A brit hadsereg máig legnagyobb embervesztesége, ami egyetlen támadáshoz köthető: a Lancastria csapatszállító elsüllyesztése, aminek több áldozata volt, mint a Titanic és a Lousitania elsüllyedésének - összesen.
Levesestálként kezdte
A Lancastria az első világháború utáni hajóépítési boom gyermeke volt. Ekkor épültek olyan legendás hajók is, mint a Queen Mary, vagy "nővére" a Queen Elisabeth, a világ hajóépítésének akkori központjában, Glasgow-ban, a Clyde folyó partján.
A „dübörgő húszas években” átalakult a hajózási piac: a társaságok a kiöregedő veteránok (mint az 1907-ben vízre bocsátott RMS Mauretania) kiváltására új hajókat igyekeztek építeni, amelyeknek új igényeknek kellett megfelelniük. A korábbi hajókat részben arra tervezték, hogy kiszolgálhassák a bevándorlóknak az Európából az Egyesült Államokba áramló tömegeit. Az 1920-as évek elejétől azonban az Egyesült Államok szűkebb keresztmetszetet szabott a bevándorlásnak, így az új óriáshajók inkább a nagyobb igényű középosztálybeli turisták, főleg amerikaiak számára készültek, akik az alkoholtilalom Amerikáját elhagyva, szórakozásra vágytak.
http://www.gigaszhajok.com/Normandie/Normandie.html
1916-ban az Anchor Line két személyszállító hajót rendelt az egyik legnagyobb hajóépítő cégtől, a Beardmore-tól. A tervek gyorsan elkészültek, de a legyártásuk csak az első világháború befejezése után kezdődött el. Elsőnek a Lancastria testvérhajóját, a Cameronia-t bocsátották vízre, 1919 december 23-án, alig kilenc és fél hónappal a gerincfektetés után.
A Lancastriát Tyrrhenia néven kezdték el építeni, 1919 júniusában, a szerződés szerint 1 359 907 akkori fontért. A hajó félig volt még csak kész, amikor a Cunard Line megvásárolta az Anchor Line-tól.
A hajók építése elhúzódott az akkor kitört nagy sztrájkok miatt - ( a mesteremberek heti bére akkor négy font volt, és ezt faragta le a munkáltató a minőségi és egyéb bérpótlékok radikális csökkentésével.)
Ezért az ünnepélyes vízre bocsátásra csak 1920 május 31-én kerülhetett sor, a hajó keresztanyja Lady Invermain volt.
A munkálatok a hajón és a próbautak 1922 junius 12 fejeződtek be, és a Tyrrhenia másnap már útnak is indult Glasgow-ból Quebec-en át Montralba.
A hajó
A Tyrrhenia hívójele KMGS volt. Hivatalos vízkiszorítása 16246 BRT, 553 láb hosszú, 70 láb széles volt merülése pedig 39 láb. A hajócsavarokat hat, Brown-Curtis gőzturbina hajtotta meg, 13500 LE-teljesítménnyel, így sebessége elérhette a 17 csomót óránként. A 320 fő legénység működtette hajó összesen 2151 fő utas volt képes szállítani: 280 utasnak jutott hely az első osztályon, 364-nek a másod-, és 1187 utasnak a harmadosztályon és a fedélközben.
1932-ig szállított menetrendszerűen utasokat Európa és Észak-Amerika között, ezután leginkább "cruiser" hajóként használták, például 1936-ban a Gallipoli-félszigetet keresték fel fedélzetén az ott harcoló veteránok.
1924-ben minden különösebb ceremónia nélkül megváltoztatták a nevét, mert az amerikai utasoknak rendszeresen Tureen-nek, levesestálnak ejtették - ezért kapta a Lancastria nevet.
Nem biztos, hogy jó ötlet volt, hiszen tengerészbabonák szerint a hajó nevének megváltoztatása balszerencsét, katasztrófát hoz.
A hajó utolsó útjára békeidőben 1939 szeptemberében indult, a Bahamákra. A körút végén New Yorkba hajózott, utasításra várva. 1940 márciusában a brit kormány közölte a Cunard-al, hogy a Lancastriát csapatszállító hajóként szolgálatba állítják. Április 13-án került hivatalosan a flotta állományába. Még New Yorkban átfestették hadihajószürkére, és egy négyhüvelykes löveget szereltek el a hátsó fedélzetre, az úszómedence mögé.
Háborúban
1940 április 16-án futott ki a Nagy Almából. Izlandon a Reykjavikban állomásozó kanadai csapatokat vette a fedélzetére, és szállította Glasgowba. Visszaindult Izlandra, amikor Churchill parancsa május 28-án Norvégiába küldte. A hajó június 4-én éjjel érkezett meg a norvég kikötőbe, 2653 kimerült nemzetközösségi, francia, és lengyel katonát vett a fedélzetére, és teljes gőzzel haladva, 8-án megérkezett velük Scapa Flow-ba, ahol egy részüket partra tette.
Másnap új parancsot kapott: hajózzon Greenock-ba, és ott tegye a partra a még fedélzeten tartózkodó katonákat. Greenock felé hajózva érte az első légitámadás: egy magasan szálló német gép két bombát dobott a hajóra, de mindkét bomba a hajótól messze robbant. A kikötőben üzemanyagot vettek fel, és utasították, hogy haladjon tovább Liverpool-ba, hivatalosan azért, hogy szárazdokkba álljon. Az igaz parancsot csak a kapitány ismerte: töltsék fel a készleteket, és készüljenek fel a lehető legtöbb katona kimentésére Franciaországból. A titkolózással azt akarta az Admiralitás elérni, hogy ne törjenek ki lázadások a besorozott hajókon: a háború első hónapjaiban a kereskedelmi flotta tengerészei nagyobb veszteséget szenvedtek el, mint az összes többi fegyvernem katonái együttesen.
Liverpool-ba érve a legénység arra számított, legalább három hétig fog a hajó a Gladstone-szárazdokkban állni. De hajó elsőtisztje a hajózási irodában, amikor épp a szabadságos papírjait akarta leadni, hogy hazautazhasson családjához, Kanadába, a Nagy-tavakhoz, egyértelmű parancsot kapott:
"Fogjon egy taxit, menjen vissza a hajóra. Fűtsék fel a kazánokat, és készüljenek fel az azonnali indulásra, a hajóra Plymouth-ban van szükség.
A kikötői hatóság kicsit megkésett ezzel a paranccsal, mert a legénység már elindult a szabadságára. Ezért a következő órákban mindent megpróbáltak, hogy összegyűjtsék őket: telefonokat, táviratokat, a pályaudvari hangszórókat... De éjfélre, a kitűzött indulási időpontra így is csak a legénység harmada tért vissza a hajóra, a 14 éves hajósinastól, Tom O'Connor-tól, akinek ez volt az első útja, a 74 éves Don Sutherland-ig. A hajó így is kihajózott, és június 16-án reggel horgonyt vetett Plymouth-ban.
Itt már várta őket a Cunard társaság egy másik hajója 20 341 tonnás Franconia, amelyik már az előző, norvégiai úton is a csoport zászlóshajója volt, és elindultak Brest felé. De már elkéstek: a kikötőt és a partot vastag, fekete füst borította, mert az utászalakulatok elrobbantották a kikötői üzemanyagtartályokat.
A két hajó ezért egy romboló, a HMS Highlander kíséretében délnek indult, St. Nazaire kikötője felé, látótávolságra hajózva a francia partvonaltól.
Nyolc óra körül egy német bombázó észrevette a kis hajókaravánt, és négy bombát dobott le rájuk. A Lancastriát nem érte komolyabb kár, de a Franconiához közel robbanó bombák meglazították a hajó lemezeit, és a rázkódástól megsérültek a hajtóművek.. A nagyobb hajónak nem volt más választása: horgonyt vetett, és a legénysége nekifogott a sérülései kijavításának, a Lancastria pedig továbbhajózott.
Június 17-én, hétfőn reggel a Lancastria egy francia vontatóhajó segítségével behajózott St. Nazaire kikötőjébe. Az utasszállító fedélzetére átszállt francia révkalauz kifogástalan angolsággal figyelmeztettet a hajó kapitányát:
"Itt a kikötőben most ez a hajó olyan célpont lesz a németeknek, mint egy ülő kacsa."
Mire Sharp, a hajó kapitánya rezignáltan csak annyit felelt:
"Miért, talán van valami más választásom?"
Végül a Lancastria hajnali hat körül vetett horgonyt, a parttól kb. három mérföldnyire, 24 méter mély vízben.
A kapitány tájékoztatta a kikötői parancsnokságot, hogy a hajón hivatalosan kétezerkétszáz ember számára van mentőmellény és mentőcsónak, de legfeljebb háromezer embert képes elszállítani többé-kevésbé biztonságosan.
A helyi tengerészeti parancsnokságtól viszont parancsot kapott, hogy a lehető legtöbb embert vegye a fedélzetre - és pokolba a biztonsági előírásokkal.
Reggel nyolc óra előtt elkezdődött a behajózás - gőzösök, kishajók és csónakok sora indult a hajó felé, legtöbbjük annyira tele volt emberekkel, hogy oldalaik csak pár centivel magasodtak a hullámok fölé.
Sokan a kiosztott mentőmellényt sem vették fel, mert abban már képtelenek lettek volna a fedélzeten mozogni - egy tiszt visszaemlékezéseiben elmondta, szerencsésnek érezte magát, hogy egy olyan másodosztályú négyágyas kabinban kapott helyet, amiben tízen voltak rajta kívül...
Trónkövetelő 2014.10.05. 15:49:06
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.10.05. 20:31:39
Titus Pullo Urbino 2014.10.05. 20:49:45
Nyugodjanak békében.
Titus Pullo Urbino 2014.10.05. 20:50:23
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.10.05. 20:55:13
www.bbc.co.uk/news/uk-scotland-glasgow-west-15136817
2014.10.05. 21:38:10
NAR 2014.10.06. 12:45:50
Everyl 2014.10.06. 14:08:42
ez biztos? nem nagyon ismerem a Benelux ellenállás részleteit, csak annyit tudok, hogy Hollandia 4 nap alatt kapitulált (jó nyilván 4 nap alatt is ellehet veszíteni rengeteg repülőt, csak fura), illetve a Belgák sosem bocsátották meg az uralkodójuknak, hogy kvázi vér nélkül "átadta" az országot a Németeknek.
Greg36 2014.10.06. 16:28:22
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.10.06. 20:55:18
Volt ilyen nevű csatahajó,
www.militaryfactory.com/ships/detail.asp?ship_id=HMS-Queen-Elizabeth-1914
Utánanézve, az író egy másik hajóra a Queen Mary-re gondolhatott: www.gigaszhajok.com/Queen_Mary/Queen_Mary.html
az ő "nővére" volt az első Queen Elisabeth. Rögtön javítom.
2014.10.07. 08:39:12
Vészmadár · http://foxhole.blog.hu 2014.10.07. 13:14:38
A hollandoknál is főleg a szállítógépekből vesztettek sokat (ha jól emlékszem, valami 50%-os veszteségi arányuk volt) - olvastam valahol, hogy a légifelvételeken nem látszott, hogy a talaj mennyire süppedős, vizes, és egyszerűen megsüllyedtek a gépek, amit a hollandok köszöntek szépen, és szétlőttek tüzérséggel.
(ugyaninnen úgy rémlik, hogy a hollandoknak összesen nem volt 200 gépe, és ezeknek a felét is kilőtték a földön az első éjjel - összevetve a Luftwaffe ekkori bőven ezer feletti gépállományával, ez édeskevés...)
Viszont lehetséges - erről talán mások jobban tudnak választ adni - hogy a szövetséges angol/francia gépeknek bőven hatótávolságban lehetett Hollandia, így beavatkozhattak...
2014.10.07. 13:56:57
Arra emlékszem, hogy az ejtőernyősök elég komoly veszteségeket szenvedtek, ezért később a német vezérkar sokszor elutasította a bevetésüket, még ha indokolt is lett volna.
Vészmadár · http://foxhole.blog.hu 2014.10.07. 14:07:11
A szállítógépeknél pedig a hollandok nem akkora úriemberek, hogy megvárják, amíg kiszálljon belőle minden német, így az ottani veszteségek is elég magasak lehettek...
(szóval a német vezérkar ezek szerint már 1940-ben belefutott abba, amit a szövetségesek csak évekkel később, a Market Garden során realizáltak...)
2014.10.07. 14:29:41
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.10.07. 15:30:13
De most olvastam Chris Kyle önéletrajzát: ő írta valahol, a hadsereg szerint ma, kettőezervalahányban ha harminc százalék az ejtőernyősök vesztesége- az a seregnek elfogadható.De nem a médiának. Nem csoda hogy utoljára egy elhagyott reptérre dobták őket csak 2003-ban.
Vészmadár · http://foxhole.blog.hu 2014.10.07. 15:44:29
(nem vagyok otthon nagyon a témában, de a D-napon kb 15000 ejtőernyős, és vitorlázó ért földet, és a veszteségük nekik is ekörül mozgott - halottakat, és eltűnteket számítva. Azt hittem, ezen a téren volt fejlődés...)
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.10.07. 16:57:59
De azért ne feledjük, Kyle a tengerészettől jött, ezért kell egy kis fenntartás a szavaihoz:)
2014.10.07. 17:11:44
május 10-én kb. 50 holland gépet sikerült a földön megsemmisíteni. A többség felszállt és a RAF gépeivel jelentős veszteségeket okoztak. A német veszteség 304 megsemmisült és 51 megrongálódott gép, amiből 157 Ju 52-es szállító. Egy részüket levegőben lőtték le, volt olyan vadásztámadás, ahol 39 semmisült meg, de nagy részüket a földön. A Luftwaffe első körben kiképzett pilótái, akik a későbbi minőségi mag lettek volna, sosem heverte ki ezt a veszteséget. A Hágát megtámadó ejtőernyősök állásait egy holland ellentámadás megsemmisítette, mire erősítést kaphattak volna. Student emberei egyedül a rotterdami repülőtérre támaszkodhattak.
Az itteni veszteségek, és az hogy a Luftwaffe fejlesztési programjában nem volt ekkor nagy hatótávolságú bombázó és kísérő vadászgép már azt is előre vetítette, hogy az angliai csata kimenetele erősen kétséges.
Titus Pullo Urbino 2014.10.08. 14:40:55
Az angliai csata végén a RAF gyakorlatilag kivérzett és vége is volt, az volt az egyedüli szerencséjük, hogy bejött a jugó és a szovjet front. Katonailag az angol légierőt lemosták, persze a németek vesztesége is óriási volt, nem is tudták kiheverni, pótolni a veszteséget. A német repülőgépipar havi termelését vesztették el egy rosszabb napon Anglia felett.
2014.10.08. 21:05:35
Göring erőltette a bombázást.
2014.10.08. 21:23:40
Minorkavidor 2014.10.08. 21:41:18
Gondolom Hiryu2 a tengeren elszenvedett legnagyobb veszteségként értette az egy támadás alatt elszenvedett veszteséget. Mert a legnagyobb napi veszteséget 1916. július 1-jén szenvedték el a britek, amikor 20.000 halottat és 40.000 sebesültet vesztettek az első támadásukkor a Somme mentén.
walter sobchak 2014.10.27. 19:52:24
A Lancastriának (és a Franconiának) egyébként korábban kapitánya volt James Bisset, aki a háború alatt a Queen Maryvel és a Queen Elizabeth-tel "közlekedve" szállított több százezer embert haza a frontról. Amikor megtudta, mi történt korábbi hajójával, teljesen összetört lelkileg.
Titus Pullo Urbino 2014.10.29. 14:05:38
walter sobchak 2014.10.29. 14:31:45
eMM2 2014.11.29. 18:45:33
Egyébként hiánypótló a poszt én sem tudtam az eseményről.
Imádom a 99 évre titkosítást Churchill ezt nagyon szerette.A Lusitania disznóságot is zárolta 99 évre,de ha minden jól megy az már mindjárt kutatható.
Kiváncsi leszek.....