Noha a címben ott szerepel a különlegesek kifejezés, nem lesz szó ejtőernyősökről, speciális kommandóról, de még különleges harctéri meteorológusokról sem. Az Egyesült Államok Légierejének Kisegítő Szolgálatáról (USAF Auxiliary), a Civil Légi Járőrszolgálatról (Civil Air Patrol) olvashattok egy rövid összefoglalót. Ebből azt hiszem, mindenkinek világossá válik, miért is biggyesztettem a címbe a kitüntetésnek is felérő „különlegesek” szócskát. 
 

A Civil Légi Járőrszolgálat (ha nem haragszotok, a továbbiakban az angol rövidítést használom, köszönöm) 1941-ben jött létre. Életre hívója egy általunk kevésbé ismert amerikai republikánus politikus volt, név szerint Fiorello Henry LaGuardia. Aki nem mellesleg az amerikai Polgári Védelmi Hivatal igazgatói beosztását is ellátta.

LaGuardia már maga is megérdemelne egy posztot, de most mindenki érje be néhány érdekességgel. Az olasz apa és zsidó származású magyar anya fiaként 1882-ben született New Yorkban. 1901-től 1906-ig Trieszt, Rijeka és Budapest amerikai nagykövetségein dolgozik. Innen visszatérve az államokba a New Yorki Egyetemen végez. 1916-ban már be is választják a képviselőházba, ahol gyorsan kiderül, hogy apró termete (152 cm) ellenére igen heves vérmérsékletű, és harcias politikus. 1917-ben az Amerikai Hadsereg Légi Hadtesténél parancsnoki beosztást kap, és Olaszországba vezénylik. Egysége az osztrák-magyar csapatokkal harcol. A háború után a nagypolitika megkerülhetetlen alakjává válik.

Karrierjének csúcsán 1933-ban elnyeri New York város polgármesteri címét. A soknemzetiségű metropoliszban kivételes egységet teremtett, és a város virágzásnak indult. Gyűlölte az olasz gengsztereket, akik szerinte rossz hírét keltik a dolgos olasz származású polgároknak, s ugyanakkor ő volt az egyik első politikus, aki nyíltan és hangosan kritizálta Hitlert. A második világháború végével aztán népszerűsége megcsappan.

Mivel nem választják újra, egy rövid ideig az ENSZ segélyezési hivatalát igazgatja. 1947-ben hasnyálmirigy-rákban hal meg. (A fenti képen épp Roosevelt elnökkel nevetgél. Az elnök ülva majd akkora, mint Fiorello állva). New York egyik repülőtere, utcája, tere, zeneművészeti iskolája viseli nevét, de neveztek el róla kitüntetést, hidat és írtak róla Broadway-i musicalt is, sőt, az amerikai  posta bélyeget is nyomatott tiszteletére. Amúgy ha valakit érdekel: beszélt horvátul, héberül, németül, olaszul és magyarul, de a non plus ultra: deklaráltan szabadkőműves volt. Ennyit a néhány érdekességről. 

Tehát ott hagytuk abba, hogy megalakul a CAP, aminek célja a polgári repülés népszerűsítése, polgári és katonai pilóta-utánpótlás nevelése volt. Hogy mennyire előrelátó volt LaGuardia, azt a Pearl Harbor elleni japán támadás igazolta.

Az USA egyik pillanatról a másikra máris hadviselő féllé vált, és mint ilyen óhatatlanul is veszteségeket szenvedett. A CAP akkori parancsnoka, az első világháborús veterán, John F. Curry tábornok felajánlotta, hogy közvetlenül is segítené szervezetével a hadsereget. A Pentagon fejesei persze gúnyos mosolyra húzták a szájukat: ugyan mivel is tudnának segíteni kis polgári repülőikkel a CAP pilótái. Persze hamar rájöttek, hogy a segítség szükséges, sőt, elkerülhetetlen, hiszen a háború jelentős erőforrásokat vont el sok területről.

A CAP repülői így megkezdték járőrözéseiket a határok mentén, a tengerparti sávokban, és futárfeladatokkal is segítették a katonákat. A tengerek feletti járőrözés aztán igazolta a CAP fontosságát. A háború évei alatt a CAP pilótái 173 ellenséges tengeralattjárót jelentettek, sőt, 83 esetben meg is támadták az ellenséget. Két esetben pedig bizonyítottan a CAP gépek személyzete süllyesztette el a tengeralattjárót.

Ezek az akciók azért is kiemelkedőek, mert a CAP a kormánytól nem kapott külön anyagi támogatást, hiszen hivatalosan nem volt katonai szervezet. És persze gépeiket sem lehetett harci repülőnek nevezni. A bombázásokat a légierőtől kapott kis 50 kg-os bombákkal oldották meg. Nagyobbat nem is kaptak volna, de a kis gépeik fel sem bírtak volna szállni egy átlagos bombával. A háború évei alatt több mint 86.800 repülést végeztek parti járőrözés közben, összesen 244.000 órát töltve a levegőben.

De nem csak ellenséget kerestek: 91 hajó legénységét mentették ki a vízből, főleg olyan matrózokat, akik tengeralattjárótámadás miatt kerültek vízbe. A partvédelmi repülések mellett a légierő repülőinek a kiképzésében is részt vettek. Na nem a pilótákat képezték, hanem a katonai gépeknek vontattak légi célokat. Sőt, a légvédelmi tüzéreknek is repültek célt, és nekik is vontattak céltárgyat. Hogy ez nem volt veszélytelen, azt jól mutatja, hogy ezek alatt a repülések alatt 23 repülő semmisült meg, és 7 CAP pilóta meghalt.

Bizony a rátarti katonák akkor is a CAP segítségét kérték, mikor valamelyik gépük, legyen az a Navy vagy az Air Force gépe, balesetet szenvedett valahol az Államok területén. A jó helyismerettel rendelkező civil pilóták így összesen hét eltűnt katonai gépet találtak meg. Bár Curry tábornok csak pár hónapig volt a CAP parancsnoka, ez idő alatt olyan reformokat vezetett be, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a CAP társadalmilag és katonailag is megbecsült szervezetté váljon.  Minden államban létrehozott egy-egy CAP ezredet (wing-et), és a tagfelvételnél megtiltotta a nemi megkülönböztetést. Segítségével a háború évei alatt több, mint százezer polgári pilótát tudtak mozgósítani, akiknek egy része a hadseregben szolgálhatott, mint nem harci pilóta. Ez főleg teher- és csapatszállító repüléseket jelentett, de ilyen pilóták és személyzetek repülték a gyáraktól a katonai egységekhez a harci repülőket is. Ezeken a repüléseken számtalan női személyzet is repült. Curry tábornok nyugállományba vonulása után sem pihent, és a colorado-i CAP ezred munkáját segítette.

A háború után, 1946-ban Truman elnök 48 CAP ezredparancsnokot látott vendégül a kongresszusban a CAP tiszteletére rendezett nagyszabású vacsorán. Az elnök ekkor köszönte meg a civilek háborús erőfeszítéseit. A rendezvényen részt vett még több mint 50 tábornok a légierőtől. Hogy mi volt a menü, arról sajnos nem találtam információt.

Még ebben az évben szabják meg a CAP jövőbeli feladatait. Ami viszont nagyon fontos, hogy kikötik: a CAP ezentúl semmiféle közvetlen katonai akcióban nem vehet részt. Tehát nincs több tengeralattjáró-bombázás, meg célvontatás.

Noha a CAP nem katonai szervezet, vezetési struktúrája katonai hierarchiába rendeződik, tagjai egyenruhát hordanak, és katonai rendfokozatokat viselnek. A jelenlegi parancsnok Amy S. Courter vezérőrnagy (itt balra mosolyog). A CAP békeidős feladatait törvénybe iktatták, és három fő tevékenységet írtak elő: a polgári védelmi helyzetekben való felkészülést és részvételt, a pilóta- és egyéb repülési szakember-képzést, valamint a légierős előképzést, és a saját legénység kiképzését. Ez utóbbi a kadétprogram nevet viseli.

Polgári védelem

Bár polgári védelemről beszélünk, ez a feladatkör ennél jóval többet takar. Ugyanis a CAP szorosan együttműködik más hivatalos szervekkel, például a kutató-mentő feladatoknál, de segít a katasztrófaelhárításban és a humanitárius segítségnyújtásban is. Az elmúlt években pedig ez a feladatkör kibővült  az olyan, kifejezetten belbiztonsági feladatokkal is, mint például a kábítószer ellenes harc. Ezt oly szinten kezdték művelni, hogy külön kitüntetés is jár a CAP személyzetnek, ha ilyenben eredményesen részt vesznek.

A CAP támogatja a Vöröskereszt munkáját, és sürgős szállításokat is végrehajt, főleg amikor vért vagy átültetésre váró szerveket kell célba juttatni, és erre nincs alkalmasabb megoldás. A hurrikánoktól sokat szenvedő államokban (például Florida, Mississipi, Luisiana) szinte rutinná vált a katasztrófák utáni mentés. Amikor az USAF pilótái a nem azonosított légtérsértők elfogását gyakorolja, akkor a CAP repülői és pilótái játszák el a rossz fiúk szerepét.

Most képzeljük el ezt idehaza: a Honvédség felkér pár civil pilótát, hogy ugyan repüljön már célt a Gripeneknek.

Elképzeltük?

Oké, most már kivehetjük az ujjunkat a biliből.

Gyakori még a légierő személyeinek szállítása, de a légierő kérésére végeznek útvonalrepüléseket, és más ellenőrző repüléseket is. De nem csak a légierő kér segítséget: a Vám és Határrendészet, valamint az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálata is. A határrendészeti feladatok érthető okból a mexikói határra korlátozódnak. A CAP repülői sokszor indulnak eltűnt, szerencsétlenül járt repülőgépek felkutatására, és a bajba jutottak kimentésére.

Pilótaképzés

Ha valaki jelentkezni akar a szervezethez, nem kell mást tennie, mint megvárni a 12. szülinapját. Innentől 18. életévükig kadétokként vehetnek részt a különböző tanfolyamokon. Ezeken megtanulják először is a CAP történetét, aztán elkezdenek ismerkedni a repülési alapfogalmakkal. Tanulnak aerodinamikát, navigációt, meteorológiát, megtanulják a telekommunikációs eljárásokat, legalább alapszinten. Múzeumi túrák során ismerkednek meg a repülés, ezen belül is az amerikai repülés történetével. Jól képzett és tapasztalt CAP tagok tartanak tantermi foglalkozásokat, mindeközben remek és gyümölcsöző kapcsolatokat ápolnak a hazai cserkészszövetségekkel.

A kadétok persze a legjobban a repülést várják, amit először vitorlázó repülőkkel kezdenek. A repülési tudásukat fokozatosan fejlesztik, és vizsgák során bizonyíthatják képességeiket. Természetesen az ifjú titánok részt vesznek a reptéri karbantartásban, és gyakran takarítják a hangárokat is.

A kadétprogram

Aki betöltötte 18. életévét, hozzáfoghat a magasabb szint eléréséhez. Aki mégsem akar még belecsapni a lecsóba (mert megunta, vagy egyszerűen nincs meg a kellő önbizalma) az is három lehetőség közül választhat:

Vagy kilép, és ágyő CAP, vagy vár a 21. szülinapjáig és akkor folytatja, vagy belép a légierőbe, ahol örömmel fogadják, és a katonai alapozás után az átlagnál esetleg magasabb rendfokozatban hozzá is láthat a haza szolgálatához.

Az ilyen legényekből és leányokból általában teherszállító személyzetek lesznek; raktérmesterek, technikusok, esetleg reptéri földi kiszolgálók. Persze ott is van lehetőség továbblépni. Aki úgy dönt, hogy marad a CAP programban, arra sok tanulás és vizsga vár. Ebben a szakaszban már nem szimpla kadétok, hanem haladó kadétok lesznek (senior members).

A haladó képzés négy fontos szakaszra tagolódik, és fontos megjegyezni, hogy nem mindenki tudja teljesíteni mind a négyet. A képzések egymásra épülnek, mindenki csak akkor mehet tovább, ha az előzőben sikeres volt.

Az első a Tanulási szakasz, ahol az eddigi ismereteiket mélyítik el, és adnak számot ismét tudásukról. Itt fizikai-állóképességi vizsgálatokon is átesnek. Ennek végén megkapják a Wright testvérek kitüntetést. Az első szakaszban már rendfokozatokat is osztanak, a közlegénytől az őrmesterig lehet eljutni. Természetesen ezeknek a rendfokozatoknak csak a nevükben van köze a valódi katonai rendfokozatokhoz.

A második rész a Vezetői szakasz. Itt megnő a kadét felelőssége, mert az új tagokat kell istápolnia, és persze még magával is foglalkoznia. Ha felettesei sikeresnek ítélik a munkáját, a szakasz végével a Mitchell-ről elnevezett plecsnit tűzik büszkeségtől dagadó mellére. Ebben már (hála az átláthatatlan jenki tiszthelyettesi fokozatoknak) ötféle őrmesteri rendfokozat érhető el, és a CAP repülőin már másodpilótaként szolgálhat.

A harmadik fázis a Parancsnoki szakasz, ahol a növendék az eddig tanultak alapján már közvetlenül is utasíthatja a képzésben alatta lévő növendékeket. Mindezt teszi az eddig megszerzett tudása szerint, felelősségének teljes tudatában, és a CAP hagyományainak szellemében. Aki ebben a fázisban is megfelel, az az Earhart díjat kapja meg. Az itt elérhető rendfokozatok: hadnagy, főhadnagy, kapitány. (Igen, kapitányt mondtam és nem századost, mert ez nem a gyalogság!) Ekkor már joggal lehet egy CAP repülőgép parancsnoka. Ha ez után dobbant le a légierőbe, akkor ott biztos, hogy valami komolyabb beosztást kap, tehát nem kell félnie attól, hogy a leszállópályát kell majd sepregetnie. Valószínűleg katonai pilóta lesz belőle, vagy valamilyen más fedélzeti beosztást kap, képességeitől függően. A valódi katonai tiszti rendfokozat viszont biztos.

Az utolsó fejlődési fázis az Executive szakasz. (Aki erre tud valami jó magyar megfelelőt, kommentelje bátran) Itt a kadét már egész egységként kezeli a tanultakat, és irányítja, oktatja, segíti a kezdő növendékeket, képzéseket szervez, vizsgáztat. Jutalma az Eaker repülő tábornokról elnevezett medál (ezt a képzésben részt vevők 2%-a éri el).

Többet nem fogok kitüntetésekről szót ejteni, mert abból a CAP el van látva bőségesen. Egész pontosan 52 féle plecsnit lehet begyűjteni, ami kifejezetten a CAP-nek lett kitalálva. Az itt kiosztott rendfokozatok az őrnagy és az alezredes. Idáig elég kevesen jutnak el. Akinek mégis sikerül, és már tuti nem akar a légierőnél szolgálni, annak valószínűleg valamelyik állam CAP ezrede jut, ezt vezetheti.

Talán feltűnt, hogy végig kadétokat írtam. Nos igen, mivel ez nem katonai alakulat, itt nem katonák szolgálnak. Hanem kadétok. Még akkor is, ha már őszül a halántékuk, és az ilyet a  kezdők vén rókának becézik. Viszont az alacsonyabb „rendfokozatúak” a magasabban lévőket kötelesek „uram/asszonyom” megszólítással illetni.

A kadétok egyenruhája megegyezik a légierőével, de jelzéseiben saját elemeket is beépít. A kadétok a CAP-en belül nem csak a repüléssel foglalkozhatnak. Sok speciális szakterületre képezhetik magukat tovább, persze csak egy bizonyos elért rang felett. Ilyenek a logisztikai, jogi, igazgatási területek, a közönségkapcsolatok irányítói, vagy a pénzügyi részleg beosztottjai, vezetői.

Aki valami okból nem alkalmas a repülésre, de szeretne a CAP tagja lenni, az is lehetséges, sőt, testi fogyatékosoknak is találnak munkát. Sőt, még csak nem is kell amerikai állampolgárnak lenni. A lényeg, hogy az FBI átvilágításán mindenkinek át kell esnie. Aki nem a pilótaképzés miatt jelentkezik, azoknak fizikai, erőnléti követelmény sincs, csupán egy igen fontos szabály: az egyenruhába bele kell férni. A CAP tagjai szigorúan önkéntes alapon vállalnak szolgálatot a szabad idejükben, és ezért semmiféle fizetséget nem kapnak. Mi több, tagdíjat kötelesek fizetni, sőt, az egyenruhájukat is maguk veszik. Azért nem lehet mondani, hogy a CAP rosszul működne: országszerte 1.600 kisebb-nagyobb egységgel, és 56.000 aktív taggal rendelkezik.

A CAP többféle géptípust használ: rendelkezik vitorlázóval a pilótaképzéshez és többféle motoros kisgéppel. A motoros gépek mindegyike egy hajtóműves, légcsavaros. Az állományt Cessna 172, Cessna 182, Cessna 206 és GA-8 Airvan gépek képezik. De ha van olyan CAP tag, akinek saját repülője van és azt a szolgálat részére felajánlja, akkor azt is szívesen veszik.

És hogy van-e ilyen? Egész pontosan 4.300 CAP tag rendelkezik saját repülőgéppel, amit fel is ajánlott a szolgálatnak. Őrület. Amúgy 535 saját gépe van az őrjáratnak, ebből száz fel van szerelve olyan kamerákkal, amik a képet valós időben bárhová közvetíteni tudják. Így egy esetleges katasztrófa helyszínéről, vagy egy folyamatban lévő kutató-mentő repülés állásáról pontos képet kaphatnak az illetékesek. A parancsnokság az alabamai Montgomery város Maxwell-Gunter légibázison működik.

Összességében a CAP egy rendkívül egyedülálló, valóban különleges szervezet. Sokban hasonlít a megboldogul MHSZ-re, de annál is többet nyújt. A járőrszolgálat a fiatalok felé nyitott, vonzó pályamodellt kínál. A CAP a civilek szemében egy hasznos szervezet, ami ráadásul nonprofit, és viszonylag kevés adófizetői pénzből elvan. A katonák sem nézik le a tagokat, hiszen a CAP egyik célja a fiatal növendékek légierős pályájának egyengetése. Így érthető, hogy az amerikai társadalom minden tagja megbecsüléssel és büszkeséggel tekint a Civil Légi Járőrszolgálat önzetlen és önkéntes tagjaira.