Hajdú Zoltán visszatérő olvasónk jóvoltából a rendvédelmi fiaskókkal ismerkedünk. A rendvédelmi szerveknek sokszor mások jogait kell törvényes keretek közt korlátozniuk, hogy elláthassák a köz érdekében rájuk ruházott feladataikat. Nagyon érzékeny dolgokról van itt szó, hiszen ha bizonyos feltételek fennállnak, olyan dolgokat is tehetnek, amiket mások nem: beléphetnek magánterületre, mozgásukban korlátozhatnak hosszabb rövidebb ideig személyeket, vagy velük szemben kényszer intézkedéseket - törvényes erőszakot is alkalmazhatnak, ha végképp szükséges és az eredmény másképp nem érhető el. Na igen, de mi történik akkor, ha homok kerül a gépezetbe és hibák sorozatát követik el? Ezt tudhatjuk meg a következő posztból.

Ruby Ridge ostroma

I

Előélet

Ezerkilencszázkilencvenkettő augusztusában amerikaiak százezreit kötötte le a sokaktól távoli Idaho államban játszódó (hivatalos szóhasználattal) „incidens”. Több száz szövetségi ügynök, a U.S. Marshalls Service tagjai, mesterlövészek, helikopterek, és egy páncélozott szállító harcjármű (APC) vonult fel egy hegyi kalyiba köré egyetlen család, az apa, a felesége, két lányuk, egy fiuk, pár hónapos kisbabájuk és egy fiukként befogadott 23 éves fiatal felnőtt ellen abból a célból, hogy a szökevényként nyilvántartott családfőt, Randy Weavert elfogják, és a törvény színe elé vigyék. A több halálesettel végződő ostrom megrendítette az amúgy sem mély bizalmat az Egyesült Államok igazságszolgáltatásának végrehajtó szerveiben, és hatással volt bizonyos későbbi eseményekre, többek között a Waco-i, sokkal több áldozattal járó ostromra, és ezzel együtt az Oklahoma City-i merényletre, valamint áttételesen a Columbine High Schoolban elkövetett mészárlásra. Mi volt a kiváltó ok, és hogyan került ez a család szembe ekkora túlerővel?

Randall Claude Weaver 1948-ban született Iowa államban, erősen vallásos családban. A vallásosság azonban furcsa módon nyilvánult meg: a család szinte minden egyesült államokbeli mainstream keresztény irányzatot kipróbált a baptizmustól a presbiterianizmuson át az evangelizmusig. A szigorú erkölcsi elvek viszont közösek voltak mindenhol, így amikor egyetemi beiratkozása után találkozott egy szintén „színes” vallási hátterű, de hasonlóan a konzervatív értékek mellett elkötelezett lánnyal, a vonzalom hamar kölcsönös lett. Vicki Jordison apja mormon, anyja gyülekezeti hívő (Congregationalist) volt.

Akármennyire is szerették egymást, folyt a vietnami háború és Randy világnézetéből fakadóan tenni akart a hazájáért: önként jelentkezett a hadseregbe. Itt jó eredményei miatt bekerült a zöldsapkások közé, őrmesteri rangot is kapott. De míg jópáran Kanadába szöktek a sorozás elől, mások Da Nang dzsungelében küzködtek Mattel-műanyag puskájuk tisztításával készlet híján, Randynek, aki igazán ott szeretett volna lenni a harcokban, más sors jutott: hátországbeli munkát kapott Fort Bragg laktanyájában, kilátás nélkül igazi harci bevetésre. Emiatt 1971-ben dícsérettel leszerelt, és az ifjú pár végre összaházasodhatott. 

Egyéni, vallásos látásmódja és időnkénti látomásai miatt Vicki meggyőzte a családot, hogy az anarchia egyre közeledik, és a világ el fog pusztulni. Erre rájátszott az abban az évben (1973) kitört arab-izraeli háború nyomán létrejött olajárrobbanás. Látomásaiban emellett gyakran megjelent egy biztonságos hegyi házikó képe is, ahol a Végítélet talán túlélhető. A család nemsokára elkezdett azon gondolkodni, hogy otthagyják a városi életet, és egy világtól elzárt helyre vonulnak, hogy 1976-ban született Sara lányukat és később születendő gyerekeiket megóvják attól a világtól, amit egyre inkább korruptnak és romlottnak láttak. Erősek voltak azon érzéseik is, hogy az amerikai szabadság eszménye, a demokrácia már rég nem az, aminek látszik, a látszat-vezetőket pedig egy pénzemberekből álló árnyékkormány tartja a markában, ami a maradék szabadság elvonására törekszik. Ezen nézeteik sok vonatkozásban egybeestek az Államok északi részeben igen népszerű Árja Nemzetek (Aryan Nations) mozgaloméival.

Ezerkilencszáznyolcvankettőben végül eladták a házukat, és a kapott ötvenezer dollárral a zsebükben északra indultak, hogy a megálmodott kis hajlékot megtalálják. Ez végül egy nyolchektáros kis birtok lett egy festői szép helyen: Idaho legészakibb megyéjében Naples városkától nem messze a Rubin hegygerinc tetején. A fizikai távolságok ellenére barátságos szomszédságra is találtak, akikkel nézeteik sokszor közösek voltak. Két éven belül készen volt a ház is, ami ugyan egy építésügyi vizsgálatot nemigen állt volna ki, de jó otthona lett az összetartó családnak. Legalábbis ezt hitték...

II

Bonyodalom

Az első viharfelhők mégis az egyik közvetlen szomszéddal való affér után kezdtek gyűlni. Több addigi barát lopással vádolta őket, de a vallásos fejtegetéseiket sem szívesen hallgatta mindenki. Ezen vádakra válaszul Vicki dörgedelmes levelet írt a helyi bíróságnak, melyben egy kiterjedt, ellenük irányuló összeesküvést vázolt fel. Férje is rá tett egy lapáttal, mikor a helyi Sheriff posztjáért szállt ringbe és erősen rasszista kijelentéseket tett, viszont büntetlenséget ígért megválasztása esetére a nem erőszakos bűncselekmények első elkövetőinek. Ezek voltak az események, melyek miatt a család tagjai „először kerültek a hatóság látókörébe”.

Ehhez jött még egy körülmény: az egyik szomszéddal folytatott és megnyert per után a vesztes és igen szorgalmas Terry Kinnison (mivel még kétezer-egyszáz dollár perköltséggel is megterhelték) „hálából” levelet írt minden általa ismert rendvédelmi szervnek, ideértve az FBI-t, a Secret Service-t, és a Sheriff hivatalát, melyek szerint a Weaver házaspár fegyvereket gyűjt, és merényletre készül a kormányzó, Raegan elnök, valamint a római pápa ellen. Nyolcvanöt februárjában kihallgatták a házaspárt, és az Árja Nemzetekkel való kapcsolatukra voltak kíváncsiak. A pár tagadta, hogy tagok lennének, azonban a férfi néha eljárt a gyűléseikre.

Az egyik ilyen gyűlésen Randy találkozott egy nagydarab motorossal, Guss-szal, és éppen meg volt szorulva. A háztáji gazdaság nemigen jövedelmezett, így amikor Guss elég ideig üldözte, elfogadta az ajánlatát: háromszáz dollárt két lefűrészelt csövű puskáért. Bár Amerika a szabadság és a szabad fegyvertartás hazája, ez a készítésre nem vonatkozik: a fegyverek szabálytalan átalakításáért negatív dollártízezrek vagy többéves „állami gondozás” a jutalom. Az ügylet megtörtént, Randy az eljárás során azt vallotta, hogy egész csövű puskákat adott el Guss-nak, és azokat a nevezett saját maga kurtította meg. Nincs kizáró bizonyíték egyik verzióra sem, hogy melyik az életszerűbb, mindenki döntse el maga.

Amit Randy nem tudott, az az, hogy Guss valódi neve Kenneth Fadeley, és a Szesz, Dohány és Fegyverekre Felügyelő Iroda (ATF) megbízásából húzta csőbe Randy-t, hogy az ő (Kenneth) elleni illegális fegyverkereskedelmi vádat ejtsék. Kenneth tartótisztjei, Herbert Byerli és Steve Gunderson ezerkilencszázkilencven júniusában megkeresték Randy-t és a jól bevált (KGB-től is ismert) módszert követve felajánlották neki: eltekintenek a fegyverátalakítás miatti vádemeléstől, ha vállalja, hogy beépül az Árja Nemzetekbe, és információkat szolgáltat róluk.

A mi eszünkkel és erkölcsünkkel szinte érthetetlen módon, a súlyos büntetés kilátásba helyezése, a hatóság nyomása, és az észérvek ellenére Randy egy percig sem habozott kimondani: soha nem lesz rendőrspicli. Sőt „Guss-t” is lebuktatta a Nemzeteken belül. Tulajdonképpen innen indult el az egész tragédiába torkolló sorozat: ezerkilencszázkilencven decemberében lőfegyverrel való visszaélés miatt vádat emeltek Randy Weaver ellen.

A következő év január tizenhetedikén a pár útban volt lefelé a hegyről és a város felé tartottak. Az egyik kereszteződésnél egy felnyitott motorházú, lakókocsit vontató járművel találkoztak. Jó keresztényhez és jó szomszédhoz méltóan megálltak segíteni, azonban váratlan dolog történt: mikor Randy a motort kezdte vizsgálni, köszönet helyett egy hideg csőtorkolatot érzett a tarkóján, és kiáltást a fülében: „Szövetségi ügynök vagyok, ne mozduljon!” Amikor a saját pisztolyáért kapott, öten földre teperték, az autójukhoz a .38-asáért visszaszaladó feleségét pedig egy női ügynök fogta el.

III

Büntetőeljárás

Az eljárás során nem vallotta bűnösnek magát, és kérte  óvadék ellenébeni szabadlábra helyezését. A bíróság tízezer dollárt állapított meg. Ha a vádlottnak nincs készpénze, az óvadékra fedezetként elfogadható egyéb vagyontárgy is, ahogy itt is történt. Azonban volt még egy furcsaság: Stephen Ayers bíró (talán megfélemlítésként, talán véletlenül, gondatlanul) úgy tájékoztatta Randy-t, hogy amennyiben bűnösnek találják (ebben Randy nem kételkedett), az óvadékot behajtják. Ez nem fedi a valóságot, az óvadék intézménye ugyanis arra szolgál, hogy a vádlott minden tárgyaláson megjelenjen és együttműködjön a hatóságokkal, és ha felmentik, visszakapja az összeget. Elmarasztaló ítéletnél az összegből levonhatóak a bírságok és a perköltség, de a fennmaradó részt akkor is vissza kell adni a terheltnek. A bíró később olvasta csak el, hogy Randy minden vagyona a Ruby Ridge-i birtoka; Randy tehát azzal a tudattal ment haza, hogy tegyen bár akármit és legyen bár a legegyüttműködőbb, akkor is elveszik majd az otthonát, amit a saját családjával együtt épített. Ez meghatározta későbbi hozzáállását a hatóságokhoz. A Weaver család eltökélte, hogy nem hagyják el a birtokukat, függetlenségük jelképét.

Az első tárgyalás ezerkilencszázkilencvenegy március huszadikára volt kitűzve; legalábbis ez állt abban a levélben, amit a kirendelt védője védencének küldött. Többszöri próbálkozás után sem sikerült személyes találkozót megbeszélni, a házban pedig folyó víz és áram sem volt, nemhogy telefon. Randy így elérhetetlennek bizonyult. Ráadásul nyomdahiba miatt a márciusi dátum is hamis volt; a tárgyalást valójában február huszonegyedikére tűzték ki. Kérdéses, hogy márciusban ténylegesen megjelent volna-e a bíróságon, azonban ezt már nem fogjuk megtudni; azonnal elfogatóparancsot adtak ki ellene, majd március tizennegyedikén nagyesküdtszéket (Grand Jury-t) hívtak össze, ahol un. szövetségi szökevénynek (federal fugitive) nyilvánították, és ügyét átadták a Marshalls Service-nek. Az Egyesült Államok Marsall Szolgálata egy szövetségi rendvédelmi szerv (csakúgy mint az FBI, vagy az ATF) és ők felelnek a szövetségi tárgyalótermek és a bíróságok biztonságáért, valamint a szökevények kézrekerítéséért az Államok egész területén. Tették ezt annak ellenére, hogy a bíróság levéltárában ott volt a kérdéses levél másolata, amin olvasható volt a márciusi dátum. A Grand Jury-n nem került szóba a levél, valamint arról sem szóltak a marsalloknak, hogy az egész ügy az informátori szolgálat megtagadásából indult ki.

Randy szemszögéből nézve az egész per színjáték, és az egymásnak ellentmondó üzenetek, időpontok mind azt a célt szolgálják, hogy őt rács mögé juttassák, birtokát elvegyék, felesége és gyerekei az utcára kerüljenek. Nem hitt az igazságos tárgyalásban. Úgy érezte, nincs vesztenivalója, egyetlen lehetősége van: ellenállni a végsőkig.

Az elkövetkező hónapokban betartotta az igéretét, sem ő, sem a családja nem hagyta el a birtokot, fegyvertelenül még a házat sem. A marsallok többször felvették vele a kapcsolatot, de nem bírták rávenni a megjelenésre. Októberben a marsallok megelégelték a helyzetet és egy elbaltázott pszichológiai profil alapján, amely Randy-t neonáci fegyvermániásként, Vickit pedig elvakult vallási fanatikusként jellemezte (a profil Randyt végig Mr Randallként aposztrofálta, mintha a családneve lenne; ennyire volt alapos munka) elkezdték kidolgozni a ház lerohanásának tervét. A fedőnév Északi Felderítés v. Feltárás volt (Operation Northern Exposure).

A következő év áprilisában egy híradó helikoptere repült át a birtok felett. Azonnal elterjedt a pletyka, hogy a ház lakói rálőttek a gépre; ez a hír kacsának bizonyult, de tovább növelte a félelmet a kormányerőkben. Mindeközben egyre több újság és hiradó foglalkozott az üggyel, ki-ki vérmérséklete és pártállása szerint nyilvánított véleményt.

IV

Ostrom

Ezerkilencszázkilencvenkettő augusztus huszonegyedike hajnalán (a család már tizenhat hónapja nem hagyta el birtokát) egy hat marsallból álló terepruhás különítmény indult a ház felé, hogy a korábban beszerzett fényképek és megfigyelési adatok alapján a helyszínen véglegesitsék a tervet,  beszerezzék a hiányzó fényképeket és elvégezzék a fennmaradó megfigyeléseket. Kis túlzással állig fel voltak fegyverkezve: a hat embernél három M-16-os, egy M-16A2, egy sörétes puska, egy mesterlövészpuska és egy hangtompítós Colt karabély volt, valamint mindegyikük szolgálati fegyvere. A csapat az útelágazásnál kettévált megfigyelő (OP) és hírszerző (Recon) csapatra, amik közül az első figyelőállást foglalt a ház felett lévő bércen, függőlegesen 300, légvonalban kvázi 2200 méterre a háztól. A másik csapat követte az ösvényt egészen addig, amíg már csak egy nyílt terep választotta el őket a háztól. A megfigyelést reggel kilencig folytatták, majd csatlakoztak a OP csapathoz. Megállapították, amit régebbről is tudtak, hogy még a lányok sem mennek ki a házból fegyvertelenül, hogy a ház személyzete az anyából, az apából, egy kamasz fiúból, két kislányból, egy, tavaly összel a fészerben született babából (aki hivatalosan nem is létezik!) és egy befogadott fiúból áll. Az eszmecsere után a Recon csapat visszindult az elágazáshoz. A kalyiba mellett elhaladva az egyik marsall, Roderick két követ hajított a ház mellé, hogy tesztelje a kutyák éberségét, és nem kellett csalódnia: a kutyák rögtön jeleztek, és elkezdtek feléjük jönni. A marsallok arra számítottak, hogy a házbeliek visszahívják majd az állatokat, de nem ez történt; az összes fegyvert fogni képes ember előjött a házból, mert a konyha nagyon régen nem látott már húst és azt hitték, a kutyák valami vadat fogtak. Amint Samuel és a befogadott fiú, Kevin Harris elértek az Y kereszteződésig, szembe találták magukat a Recon team három marsalljával.  Randy egy másik úton lassabban tudott csak jönni. A beszámolók sajnos ellentmondóak a pontos eseményeket illetően, annyi azonban biztos, hogy a marsallok azonosították magukat, és hogy a kutyát az egyik marsall azonnali támadástól tartva agyonlőtte. A lövés közel esett Samhez, aki rálőtt Roderick marsallra. Kevin Harris pedig Degan marsallt vette célba, és egyetlen mellkaslövéssel megölte. Sam ezután sarkon fordult, és a ház felé rohant. Roderick a menekülő fiút kétszer hátbalőtte, aki a marsall látókörén kívül összeesett. Harris sértetlenül visszaért.

A háromból életben maradt két marsall majdnem egy órát rohant az erdőben a legközelebbi telefonig, ahol hisztérikus hangvételű hívásban tudatták a 911-gyel, hogy Randall Waeverrel keveredtek tűzharcba, hogy egy emberük meghalt, három csapdába esett, „földhöz vannak szögezve”, és jöjjön mindenki, aki él és mozog. Mindeközben a másik csapat továbbra is a magaslaton végezte a megfigyelést, de nem vették észre Sam hiányát.

Randy többször is a levegőbe sütötte fegyverét, hogy magára vonja a figyelmet, majd támadástól tartva visszarohant a házhoz. A visszaérő Harristől tudta meg, hogy tizennégy éves fiát lelőtték.

A sokk után a feleségével és Kevinnel együtt mentek le az elágazáshoz, felhozták és megmosták a holttestet, és abban a pajtában terítették ki, ahol kilenc hónapja a húga született volt.

Ha egy szövetségi ügynököt (a marsall is ilyen) megölnek, az ügy azonnal szövetségi ügy lesz. A szövetségi bűnügyeket a Szövetségi Nyomozó Iroda, ismertebb nevén az FBI göngyölíti fel. Azonban ez a haláleset volt az első hír, amit Washington DC-ben hallottak az egész történetről, karöltve a telefonhívásban említett, földhöz szögezett marsallokkal, a felületes pszichológiai profillal.... az FBI-osok előtt egy elvetemült gonosztevő képe bontakozott ki, ami rögtön a HRT, a Túszmentő Csapat bevetését kívánta meg. Ez a polgári szektor egyik legjobb mesterlövész egysége. Ezenkívűl a HRT igazgatója az FBI Igazgatóhelyettesével történt konzultáció után új, szabadabb bevetési szabályokat hagyott jóvá a mesterlövészeknek, még útban Idahoba. Ilyenre még nem volt példa. Eddig.

Mire a HRT a helyszínre ért, a „földhöz szögezett” marsallokat már régen lehozták a hegyről. Normál esetben a Helyszíni Parancsnok (jelen esetben Jim Glenn) a Taktikai és Túszmentő parancsnokok javaslatai alapján hoz döntést. Mivel azonban már eleve itt volt a HRT igazgatója, sajátos pszichológiai mechanizmus alapján mindenki nagyon komolynak tartotta a helyzetet. Az egyik túsztárgyaló elmondása szerint rendesen ez elég egyszerű eset lett volna (egy darab elbarikádozott gyanusított); öt ember némi rábeszéléssel megoldaná. De ha a HRT egész vezetése is itt van... ez iszonyú veszélyes lehet, különben nem lennének itt! A hegy alja valósággal nyüzsgött a mindenféle rendvédelmi szerv embereitől, a megfigyelésekhez helikoptereket, dzsipeket vetettek be, jókora félelmet és dühöt keltve a helyi lakosságban.

Bár már huszonnégy órája nem dördült lövés, és a marsallok is biztonságban voltak, a tüzelési szabályok érvényben maradtak. Ezek szerint minden fegyveres felnőtt célpontnak számít, akik ellen minden halálos hatású eszköz (kilövés) használható és használandó. Fegyvertelen személyek, fegyveres gyerekek esetében a régi szabályok érvényesek (lövés csak védelmi helyzetben adható le). Mesterlövészeket küldtek a magasabb pontokra, és vártak. Mivel az elmúlt két év alatt szinte folyamatosan figyelték őket, az ügynökök tudták, hogy a család egy lépést sem tesz fegyver nélkül; ez a tény most minden felnőttet célponttá tett.

A délelőtt folyamán megint ugatni kezdtek a kutyák, a családfő, a lánya Sarah, és Kevin kimentek az udvarra, megnézendő, hátha tárgyalni jött valaki. Nem ez volt a helyzet, így Randy úgy döntött, vet egy pillantást fia holttestére a fészerben, ahol tegnap reggel óta feküdt. Amikor felemelte a kezét, hogy a felső reteszt lehúzza, lövés dörrent; a lövedék a válla alatt ment be és a hónalján jött ki (a lövést leadó Lon Noriuchi {képünkön - találkozunk még vele Waconál} saját elmondása szerint a gerince közepére célzott, de Randy az utolsó pillanatban elmozdult). Mindenki azonnal futni kezdett a ház felé, Vicki az ajtó mögött állt, a csecsemővel a kezében sürgette a kintlévőket. Innentől igazolva látták régi félelmüket, hogy a kormány meg akarja gyilkolni őket, hiszen figyelmeztetés nélkül lőttek rájuk. Noriuchi kereste az alkalmat az újabb lövésre, majd amikor a már az ajtó előtt lévő, épp utolsóként bemenni akaró Randy a célkeresztbe került, ismét tüzelt. A lövedék elkerülte a férfit, és ő kimerülten, véresen rogyott össze a konyhában. Amikor pár perc múlva feleszmélt, a feleségét látta feküdni az ajtó mellett, és Kevint a szoba túlsó végében.

A golyó, ami őt elkerülte, Vickit fejbe találta.

Bár a golyó letépte az arcát, mégis úgy esett össze, hogy a karjában tartott csecsemő nem esett a földre, és ő sem rá. Minden véres volt a konyhában, továbbá a lövedék Kevint is eltalálta a karján és az oldalán, és pár centire állt meg a szívétől.

A holttestet végül behúzták a konyhaasztal alá és letakarták egy terítővel.

V

„Meglepés”

Huszonharmadikán, vasárnap reggel egy sörétes puskával felszerelt robot érkezett a házhoz és egy telefont hozott, amin keresztül tárgyalni akartak. Randy nem fogadta el, hanem kiüzent, hogy belelő a robotba, ha nem megy el. A robot később visszahúzódott, de este egy APC jelent meg, és elkezdte összedönteni a ház mellett álló épületeket. A háziakat megfenyegették, hogy nemsokára a házra is sor kerül. A fészer összedöntése előtt kiugrott egy katona és benézett a fészerbe, bár egyik előző épületnél sem csináltak ilyet, és felfedezték Samuel holttestét, amiről addig hivatalosan nem tudtak.  Közvetlenül ezután a HRT visszatért a szokott tűzkiváltási szabályokhoz. Az első gyanújuk az volt, hogy Weaverék maguk ölték meg a fiukat, ezért fokozták a nyomást; reflektorokat irányítottak a ház felé, és hangágyún keresztül Mrs. Weavernek címzett üzeneteket mondtak be, pl. Jó reggelt, Mrs. Weaver! Mit adott enni a gyerekeinek? Itt kint palacsinta is van.... A megmaradt család minden alkalommal sírt.

Teltek a napok, de egyik taktika sem vezetett eredményre; a család továbbra is kitartott, bár Kevin már azért könyörgött Randynek, hogy lője le, annyira elfertőződött a sebe, Vicki megcsúfított holtteste pedig már napok óta a konyhaasztal alatt hevert az augusztusi melegben. Végül pénteken az FBI egy olyan embert talált, akivel Randy megtalálhatja a közös hangot: Bo Gritz ezredest (képünkön), akit hatvankét alkalommal tüntettek ki Vietnamban és a szélsőjobboldalon igen népszerű volt a hadifogolymentő akciói miatt. Közölték vele, hogyha hétfőig nem hozza ki őket, megrohamozzák a házat. Randy hosszas tárgyalás után beengedte a házába, majd másnap abba is beleegyezett, hogy a holttestet elvigyék, majd pedig abba, hogy Kevin orvosi segítséget kapjon. Végül, amikor a legfőbb ügyésztől kapott kézírásos értesítést, hogy a Grand Jury előtt bizonyithatja igazát, hétfőn a család megmaradt része előjött a házból, és reszketve a félelemtől lesétáltak a hegyről, felkészülve a halálra.

Ezzel ért véget a Ruby Ridge-i „túszdráma”.

Randy végül csak az eredeti vádpontokban (a lőfegyverekkel kapcsolatosan, és a feltételes szabadlábra helyezés szabályainak megszegése miatt) találták bűnösnek, tízezer dollár pénzbírságra és tizennyolc hónap börtönre ítélték. Kevint felmentették a szövetségi ügynök meggyilkolásának vádja alól. Hosszú küzdelmet követően felesége halála miatt peren kívüli megegyezés során Randy százezer, a három lány egy-egymillió dollárt kapott az államtól. Az egyezség szövege szerint az állami szervek semmiben sem hibáztak. Kevinnek az átélt szenvedésekért nyolc évvel a történtek után háromszáznyolcvanezer dollárt ítéltek meg. Lon Noriuchit, a mesterlövészt nem vonták felelősségre.

Alíg fél év múlva egy sokkal nagyobb léptékű, végül több mint 80 halálos áldozatot követelő ostrom borzolta a kedélyeket a messzi délen, a Texas-i Wacoban. A közvélemény szerint ez a két összecsapás a rendőrség kegyetlenségét, brutalitását, az elnyomás növekedését példázta. Ezen két esemény hatására döntött úgy Timothy McVeigh, hogy „visszavág” a kormánynak, és pontosan két évvel a Waco-i ostrom után, ezerkilencszázkilencvenöt április tizenkilencedikén felrobbantotta az Oklahoma City-i szövetségi épületet. Eric Harris és Dylan Klebold, a Columbine High-i mészárlás elkövetői is erre a napra akarták „bosszújukat” időzíteni, ami csak külső körülmények hatására csúszott odébb egy nappal.

De valamiért azt hiszem, ez bármikor megtörténhet megint.

HZ

PS. Köszönjük Hajdú Zoltánnak a posztot! Zig Zag