Tudom, hogy lokálpatriotizmusom már-már aggasztó méreteket ölt, hiszen betegesen vonzódom mindenhez, ami Zentához kapcsolódik. De elárulom: szívem csücske – a zentai lányok mellett – egy hadihajó, amelyet szülővárosomról neveztek el. Következzék a Zenta cirkáló tragikus története. 

Őfelsége I. Ferenc József Zenta cirkálójának (SMS Zenta) építését 1896. augusztus 8-án kezdték meg a pólai (ma: Pula, Horvátország) cs. és kir. Tengerészeti Szertár – közismertebb nevén az Arzenál – hajóépítő műhelyében. A hajótestet 1897. augusztus 18-án bocsájtották vízre, a cirkálót pedig 1899. május 28-án helyezték szolgálatba. A Zentának – a róla elnevezett cirkálóosztályban, – 1896-1901 között még két testvérhajója épült. Ezeket – a Zentához hasonlóan, amit az 1697-es diadalmas csata után neveztek el – emlékezetes csatahelyekről kapták nevüket: Aspern és Szigetvár.

Az asperni csatában 1809. május 21-22-én Napóleon seregét először győzték le sík terepen vívott csatában.



1566. augusztus 6-a és szeptember 8-a között a török sereg I. Szulejmán vezetésével ostrom alá vette Szigetvárat, amit gróf Zrínyi Miklós védelmezett. Az ostrom a várvédők kirohanásával, és az azt követő kézitusában szenvedett hősi halálával végződött.

A Zenta-cirkálóosztály három hajójának jellemző adatai:

-    vízkiszorítás: 2350 t, teljesen felszerelve 2543 t;
-    hajtóerő: 8 db Yarrow típusú vízcsöves kazán, 2 db álló, négyhengeres, háromszoros expanziós gőzgép, két csavar;
-    sebesség: a kifejtett 8584 maximális LE mellett 21,87 mérföld;
-    vízvonalhossz: 96,00 m;
-    szélesség: 11,732 m, merülés középen 4,42 m;
-    fegyverzet: 8 db 12 cm-es L/40-es gyorstüzelő ágyú, 8 db 4,7 cm-es L/44-es Škoda gyorstüzelő, 2 db 4,7 cm-es L/33-as Hotchkins gyorstüzelő, 2 db 45 cm-es torpedóvetőcső oldalt, a vízvonal fölött;
-    páncélzat vastagsága: 2x25 mm a fedélzeten és a parancsnoki tornyon, 35 mm a hídon; személyzet: 17 tiszt és 289 fő legénység.

A lövegeknél szereplő L/ jelzés a cső hosszát jelzi az űrmérethez viszonyítva: minél nagyobb ez a szám, annál hosszabb csövű a löveg, és messzebbre hord.

A Zenta-osztályú cirkálókat 585 m2 felületű vitorlázattal is ellátták, a széntüzelésű kazánok fűtéséhez 469 tonna szenet tudtak magukkal vinni. Ezek a hajók – melyek az úgynevezett védett, más néven kiscirkálók kategóriájába tartoztak, missziós céllal épültek. A feladatuk az volt, hogy a világtengereket járva védelmezzék a Monarchia kereskedelmi és diplomáciai küldetést teljesítő állampolgárait, „lobogómutatással” – olykor-olykor diszkrét ágyúzással – demonstrálják a birodalom erejét. Ez a XIX. század végén a nagyhatalmak esetében – Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, USA – elterjedt szokás volt. A Zenta cirkáló ennek szellemében 1899-1901 között Kelet-Ázsiában állomásozott, ahol részt vett a boxerlázadás leverésében. 

1900 júniusában a boxerek – a külföldi képviseletek szolgálatában álló kínai katonák – megszállták Pekinget, és ostrom alá vették a diplomáciai negyedet. Az érintett hatalmak – Osztrák-Magyar Monarchia, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, az USA, Olaszország, Oroszország, Belgium, Hollandia és Japán – nemzetközi haderőt állítottak össze a lázadás leverésére. A Monarchia a Zenta legénységét vetette be: június 3-án Takuban egy tiszt és két kadét parancsnoksága alatt 30 matróz szállt partra és Pekingbe indult. Néhány nappal később Eduard Thomann von Montalmar fregattkapitány parancsnoksága alatt újabb 70 tengerész indult útnak, de csak Tiencsinig jutottak – a boxerek elvágták a vasúti összeköttetést.

Ők még nem voltak tengerészgyalogosok, csupán gyalogos tengerészek…

A lázadást végül is leverték, a status quo visszaállását az 1901. szeptember 7-én Pekingben aláírt jegyzőkönyv szentesítette.
 
A cirkáló 1902-1903 között Dél-Afrika és Dél-Amerika között ingázott. 1904-1914 között a cs. és kir. cirkálóflotta 1. cirkáló-osztályába sorolták.

A Monarchia 1914. július 28-án hadat üzent Szerbiának. Szerbia – nem lévén tengeri kijárata – szövetségesén, Montenegrón keresztül kaphatott legrövidebb úton katonai támogatást az antanttól. A hadiállapot a Monarchia és Montenegró között 1914. augusztus 6-án lépett életbe. A Zenta cirkáló is részt vett azon a bevetésen, melynek során augusztus 8-án az osztrák-magyar hadihajók lőtték Antivarit (ma: Bar, Montenegró).
A cs. és kir. Haditengerészet (k. u. k. Kriegsmarine) azért, hogy elvágja Szerbia utánpótlási vonalait, 1914. augusztus 10-én blokád alá vonta a montenegrói partokat. A blokádszolgálatot a cattarói öbölben lévő tengerészeti támaszpontról kiindulva, felváltva a Zenta és testvérhajója, a Szigetvár cirkálók látták el. Ebben kisebb hadihajók (rombolók, torpedónaszádok) voltak segítségükre. Az antant hadvezetése a Földközi-tengeren állomásozó flottájának a blokád áttörését tűzte ki célul.

1914. augusztus 16-án a montenegrói partok előtt a Zenta, és a kiséretében lévő Ulan torpedóromboló (itt balra) teljesített blokádszolgálatot.

A Huszár-osztályba tartozó Ulan torpedóromboló 1905-1906 között épült. Vízkiszorítása 390 t, felszerelve 420 t. Hosszúsága: 68,39 m, szélessége: 6,26 m, merülése 1,85 m. Személyzete: 5 tiszt és 65 fő legénység.

A hajókon szolgálatot teljesítő megfigyelők délnyugati irányból közeledő füstoszlopokat észleltek, melyekről hamarosan bebizonyosodott, hogy ellenséges hadihajóktól származnak. A Zenta parancsnoka – Pachner Pál fregattkapitány – miután úgy értékelte, hogy a közeledő hajók tűzereje meghaladja a két cs. és kir. hadihajóét, visszavonulást rendelt el. Néhány perc múlva nyugat-északnyugat irányból újabb füstoszlopok közeledtek: nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenség harapófogóba akarja zárni a két hajót. Tizenhét ellenséges hadihajó – köztük francia csatahajók és páncélos cirkálók, valamint brit cirkálók és rombolók – tartottak feléjük.

Pachner parancsot adott a rombolónak – amely a Zentánál jóval gyorsabb volt, csúcssebessége elérte az óránkénti 28 mérföldet, – hogy törjön ki a bekerítésből.

Az üldözők 12 km-re megközelítették a Zentát, s eléje küldött két ágyúlövéssel megadásra szólították fel. Pachner erre elrendelte a Zenta selyem díszlobogójának felvonását, jelezve: nem adja meg magát, harcra készül!

Az antant-hajók 8 óra 45 perckor nyitottak tüzet a magányos cirkálóra. Az ellenséges tüzet a Zenta csak akkor tudta viszonozni, amikor ellenfelei 10 km-nél közelebb merészkedtek hozzá: 12 cm-es lövegei nem hordtak messzebre.

A túlerő pusztító tüzében 9 órakor találat érte a cirkáló fő gőzvezetékét, minek következtében a hajó mozgásképtelenné vált. Ezután egymást követték a találatok, a hajó egyre mélyebbre merült, a szivattyúk felmondták a szolgálatot és a cirkáló sorsa megpecsételődött. Pachner kapitány ekkor parancsot adott a hajó elhagyására. Őfelsége Zenta cirkálóját 9 óra 30 perckor nyelte el a hullámsír, 173 tengerésszel együtt. A túlélők montenegrói hadifogságba kerültek.

Az antant-flotta a Zenta elsüllyedése után – a hadi jogban előírt mentést elmulasztva – távozott a „küzdelem” színhelyéről. Rossz nyelvek szerint ez volt a francia flotta – a rendszeresített évi háromat követő – negyedik lőgyakorlata…

A poszt folytatása itt olvasható.