Biztosan ti is észleltétek azt az örvendetes jelenséget, hogy a Lemilblog egyre több, kiváló színvonalú vendégposztnak biztosít nyilvánosságot. Az alapító atyák is számos olyan magánlevelet kapnak, amelyben reménybeli szerzők érdeklődnek a blogon való megjelenés különféle feltételeiről.

Úgy gondoltuk, hogy most, túl a 368. poszton és a hárommilliomodik oldalletöltésen, a Lemil ötödik évében (2007 novemberében kezdtünk!) megérett az idő külön posztban összefoglalni azokat a tudnivalókat, amelyek (egyéb, általános ismeretek mellett) tartalmazzák a blogon való megjelenés feltételeit.

Kicsit talán hosszú lesz és unalmasabb, mint a megszokott itteni posztok, de erre is szükség van, no és háromévente egyszer kibírjátok…

Nagyon sokszor leírtuk már, de egy ilyen összefoglaló posztban is helye van az ars poeticánknak; annak a hitvallásnak, amely nagyjából 1170 nappal ezelőtt életrehívta a blogot.

Hiszünk és bízunk abban, hogy a hadtörténelem, a rendvédelem-história, a különféle katonai és rendőri alakulatok bemutatása megtörténhet könnyed, olvasmányos és szórakoztató formában is, miközben az ismeretterjesztés alapkövetelményeinek is megfelelünk. Nem törünk a szigorú, összevont szemöldökű tudományos vitaklubok babérjaira; nálunk nem az az elsődleges értékmérő, hogy hány akadémikustól vagy minisztériumi tudományos főmunkatárstól idézünk, s az sem, hogy hány forrásmunka áttanulmányozása után hány bekezdést emelünk át szó szerint becsületben megőszült professzorok és/vagy tábornokok nagydoktorijából.

Szórakoztatva, könnyedén, baráti hangulatban, beszélgetve és vitatkozva terjeszteni egy kis hadtörténeti (+ ezzel határterületi) ismeretet; nem több és nem kevesebb.

Sokan hiányolják a linkeket, de mi továbbra is valljuk, hogy akit a poszton túlmutatóan érdekel a téma, az a Gugli korában másodpercek alatt talál forrásokat, de azt sem tiltja semmi, hogy (ha annyira érdekel) a szerzőtől (közvetlenül, vagy a kommentek között) megkérdezd, hogy miből dolgozott.

Aztán ha akar, válaszol.

Ez nem jelenti azt, hogy az alapos felkészülés, az előzetes tájékozódás ne lenne jellemző ránk. Szerzőink jelentős hányada az általuk poszt formájában feldolgozott szakterületek bizonyos szintű – gyakorlati vagy elméleti – szakértője. Nem mintha ez olyan sokat számítana, de sokuknak még papírjuk is van róla, s ha nem is főállásban, de minimum lelkes amatőrként foglalkoztatja őket a téma.

És akkor lássuk a konkrét követelményeket ahhoz, hogy valaki a Lemilen publikáljon.

1.) A téma

1.1.) Legyen valami köze a katonasághoz, rendvédelemhez, titkosszolgálatokhoz. Ennyi; más megszorítás nincs. Innen kezdve lehet a katonazenétől kezdve az ókori falanxokon és a középkori hírszerzésen át az interkontinentális ballisztikus rakéták bekerülési költségéig, vagy a terrorizmus és a bűnözés kiemelkedő alakjainak életrajzáig bármi, ha azt szórakoztatóan és könnyed hangvételben meg tudod írni.   

1.2.) Az aktuálpolitikától, a hazai pártokkal kapcsolatos témáktól lehetőleg tartózkodunk (posztválasztás és kommentelés közben egyaránt). A Lemilblog olvasóinak ideológiai irányultsága lefedi az egész magyar politikai palettát, a különböző meggyőződésű embereket ide a közös érdeklődési kör vonzza. Meggyőződésünk, hogy (most csak példát mondok) egy jobbikos szavazó normálisan el tud társalogni minálunk egy liberálissal, egy fideszes egy szocialistával teszem azt Sorge doktorról, az amerikai csatahajókról vagy a török különleges erőkről akkor is, ha máskülönben elég lesújtó a véleményük a vitapartner politikai elkötelezettségéről. Mindez persze nem jelenti azt, hogy olykor ne érintenénk aktuális témákat, de akkor sem az ideológiai platformokat állítjuk szembe egymással, hanem (reményeink szerint) a blog által megtestesített szakmai közvéleményt az esetleges hivatalos álláspontokkal.

1.3.) A témák feldolgozása (és kommentelése) során nem fogalmazódhat meg törvényellenes mondanivaló. Az SS-ről, a Csekáról vagy az ÁVH-ról természetesen lehet posztot írni, de azt mondani, hogy Auschwitz, a Gulág vagy Recsk nem történt meg (vagy ha megtörtént, az fasza dolog volt), no azt nem lehet. Hitlerről, Sztálinról vagy Péter Gáborról szívesen olvasunk történelmi hátterű írásokat, de azt mondani, hogy ezek bármelyike az emberiség globális érdekében dolgozó, jóságos és igazságos pali lett volna, akinek valamennyi döntése helyeselendő és utólag is támogatandó – ezt sem lehet.

2.) A terjedelem

2.1.) Egy átlagos poszt szöveges része itt minálunk a következő (vagylagos) mutatókkal rendelkezik:  

- 4 oldal (Times New Roman, 12-es betűnagyság)

- 1400-1600 szó

- 8-10 ezer karakter

- 200-220 sor

Természetesen ezek a paraméterek nincsenek kőbe vésve; láttunk már 300 szavas posztot is, de akadt 5000 szavas is. A hosszabb posztok részletekben (folytatásokban) jelennek meg, de ezt inkább kivételként, semmint szabályként akarjuk fenntartani, és  ez a lehetőség főként a már „befutott” szerkesztőknek jár. Kaptunk már 80 oldalas történelmi kisregényt, továbbá 40 oldalas scifi-novellát is - ezeket sajnos nem áll módunkban beilleszteni a portfóliónkba...

Igyekszünk a lehető legrövidebb időn belül érdemben válaszolni leveleitekre, de ha ez egy héten belül nem történik meg, nyugodtan reklamáljatok, mert mi is emberek vagyunk - esetleg éppen egy olyan klassz helyen tartózkodunk, ahol se Internet, se térerő, se melegvíz...

2.2.) A tervezett szöveget .doc vagy .txt formátumban kérjük megküldeni, beillesztett illusztrációk nélkül! A szöveget ugyanis meg kell dolgozni a blog.hu adminfelületébe történő beillesztés előtt, s oda csak vegytiszta szöveges rész rakható (például a Word-doksikat előtte át kell futtatni a jegyzettömbön, hogy .txt legyen belőle, de ezzel most nem fárasztanék senkit). A lényeg: a szöveget és az illusztrációkat külön-külön küldjétek, a szövegben természetesen lehet jelezni, hogy melyik képet hová szánod.

2.3.) Az átlagos poszt átlagos illusztráció-száma 12-15. Örülünk neki, ha a szerző maga keres képeket a szöveghez; ha ez nem jön össze, a poszt megjelenése értelemszerűen csúszni fog, mert továbbra is szeretnénk fenntartani ezt a szokást (mármint azt, hogy minden posztunk tartalmaz képanyagot – a szolgálati közlemények kivételével). 

2.4.) A képeket .jpg vagy .gif formátumban kérjük; a teljes szélességű képek maximális nagysága 600 pixel (ennyit bír el a Lemilblog sablonja). Ennél nagyobbat tehát nem érdemes küldenetek.

A képek felbontása ne legyen nagyobb 75 DPI-nél; az emberi szem ekkora méretben (tehát egy maximum 600 x 480-as fotónál) nem érzékeli a különbséget egy 75 DPI-s és egy 300 DPI-s kép között, viszont ez utóbbi nagyságrenddel több tárhelyet foglal el.

2.5.) A képek forrását illetően nincsenek semmiféle elvárásaink. Ha valamelyik kép jogtulajdonosa jelzi, hogy vegyük le, le fogjuk venni – noha ilyen eddig nem történt meg. Ha lehet, természetesen válaszd a szabad felhasználásúakat és jelöld meg a forrását. A Lemilblog nem profitorientált fórum, a képeket a posztokban kizárólag ismeretterjesztési céllal jeleníti meg, tehát nem üzleti vállalkozás: nincs semmiféle állandó bevételünk belőle, ergo nem szeretnénk, ha ezzel szemben kiadásunk lenne…

3.) Határidők

A reménybeli szerzőktől (tehát azoktól, akiknek még nincs saját szerkesztési jogosultságuk) azt kérjük, hogy mielőtt nekiállnának egy-egy témának, előtte Zig Zag-nál kérdezzenek rá, hogy az adott téma egy adott terjedelemben mehet-e? Nem másért, de lehet, hogy hasonló témával foglalkozó poszt már készül, esetleg már be is van szerkesztve, csak az adott időpontra vár, s ilyenkor (ha nem kérdezel előre) hiába dolgozol…

Ha bizonyos napra szeretnétek időzíteni a megjelenést (például évforduló), ez előtt legalább tíz nappal juttassátok el a teljes anyagot a szerkesztők valamelyikéhez. A szokásjog szerint a szerkesztők egyike élesíti a vendégposztokat (néha a többit is), s egyikük sem szeret a határidők nyomása alatt szerkeszteni.

4.) Előremenetel

A Lemilblog végül is egy kvázi katonai fórum, a szigorú hierarchia tehát ne legyen meglepő. A helyi karrierív a következőképpen néz ki:

4.1.) A piramis (avagy a tápláléklánc) csúcsán az alapító atyák (Zig Zag és tiboru) helyezkednek el. Az ő kasztjuk alulról és felülről is zárt, oda értelemszerűen nincs belépés. Jogosultak mindent megvétózni, ami a blog életét érinti (vagy érintheti), de ezzel a jogosítvánnyal nem szoktak élni, mert megbíznak a többiekben. Abszolút moderálási és törlési joguk van, továbbá a lemilbulikon szabad nekik fizetni egy-egy italt. Ha úgy adódik, a stratégiai döntéseket ők fogják meghozni (például azt, ha a HM-BM-KüM konzorcium exkluzív tanácsadói szerződést kínálna, vagy ha a NATO itt szeretne hirdetni).

A női szerkesztőkkel szembeni első éjszaka jogát, valamint az általános pallosjogot fenntartják maguknak, noha eddig egyikkel sem éltek.

4.2.) A szerkesztők alkotják a törzsgárdát (itt oldalt a "Vezérkar és szerzők" dobozban láthatjátok felsorolva őket). Olyan kollégákról van szó, akik már bizonyítottak (vagy itt, a Lemilblogon, vagy más fórumokon, felületeken). A szerkesztők általában saját maguk tördelik be az általuk írt anyagokat, a saját nickjükön jelennek meg a posztjaik. Ugyancsak rendelkeznek komment-moderálási és -törlési jogosultságokkal, amelyekkel főként a saját posztok kapcsán élhetnek. Ők látják az adminfelületet, tehát külön értesítés nélkül észreveszik és olvashatják a tervezett, de még meg nem jelent posztokat.

4.3.) A vendégposztolókról pár szót. Eddig már vagy húsz olvasónknak jelent meg egy-két-három posztja. Aki túl van a harmadikon (és igényli), szerkesztői státuszt kaphat. Az ő írásaik a „Lemilblog” közös nick alatt futnak (akárcsak a szolgálati közlemények) mindaddig, amíg meg nem kapják a szerkesztői második csillagot (ez egy belső dolog, akit érdekel, majd elmondom). Ahogy egy vendégposztoló szerkesztővé válik, az addigi posztjait is átállítjuk úgy, hogy onnan kezdve a saját nickje alatt szerepelnek. A "Lemilblog" nicknek ne írj, mert azt a fiókot nem olvassuk.

4.4.) Első körben azt javasoljuk, hogy a vendégposztoló-jelöltek vegyék fel a kapcsolatot a szerkesztőséggel az itt jobboldalt legfelül olvasható emailcímen.

A szerkesztők közül valaki fel fogja az ügyet felkarolni, leterheltség függvényében, de ez már a szerkesztőség belső problémája.

5.) Általánosságok

5.1.) A Lemilblogon (főszabályként) eredeti, elsőközlésű írások jelennek meg; változatlan másodközlést nem szívesen látunk (persze extrém esetben ezt sem zárjuk ki, de ez mindig egyedi elbírálás tárgya lesz). Azt mondanunk sem kell, hogy a plágium leghalványabb kísérlete is örök időkre való kitiltást eredményez, de büszkén mondhatjuk, hogy ilyen eddig nem fordult elő; minden szerzőnk és vendégposztolónk kizárólag saját tollakkal ékeskedett.

5.2.) Moderálás és viselkedési kódex

Már egy-két dolgot említettünk az 1.2.) és az 1.3.) alpontoknál, de a téma megér egy kis redundanciát.

5.2.1) A Lemilblog eddigi (38 hónapra rúgó) fennállása alatt talán ha kéttucatnyi kommentelőt moderáltunk ki, kétharmadukat kéretlen reklám miatt. Innen is látszik, hogy ez a közösség nagyon korrekt, és elfogadta a játékszabályokat. Ma már naponta van (átlagban) 1600-1800 egyéni látogatónk, akik (szintén átlagosan) napi 4000-4500 oldalletöltést produkálnak. És zömük - mint említettem - elfogadta a klub viselkedési kódexét.

5.2.2.) A katonai erényeket igyekszünk görcsösen elválasztani az ideológiától. Mit is értünk ezalatt? Nos, például azt, hogy bárki leírhatja, ha a Waffen SS-t (vagy az izraeli hadsereg Kfir dandárját, esetleg a Szpecnazt) tartja a világtörténelem legjobb katonáinak. Ha ehhez vannak szakmai érvei, csak rajta! Azt viszont nem tűrjük, hogy valaki tömeggyilkosságokkal vagy népirtással érveljen véleménye mellett – már ha értve vagyok.

5.2.3.) Kéretlen reklámok elhelyezői szemrebbenés nélküli törlésre, és örök időkre szóló kitiltással számolhatnak (nem pepecselünk 30 meg 60 napokkal, mert nem hiszünk az emberi természet jobbulási képességében). Ugyanez vár a l’art pour l’art gyalázkodókra, uszítókra is. Pontos, mérnöki precizitású szempontokat nem tudunk előre megadni, ezért el kell fogadnotok, hogy a moderálásba olykor becsúszhat egy kis szubjektív buké is – de sorry, ezek a szabályok… Tapasztalataink szerint ezeket az olvasók, kommentelők 99,9 százaléka érzi és betartja, amiért köszönet jár.

5.2.4.) Mindig hangsúlyozzuk, hogy a vita nagy fanjai vagyunk, az élénk (akár éles) véleményütközéseket kifejezetten kedveljük, ha azok nem mennek át személyeskedésbe. Itt megintcsak nehéz élesen kijelölni a határokat, de szerintünk minden értelmes hozzászóló érzi, hogy hol van vége a vitának és hol kezdődik az  olcsó kurvaanyázás. Ha nem érzi, majd mi (a szerkesztők) segítünk...

5.2.5.) Akadnak szituációk (szerencsére elég ritkán), amikor a vita annyira elmérgesedik, hogy valamelyik alapító atyának vagy szerkesztőnek közbe kell lépnie a szenvedélyek csillapítása érdekében. Ilyenkor igyekszünk pártatlanok és objektívek lenni, de felhívjuk az olvasók figyelmét, hogy a seregben - döntetlen esetén - az öregebb katonának van igaza. Ez a Lemilblogon úgy nyilvánul meg, hogy ab start az újabbaknak kell felvenniük az itteni szokásokat és fordulatszámot és a régebbi kommentelők mindig egy kis fórral indulnak, ha "igazságot kell tenni". Nem méltánytalanul  vagy aránytalanul nagy ez az előny, de létezik.

Olyan is előfordulhat, hogy egy törzsgárdatagot (aka. régi kommentelőt) nem a nagy nyilvánosság előtt (kommentben), hanem magánlevélen keresztül kérünk meg arra, hogy vegyen vissza egy kicsit a lendületéből. Ez megint csak a privilégiumok része, de nem jelenti azt, hogy a törzsgárdatagság érinthetetlen...

Igen, tudjuk, hogy ez nem demokratikus, de a Lemil végül is egy militarista tematikájú blog, ahol egyrészt a demokrácia nem mindig érvényesül maradéktalanul (lásd még Frank Ramsey kapitányt a Crimson Tide-ban: "Mi itt védjük a demokráciát, nem gyakoroljuk!"), másrészt pedig a szakmai múltnak (jelen esetben a hozzászólói régiségnek) bizony vannak előnyei.

Ez van; mi legalább előre megmondjuk, mire számíthattok.

5.2.6.) Olykor ajánlókkal, illetve átirányításokkal színesítjük a választékot. Igyekszünk olyan témákat, blogokat, könyveket, stb-t választani, amelyekről alappal feltételezzük, hogy számot tarthatnak olvasóink érdeklődésére, ugyanakkor megütnek egy olyan mércét, amit elvárhatunk. Ha van ilyen jellegű javaslatod, tudasd ezt az alapító atyákkal, de ne sértődj meg, ha elutasítják.

5.2.7.) Végezetül egy közkeletű félreértést szeretnénk eloszlatni: a Lemilblog szerkesztői, szerzői semmiféle anyagi ellenszolgáltatásban nem részesülnek itteni munkájukért (s az eddigi, három millió letöltés ellenére sem kaptak kiemelt reklámajánlatot vagy partneri státuszt senkitől - ami nem a Lemilt minősíti).

Mindaz, amit itt láttok, olvastok, az - hogy úgy mondjuk - társadalmi munka eredménye. A blog eddigi fennállása során egyetlen egyszer kapott reklámposztért juttatást, amit  (korrekt leszámlázást és adózást követően) a legutóbbi lemilbulin le is ittunk. Ha lesz még hasonló eset, megnyugtatunk minden illetékest (Nemzeti Adó- és Vámhivatal, stb.), hogy ugyanez fog történni a lóvéval.

6.) Ami pedig a Lemilblog posztjaival kapcsolatos szerzői jogokat illeti, az érdeklődők kattintsanak erre a linkre. Kiegészítésül ehhez a ponthoz még csak annyit, hogy szeretjük látni, milyen oldalakon reprodukálják az írásainkat. Volt már olyan, hogy  írásaink törlésére kértük a lemilposztokat forrásmegjelöléssel utánközlő oldalt, mert nem akartuk a nevünket adni az adott portálhoz, amely - szerintünk legalábbis - szakmaiatlan és szedett-vedett benyomást keltett. 

7.) A posztokért, ezek szakmai tartalmáért minden esetben azok szerzője vállalja a felelősséget, akkor is, ha a "Lemilblog" általános nickkel jelennek meg. Megjelenés előtt igyekszünk ugyan minden tévedést vagy hibát kiszűrni, de az alapító atyák és a szerkesztők sem érthetnek mindenhez, tehát ab start vélelmezzük, hogy a cikkek szakmai (történelmi, stb.) szempontból a korrekt tényeket tartalmazzák. Ugyanakkor senki sem tévedhetetlen: a kommentek (többek között) arra valók, hogy normális hangnemben megvitassuk az eltérő információkat, a különböző források megbízhatóságát. 

Na, röviden (?) ennyit szerettünk volna most elmondani. Ha bármiféle kérdésetek van, a kommentek között feltehetitek, s előbb-utóbb akad szerkesztő vagy alapító atya, aki érdemben válaszol.

Köszönjük a figyelmet.

Lemilblog