt, valamint Wurmb Kornél mérnök igazgatót választották, a pesti ”indóház” (ma: Nyugati pályaudvar) építészeti kivitelezője Zitterbarth Mátyás lett. A Duna fontos szerepet kapott az építésben, a kavicsot a mederből nyerték, az osztrák, porosz és walesi gyármányú gombafejű, de talp nélküli síneket, sínszegeket, valamint a talpfákat (50 000 darab tölgy) is vízi úton juttatták el a helyszínre. A 11 tonnás gőzmozdonyokat (max 60 LE) a belga Cockerrill (több forrásban Cockerill, egy "r"-rel) társaság szállította le szintén vízi úton, alkatrészre szerelve, a mozdonyok kazánja 6,25 bar nyomást bírt, vezérművük Stephenson-rendszerű volt. Az egyéb cégektől vásárolt személy- és teherkocsik négytengelyű forgóvázas szerkezettel szereltettek fel. A váci vonali egyvágányú próbaút 1845. novemberében zajlott, Jedlik Ányos (a híres tudós, későbbi honvédtiszt) árgus tekintetétől övezve, a Pest és a Buda nevű mozdonyok a próbaúton elérték a 43 kilóméteres óránkénti álomsebességet. Az utazóközönség számára a következő év nyarán adták át a vonalat, a 33.6 km hosszú szakaszt 59 perc alatt tette meg a vonat, amelynek VIP utaslistáján Petőfi Sándor is helyet kapott Széchenyi Istvánnal együtt, aki személyes sikereként értékelte a központi vasút beindulását. A Pest - Vác vonalon közlekedő 4 vonatpár vezérlését úgy oldották meg, hogy a vasúti állomások
”Bain-rendszerű delejtűs távíró”
berendezéssel voltak egymással kapcsolatban, ez akkoriban csúcstechnológiának számított a távközlésben. A kényelem másodlagos szerepet kapott, a közlekedő személykocsikban üveg (ablak), világítás és fűtés sem volt, de mégis vonzóbb volt, mint szekerezni, vagy lóháton közlekedni. A közönségsiker felvillanyozta az építtetőket, 1847-ben 800.000 forintos beruházással a szolnoki vonalat is átadták, itt már kétvágányúra építve a pályát. 1848-ban átadták a Sopron – Marchegg és a Sopron – Katzelsdorf pályaszakaszokat is, ezzel 243 km lett a hazai pályák összes hossza. A szabadságharcban a katonai felsővezetés rögtön elismerte a vasút fontosságát a csapattestek, a hadianyagok és az utánpótlás szállításában. A
hadieseményekbe avatkozva,
viszonylag korán, 1848 nyarán már csapat és hadianyag szállításra használták a vasutat, hogy sínen gördülő gőzgépek a vízen úszó gőzgépekkel (Tiszai és Dunai gőzhajóflottilla a Mészáros hadigőzössel) együtt segítséget nyújtsanak a gyors délvidéki felvonuláshoz. Az önkéntes nemzetőri alakulatok 1848. augusztusában létrehozott négy központjából kettő található vasúti csomópontban, Vácott és Szolnokon (a másik kettő Arad és Pápa). Szemere Bertalan 1848. szeptember 09-én Vácról egy nemzetőr zászlóaljat parancsol vasúti úton Pestre, még aznap este a zászlóalj és parancsnoka, Ivánka Imre őrnagy sikeresen be is szállásolt az Újépületben. A vasúti mozgatás gyorsaságát Görgey is kihasználta, 1848. szeptemberében a Csepel-szigeti vonal biztosítására a szolnoki nemzetőr egységeket vezényelt Pestig, majd a
Dunán lefelé gőzhajóval
Lórévig. Az ellenség is használta a vasutat, a bécsi forradalom leverésére küldött császári csapatok egy része vasúton érkezett a császárvárosba. A világtörténelemben a soproni vonalszakasz volt az első, ahol pályamerénylet történt 1848. decemberében, a honvéd műszaki alakulatok 100 méter hosszban felszedték a sínpárt, elvágták a távíró vezetéket, valamint szétroncsolták a Bain távírda rendszert is.
Érdekesség, hogy a decemberi nagyszombati csatába is sínen érkeztek a Guyon csapat erősítésének szánt magyar honvédek, ám nem mozdony, hanem még a régi lóvasút mozgatta a kocsikat. Szilveszterkor, Pest kiürítésénél viszont már szerepet kapott a vasparipa is, 1848. december 31. és 1849. január 5-e között a Vác – Pest – Szolnok vonal minden kocsijának, és mozdonyának felvonultatásával mentik ki Buda, Óbuda, és Pest minden kormányhivatalát ruha-, fegyver-, és hadianyag gyárát, raktárát. A kiürítés egy precízen végrehajtott logisztikai művelet lett, amelyben fontos szerepet szántak a technikai újdonságoknak is, csúcsig kihasználták az emberi és a gépi lehetőségeket. Az óbudai gyárak felszerelését, készletét és összes nyersanyagát gőzhajókon vitték át az újpesti vasútállomásra, ahol bevagonírozták a készleteket és
irány Szolnok!
A magyar vasút és vasutasok bebizonyították, hogy 5 nap alatt képesek ekkora logisztikai műveletre, a posztótól a fegyvereken át a Szent Koronáig mindent átszállítottak a 100 kilométerre lévő Szolnokra. Persze itt nem ért véget a művelet, a polgári rész és Kossuth Debrecenbe költözött, a fegyveres részek (gyárak, felszerelések, stb.) pedig Nagyváradra. A nagy fejetlenségben a végállomási szerepe miatt fontos Szolnokot is kiürítették a honvédek, ám január közepén Perczel ismét bevonult a vasúti végállomást is jelentő városba. Perczel a császáriak visszavonulásakor megállt Irsán és Cegléden is, az időt arra is használta, hogy a vasúti ingatlanokat teljességgel kiürítse és a császári csapatok számára használhatatlanná tegye. A vasúti gördülőállomány (mozdonyok és vagonok) szinte teljes része magyar kézben volt, ezt kihasználva a honvédek az irsai állomásig nyomulnak előre vasúton. A kifulladt ellenlökés után a visszavonulás is a vaspályán történik, a műszaki alakulatok Irsánál (ma: Albertirsa) rövid szakaszon (10-15 méter) pályabontást is végeznek, hogy a császári előrenyomulást lefékezzék. A visszarendelt csapatok január 29-én a Tiszántúlra húzódtak vissza, használhatatlan pályát hagyva maguk után. A soproni pályabontás világelsősége mellé másik elsőség is járult 1849. márciusában, a második szolnoki csatában történt a világon elsőként robbantás
”talajlazításos – robbantásos pályamerénylet füstös lőporos talajjövesztéssel”
(forrás: László Zoltán Antal MÁV Mérnök Tanácsos, Khő. százados). Vécsey és Damjanich csapatai a ködös időben megközelítették Szolnokot, a helyőrségparancsnok, Karger mozdonnyal Abonyba parancsot küldött Ottingerhez, hogy azonnal küldjön erősítést. A mozdony odaútja sikeres volt, ám a visszaúton a pozsonyi vadász zászlóalj az Abony felől érkező mozdonyt kisiklatta az előbb részletezett sínrobbantásos t.r.p.f.l.t. módszerrel. A szolnoki csata góca a vasúti indóház volt, ennek az elfoglalása volt a magyar honvédsereg hosszú ideje várt sikere. Egy kis tréfás történet: a svarcgelb csapatok a vasúti indóház előtt ”állították fel egy hatfontos lovasütegüket. Az üteg tüzet nyitott az előnyomuló szegedi 3. honvéd zászlóaljra, mire a zászlóaljparancsnok „félre húzódj”–ot vezényelt. A zászlóalj dobosa azonban a reggeli
pálinkaosztásnál kétszer
állt sorba, s olyannyira feltámadt benne a bátorság, hogy visszakiáltott parancsnokának: „én nem retirálom, én verem sturmot”, mire a zászlóalj szuronyszegezve, szemből megrohanta és elfoglalta az ágyúkat.” (forrás: Hermann Róbert)
A magyar és lengyel hadosztályok szolnoki nyertes csatája után pár héttel a tavaszi hadjárat során is számoltak a vasút rendkívüli jelentőségével, Görgey április 8-án kiadott parancsa szerint: ”A VII. hadtest Fóthra megy s egy csapatosztályt a váci vasút megszakítására Dunakeszire küld; a III. hadtest Mogyoródnál áll föl, a II. Isaszegnél; az I. Kerepesnél, az Asbóth hadosztály Gyömrőn és Monoron marad; a lőszertartalék Szent-Márton-Kátáról Dányra megy; a főhadiszállás Gödöllőn marad. A lőszer az összes fegyvernemeknél még a mai nap folyamán kiegészítendő. A Duna-Keszinél álló lovas különítmény előörseit Pest és Vác felé állítja ki és Csomád és Szada felé a hadsereg jobb szárnyát biztosítja. A VII. hadtest intézkedjék, hogy hídkészlete még ma Hatvanról Aszódra hozassék.”
A parancs végrehajtása során 1849. április 10 - 11. között Dunakeszi mellett bontották fel a honvéd műszaki alakulatok (utászok, árkászok, aknászok és hidászok) a pályát 9 öl hosszúságban (1,85 m = 1 öl x 9 = 16,65 m hosszban) három 5,55 m hosszú szögelt fakeresztaljas 25,6 kg-s kovácsoltvas sínrendszerű pályatagot lerontva. Görgey célja, hogy a Pesten állomásozó császári csapatok a
Vác irányában
megkerülő hadműveletet végző Klapka – Damjanich hadtesteket ne tudják üldözni, sikeresen beteljesült. A budai ostrom után a lerombolt vár és a szétlőtt Pest újjáépítéséhez szánt téglát fuvaroztak a váci vasút vagonjai, ám ez már nem katonai alkalmazása a vasútnak. A füstös gépek mellett számos híres honvédtiszt volt a vasút lelkes szolgálója, Hiegronymi Ottó Ferenc, a pozsony–nagyszombati lóvasút építője, az állami vasútépítési terv 1848-as kidolgozója, a szabadságharc alatt erődítési mérnökként szolgált, Ivánka Ferenc honvéd ezredes lesz a Magyar Északkeleti Vasút későbbi igazgatója. Ilyen vasúti sors adatott többek között Mihalik János honvéd alezredes, erődítési mérnök, később miniszteri tanácsos, Kiss Ferenc honvéd alezredes, zászlóaljparancsnok (16 évi várfogság, minisztériumi vámtiszt), Tóth Ágoston térképész honvéd ezredes (18 évi várfogság, minisztériumi főmérnök), Boros Ignác honvéd alezredes, az aradi vár erődítési igazgatója (7 év várfogság, minisztériumi hivatalnok), báró Meszéna Ferenc honvéd alezredes, vezérkari főnök, 7 év várfogság, miniszteri mérnök), Péch József 17 évesen önkéntes honvéd (a Tiszavidéki Vasút tervezőmérnöke) részére is. Egyik legkitűnőbb tábornokunk, Klapka György a hazatérése után a Tiszavidéki Vasút elnöke lett, a budai bástyán rést törő Psotta Mór honvéd tüzér ezredes pedig kilenc év várfogságból szabadulás után vasúti hivatalnokként dolgozott. A honfiaink mellett számos
más nemzetiség
is képviseltette magát a magyar vasút ügye mellett, Gregeron Guildebald Gregersen Gudbrand (Köszönet a javításért Odinn - nak) norvég származású ácsmester, majd mérnök, több magyar vasútvonal és vasúti híd építője, a magyar szabadságharcban mint honvéd vett részt, Ganz Ábrahám svájci származású budai gyáros a szabadságharc alatt vasúti alkatrészeket, ágyúkat gyártott a honvédség részére, emiatt később várfogságra ítélték, Kölgen Ferenc német származású mérnök, a Lánchíd egyik építője, a szabadságharc alatt honvéd alezredes, utána 16 év várfogságra ítélték, amelynek egy részét letöltötte. Nem a vasútnál, de a vasút részére dolgozó üzemben, a Ganz-gyárban kapott állást Janák József mérnök-ezredes, a délvidéki hadsereg tüzérparancsnoka, ugyanitt helyezkedett el Bayer József Ágost honvéd ezredes, hadmérnök, a fel-dunai hadsereg vezérkari főnöke, akit 18 év várfogságra ítéltek, melyből két év után amnesztiával szabadult. Breznóbányán a síneket hengerlő vasgyár mérnöke, majd pénztárnoka volt Mezei Rozmusz Mihály honvéd őrnagy. Szükséges megemlíteni Czecz János honvéd tábornok nevét, aki 1848-ig a Bécsi Katonai Térképészeti Intézetben dolgozott, a szabadságharcban az erdélyi hadsereg egyik parancsnoka volt, majd 1849-ben Argentínába emigrált, ahol
Buenos Airesben
megalapította az argentin katonai akadémia térképészeti intézetét. (forrás: Dr. Horváth Ferenc ny. MÁV mérnök-főtanácsos) A szabadságharc leverése után a magántulajdonú magyar vasutak egy részét államosították, majd további társaságok részvételével megindult a további vonalak (Kossuth terve alulmaradt, Széchenyi koncepciója megvalósult) építése, hogy a lelkes utas, Petőfi szavait beteljesítsék:
” Száz vasútat, ezeret!
Csináljatok, csináljatok!
Hadd fussák be a világot,
Mint a testet az erek.”
Titus Pullo Urbino 2012.11.15. 06:20:14
Jó szórakozást!
Tyeplica 2012.11.15. 08:44:50
hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1nc%C3%A9lvonat
Erről nincs valami infód? Igaz, hogy az ellenségé volt, de érintőlegesen talán említést érdemel.
Titus Pullo Urbino 2012.11.15. 08:56:51
1. csapatmozgatásra
2. fegyver, áru, készlet mozgatásra
3. gyorsfutár küldésére.
Ennyit ír az irodalom, abban meg - finoman szólva - kételkedem, hogy páncélvonatot szereltek 1848-ban az osztrákok, erre a felismerésre először csak az USA polgárháborúban ébredtek.
Ha van valakinek más infója, ne hallgassa el.
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2012.11.15. 10:25:46
ja, le is vagyok lassulva. tizenvalahány perc alatt esett le a címer és Kosút szó kapcsolata....
óðinn 2012.11.15. 16:19:25
http://snl.no/.nbl_biografi/Gudbrand_Gregersen_Saági/utdypning
Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2012.11.15. 16:25:18
Titus Pullo Urbino 2012.11.15. 18:46:53
@Sigismundus: köszönöm Uram!
sarius 2012.11.15. 20:14:59
egy gidofalvi szekely ember az nem magyar?
Titus Pullo Urbino 2012.11.16. 06:27:13
lemil.blog.hu/2011/08/01/moldvai_kitores
ace22 2012.11.16. 08:17:19
Titus Pullo Urbino 2012.11.16. 09:01:34
ace22 2012.11.16. 09:30:17
Titus Pullo Urbino 2012.11.16. 10:01:46
Itt van egy kép az idei kápolnai felvonulásról:
wysocki.hu/gallery/48/2012%2002%2024-26%20Kal/slides/SAM_1012.html
Balra a szegedi utász század pár tagja szürkében, kötéllel, jobbra, kékben a Wysocki Légió, aminek jómagam vagyok az utásza.
Jelszó: UTÁSZ ELŐTT NINCS AKADÁLY.
hazitroll 2012.11.16. 15:18:25
sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2012.11.16. 15:44:13
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2012.11.17. 07:30:43
/és még1x elnézést hogy utánadobtam a másik anyagot./
Crip Lee 2012.11.17. 20:43:38
Szuper a cikk is meg az oldal is.
Titus Pullo Urbino 2012.11.18. 13:42:01
@Hiryu 2,0: erről nem olvastam, de nem valószínű, hogyan került volna egy balatoni hajó a Dunára? A Sión? Nem hiszem. A cikked sikeres lett, nem is tudom, 407 komment volt-e valaha a Lemilen? Gratula!
@Crip Lee: már az USA polgárháborúban is robbantottak aknát, de az semmi sem volt a Flandriai robbanáshoz képest, azt még Londonban is hallották. Szerinted ez érdekes téma lenne?
Crip Lee 2012.11.18. 16:45:46
óðinn 2012.11.19. 10:32:11
Egy másik blogban olvastam róla régebben, és emlékeztem a nevére (vagy inkább a személyére, a pontos névnek azért utána kellett néznem).
Titus Pullo Urbino 2013.04.19. 10:32:04
Mr. Bear 2016.02.12. 21:51:05
Hanem azt tudja-e a szerző, hogy a forradalom után Táncsics Mihály az általa szerkesztett Munkások Újságjában azt propagálta, hogy - a demokráciát elősegítendő - mindent úgy kellene írni, ahogy mondjuk, és ennek szellemében következetesen "Kosut"-ot ír? :)