Idén is elzarándokoltunk Körmöcbányára, hogy - most már lehet mondani: hagyományos - gyalogtúra keretében felmehessünk a Görgey Alagúthoz. Nagyon rosszul indult a nap, az egyik kocsi és vezetője vis maior miatt kiesett a túrából, ez azt jelentette, hogy 13 fő helyett 10 fő tudott csak indulni északra. Kellemetlen helyzet volt, mert kettő embert a startnál haza kellett küldenünk, de sajnos nem volt más variáció. Az útfelület sima volt, száraz, nem volt gond sem az oda-, sem pedig a visszaúton.

A körmöci sífelvonó mögül ez a látvány fogadta a túrázó csapatot:

Kicsit északabbra tekintve ilyen a kilátás:

Egy másik irányban ilyen a látkép:

A sízők álma egy ilyen tiszta pálya:

A csapat:

A koszorú felirata minimalista stílust tükröz.

Délben az alagútnál voltunk, elhelyeztük a koszorút az egyik magas fa magas ágán, megemlékeztünk a honvédekről, kalapot emeltünk a felújítást végző egyesületi tagoknak.

Az alagút keleti bejárata:

Az alagút (a faelemek eltűntek, most vas és beton a tartószerkezet):

És a nyugati (tavaly kitisztított) bejárat:

Miután visszatértünk a kocsikhoz, rögtön indultunk hazafelé, de közkívánatra Körmöcbányán a főtér környékén sétáltunk egy keveset.

Nagyon furcsa volt látni, hogy átjárható az alagút, hosszú évek után nagyon felemelő érzés volt ezt megélni. Még most, napok múltán is elfog valami érzelgősséggel vegyes nosztalgia, ha a kitisztított járatra gondolok.

Akik nélkül, köszönjük, jövőre is, stb: Tájói (Tajov) Túrista Egyesület, Wysocki Légió, sofőrök, Magdorka fotó.

Előző cikkeink:

Görgey Alagút

Élménybeszámoló

Görgey Alagút II.

Élménybeszámoló II.

Görgey Alagút III.