Statisztikailag kettős, lélektanilag hármas küszöbhöz érkezett a lemilblog, amit kénytelenek vagyunk egy  ünnepi szolgálati közleményben világhírré röpíteni.


Az első jó hír (amelynek aktualitásáról egy picit lecsúsztunk, s a késés miatti felelősök felelősségrevonása folyamatban van; a büntetés rettenetes lesz és pedagógiailag teljesen adekvát), szóval az első jó hír, hogy a tíz nappal ezelőtt megjelent, és Otto Skorzenyről szóló első poszt volt a 200. blogunk történetében. Igen, a kettőszázadik! Ebből kiszámítható, hogy ez a mai szolgálati közleményes a 204.

Számoljunk csak: a lemil 2007. november 17-én este indult ezzel az első, beköszönő poszttal. Azóta 584 naptári nap telt el, vagyis kevesebb, mint háromnaponta (egészen pontosan 2,86 naponta) bírtuk egy-egy új poszttal megörvendeztetni olvasóinkat. Azt hiszem, nincs miért szégyenkeznünk.

Szerkesztőgárdánk (a hőskor két Alapító Atyjától, Zig Zagtól és tiborutól kezdve) szépen gyarapodott; ha jól számolom, ma már közel tucatnyian jelentettek meg több, mint két posztot, és a lelkesedés töretlen. Köszönjük nektek, kollégák, és természetesen várjuk a további nagyszerű írásokat tőletek, illetve azoktól, akikben csak most horgad fel az alkotói szellem!

A kommentek számát már meg sem bírjuk saccolni; na jó, mégis megtesszük: jócskán 15 ezer fölött van. Sajnos, most nincs arra sem időnk, sem energiánk, hogy a hozzászólások száma szerint rangsoroljuk a kommentezőket, de nem is a mennyiségi sorrend a fontos, hanem hogy 90-95 százalékban érdemi, informatív megjegyzések születtek, amelyek azt mutatják, hogy az érdeklődés tényleg nagyon élénk a feldolgozott témák iránt.

Külön elégtétel számunkra, hogy olyanok is olvasnak bennünket, akiknek elsődleges érdeklődési köre (bevallottan) nem a military, a hadtörténelem vagy a rendvédelemhistória. Ez azt mutatja, hogy a blog (viszonylag egységes, de nem erőltetetten uniformizált) stílusára van vevő – noha időről időre kritikaként megkapjuk a „felületes”, „forrásszegény” és „nem a témához illő” bélyegeket (hogy a többi, erősebb kifejezésről most, az ünneplés pillanataiban szó ne essék).

[A verebek azt csiripelték, hogy néhány nagyon, de nagyon hivatalos helyen is olvasgatnak bennünket reggeli k.v., 10órai, uzsonna, meg mittomén még mi mellé, és kaptunk olyan visszajelzést is, miszerint mértékadónak számítunk a tömegtájékoztatás had- és rendvédelem-históriai szegmensében. Ennek szívből örülünk szintén. Ha esetleg a nagyon, de nagyon hivatalos helyekről megkeresnek minket, nekik is szívesen eláruljuk, mi a titkunk és hogy szerintünk bennünket miért nem fikázhatnak annyian, mint a [moderálva] főosztályát. Zig Zag]

Alkotói hitvallásunk (te jó isten, micsoda nagyképűen hangzó izé…) változatlan: könnyed ismeretterjesztés, gondolatébresztés, szórakoztatás, jó társaság összekovácsolása… de ezt már olyan sokszor leírtuk, hogy szinte mi magunk is unjuk. A nagysikerű, tavaszi lemilbuli bebizonyította, hogy az itteni társaság IRL is jó fejekből áll, továbbá azt, hogy aki az Internet alapból elidegenítő hatásáról ír, az vagy hülye, vagy startból antiszociális; sajnos egyik kategóriának sem tudunk segíteni.

A másik örömhír, hogy nagyjából ezekben a percekben-órákban a blog.hu oldalletöltés-számlálója (a bűvös PI, azaz page impression) eléri az 1.000.000-t. A poszt írásának pillanatában (vagyis 2009. június 25-én reggel) ez a szám 995 ezer felett jár.
Igen kérem; lehet, hogy pont a mostani klikkelésed lesz az egymilliomodik a lemilblog 584 napos történelmében!!! Ez (és ismét egy kis aritmetika) napi átlagban 1.712 oldalletöltés. Ugyancsak a blog.hu statisztikáira támaszkodva tudjuk, hogy egy olvasónk esetenként 2,5-2,8 oldalt néz meg, ami (visszaosztva) azt jelenti, hogy naponta körülbelül 550-600 egyéni látogatónk van.

Aki kétséget kizáróan bizonyítani tudja, hogy az övé volt az egymilliomodik kattintás, nos, ez a személy a következő lemilbulin díszvendégi státuszt kap és nem kell megírnia a beugrót jelentő, legalább 66%-os eredményességű zéhát a lemil eddigi posztjaiból.

Hangsúlyozom, hogy ezek a számok a másfél éves átlagot jelentik; örömmel jelenthetem, hogy az utolsó 30, illetve 7 nap statisztikái ennél szebb dolgokat mutatnak, amikről itt láthattok egy pillanatfelvételt (mert nekünk nincs takargatnivalónk).
Egymillió oldalletöltés… A költővel szólva: dalol a lelkem, barátaim! Hamisan, rekedtesen, köhécselve bár, de dalol!

És most – csak hogy ne érzékenyedjünk el túlságosan – pár szó a mocskos anyagiakról.

Blogunk a Kétpúpú Teve kategóriában van, ami az Indexnél azt jelenti, hogy megosztott hirdetéses, vagyis az idő 50 százalékában mi helyezhetünk ki reklámokat. Többen már szóvá is tették, hogy miért nem használjuk ki ezt a lehetőséget, egy kis pénzt bevételezve, amiből talán a soron következő lemilbuli étel- és italköltségeinek egy részét is finanszírozhatnánk.

Nos, gondolkoztunk egy csomót, és arra a következtetésre jutottunk, hogy most (többek között az egymilliomodik PI hatására) feloldjuk az eddigi merev elzárkózásunkat, és ezzel a lendülettel a ti segítségeteket, ötleteiteket (is) kérjük.

Kicsit bővebben, miről is van szó.

Ha van olyan ismerősötök, barátotok, rokonotok, üzletfeletek, stb., aki a blog szellemiségével és szakosodásával nagyjából összefésülhető területen tevékenykedik (military-bolt, késes, fegyveres, egyenruházat, gumibot-fröccsöntő kisiparos, süntenyésztő, esetleg egyéb olyan, férfias cuccokat forgalmazó üzlet, mint öngyújtós, baseball-ütős vagy oroszlánvadászós, mittudomén), kérdezzétek meg, hogy érdekelné-e egy hirdetési lehetőség a lemilen? Felőlem a Honvédelmi Minisztérium, az Idegenlégió vagy az ORFK is jöhet, a titkosszolgálatokról nem beszélve, hiszen ezek a szervezetek úgyis úsznak a lóvéban.

He-he.

[Olyan reklámozási tevékenységet nem vállalunk, amely összeegyeztethetetlen a blogunk alapelveivel. Hogy mi az és mi nem, abban a nyájas szerkesztőbizottság - szavazategyenlőség esetén az Alapító Atyák -, illetve további egyet nem értéskor (fogalmilag kizárt, de ha mégis) kizárólag fej-oldalakkal bíró pénzérme feldobásával tiboru dönt. Zig Zag.]

Nyugtassátok meg őket, hogy számlaképesek vagyunk, tehát nem kell rettegni az APEH-tól; minden abszolút törvényes lesz. Ha megegyezünk és kialkudjuk az árat,  akkor az illető készít egy HTML-kódos szkriptet (vagy mi a szösznek hívják), mi beillesztjük a blog felületébe és onnan kezdve elvileg záporozhatnak a kattintások. Szöveges, statikus reklám is jöhet, de az nem olyan pofás.

Sőt, ha bevállalja, hogy elvtelenül senkit (őt sem!) fogunk magasztalni és őszinte véleményünkre kíváncsi, akár még arról is szó lehet, hogy meglátogatjuk üzletét (gyárát, műhelyét, olajfúrótornyát, börtönét, laktanyáját, tetoválószalonját, akármit), és tapasztalatainkból frankó posztot rittyentünk, persze egy kis (X) betűvel a jobb alsó sarokban. Ezt több száz, több ezer ember fogja elolvasni, akiket már most megnyugtatunk, hogy ezek a cikkek sem a mosópor-reklámok szintjén fognak mozogni.

Mindenki megértését kérjük, de tényleg csak olyan termékek és szolgáltatások jöhetnek szóba, amelyek legalább köszönőviszonyban vannak a lemil tematikájával; ez azt jelenti például, hogy bármennyire is az egészséges életmód és a gyengébbik nem nagy barátai vagyunk, olyanokat, mint az alkoholmentes sör, zsírszegény csülök vagy a női higiénia termékei - nem áll módunkban népszerűsíteni. Ugyanakkor minőségi férfimagazinok (bocs, hölgyeim...) jöhetnek. Persze nem a pornóra gondolok.

Most nem.

Persze ez a reklámozós forgatókönyv nem egy kötelező dolog; ha összejön: jó, de ha nem, természetesen akkor is folytatjuk, hiszen (hála a gondviselésnek) nem arról van szó, hogy egy tál lencséért vagy harminc ezüstért el kellene adnunk a lelkünket.

Apropó, mennyi is most a lencse és az ezüst világpiaci ára?

Ennyit szerettem volna mondani. Ja és még annyit, hogy LEMIL RULEZ!

tiboru