A lengyelek "vonzódása" a keleti szláv testvérek felé szinte legendás, akár ukrán, akár orosz nemzetiségre gondolunk, szinte érződik a taszítás, mint amikor azonos pólusú mágneseket közelít egymáshoz a játszós kedvű kis fizikus. Amióta létezik írott történelem, azóta hol keletről nyugatra, hol visszafelé játszódtak le kisebb és nagyobb inváziós próbálkozások, az elképzelt cél persze a szomszédos nép gyökeres kipusztítása lett volna. Megnyugodhatunk, nem sikerült, bár több évezred alatt próbálkoztak vele, szegény lengyel barátaink ráadásul nyugatról hasonló célú barátokat kaptak a németajkúak személyében. Az EVH-t lezáró fegyverszünetek friss lengyel államot hoztak létre, ezzel megvalósítva az évszázados álmot, persze a hagyományos lengyel - magyar barátság is új fejezettel bővült. Kissé üröm volt az örömben, hogy Trianon Lengyelországnak is juttatott pár települést valahol Jablonka környékén.

A friss lengyel állam Csipkerózsika álmából ébredve rögtön kardot kellett rántson, jött az ideológiai harcnak álcázott vörös veszedelem keletről. Az 1919-es határvillongások 1920-ra háborúvá fejlődtek, ezt a háborút sokszor hibásan szovjet-lengyel háborúnak nevezik, pedig ekkor még Szovjetunió nem is létezett, csak Szovjet - Oroszország és Szovjet - Ukrajna.

 Ha ebben megegyezhetünk, mi most maradjunk a "bolsevik háború" kifejezésnél, ez a Lengyelországban bevett neve az 1920-as öldöklésnek.

"Hej, aki lengyel, szuronyt fel!"

A munkás, paraszt és katona osztálykülönbség nélkül harcba kell szálljon, ez a plakát üzenete.

Jó a kép, ütős, bár az ellenség nincsen vázolva.

A Mauser kissé szimbolikusra sikeredett, a szíjzat és a csapka kidolgozása viszont szép és pontos.

Az öltözet és a fegyver elkülönül, a népfelkelő kaszát fog, a munkás gránátot emel, a katona viszont szuronyos puskát visel.

Érdemes megfigyelni az eltérő bajuszviseletet.

Jön a keleti veszedelem, kopogtatnak a bolsevikok! Baskírok és kínaiak, mindenféle keleti népség, gyilkos komiszárok, róluk szól az alábbi gúnyvers. Sztálin, mint Xerxes, a nagy perzsa hódító érkezik, a meghódítandó lengyelek a jellegzetes csapka formájuk miatt felismerhetők a kép bal részében. Wolnosc = Szabadság táblát tartó rémalak mögül Lev Davidovics hevesen gesztikuláló alakja tűnik fel, mintha ő lenne, erősítsetek meg legyetek szívesek, ő az, Trockij, ugye?

"Az ő programjuk."

  Fenti plakáton kijátszották az antiszemita kártyát. Itt alul pedig a teljes összefogásét:

"A mi várunk legyen minden küszöb!"

Szól a jelszó, magyarul: egy lépést sem hátrálunk, minden házért küzdeni kell! A lőszeresládán akár magyar felirat is lehetne.

 Érdemes megfigyelni a puskafogást, elég szakszerűtlennek tűnik mindhárom esetben, a töltésnél a jobb kéz természetellenes, így lehetetlen a závárt mozgatni, ráadásul a puskát túl közel fogja a bal öklével a munkásember, a tengerész és a népviseletes ember is ugyanebbe a hibába esik, a hátul álló gyalogos nem tüzel, mivel fel van tűzve a bajonett. A nő arcából sugárzó elszántság kicsit javít az összképen, ebben a plakátban ez a szép részlet mindenképpen megfigyelendő.

"Öld a bolsevikot!"

Megindult a küzdelem, lengyel ulánus szablyával csap (az orosz, vagy ukrán) bolsevik gyalogos felé. Érdekes, hogy a plakát alkotója nagyvonalúan elfelejtette a lovas hátáról a karabélyt. Így férfiasabb, lecsapni az ellenséget.

 Megint Trockij.

Úgy látszik, ő akkoriban emblematikus figurája volt a hős vörös hadseregnek.

 A "Bolsevik Szabadság" eszméjét kívánja szemléltetni a szerző, ismét Lev Davidovics Trockij kerül a fókuszba, amint a jól végzett ötórai gyilkolászás után épp meztelenül egy koponyahegyen ücsörög.

Kicsit olyan katyni borzongós hangulatú a háttér.

 A kisdobos romantikus elképzelése a lenti plakáton tévút, 1920-ban ilyen nem történt. Kicsit egyiptomias jellegű az oldalról festett és előre lépkedő katonák plakátja.

  "Fegyverbe! Védjük meg életünket!"

 "Minden rajtunk múlik! Fegyverbe! A frontra!"

A csatát itt is karddal vívják a balkezes zászlótartók.

A torkonszúrás nagyon erősen szimbolikus.

 Érdekes, hogy a vörös csillagot mindig úgy ábrázolják, mintha az ördögi szimbólum lenne (belső átlók is látszanak).

 Ellenség a határnál!

Fegyverbe! Lépj be önkéntesként a seregbe!

A szerző ugyanaz, az eszme is.

A mostani négy képnek ugyanaz a romantikus szemléletű személy a szerzője.

A jobb oldali képen egy jól sikerült toborzás látható: "Lépj be a Lengyel Hadseregbe!" A jobb oldali szuronyrohamot intéző katonán mintha Ariel sisak lenne. Az?

 Ezt nem értem, honnan feltételeztek olyat a plakát szerzői, hogy a vöröskatona itt balra fegyvertelen nőkkel erőszakoskodik? Meglódult nagyon a szerző fantáziája, ilyen soha nem fordulhatott elő. 

 A lengyel nép hősies viselkedéséről szól a vers a bolsevikok elleni harcban. Remélem most már mindenki előtt világos, hogy nem oroszok és ukránok ellen vívták a harcot lengyel barátaink, hanem a BOLSEVIKOK ellen. Egy plakáton sem látni "orosz" feliratot. Ez egy ideológiai háború, legalábbis a lengyel plakátok szerint.

 Ez egy rejtvény, fejtsétek meg! (Nekem nem sikerült.) Isten megsegíti a honvédő népet?

 Ez már könnyebb, ugye mindenki ismeri?

 "Aki Istenben hisz, és bízik fegyverében, mindig diadalt arat."

A vörös ruhás kozákkucsmás gyalogos fosztogató szándékai lelepleződtek és eljött számára a vég egy mellkasi szúrás képében.

 És egy utolsó toborzóplakát: "Lépj be az önkéntes hadseregbe!" Az ellenség a vörös háromhétfejű sárkány.

Figyelem! A képek és a plakátok nem tükrözik e cikk szerzőjének gondolatait, a plakátok múzeumi műtárgyak és mint ilyenek, semmiféle aktuálpolitikai mondandóval nem rendelkeznek. Jelen poszt történelmi ismeretterjesztési célokat szolgál, mindenkit megkérek, e szerint olvassa és hozzászólásában is igyekezzék megtartani a jómodort. Köszönöm.