Régen volt már egy jó kis csataleírás itt a blogon. A mai dátum ráadásul kifejezetten kedvez egy ilyen csataleírásnak, hiszen a most következő ütközet réges-régen volt, és igazán izgalmas és tanulságos események láncolata vezetett el a megvívásáig. A szemben álló felek egymás iránti kérlelhetetlen gyűlölete, a parancsnokaik zsenialitása vagy éppen ostobasága és a hadiszerencse forgandósága beszédtéma marad még nemzedékeken keresztül. Az ütközet helyszínének mostoha természeti adottságai fizikailag és lelkileg is megterhelték a harcoló feleket, de a csata tétje mindkét fél számára jelentős plusz energiákat szabadított fel. De lássuk is, hogy történt a történelem egyik legjelentősebb csatája.

Javában dúlt a polgárháború.

A Lázadók Szövetsége már jóideje harcolt a Galaktikus Birodalom ellen, és folyamatos defenzívába szorult. A Birodalom vezetője, a magát császárrá kikiáltó egykori köztársasági főkancellár, Palpatine igazi Sith ravaszságával a valaha volt legerősebb, és legütőképesebb katonai szervezetet hozta létre a galaxisban. A Halálcsillag nevű holdméretű katonai űrbázis megépítésével pedig a leggonoszabb tömegpusztító fegyver birtokába jutott. A birodalmi flotta tisztjei és katonái le voltak nyűgözve, és a katonai felső vezetés érthető elbizakodottsággal nevezte elpusztíthatatlannak a Halálcsillagot. Az első Halálcsillag parancsnoka, a kiváló katona, a szigorú és fegyelmezett Wilhuff Tarkin nagymoff lett, és bár nem volt fiatal, szellemileg és fizikailag igen friss volt, könyörtelenségben pedig simán felvette a versenyt egy Sith lovaggal. Csupán egyvalaki volt, aki meg merte mondani sommás véleményét a Halálcsillagról Tarkinnak, mégpedig Lord Vader, az egyetlen Sith lovag. „Ne legyen olyan büszke a technológiai szörnyszülöttjére”- állítólag ezeket a szavakat mondta, és Tarkint csak a mérhetetlen fegyelme és jólneveltsége fogta vissza attól, hogy elmagyarázza ennek a maszkos fekete gólemnek, ki is a szörnyszülött. Bár lehet hogy sejtette, hogy azok lennének az utolsó szavai. Summa summarum, a Halálcsillag az első éles bevetésén fényesen bizonyította ütőképességét, és egyetlen lövéssel elpusztította az Alderaan bolygót, ami szinte alig burkoltan nyújtott segítséget a Lázadók Szövetségének, és emiatt már jóideje a császár bögyében volt. Végül is ennek a gaztettnek a folyománya lett, hogy a birodalmi erők felderítették a lázadók titkos főhadiszállását a Yavin nevű gázbolygó 4-es számú holdján. Az itt kialakult csatában a lázadók csak a könnyű vadászgépeik fegyverzetére és pilótáik halált megvető bátorságára (valamint egy, a saját fején lévő  rezsicsökkentésen vérdíjcsökkentésen dolgozó csempész segítségére) számíthattak. Az űrben lefolyt heves csata a Halálcsillag teljes megsemmisülésével ért véget, pedig erre nem sokat fizettek volna a galaktikus fogadóirodák. Tarkin nagymoff saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen az, ha lebecsülik az ellenség erejét és képességeit. Hadtörténészek szerint érthetetlen, hogy Tarkin miért csak magára a Halálcsillag saját légvédelmére és vadászerőire hagyatkozott, és miért nem vitt magával pár csillagrombolót. A Lázadók mégsem ünnepelhettek, hanem azonnal foghattak is hozzá a csomagoláshoz, hiszen főhadiszállásuk immár nem volt többé rejtve, és a birodalmi flotta Halálcsillag nélkül is legyalulta volna a holdjukat.

Az első áttelepülés helyét még az Alderaan néhai szenátora, Bail Organa jelölte ki, és ez nem volt más, mint a mókás nevű Boz Pity bolygó a Halla szektorban. Igazából ezt még a költözködés közben felderítették a birodalmi erők, így nem is volt ideje a lázadóknak belakni az amúgy kellemes éghajlatú bolygót. (A Boz Pity a kihalt őslakói miatt „temetőbolygó” néven is ismert volt). Az új rejtett bázis helyének az Anoat rendszerben lévő fagyott, sivár, hóval borított Hoth bolygót szemelték ki. Ez a bolygó a galaxis peremvidékén volt, és első (sőt, második) ránézésre is tökéletesen lakhatatlannak tűnt. A lázadók műszaki csapatai és hadmérnökei azonban kisebbfajta csodát műveltek, mikor létrehozták az Echo Bázis nevű főhadiszállást, és a hozzá kapcsolód infrastruktúrát. A finoman szólva is barátságtalan környezet segített a bázis rejtésében, de ezen felül egy szintén rejtett védelmi vonalat is létrehoztak, valamint egy bolygóvédelmi pajzs felállítását is elvégezték. Ez az energiapajzs az űrből történő bombázás ellen védte volna a bázist. Ennek a pajzsnak a generátorát viszont méreteinél és funkciójánál fogva nem nagyon lehetett föld (jég) alá rejteni így megpróbálták minél inkább a hegyek közé építeni. Minden ideálisnak tűnt, és minden a tervek szerint alakult (bár az itt szolgáló katonák azért szívesebben küldették volna magukat melegebb éghajlatra). Az Echo Bázis remek búvóhelynek bizonyult. A galaxis egy távoli pontján viszont zavar támadt az erőben rendszerben. A Zaloriis bolygó egyik napról a másikra abbahagyta a birodalmi fővárosnak történő adófizetést. Mi sem természetesebb, hogy Palpatine császár Lord Vader-re bízta a diplomáciailag kényes ügy hatásos megoldását. Lord Vader meg is jelent Transe Decar miniszternél, aki a bolygó fővárosában, Zaloriis City-ben fogadta a hívatlan vendéget. Decar nem volt hülye, tudta, mit jelent az, ha a Sith nagyúr jön diplomáciai vizitre, így gondosan felkészült a fogadtatásra. Lényegében a teljes Zaloriis milícia személyi állományát felhasználva foglyul ejtette Vadert és kisszámú kísérőjét, és kijelentette, hogy Zaloriis kiválik a Galaktikus Birodalomból, és függetlenként létezik tovább. A „nem-volt-hülye” versenyben azonban Lord Vader bizonyult jobbnak, ő ugyanis első körben tényleg csak személyes varázsával megjelenésével próbálta meg rendezni a kényes helyzetet, de titkon fel volt készülve a komolyabb ellenállásra. Így jöhetett a második kör, amiben a rejtve maradt nehézfegyverzetű birodalmi katonák (rettegett nevükön: a rohamosztagosok) úgymond segítettek Lord Vader-nek a kiszabadulásban. Lord Vader távoztában még semlegesítette Decar minisztert (hidegvérrel saját kezűleg kivégezte) majd sajnálattal tudatta Palpatine császárral, hogy a helyzet a diplomácia nyelvén nem megoldható. A császár ekkor a katonai intervenció mellett döntött. (Ha meglett volna a Halálcsillag, szíve szerint azonnal elporlasztotta volna a bolygót… de se szíve, se Halálcsillaga nem volt). A birodalmi erők könnyű, kétlábú lépegető harcjárművek támogatásával tervezték a támadást. Ez idő tájt egy tehetséges mérnök ezredes, Maximilian Veers épp egy nagyobb tűzerejű és méretesebb, négylábú harcjármű tervezésén dolgozott, és a munka még a szigorúan titkos fázisában volt. A császári parancsra a titkosítást feloldották, és az egy darab elkészült prototípust is a támadó harccsoport kötelékébe rendelték. A harccsoportot Veers ezredes vezette, és elsöprő győzelmet aratott. Bár Zaloriis megmaradt milíciája elszántan védekezett, gyenge fegyverzetük nem okozott jelentősebb veszteségeket a birodalmi gyalogságnak. Veers négylábú harcjárműve, (Hivatalos nevén All-Terrain Armored Transport) amint megjelent a védők vonalai előtt, általános pánikot keltett, rettenetes tűzerejével pedig megszüntette az ellenállás maradékát is. A négylábú csapatszállító gyártása zöld utat kapott (pedig voltak olyanok, akik szerint korántsem sebezhetetlen ez a gépszörny. Az egyik tesztpilóta meg is jegyezte ezt a hibát, másnap már útban volt a Tatooine nevű Isten Erő háta mögötti bolygóra, ahol mogorva rohamosztagosként szolgálta tovább a Galaktikus Birodalmat)

Aki keres, az talál

A birodalmi stratégák jól tudták, hogy a lázadókat még akkor érdemes agyonütni, amikor költözködnek, vagy épp berendezkednek új bázisukon. Mivel a Boz Pity kudarc után nem lelték nyomukat, új módszerhez folyamodtak. A Birodalmi Flotta több ezer Arakyd Industries gyártmányú Viper felderítő droidot indított útnak, hogy ráleljenek a lázadók bázisára. Az egyik ilyen droid a Hoth jeges felszínén landolt. Ennek a landolásnak lett szemtanúja a Yavin-i csata hőse, Luke Skywalker parancsnok, a híressé vált Zsivány vadászszázad akkori vezére. A becsapódást ő maga meteoritnak vélte (a Hoth rendszerében erős a meteortevékenység) de már nem volt ideje megvizsgálni, mert egy őshonos ragadozó egy rövid időre kivonta a forgalomból, és saját bejáratású fridzsiderjébe vonszolta, későbbi élve elfogyasztás céljából. A megmentésére igyekvő csempész barátja, Han Solo kapitány fedezte fel a birodalmi droidot. Egy rövid lövésváltás után a droid megsemmisült. A lázadók nem tudhatták biztosra, hogy a droid felfedezte-e az Echo Bázis nyomait, így hozzáfogtak az evakuálás megkezdéséhez. Volt már benne gyakorlatuk, és ennek is köszönhették, hogy később események nem fordultak katasztrófába. A birodalmi flotta zászlóshajójára érkező adatok közt ott volt a hoth-i szonda felvétele is az Echo Bázis generátoráról. Nem sok híja volt, hogy a felvételeken látottakat elvessék, mondván a képeken látható építmények biztosan egy csempészkolóniáé. Lord Vader kellett hozzá, hogy a jelentést komolyan vegyék. Olyannyira komolyan, hogy a Birodalmi Flotta a Halál-különítmény kijelölésével meg is kezdte az invázió megtervezését és végrehajtását. Bár a különítmény névleges parancsnoka Kendal Ozzel admirális (itt jobbra) volt, mindenki tudta, hogy a valódi parancsnok Lord Vader. (Ez aztán később okozott is kellemetlenséget a legfelső irányításban.) A terv az volt, hogy kihasználva a Hoth körüli heves meteortevékenységet, és a szektorban található aszteroidaövet, a flotta ezeknek a rejtekében még azelőtt lép ki a hiperűrből, hogy a lázadók érzékelői tudomást szerezhetnének az érkezésükről. Ezután a nagyobb hadihajók a bolygóhoz lopakodva orbitális bombázást hajtanának végre, majd a lázadók maradékát egy deszanthadművelet keretében a bolygó felszínén számolnák fel.

A füstbe ment terv

Kendal Ozzel admirális megítélése a flottán belül igencsak vegyes volt. Sok főtiszt nézte ferde szemmel a gyors előmenetelét, és sokan meg voltak győződve róla, hogy csak azért mászhatott fel ilyen magasra a ranglétrán, mert mindig a megfelelő segget talpat nyalta. Mások az előkelő származásával magyarázták az előmenetelt. Az biztos, hogy Lord Vader jobb embert nem is találhatott volna parancsnoknak, hiszen bármit végrehajtott, amit csak tanácsolt neki, Ozzelben nyoma sem volt a néhai Tarkinra oly jellemző tartásnak. Ozzel a Hoth elleni invázióval azt szerette volna elérni, hogy megtisztítsa hírnevét a ráragadt foltoktól, és el nem ismert hadvezéri zsenialitásáról is bizonyítékot szeretett volna mutatni. Ezért a Hoth-hoz legközelebb hozta ki a flottát a hiperűrből. Elég távol ahhoz, hogy egy orbitális bombázást meg lehessen kezdeni, de ahhoz elég közel, hogy a lázadók főhadiszállásán az összes vészjelző duda, riasztócsengő megszólaljon, az összes narancs és piros villogó lámba felvillanjon. Ozzel terve az volt, hogy így azonnal kirakhatja a bolygófelszíni támadó erőket, és gyors győzelmet arathat. Lord Vader agyát elöntötte a pulykaméreg, hogy Ozzel admirális nem értette meg a javaslatát: mérgében leváltotta posztjáról, de úgy hogy alárendeltjei előtt saját kezével végezte ki (ez volt a mániája) Még Ozzel haláltusája alatt kinevezte utódjának a tehetséges és szorgalmas Firmus Piett admirálist. A csata még el sem kezdődött, de már meg is volt az első halálos áldozata, ráadásul egyből egy birodalmi admirális személyében. A hagyományosan babonás tengerészeknél ez nem jelentett túl sok jót. Az Echo Bázison felpörögtek a dolgok. A kiürítési terv az volt, hogy a szállítóhajók megkezdik a csapatok, emberek, nem emberek, droidok és egyéb felszerelés elszállítását, méghozzá a Birodalmi Flotta orra előtt. Egy szállítóhajóhoz fedezetül csupán két darab Incom T-65-ös (X-szárnyú) vadászgépet tudtak csak adni, a pilótáik legnagyobb megrökönyödésére. Az egyetlen remény a sikeres lelépésre az volt, hogy a bolygóvédelmet ellátó egy darab Kuat Drive Yards gyártmányú V-150-es ionágyúval távol tudják majd tartani a birodalmi hadihajókat. Ez csak addig lehetett sikeres, amíg a bázist védő eneriapajzs sértetlen, vagyis a generátorok működnek. A földi védelmet is úgy erősítették meg, hogy az a lehető legtovább tartsa majd távol a támadó birodalmi erőket a generátortól. A birodalmi egységeknek is nyilván ez volt a fő célpontjuk, hiszen az orbitális bombázás megkezdéséhez ki kellett iktatni a pajzsgenerátort. A lázadók védelmének parancsnoka, az alderaan-i születésű, kipróbált és higgadt Carlist Rieekan (jobbra fentebb) tábornok lett.

Kezdődik!

Ozzel admirális baklövése folytán azonnal neki kellett állni a landoláshoz. A szárazföldi műveleteket Lord Vader a kipróbált és megbízható Maximilian Veers-re bízta (ballra), akit nem sokkal az akció előtt léptettek elő dandártábornokká. Beosztottjainak imponált, hogy Veers tábornok a támadó éleket vezetve, az első vonalból fogja irányítani a támadást. A landolást nagy erőkkel kezdték meg: a főerőket a generátorokkal szemközti síkság elején tették le. Ezek a csapatok az új, AT-AT csapatszállítókkal kezdték meg az előrenyomulást. A gyalogság a híres-hírhedt 501.Légió nevű rohamosztagos hadosztáy katonáiból állt. A birodalmi csapatokat Viper droidok is segítették, amelyek folyamatos felderítést végeztek. Veers tábornok nem igényelt légi támogatást.
A lázadók védelme a generátor előtt összpontosult, de volt két előretolt megfigyelő állomás, az ES 3-T-8 és az ES 5-7 és egy Beta Őrhely nevű felderítő állás.. A három állomás fegyverzete csak gyalogsági támadás ellen volt hatékony, páncélozott és légi célok ellen nem volt hatásos A gyalogság elleni védelem legerősebb fegyverei a DF.9/B ágyútornyok voltak. Ezek a tornyok a teljes védelmi szakaszon fel voltak állítva. A lázadó gyalogság a jégbe vájt lövészárkokban várta az ellenség támadását. Páncélozott célok elleni fegyverrel csak az Echo Bázis előtti védelmi szakasz rendelkezett, de ezek is csak könnyű páncélelhárító, 1.4-FD-P lézerágyúk voltak. A védelem nagy hangsúlyt fektetett a légi támogatásra. A híres Zsivány század pilótái által vezetett Incom T-47 típusú Hósiklók nem tartoztak a legkorszerűbb légköri vadászgépek közé, eredetileg nem is ilyen éghajlatra tervezték ezeket, de hát a szükség Vader nagy úr. A Kék és a Zöld vadászszázad pilótái az evakuálást végző teherhajók kísérését kapták feladatul. Nagy volt a kísértés, hogy az Incom T-65-ös vadászokat is beillesszék a védelembe, de a várható veszteségek fényében inkább a hajókísérés lett a feladatuk, így ráadásul az értékes vadászgépek, mint korszerű és erős fegyverek is megmenekülhettek.

A túlerő legyen veletek!

A birodalmi támadás egyből rosszul kezdődött. Az egyik ezred a kirakási hely közelében egy rianás közepébe sétált, és három darab AT-AT veszett oda, vagy lett mozgás- és harcképtelen. A Zsivány század gépei meg elkezdték levadászni a Viper droidokat, meglehetős hatékonysággal. A három AT-AT elvesztése nem jelentett nagy érvágást, mert a maradék tűzereje is elég volt a győzelemhez. Szimplán csak bosszantó volt. Az Echo Bázisra az első jelentés a Beta Őrhelyről érkezett, ennek a maroknyi katonája fedezte fel először a lépegetőket. Mikor Rieekan tábornok a jelentést megkapta, parancsba adta a Beta Őrhely elhagyását, és a katonákat az Echo Bázis védelmére rendelte. A visszavonulás épp időben kezdték meg, mert az őrhelyen rajtaütött egy kétlábú felderítő járművekkel felfegyverzett birodalmi osztag. Szerencsére a lázadó katonák már elhagyták az őrhelyet, viszont a visszavonulást meg kellett szakítaniuk, mert nem szerették volna, ha a birodalmi felderítők a nyomukra akadnak, és így az Echo Bázis védelmi vonalai mögé kerülnének. Így lesből rajtaütöttek a könnyű sikert ünneplő birodalmi egységen, és két kétlábút felrobbantottak. A birodalmi osztag a váratlan veszteség miatt gyorsan visszavonult, így a Béta Őrhely bátor katonái sikeresen elszakadhattak. A csetepaté és a veszteségek miatt Veers tábornok olyan jelentést kapott, hogy az adott állásokban jelentősebb lázadó gyalogság fészkelte be magát, ezért két darab AT-AT-t küldött a pórul járt felderítők megsegítésére, és emiatt ismét gyengült a fő támadóerők tűzereje. Közben a kiürítés is megkezdődött, és a Quantum Storm nevű GR-75-ös osztályú teherhajó lett az első, amelyik a bolygó felszínéről felszállt. Feltartóztatására a Birodalmi Flotta Tyrant nevű csillagrombolója indult. A menekülés fedezésére a V-150 ionágyú is leadta első lövéseit, ami miatt a telibe talált Tyrant összes rendszere leállt, (a hajtóművektől a turbó-lézerágyúkig) és kiesett a kötelékből. (Helyrepofozása jó sokáig eltartott) A Quantum Storm sikere jelentősen növelte a lázadó katonák harci szellemét.
Tehát így első ránézésre bár a birodalmi erők folyamatos támadásban voltak, a védelem nem omlott össze, és állta a sarat jeget. Az ES-3-T-8 és az ES-5-7 bázis is megkapta a maga támadását. A Zsivány század egyik raja az ES 5-7 segítségére sietett, és bár a birodalmi támadást nem tudta megállítani, az ES 5-7 kiürítését sikerült időben kitolni. Az ES 5-7 védői között ott volt a lázadók különleges erőinek 4. osztaga, egy kis létszámú, de kiválóan képzett kommandós is. A 4. osztag katonái között szolgált Jobin tizedes, aki nem volt más, mint a lázadók politikai vezetőjének, Mon Mothma-nak a fia. A túlerő ellen azonban így sem tudtak sokáig harcolni, az ES-3-T-8 állomást a birodalmi csapatok lerohanták, az ES 5-7 védői Rieekan tábornok parancsára elhagyták állásaikat és visszavonultak. Visszavonulás közben a 4. osztag sikeresen megsemmisített több kétlábú felderítő harcjárművet. A lázadók előretolt bázisainak eleste után a birodalmi erők most már az Echo Bázis és a generátor ellen összpontosíthatták támadásukat. A Zsivány század az ifjú hős, Luke Skywalker vezetésével megtámadta Veers tábornok vezette AT-AT köteléket. A heves légitámadás nem hozott átütő sikert, a birodalmi járművek haladást még csak le sem lassították. Annyit tudtak csak elérni, hogy az AT-AT-k egy darabig nem a lázadók földi erőit lőtték, hanem a körülöttük cikázó hósiklókra koncentráltak. Ekkor derült ki az, amit csak sejtettek, de nem hittek, hogy a nagy, négylábú AT-AT-k páncélzata ellen sem a hósiklók fedélzeti fegyverei, sem a gyalogság által telepített 1.4-FD-P lézerágyúk nem használhatók. Az egyetlen fegyver a lépegetők ellen a hósiklók vontatókábele volt. Ezzel a kábellel sikerült több AT-AT lábait összekötözni, ami miatt ezek a járművek harcképtelenné váltak. A Zsivány század viszont súlyos veszteségeket szenvedett. Skywalker parancsnok gépét is eltalálták, ami miatt kényszerleszállást hajtott végre. Fedélzeti lövésze, Dak Ralter elesett, de Skywalker egy AT-AT alá futva szigonnyal felhúzta magár a monstrum hasa alá, majd az egyik nyílásán egy hődetonátort bedobva 

felrobbantotta azt. A Zsiványok parancsnokságát A yavin-i csata veteránja, Wedge Antilles vette át, aki egymaga három AT-AT-t iktatott ki a harcból. Bár úgy tűnt, hogy a harcjárművek ellen megvan az ellenszer, addigra sok hósiklót lelőttek, és ekkora érkeztek be a csatába azok a birodalmi csapatok, amelyek az előretolt állomások ellen harcoltak. A csata végleg eldőlni látszott. Veers tábornok már a generátort vette célba, hiszen lőtávolba érkezett. A lövészárkokat a lázadó katonák csak az utolsó pillanatokban hagyták el, de olyan is volt, aki nem hagyta el helyét. Az Echo Bázis előtti védelmi vonal parancsnoka, Ledick Firest ezredes (itt jobbra) és maroknyi katonája volt az utóvéd utóvédje. Firest ezredes békésebb napokon az újoncok kiképzéséért felelt, harcban viszont szívósan küzdött. Alárendeltjei a tűzbe mentek volna érte. Bár Rieekan tábornok személyesen adta parancsba Firest visszavonulását, az ezredes ezt addig nem hajtotta végre, míg a legtöbb katonáját biztonságban nem tudta. Mikor azt látta, hogy az állásokba sorra törnek be a birodalmi rohamosztagosok, és az AT-AT-k folyamatosan lövik az egyre rozogább generátort, csak akkor hagyta el a csatateret. Noha a csata most már nyilvánvalóan elveszett, a harcok nem maradtak abba. Azok a lázadó katonák, akik az Echo Bázis belsejébe szorultak vissza, és nem volt lehetőségük elérni valamelyik teherhajót, azok az utolsó emberig védekeztek. A csata most már kisebb egységek tűzharcaivá csitult, a lázadók közvetlen parancsnoki utasítások nélkül maradtak. Ekkor jelent meg a csatatéren Lord Vader is, és katonáival hozzáfogott az Echo Bázis kifüstöléséhez. Lord Vadert különösképpen csak egyvalami érdekelte, méghozzá egy ütött-kopott YT-1300-as koréliai teherhajó, ami a találó Ezeréves Sólyom nevet kapta. A katonák sokat találgattak, miért érdekelte főnöküket ez a orbitális galaktikus roncshalmaz. Egyesek tudni vélték, hogy ez a hajó is részt vett az első Halálcsillag elpusztításában (ezt ránézésre kevesen hitték) mások szerint Lord Vader-nek csak a Sólyom pilótája kellett, hogy személyesen markolja fel a Solo kapitányért járó vérdíjat (ezt se nagyon hitték). Megint mások úgy okoskodtak, hogy Vader-t csak a hajóval menekülő egykori szenátorból lett terrorista, Leia Organa érdekli, merthogy titokban szerelmes ebbe a törékeny, de harcias menyecskébe. Azért ehhez az elmélethez már nagyon sok pia kellett a kantinban, és ezt megint csak nem sokan hitték, mert arról 100 katonából 99 meg volt győződve, hogy Lord Vader semmiféle pozitív érzelmi megnyilvánulásra nem képes. Lényeg a lényeg, Lord Vader a Hoth-on megint csak pórul járt, mert az Ezeréves Sólyom éppenhogycsak, de meglépet a bolygóról. Vader a személyes hajójához sietett, és eközben botlott bele a lázadó 4.osztag maradék katonáiba. Jobin tizedes rá is tudott lőni Vader-re, de a lövést a Sith lovag hárította, majd a régi jól bevált szokása szerint saját kezűleg végzett az ifjú tizedessel. A bolygón harcoló utolsó lázadó csapat a V-150-es ionágyú személyzete volt. Nekik szerencséjük volt, és az Outrider nevű könnyű teherhajóval el tudták hagyni a bolygót.

A hoth-i csata katonai értelemben véget ért. A lázadók súlyos vereséget szenvedtek. Súlyosat, de nem megsemmisítőt. Bár a bolygóról felszálló teherhajók közül minden másodikat sikerült elfogni vagy szétlőni, a lázadó vezérkarnak sikerült elmenekülnie. Úgyszintén sikerült sok vadászgépet megmenteni. Meghalt viszont számtalan bátor katona, megint sokan fogságba estek és rengeteg hadianyag is elveszett. A sérült vagy megsemmisült lázadó hajókról a mentőkapszulák automatikusan visszatértek a Hoth fagyos felszínére. Ezen mentőcsónakok túlélőire a birodalmi csapatok vadásztak és eközben lelték halálukat, vagy a fagy végzett velük, hiszen kimentésükre esély sem volt. A lázadók a csata után végképp lemondhattak a hagyományos, bolygófelszíni erőikről. A különleges alakulatok nagy része viszont megmaradt, és ezeknek később nagy szerep jutott. Úgyszintén érintetlen maradt a galaxis peremén gyülekező lázadó flotta. A birodalmi erők sem érezhettek felhőtlen örömet. A flotta kudarca miatti gyors felszíni támadás alatt rengeteg egységük semmisült meg. Bár a győzelmet semmi sem veszélyeztette, ennek nagy árat kellett fizetni. Kiderült, hogy az AT-AT-k jelentőségét túlértékelték, hiszen egy gyengén felfegyverzett siklóval is ki lehetett iktatni ezeket, sőt, akár egy jól képzett katona egyedül is képes volt harcképtelenné tenni. Viszont a propaganda remekül felhasználta a hoth-i győzelmet: Palpatine császár a polgárháború végéről mondott egy beszédet a Coruscant bolygón, és a birodalmi haderőben is megugrott a harci morál. Ezután a csata után kevesen hitték, hogy a lázadók valaha is talpra állnak. De nemhogy talpra álltak, hanem az Endor holdnál egy heves csatában legyőzték a legyőzhetetlennek hitt Birodalmi Flottát... de ez már egy másik poszt témája lesz.

A blog hagyományaihoz híven a kommentekben meg lehet vitatni a két szemben álló fél hibáit, és most nyugodtan el lehet engedni a fantáziát, és el lehet játszani a "mi lett volna ha..." kérdésével is.