Az öt hónappal ezelőtti fegyveres-szavazós poszt sikerén felbuzdulva (közel hatvanezer kattintást és 335 kommentet kapott, ami a Lemilblog eddigi legolvasottabb cikkévé tette) úgy gondoltam, hogy ismét valami hasonlóval lepem meg a hadtörténelem iránt érdeklődő lemiles olvasóközönséget. A múltkori, eszközközpontú tárgyi megközelítés helyett ezúttal a történelemalakítás személyi oldaláról próbálok (ugyancsak a segítségetekkel) választ keresni ugyanarra a kérdésre: hogyan alakították a háborúk, a fegyveres konfliktusok az emberiség történelmét, s kik azok a katonai parancsnokok (nevezzük őket az egyszerűség kedvéért hadvezéreknek), akik ebben az alakításban a legfontosabb szerepeket játszották.

Egy 20 + 1 tételből (névből) álló felsorolást fogtok látni, amelyből nektek kell kiválasztanotok azokat, akik szerintetek munkásságukkal (tudom, elég hülye szó egy hadvezér esetében, de jobb hirtelen nem jutott eszembe) a leginkább otthagyták kézjegyüket a történelem alakulásán, akik komoly mértékben befolyásolták azt, hogy olyan világban élünk, amilyenben. Miután elolvastad a posztot, a végén látható szavazógép segítségével jelöld be azt a 7 (hét) nevet, akiket a szubjektív listád elején látsz, majd nyomd meg a „vote” gombot. Tudom, megint lesznek, akik a böngészőjük beállításai miatt nem látják a szavazógépet, de nem tudok mit tenni; ha szavazni akarsz, kérd hozzáértők segítségét (én nem vagyok az).

Megelőzendő a parttalan vitát, előre viszem a balhét (már ha annak minősül): igen, a felsorolás vállaltan szubjektív, igyekeztem bizonyos kronológiai és földrajzi egyensúlyt is figyelembe venni, noha ez sem sikerült maradéktalanul. Ezzel azt akarom mondani, hogy hiába gondolnám azt, hogy mondjuk a huszadik század sokkal több kiemelkedő hadvezért izzadt ki magából, mint az azt megelőző három évezred összesen, nem pakolhattam tele a listát csupa ilyennel. Mellesleg nem így gondolom, csak példaként hoztam fel. És talán nem árt felhívni a figyelmet, hogy csak olyanok szerepelnek, akik a jelenlegi univerzumunkban eddig érvényesültek, tehát ne keressétek se Ackbar tengernagyot, se Boromirt, a Fehér Torony kapitányát, de még Alistair Gordon Lethbridge-Stewart dandártábornok is kimaradt. Az esetleges aggódókat megnyugtatom: igen, tudom, mi a különbség egy velejéig harctéri parancsnok, egy, a vezérkari terepasztalon színes kis téglatesteket és zászlócskákat tologató, esetleg hadászati szabályzatokat író generális, továbbá egy olyan stratéga között, aki nem dandárokban és hadosztályokban gondolkodik, hanem hadseregek, országok vagy kontinensek sorsán és jövőjén töpreng; szerintem mindháromból találtok a listában, mert távol áll tőlem, hogy bármelyik kategóriát a többi elé, pláne fölé helyezzem.

Elárulok egy belső infót: proletair és ace22 kollégák felvetették, hogy a konkvisztádorok vezetőit is be kéne venni az eredeti listába, elvégre Cortés és Pizarro gyakorlatilag egy-egy civilizációt semmisítettek meg, jelentősen befolyásolva így Közép- és Dél-Amerika (és ezzel együtt az emberiség) történelmének alakulását. Noha a két szerkesztőtárs szakmai érveit kénytelen voltam elfogadni, hosszas vívódás után végül nem vettem be őket. Fene se tudja, végül is főállású kalandorok voltak, nem kifejezetten hadvezérek, na és nem szívesen láttam volna őket olyan nevek társaságában, mint Caesar, Nagy Frigyes vagy Szuvorov. De ti erről is vitatkozhattok a kommentek között.

A Lemilbogot (főszabályként mondom) általában olyanok olvassák, akik Nagy Sándorról hallva elsőre nem az egykori szakszervezeti vezetőre gondolnak, és a Schwarzkopf  nevet olvasva sem feltétlenül a hajfestékre asszociálnak. Ettől függetlenül minden szereplőnél kaptok legalább egy linket is, ha fel szeretnétek frissíteni az ismereteiteket.

A poszt célja tehát az, hogy kiderítsük, ki az a hét hadvezér, aki a Lemilblog olvasói szerint az emberiség történelmének alakulására leginkább rányomta bélyegét. Tudom, hogy ez meglehetősen homályos megfogalmazás, de szándékosan nem akarom ennél szűkebbre venni a definíciót. Tehát főállású katonának kell lennie és professzionális tevékenységének valamilyen kimutatható/érzékelhető hatást kellett gyakorolnia nem csak a közvetlen környezetére, hanem ennél tágabb rádiuszban.

Rammjaeger kolléga hívta fel a figyelmem (abszolút jogosan), hogy ezek szerint nem feltétlenül a hadtörténelem legtehetségesebb tábornokait keressük. Hát nem, noha a tehetség (amint az látni fogjátok) nem kizáró ok.

Hogy senkit ne befolyásoljunk, az aktuális eredményeket elrejtjük. Most is kereken 100 órát adunk nektek (vagyis 2017. február 7., kedd, 19.30 óráig voksolhattok), majd összesítjük a szavazatokat és a jövő hét második felében valamikor egy poszt keretein belül nyilvánosságra hozzuk és értékeljük az eredményeket.

Természetesen nem csak a gombnyomogatás eredményére vagyunk kíváncsiak, hanem a részletes véleményedre is, amit a hozzászólások között hozhatsz nyilvánosságra (ha akarsz): kikre szavaztál és miért, kit tettél volna bele a listába, illetve van-e olyan, aki szerinted nem érdemli meg, hogy ebben szerepeljen, mégis ott látod. Amikor azt mondtam, hogy a parttalan vitát meg akarom előzni az óhatatlan szubjektivizmusom beismerésével, nem azt értettem ezalatt, hogy nem lehet vitatni a lista tételeit, hanem csak annyit, hogy nem érdemes hosszú levezetéssel vesződve bebizonyítani, hogy a lista szubjektív és én hülye vagyok a témához. Minden tételnél jelezni fogom, ki volt az, akit esetleg a helyére el tudtam volna képzelni. Ez persze nem befolyásolja azt, hogy a szavazásnál az eredeti csávóra voksolhatsz, a póttag csak a listakészítő helyzetének nehézségét mutatja.

Egymást sértegetni továbbra se menő (a szerzőt különösen nem, mert érzékeny, mint egy szemérmes mimóza), vitatkozni viszont mindenkivel szabad (a szerzővel is). A nagyon offtopik hajtásokat és a szükségtelen durvaságot nyesegetni fogjuk, a renitenseket figyelmeztetjük, a visszaesőket pedig kibasszuk a picsába, úgy katonásan.

És most is azt kérjük, hogy a posztot osszátok és népszerűsítsétek, hiszen minél nagyobb a merítés, minél többen szavaznak, minél több vélemény fogalmazódik meg, annál érdekesebb, tanulságosabb és informatívabb lesz a cikk, az eredmény pedig reprezentatívabb. Zárásként már csak annyit, hogy az (ál)pacifistákat kérem, ne fárasszanak a térítő kommentjeikkel. Húsevőként én se megyek trollkodni egy vegán blogba, nekik sincs itt semmi keresnivalójuk, ha csak okoskodni akarnak. A Lemil egy militaryblog, akinek nem tetszik, ne kattintson. Köszi.

Ápdét: Kiírok egy gyors tippversenyt, elvégre ha van tétje a voksolásnak, még érdekesebb. Tehát aki eltalálja a szavazás végeredményét, vagyis az első 7 (hét) hadvezért, az megkapja a kémes könyvem dedikált példányát, aki pedig eltalálja, hogy melyik 5 (öt) hadvezér fog az utolsó öt helyen végezni, kap egy - általa kiválasztott, ugyancsak dedikált - konteókönyvet. Sorrend nem kell, elég, ha a nevek stimmelnek. A tippeket ide a kommentek közé kérem, 2017. február 7., kedd, 12.00 óráig. A póttagokra NEM lehet szavazni.

Lássuk akkor az arcokat, de előtte még köszönetet mondok a szerkesztőkollégáknak, akik ötletekkel, javaslatokkal és tanácsokkal segítettek összeállítani ezt a posztot.

1.) Szun-ce (kb. i. e. 544-496, kínai): a világ hadtudományos irodalma legrégebbi és talán legnagyobb hatású kézikönyvének, A háború művészetének (más fordítás szerint A hadviselés tudománya) szerzője, emellett aktív tábornok. Elméleti fejtegetéseit a mai napig tanítják a West Pointtól Sandhurstön keresztül a Ludovika Zászlóaljig mindenhol, ahol egyenruhásokat képeznek, de olvastam már marketing-megközelítésű és közgazdász-centrikus verzióját is. A könyvnek még ez sem ártott.
Póttag: Themisztoklész

2.) Makedón Nagy Sándor (i. e. 356-323, makedón): birodalomépítő hadvezér, ösztönös katonai lángész, máig létező városok sorának alapítója, aki halálakor egy több, mint ötmillió négyzetkilométeres birodalmat hagyott maga után. Feljegyzések szerint húsz nagy csatában vett részt (személyesen is) a beóciai Khairóneiától az indiai Multánig, s számos sebet szerezve mindben győzedelmeskedett. Hogy milyen világban élnénk, ha a malária és a heveny alkoholmérgezés nem viszi el 33 éves korában, nem tudni, mindenesetre meg nem valósított tervei között szerepelt Itália és Karthágó meghódítása is. Nem akarok senkit sem befolyásolni, de nem olvastam olyan hadvezér-Top10-et, ahol Sándor ne lenne dobogós.   
Póttag: nem tudok a helyére mást elképzelni.

3.) Hannibál Barkasz (i. e. 247-183, pun): a legismertebb karthágói katona, aki nem tehet róla, hogy 2200 év elteltével neve egyik részéről egy emberevő sorozatgyilkos, a másikról pedig egy keletnémet kisbusz ugrik be az embernek (már ha elég idős). Karizmatikus, mindig példamutató vezető, a megszállottságig kitartó harcos, akinek taktikai harctéri húzásait (lásd a Trasimenusról vagy a Cannae-ről elnevezett tételeket a tiszti iskolák harcászati záróvizsgáin) a mai napig tanítják és tanulják. Ha egy kicsivel több szerencséje van (vagy ha nem csak győzni tud, hanem a győzelmet ki is tudja használni), talán egészen másként alakul Európa történelme.  
Póttag: Scipio Africanus

4.) Caius Iulius Caesar (i. e. 100-44, római): politikus, szónok és hadvezér, s mindhárom területen a legnagyobbat alakította, ráadásul még hadtörténésznek és harctéri tudósítónak sem volt rossz. Meghódította Galliát (állítólag egymillió gall, belga, helvét és briton rabszolgával gyarapította a római közvagyont, már ha Plutarkhosznak hinni lehet), partra szállt Britanniában, megnyert egy polgárháborút, megalapozta a Római Császárságot, dugta Kleopátrát – hát lehet többet elvárni egy hadvezértől?
Póttag: Vercingetorix

5.) Szaladin szultán (1138-1193, kurd): a későbbi egyiptomi és szíriai szultán biztosan nem indulhatott volna vérmes reményekkel mondjuk egy amerikai elnökválasztáson, hiszen állítólag 160 centi volt, fél szemére vak, kicsit dadogott és enyhén sántított a bal lábára. Ettől függetlenül belőle vált az iszlám kultúra egyik legmegbecsültebb, legelismertebb és legnagyobb uralkodója és hadvezére, aki az általa meghirdetett dzsiháddal rendszeresen törte a borsot a (mondjuk ki: betolakodó) keresztesek orra alá. A kor legnagyobb európai uralkodói próbálták végleg kiiktatni, sikertelenül. Ha nem ilyen szívós és jó hadvezér, a templomosok talán tovább húzzák a Közel-Keleten és hosszú távon is megvetik a lábukat a Szentföldön. Elképesztően önzetlen és adakozó pali volt, halálakor egy arany- és negyven ezüstérme volt az összes vagyona, a többit a szegények és nélkülözők megsegítésére költötte.
Póttag: Khálid ibn al-Valid

6.) Dzsingisz kán (1162-1227, mongol): az emberiség történelmének egyik legnagyobb, alulról jött területfoglalója. Pályája elején még rabszolga is volt, majd egy akkora terület uraként kezdi a konkrét szakmát, mint Nógrád megye. Ehhez képest halálakor a Mongol Birodalom Koreától a Kaszpi-tengerig és a Himalájáig nyúlt (az utódai ezt még bővítették is egy kicsit). Ki tudja, ha annó megelégedik Belső-Ázsiával, akkor az IMF ma már talán tugrikban tartaná nyilván az államok adósságállományát és a világ nagyvárosaiban Mongoltownok lennének a mostani kínai negyedek helyett.
Póttag: Batu kán

7.) Hunyadi János (1407-1456, magyar): nem csak a kötelező nemzeti büszkeség mondatja velem, hogy Hunyadinak itt a helye, hanem a szikár történelmi tények is. Mátyás apja tényleg zseniális hadvezér volt, és azt sem mondhatjuk, hogy tettei ne befolyásolták volna a történelmet. Hogy mást ne mondjunk, tessenek csak a nándorfehérvári diadalra gondolni, majd feltenni a szinte kötelező kérdést: mi és hogyan alakult volna a 15. század második felének Közép-Európájában, ha nem egészen ötven évesen nem viszi el a pestis?
Póttag: II. Mehmed szultán

8.) II. Gusztáv Adolf (1594-1632, svéd): nem tudom, innen KK-Európából illik-e ilyet mondani, de ez a fickó volt szerintem egész Skandinávia legnagyobb uralkodója, a „modern háborúk atyja”. Az általa megreformált svéd hadsereg volt a korszak talán leghatékonyabb nemzeti fegyveres ereje, ahol például elsőként vezették be a tetőtől talpig egyenruhát és az ezredjelvényeket, s talán ő alkotta meg azt a tudományt, amit ma katonai logisztikának nevezünk. Jelentős haditechnikai és harcászati újításai is voltak, s ő alapozta meg a máig elismert svéd hadiipart (egy Lennart Torstenson nevű hadmérnök-tábornok segítségével).
Póttag: Nassaui Móric

9.) Oliver Cromwell (1599-1658, angol): a New Model Armynak nevezett, jól képzett, fegyelmezett és professzionális hadsereg kitalálója és megszervezője, gyakorlatilag az Egyesült Királyság létrehozója, Anglia, Skócia és Írország teljhatalmú ura, a vasbordájúknak nevezett vértes lovasság megálmodója. Érdemeit nem csökkenti, hogy depressziós pánikbeteg volt, ami katonai diktátoroknál meglehetősen ritka, azt viszont kultúrember nem felejtheti, hogy betiltotta a labdarúgást, a lóversenyeket és a színházi előadásokat.
Póttag: Henri de la Tour d'Auvergne

10.) II. (Nagy) Frigyes (1712-1786, porosz): talán furcsa egy ilyen listán szerepeltetni egy olyan csávót, aki a háborút istencsapásnak tartotta, különösen ha ugyanarról beszélünk, aki Poroszországot Európa hatalmi tényezőjévé tette, s akinek hadserege a 18. század legütőképesebbjeként vált ismertté. A fegyelmet és a kegyetlenségig elmenő kiképzést tartotta a siker zálogának, fogatolt tüzérsége, mozsarainak precizitása és lőtávolsága legendaszámba ment. Amikor Napóleon elfoglalta Poroszországot, Frigyes sírjánál levette híres fejfedőjét és azt mondta körülötte álló tábornokainak: uraim, ha ez a férfi még élne, mi most nem állnánk itt.  
Póttag: Savoyai Jenő

11.) Alekszandr Vasziljevics Szuvorov (1729-1800, orosz): az újkor egyik legnagyobb stratégájának és „az orosz Hannibál”-nak nevezett vezénylő tábornok 12 éves korától viselt egyenruhát. Szótárából hiányoztak az olyan kifejezések, mint az „ellenséges túlerő” vagy a „természeti akadály”. Harcolt orosz, lengyel, olasz, román és török területen, s nélküle Nagy Katalin cárnő talán csak egy lábjegyzet lenne valami obskurus tanulmányban, amit a szerzőjén és ennek édesanyján kívül senki sem olvas. Nem számoltam utána, de állítólag 87 egymást követő ütközetet nyert meg, gyakran elképesztő ellenséges fölénnyel szemben.
Póttag: Wellington

12.) Napóleon (1769-1821, francia): Napóleon. Ennyi biztosan elég.
Póttag: Napóleon

13.) Ulysses Simpson Grant (1822-1885, amerikai): története azt az alcímet is viselhetné, hogy hogyan lesz az alkoholista, mindenki által lenézett és leírt katonatisztből az amerikai polgárháború uniós hőse. Ő volt az északiak győzelmének első számú kovácsa, az USA korábbi egységének visszaállítója, katonai főparancsnok, majd kétszer megválasztott amerikai elnök. Arra persze csak matematikai esély volt, hogy a Konföderáció elpáholja az Uniót (pláne onnan kezdve, hogy a nagyhatalmak döntöttek a be nem avatkozásról), de Grant nélkül a polgárháború talán még évekig tartott volna.
Póttag: Robert Edward Lee

14.) Musztafa Kemál Atatürk (1881-1938, török): első megközelítésben „csak” egy anatóliai katonatiszt, aki már Gallipolinál megmutatta a nyugati nagyhatalmaknak, hogy a törökökkel nem lehet packázni, de ha azt nézzük, hogy ez az ember mindmáig a NATO második legerősebb fegyveres erejét biztosító, közel 80 milliós Törökország államiságának az alfáját és az omegáját jelenti, hát talán érthető, miért szerepel a listában. Arról nem is beszélve, hogy neki köszönhetik a törökök, hogy ma Sèvres nem azt jelenti nekik, mint Magyarországnak Trianon.
Póttag: Arthur Currie

15.) Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij (1893-1937, szovjet/orosz): Sztálin legnagyobb formátumú marsallja, a „Vörös Napóleon”, a négy nyelven tárgyalóképes stratéga, aki hadszíntéri parancsokként,  hadseregszervezőként, reformerként, logisztikai lángelmeként, hadtudományi teoretikusként és katonadiplomataként is megállta a helyét, nem is akárhogyan. Sokan és sokszor feltették a kérdést: vajon hogyan alakult volna a második világháború, ha Tuhacsevszkij 44 éves korában nem esik áldozatául a politikai tisztogatásoknak?
Póttag: Mihail Vasziljevics Frunze

16.) Erich von Manstein (1887-1973, német): azon ritka német generálisok egyike, akik olykor még Hitlerrel is nekiálltak vitatkozni és túl is élték ezt. „A legtehetségesebb tábornokom” – ezt maga Adolf mondta róla, a nyugatiak pedig a legveszélyesebb ellenfelüknek tartották. Ha a keleti fronton ugyanolyan szabad kezet kap a háború második felében, mint amilyet a nyugatin biztosítottak neki az elsőben, a fene se tudja hogyan (és mikor) végződött volna a világégés. Az egyetlen olyan náci Generalfeldmarschall (vezértábornagy) volt, akit a háború után a nyugatnémet hadsereg megszervezésénél felkértek tanácsadónak.
Póttag: Heinz Wilhelm Guderian

17.) Bernard Law Montgomery (1887-1976, angol): ha csak azt tudnánk róla, hogy a Nyolcadik Brit Hadsereg élén ő állította meg Rommelt 1943-ban Tunéziában, már ez is elég lenne. De ne feledjük azt sem, hogy az ő makacsságának köszönhető, hogy a politikai nyomás ellenére a D-Dayre június hatodikán került sor és nem egy hónappal korábban (ahogyan azt eredetileg tervezték), mert nem állt rendelkezésre az általa szükségesnek vélt hadianyag, létszám és szállítóeszköz. Ha Monty egy kicsit rugalmasabb (és szervilisebb), nem tudjuk, hogy a partraszállás milyen eredménnyel végződik.
Póttag: Douglas MacArthur

18.) Alphonse Pierre Juin (1888-1967, francia): ő volt az a francia tábornok, akiről azt mondták, hogy ha amerikainak születik, nevét ma többen ismernék, mint George S. Pattonét és Omar Bradley-ét együttvéve. Ő volt az, aki a fegyelmezetlen algériai gyarmati hadseregből olyan hegyivadászokat faragott, akik aztán Olaszországban még a híres Gebirgsjägerekkel is eredményesen vették fel a harcot. Áttörte a Gusztáv-vonalat, Monte Cassinónál oroszlánrészt vállalt a német ejtőernyősök kifüstölésében, s a németek szerint „ha nincs ez a francia Teufel, sohasem veszítjük el Rómát!”.
Póttag: Charles de Gaulle

19.) Dwight D. Eisenhower (1890-1969, amerikai): Ike-ra nem annyira katonaként, hanem inkább mint politikusra emlékezünk, de ne feledjük, hogy mielőtt a Fehér Ház főbérlője lett volna, NATO-főparancsnokként ötcsillagos tábornokként vonult nyugállományba; három és fél év alatt öt rendfokozati lépcsőfokot mászott meg, ami még háborús időkben se piskóta. Ha van generális, aki világpolitikai tényezőként tényleg beleszólt az emberiség sorsának alakulásába, hát ő egyike volt ezeknek.
Póttag: Jamamoto Iszoroku

20.) Võ Nguyên Giáp (1911-2013, vietnami): nem, nem írtam el, jól látod, a vietnamiak (több mint) legendás tábornoka 102 évet élt. Tengő-lengő gerillacsapatokból teremtett egy olyan reguláris haderőt, melynek gyalogságáról sokan azt állították, hogy a huszadik század második felének legjobbja a szakmában, de a légvédelmi tüzérsége sem hagyott túl sok kívánnivalót. Giáp a japánokkal, a franciákkal és az amerikaiakkal is bajszot akasztott és mindhárom ellenség végül elkullogott az országából.  
Póttag: Joszip Broz Tito

20+1.) Norman Schwarzkopf  (1934-2012, amerikai): a Sivatagi Vihar hadművelet, Szaddám Huszein diabolizálása és a mindenhol jelen lévő CNN biztosította, hogy Stormin' Normanból valóságos háborús félisten váljon. A huszadik század utolsó nagy hadműveletének irányítójaként Schwarzkopfnak akkor is itt a helye a listán, ha 1991-ben nem fogadta el a vezérkari főnöki kinevezést és még abban az évben leszerel, elutasítva ezúttal azt a lehetőséget, hogy beleszóljon a nagypolitikába is.
Póttag: Ahmed Sah Maszúd

Akkor tehát szavazásra és kommentelésre fel, úgysincs más dolgotok a hétvégén.

Ápdét: a szavazás eredményeit és értékelését ezen a linken olvashatjátok. Köszönöm a voksokat!