Kalózból sosem elég! – harsoghatjuk kórusban Kismyvel együtt. Hát még ha a szerző egy szappanopera köntösébe bújtatva ismerteti meg velünk a híres Kalikó Jack szívfacsaró történetét. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: szerelmi szál, színes cuccok, kardforgatás, de még ménage á trois is…




Főbb szereplők:

John Rackham alias (csakazértis!) Kalikó Jack
Anne Cormac alias Anne Bonny
Mary Read alias Mark Read
Woodes Rogers
 
1. rész, melyben John szivárványos lesz, meg kapitány, és még Jack is
 
A kis John Rackham már gyermekkorában, melyet a kies Albion ködös tájain tölt, nagy vonzalmat árul el a színes dolgok iránt. Hiszen nincs szebb, mint a szép kék, meg zöld, meg piros, meg sárga ruci, ami messziről feltűnik a csajoknak a kikötő kátrányszagú légterében. Az ifjú John kora serdülőkorától kezdve a macákat hajkurássza, a révkapitány tenyeres-talpas feleségétől kezdve a „Szárnyas tokhal” kocsma tulajdonosának kellemesen gömbölyödő leányáig.

Az iskolakerülés után John egy hajón köt ki, az meg Jamaicán. Lelkes hősünk rövid kiképzés után elszegődik Charles Vane kapitány (itt balra) kalózhajójára, hogy minden spanyol, francia, holland és egyéb szembejövő pénztárcájára pályázzon. Vane azonban egy barom, aki megüti foglyait, megüti embereit, csak a főnyereményt nem üti meg. Kalózai egy sikertelen akció után fellázadnak, és a tiritarka ruháiról ekkor már csak Kalikó Jack-nek hívott John mögé sorakoznak fel (a kalikó egy pamutvászon-fajta) 1718. november 24-én.

Kalikó Jack nem szadista, mint mentora, sőt, ekkorra már kibontakozik vidám, laza modora, mely közkedveltté teszi őt a Karib-tengeren. Nem lesz vérengző őrült, mint L’Ollonais, nem lesz kiemelkedő taktikus, mint Morgan, és a tehetetlenkedő Kiddre sem hasonlít. Bohém ember, aki élvezi az életet, a kék eget, a hullámzó óceánt, a vidám kikötői kocsmákat, a kikötői bulikat, és legfőképp a szép nőket. A kezére kerülő hajókat általában hagyja elmenni, legénységüket gyakran egy közös mulatozásra is meghívja.

Egyik legelső haditettekor kirabol egy madeirai kereskedőt, majd visszaadja a hajót annak kapitányának, sőt arról is intézkedik, hogy a fedélzeten tartózkodó jamaicai kocsmatulajdonost visszajuttassák rendeltetési helyére. Majd embereivel visszavonul a rajongók elől, és egy szolid karácsonyt tölt el egy kellemesen üres szigeten néhány formás nőszeméllyel körítve (vidám zene, egy kisebb szlupról leugrik a Mikulás).
 
2. rész, melyben Anne Bon(ny) voyage-t mond
 
1700. március 8-án William Cormac ügyvédnek és Mary Brennan cselédlánynak gyereke születik. A kislányt apja annyira megszereti, hogy magához veszi, és fiúként (mint jövendő ügyvédbojtárt) neveli – nehogy lebukjon felesége előtt. A csel mégis kitudódik, és a gazdag asszony elkergeti férjét, aki szeretőjével és közös lányukkal Amerikában telepszik le. A kis Anne Cormac hamar felnő, és ír szüleitől csupán heves vérüket örökölve magas, telt alakú, ragyogó vörösesszőke hajú, barnászöld szemű, érzéki ajkú nővé válik.

Az „ír boszorkány” (ahogy szomszédaik nevezik) hamar hírhedt lesz a környéken, 13 évesen már hasba szúr egy cselédlányt, 15 évesen pedig már ujja köré csavarja a környék potens hímjeit. Közülük James Bonny, egy szökött tengerész lesz a nyertes, aki – rózsaszín ködben lebegve, hogy egy ilyen nőszemély fekszik alatt… akarom mondani mellette az ágyban – nem veszi észre, hogy csak ugródeszkául szolgál a csajszinak.

Amikor az ügyvéd apa megtudja, hogy legkedvesebb gyermeke mivel tölti azt az időt, amit más hozzá hasonló korú leányzó hímezéssel és hámozással, dühbe gurul és elkergeti a szülői háztól. Anne és férje elhajóznak, és a kalózparadicsomként ismert Providence-szigetre indulnak (induló-jellegű zene, a párocska a hajó orrában állva előre lát).
 
A Bahama-szigetek tagja, New Providence-szigete 1716-ra a legnagyobb kalózparadicsommá válik. Akkora kikötője volt, hogy több száz hajó fért el benne, kocsmái, játékbarlangjai, bordélyai messze földről csalogatták a könnyen szerzett vagyonukat elverni szándékozókat. Benjamin Hornigold és Thomas Barrow kalózok végül a szigetet kalózköztársasággá nyilvánították, magukat pedig kormányzóvá. Egyre többen csatlakoztak hozzájuk, így Kalikó Jack, Charles Vane, és a híres-hírhedt Feketeszakáll is.
 
3. rész, melyben hősünk inas lesz, de nem inaskodik
 
Mary Read egy szegény sorsú angol házaspár második gyermekeként születik. Apja tengerészként szolgál, és nem sokkal lánya születése után eltűnik a hullámok (és egy tengeri szörny) gyomrában. Mary bátyja szintén meghal, így anyja, hogy valami csekély jövedelemhez jusson, lányát fiúruhába öltöztetve pumpolja anyósát heti egy koronára, „fiúunokája” támogatására.

A fiúként felcseperedő Maryt megedzi az élet, valamint a futás az erősebb utcagyerekek elől, szóval nem hajlandó inaskodni, amely foglalkozást anyja megfelelőnek tartja számára. Ehelyett inkább elszegődik egy hadihajóra, majd onnan is meglépve elmegy katonának, és a flandriai háborúban kadétként szolgál. Miközben irtja az ellent, szeme megakad jóképű katonatársán – Jules Vosquin-en – és hát bizseregni kezd neki. Mary nem elveszett ember, elintézi, hogy teste választottjával egy sátorba kerüljön, ahol már első este érdekes dolgokat mutat a fickónak.

Őszintén szólva irigyelhető helyzetbe kerül az ifjú Jules, nemde?

A boldog pár leszerel, és Breda közelében egy kocsmát bérelve és üzemeltetve élik boldog életüket. Ami nem tart sokáig, esküvőjük után nem sokkal a férj meghal. Read egyedül nem tudja a korcsmát fenntartani, kénytelen visszatérni a seregbe. Ez azonban már nem elégíti ki, így gyorsan vesz egy jegyet a Nyugat-Indiákig (a részt szponzorálta a hadsereg és a jegykezelők szakszervezete).
 
4. rész, melyben megérkezik egy új kormányzó, a szálak pedig kuszák lesznek
 
A Bahama-szigeteken uralkodó állapotok meggyőzik Anglia vezetőit, hogy tenni kellene valamit. Erőskezű embert keresnek, és találnak Woodes Rogers kapitány (itt a baloldali képen a székben ül) személyében. Rogers kalandos életutat jár be, fokról fokra emelkedik a tengerészet ranglétráján, szolgál a híres privatér-felfedező William Dampier keze alatt, majd egy hároméves világkörüli privatér-úton vesz részt, melyen egyrészt meggazdagszik, másrészt pedig beírja magát a világirodalomba. Történik ugyanis, hogy Dél-Amerika partjai mentén hajókázva egy pislákoló tábortűzre lesz figyelmes a Juan Fernandez-szigeten. Partra szállva egy térdig szakállba öltözött emberkét talál: Alexander Selkirk-et. A hír bejárja a világot, és Rogers barátja, egy bizonyos Daniel Defoe (aki talán azonos Charles Johnsonnal, az egyik leghíresebb, kalózokról szóló könyv szerzőjével), jó érzékkel nyúlva a témához, ír a sztoriból egy regényt Robinson Crusoe címmel.

Defoe kolléga itt jobboldalt látható.

Rogers tehát a Bahamák kormányzója lesz, feladata pedig a kalózok kisöprése a szigetekről. Első lépésként amnesztiát ígér minden olyan bukanérnak, aki hajlandó felhagyni vérlázító foglalkozásával. Többen élnek is a lehetőséggel; maga Kalikó Jack is befut hajójával Nassau kikötőjébe, hogy átgondolja a dolgot. Miközben a kikötői kocsmákat járja, az egyik felkapott helyen megakad a szeme egy hangos társaságban üldögélő vörös hajú macán. Mikor tekintetük találkozik, mintha villám csapna beléjük. Ha tudnák mi az az elektromosság, akkor most fizikaszakkört alakítva kibeszélhetnék a szikrákat, így azonban csak elmerülnek egymás szemében (nyálas zene, giccses naplemente, háttérben egy részeg matróz a mólóról belesik a kikötő vizébe).

Jack nem habozik, azonnal vitorlát bont, szélbe fordul, odasiklik a nő mellé, lead egy sortüzet, majd megcsáklyázza. Anne Bonney – merthogy ő volt az – hagyja magát. Férje már nem izzítja be fantáziáját, de ez a fess, papagájtarka kalóz mindjárt más! Sugalmazására James Bonny csatlakozik egy kalózhajó legénységéhez, maga pedig Kalikó Jack-hez, aki sutba vágva a kegyelmet, a nőszemély elkápráztatására ismét kibontja lobogóját, és a tengerre száll.

Anne hamar beilleszkedik a kalózok közé, ő belé meg Kalikó Jack, mert a nő terhes lesz. A gyereket Kubában hozza világra, majd otthagyja ismerőseinél, ő maga pedig visszatér választottja hajójára. Immáron együtt vezetik a kalózokat, egymás után fogva el a hajókat. Egy kisebb kereskedelmi vitorlásról pár embert átvisznek saját hajójukra, köztük egy Mark Read nevű ifjoncot is. A lányos képű fiú Anne Bonney-nak is bejön, aki alig várja, hogy kettesben maradhasson az újonccal. A kabinban élete egyik legnagyobb meglepetése éri, mikor kiderül a pasasról, hogy szintén nő. Miután kölcsönösen kicsodálkozzák magukat, Anne és Mary együtt állnak Kalikó Jack elé, és tárják fel előtte a tényeket, meg amijük van. Kalikó Jack-nek felcsillan a szeme, majd bezárja a kabinajtót (Szeretnéd tudni mi történt? Sajnálom, 12-es karika van a képernyő sarkában!).
 
5. rész, melyben a lókötők hajót is kötnek, végül rájönnek, hogy nem ők vannak bezárva, hanem az ajtó
 
Mary természetesen engedélyt kap Kalikó Jack-től, hogy a hajón maradhasson. Katonai ismeretei, vívó- és lövőtudása megbecsült tagjává teszik a kompániának. A szerelmi háromszög egy puskaporos délelőttön négyszöggé válik, mikor egy kereskedelmi hajó elfoglalása után, annak kormányosát – Tom Deane-t – csatlakozásra kényszerítik. A fiatalember felhág a kötélhágcsón, és a fedélzeten szembe találja magát egy villogó szemű kalózzal, aki feltűnő érdeklődést mutat irányába. Mikor az a fedélzetközben kijelölt hálóhelyére is követi, Tom kezdi kényelmetlenül érezni magát. Az éjszaka folyamán azonban szerencsére kiderül, hogy nem egyformák, sőt össze is illenek. Kalikó Jack egyik szeme sír egy kicsit, hiszen azért hármasban élvezetesebb, a másik viszont nevet, mert a kormányos ezek után tuti nem fog lelépni.

A két pár békés egyetértésben éldegél, az egyik tag kormányoz, a másik három lövöldöz és fosztogat. Deane életvitele nem nagyon illik bele a képbe, néhány kalóznak igencsak böki a csőrét a fiú. Mary tudja, hogy egy párbajban szerelme esélytelen, ezért vitát provokálva leszúrja az egyik kötekedőt. Az egyszerű példa beválik, ezután senki nem akarja tengerbe vetni a srácot, aki egy hancúrosabb éjszaka folyamán meg is kéri Mary kezét.

1720 nyarán hőseink visszatérnek Nassauba, és itt, Rogers kormányzó orra elől kötnek el egy remek kis hajót, John Ham kapitány William nevű vitorlását. A kormányzó azonnal kalóznak nyilvánítja őket, és elfogatóparancsot ad ki ellenük. Kalikó Jack menekülőre fogja, és Hispaniolát elhagyva Jamaica felé veszi az irányt. Menet közben kifoszt néhány hajót, és ennek megünneplésébe kezd.

Ekkor éri őket utól Jonathan Barnet kapitány, aki magától Rogerstől kapja a parancsot a kalózok elfogására. A rövid tűzpárbaj után Barnet emberei élén megrohanja a Williamet, lélekben felkészülve a véres küzdelemre. A fedélzeten azonban csak két ember ragad kardot, pisztolyt, és próbál ellenállni. A támadók nagy meglepetésére a fedélzeti nyílásnál állva üvöltöznek és káromkodnak lefelé, harcra szólítva fel társaikat, sőt türelmüket vesztve le is lőnek egyszer-kétszer. Végül megadják magukat, és ekkor kiderül, hogy a két rettenthetetlen harcos Anne Bonney és Mary Read. Barnet kapitány lemászik a fedélzetközbe, ahol rájön a rejtély megoldására: Kalikó Jack és férfitársai matt részegen támolyognak. A kalózokat bilincsbe verik, és a jamaicai főváros, Spanish Town börtönében rájuk zárják a cellaajtót.
6. rész, melyben tárgyalnak, és minden kötél szakad, csak az nem, amin lógnak, valamint feltűnik egy mellékszereplő
 
Kalikó Jack és 10 kalóztársának pere 1720. november 16-án kezdődik – a két kalóznő tárgyalása külön folyik – az Admiralitás bíróságán. Sir Nicholas Lawes kormányzó elnököl, és több vádat is a bukanérok fejére olvasnak. Tanúkat idéznek be – elfoglalt hajók kapitányait, tengerészeit, utasait – akik alátámasztják azokat. Hiába vallják magukat ártatlannak Jack és társai, ez nem segít rajtuk. Az ítélet: halál.

A tizenegy halálraítéltből öten már másnap lógnak a Gallows Point-on, míg a többiek kapnak néhány nap haladékot. Kalikó Jack utolsó kívánságként azt kéri, ha már minden kötél szakad, legalább hadd látogathassa meg barátnőjét, Anne Bonney-t. Kérését teljesítik, és a szerelmesek újra találkoznak. Anne azonban ridegen viselkedik, szemébe vágja Jack-nek, hogy ha férfiasabban viselkedett volna, akkor most nem akasztanák föl, mint egy kutyát. Jack lelombozódik, mint egy tölgyfa októberben, és szomorúan távozik.

1720. november 18-án Kalikó Jack-et és öt megmaradt társát Kingstonba viszik, ahol felkötik őket. Holttestüket ezután levágják a kötélről, és – figyelmeztetésül – vasketrecben fellógatják a kikötő különböző pontjaira.

Anne Bonney és Mary Read tárgyalása 1720. november 28-án kezdődik, ugyanazon bíróság előtt, mint férfi társaiké. A vádpontok megegyeznek a Kalikó Jack ellen felhozottakkal. A tanúk elmondják, hogy a két nő kalózabb volt a kalózoknál, férfiruhát viseltek, és kegyetlenségben felülmúlták társaikat. Anne és Mary nem szólnak, nem hoznak fel semmit a védelmükre, láthatóan össze vannak törve.

A visszavonuló bíróság nem töpreng sokat, hamar meghozza döntését, melyet azonnal ki is hirdetnek: az ítélet kötél általi halál. Az eddig némán álló nők ekkor előlépnek, és tiszta csengő hangon bejelentik, hogy terhesek. A terem felbolydul, a bíróság alig bírja lecsillapítani az őrjöngő hallgatóságot. Lawes kormányzó kénytelen elnapolni az ítélet végrehajtását, és orvosi vizsgálatot kér. A törvényszéki orvos nemsokára visszatér és közli, hogy az állítás igaz, a két nő várandós.

Hiába kalózok, akik raboltak és fosztogattak, terhes nőket nem lehet akasztani. Mindketten börtönben maradnak, és míg meg nem szülik gyermeküket, addig a büntetés végrehajtását elnapolják. Mary azonban néhány hónap múlva lázas beteg lesz, és magzatával együtt meghal; 1721. április 28-án temetik el.

Ami Anne Bonney-t illeti, a börtönben marad, mígnem megérkezik egy jó nevű dél-karolinai ügyvéd, bizonyos William Cormac, aki latba veti befolyását, hogy rossz útra tért leányát megmentse. Célját sikerül elérnie, és egy ködös reggelen elhagyják Jamaicát. A tetteit láthatóan megbánó Anne mindenben engedelmeskedik apjának. Miután megszüli Kalikó Jacktől való második gyermekét, 1721. december 21-én feleségül megy Joseph Burleigh-hez, akinek nyolc gyermeket szül. Végül 1782. április 25-én hal meg, Dél-Karolina egyik tiszteletreméltó asszonyaként (vége, főcímdal, stáblista).