Egy alig ismert "hadművelet": a gazdasági világválság éveiben Ausztráliában a hadügyminiszter parancsára katonákat vetettek be a kontinens "őslakói" ellen. Bár olyan eszközt is alkalmaztak, amit később a SAS tett híressé az afrikai harcokban, és napjainkban is használnak a különleges alakulatok, elvesztették a háborút.
Az emuk háborúja
Az első világháborúban az akkor négy és fél milliós (nyilvántartott) lakosú Ausztrália több mint hatvanezer katonáját veszítette el.
A hazatérő katonák és az új bevándorlók közül sokan próbáltak a mezőgazdaságból megélni, kormányzati támogatással farmokat építettek, új földeket törtek fel - több mint 90 000 hektárt bocsátott az állam a rendelkezésükre - a legtöbben Nyugat-Ausztrália határvidékein.
Kezdetben minden jól haladt, ezért a kormány arra biztatta ezeket a farmereket, növeljék a megművelt területeket, és termesszenek gabonaféléket, mert úgy tűnt, azok a világpiacon korlátlan mennyiségben eladhatóak.
De 1929. október 24-én, a "fekete csütörtökön", máig tisztázatlan módon, eladási láz tört ki a New York-i tőzsdén, az árfolyamok rendkívüli mértékben zuhanni kezdtek. Több mint 50 százalékkal zuhant a nemzetközi kereskedelem mértéke, az ipari termelés drasztikusan - néhol a felére - csökkent, mindenhol megugrott a munkanélküliség, bankcsődök következtek be, hitel- és agrárválság alakult ki, egyes társadalmi csoportok pedig rendkívül elszegényedtek.
Ausztráliát különösen érintette a válság, hiszen abban az időben exportbevétele 40%-t a gyapjú, további húsz százalékát pedig a búza adta.
A kormány segítséget ígért, de a pénzhiány miatt ( a költségvetési bevételek ebben az időszakban mintegy harminc százalékkal zuhantak) szinte semmi érdemlegeset nem tudott tenni.
1932-re az ausztrál farmerek közül sokan úgy voltak kénytelenek nekilátni a termés betakarításának, hogy azt sem tudták, lesz-e rá vevő.
A nyugat-ausztráliai gazdákat ekkor még egy csapás sújtotta. Csordákba verődve mintegy húszezer emu özönlötte el a földeket, felfalva, letiporva a termést.
Járulékos kárként letaposták a földeket védő kerítéseket is, utat nyitva egy másik, a farmerok rémálmaiban gyakran felbukkanó állatfajnak, a betelepített és elszaporodott nyulaknak.
Jelenleg az emu a világ második legnagyobb madara. Magassága 150-190 centiméter, súlya 30-60 kilogramm. Nagyobb testméretük dacára könnyebbek, mint a sisakos kazuár.[2][3] A tojók valamivel nagyobbak és sötétebbek a hímeknél. A három ujjban végződő igen erőteljes lábainak és medenceizmainak köszönhetően 50 km/h sebességgel is tud futni.
Nagyon kitartó futómadár:, hatalmas távolságokat képes megtenni fáradhatatlanul. Gyűrűzött példányok akár 500 km-re is elvándoroltak a gyűrűzés helyétől. Emellett kiváló úszók, széles folyók sem jelentenek számukra számottevő akadályt. Az esős időszak kezdetével szárazabb vidékre vonulnak költeni, a költési időszak leteltével pedig visszavándorolnak.
Nappali madár, de a hajnali és a kora esti órákban a legaktívabb. A nap legnagyobb részét táplálkozással tölti.
Ausztrália legnagyobb olyan állata, amelyik főként növényeken él. . Az őshonos növények mellett a betelepített növényeket is fogyasztja. A táplálék megőrléséhez segítségképpen 40-50 grammos köveket, néha faszenet is lenyelnek. Napjában egyszer isznak, de szükség esetén akár napokat is kibírnak víz nélkül. A bőségesebb táplálékellátottságú hónapokban igyekeznek annyi tápanyagot raktározni zsír formájában, amennyit csak bírnak. Nagy zsírtartalékokat képesek felhalmozni; az ínséges időkben akár a testsúlyuk felét is elveszíthetik. Ha túl kevés a víz vagy a táplálék, akkor tömeges vándorlásba kezdenek, ami az ausztrál farmerek egyik rémálma.
A költő hímeket kivéve az emuk nem kötődnek helyhez, hanem táplálékot keresve vándorolnak. Ha szűkös a táplálék, akkor egyre nagyobb körben keresgélnek, így egyre gyakrabban találnak egymásra. Ha napjában többször is találkoznak egy másik emuval, akkor elindulnak a felhők után, mivel azoktól várják a csapadékot. A nedves föld illata és a villámcsapások hangja és látványa is vonzza őket. A leggyakrabban Nyugat-Ausztráliában indulnak útnak.
Mivel vándorlás közben ugyanabba az irányba vonulnak, ezért egyre többen csatlakoznak a vándorlókhoz.A csapat hét kilométer per órás sebességgel mozog. Nyugat-Ausztráliában akár 70 ezer emu is együtt vonulhat.
A vándorlások az ember által végzett tájátalakítások hatására váltak ilyen méretűvé. A mesterséges vízforrásoknak köszönhetően ott is meg tudnak telepedni, ahol korábban nem tudtak. Ezzel a vonulók száma is megnőtt, ami probléma a mezőgazdaság számára. Ezért pld Délnyugat-Ausztráliában a gabonák vetésterületei több ezer kilométer hosszú sövény védi.
wikipedia
A hadsereg ahol tud segít
A farmerek felháborodása egészen az ausztrál parlamentig hallatszott, ezért az ausztrál kormány a katonai erő bevetése mellett döntött. Nem volt nehéz dolga, Kenguruföldön a WWF -World Wide Fund for Nature- Természetvédelmi Világalap, és társai ekkor még sehol sem voltak. A honvédelmi miniszter, Sir George Pearce találkozott a gazdák képviselőivel, akik világháborús tapasztalataikra hivatkozva a géppuskák bevetését javasolták a madarak ellen. A miniszter ebbe beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy a gazdák biztosítják a katonák számára az élelmet és a szállást, illetve kifizetik az államnak a felhasznált lőszer árát.
Néhány katonát két Lewis géppuskával és tízezer tölténnyel G.P.W. Meredith őrnagy parancsnoksága alá rendeltek.
A Lewis golyószórót géppuskát az amerikai hadsereg ezredese, Newton Lewis tervezte 1911-ben. Miután Lewis évekig hiába próbálta eladni a hadseregnek a fegyvert, 1913-ban gondolt egyet és Európába hajózott, egész pontosan Belgiumba. A belgák hamar felismerték a fegyver előnyeit és gyorsan rendszerbe is állították. A németek először 1914-ben ismerkedtek meg a fegyverrel és csak a „belga csörgőkígyó”-ként emlegették. A háború kitörése után, az angolok is rendszerbe állították 1915-ben. Az amerikaiak is rendszeresítették 1917-ben, de hamar leváltotta a BAR golyószóró. A fegyver csövét egy speciális alumínium borítással vették körbe, ami a torkolattüzet kihasználva hideg levegőt juttatott a szerkezetbe. Mivel a fegyver léghűtéses, ezért aránylag könnyű, egy ember elég volt a mozgatásához és a működtetéséhez is. Előszeretettel alkalmazták repülőkön, ahol a menetszél miatt az alumínium köpenyre sem volt szükség a cső hűtéséhez. A Lewis egy 47 lőszer befogadására alkalmas dobtárral rendelkezett, amit a fegyver tetején helyeztek el. Később bevezettek egy 97 db-os tárat is, repülőfedélzeti használatra.
wikipedia
Gondolom ez a fegyver sokaknak ismerősebb innen:
Eredetileg úgy tervezték, mindennel még októberben végezni fognak, de a nem sokkal a tervezett indulás előtt esett, ezért a madarak szétszórodtak. Meg kellett várni, amíg újra összeállnak a csoportok, ezért a maroknyi katona csak november 2-án indult útnak. Remélték, hogy nagyjából egy hét alatt lezajlik minden. Közben a hadügyminisztérium is bejelentette az igényét mintegy 100 emu bőrére, hogy a tollakból díszítést készíthessenek a lovassági egyenruha kalapjaira.
A csaták
Már november másodikán megütköztek az ellenséggel. Campion közelében észrevettek egy talán 50 madárból álló csoportot, de túl a géppuskák hatótávolságán. A helyi farmerek megpróbálták a madarakat a géppuskák felé terelni, ám azok szétszóródtak, csak néhányan futottak a fegyverek elé. A katonák tüzet nyitottak, de alig 10-15 madarat sikerült leteríteniük, az ellenség nagyobbik része elmenekült.
Az ausztrálok változtattak a taktikán. November 4-én a lövészárokharc tapasztalatai alapján tűzelőállást építettek ki egy nagyobb, több mint ezer madarat tartalmazó "ellenséges egység" közelében, megvárták amíg a felriasztott madarak közel érnek, és csak akkor nyitottak tüzet. De a géppuska elakadt, csak tizenkét emut tudtak lelőni, a többiek faképnél hagyták a katonákat.
A következő napokban az egység igyekezett észak fele haladva a madarak nyomában maradni, de erőfeszítéseiket nem koronázta siker, csak néhány futómadárral végeztek.
Meredith őrnagy ekkor azzal próbálkozott hogy a géppuskát felszereli egy teherautóra, és üldözőbe veszi a madarakat, de ez a terv sem vált be. Igencsak nyomni kellett a gázpedált, hogy a gyorsan szaladó emuk nyomában tudjanak maradni, és az egyenletlen talajon ide-oda pattogó autóban a lövész képtelen volt a géppuskát a célon tartani.
November nyolcadikára több mint 2500 lőszert ellőttek, de legfeljebb 400-500 madarat ejtettek el beleszámolva azokat az emukat is, amik később a sebeikbe haltak bele. (Mások szerint nem sikerült, csak pár tucat madarat kilőniük)
Az akció híre eljutott az ausztrál sajtóhóhoz is, ami gúnyosan csak "emuháborúként" kezdte emlegetni a történteket. Ezért november nyolcadikán, a képviselőház nyomására Pearce leállította az akciót, és az egységet visszarendelte a laktanyájába.
Az emuk pedig kihasználták a győzelmüket...
Ekkor a farmerek Nyugat-Ausztrália kormányzójához fordultak, segítségét kérték a sok ezer fosztogató madár ellen. Kérésük meghallgatásra talált, így november 12-én Meredith őrnagy és kis csapata újból harcba indult.
Az első napokban úgy látszott semmi sem változott, alig néhány tucat emu maradt a csatatéren. De az őrnagy és emberi tanultak a hibákból és a jelentések szerint december tizedikére 986 futómadarat lőttek ki - tízezer géppuskalőszer felhasználásával. ( Az őrnagy saját! becslése szerint 2500 lehet azoknak a madaraknak a száma amik később haltak bele a sebeikbe.)
Az akció nyilvánvalóan nem hozta a várt eredményt. Ennek ellenére a farmerek 1934-ben, 1943-ban és 1948-ban ismét a katonák bevetését kérték, de a kormányzat más módszer mellett tört lándzsát. A terepet jól ismerő helyiekre bízták a dolgot: fejpénzt fizettek a madarakért - így pld csak 1934-ben hat hónap alatt több mint 50 000 madarat öltek le.
De a tény tény marad:
Ui:
Az első kép egy amin a géppuskás autó van, kicsit korábbi- 1918-ban készült, a közel-keleti hadszíntéren, Jeruzsálem bevételekor.
Felhasználtam:
http://nowiknow.com/the-great-emu-war/
http://blogs.scientificamerican.com/running-ponies/2014/08/04/the-great-emu-war-in-which-some-large-flightless-birds-unwittingly-foiled-the-australian-army/
http://hvg.hu/gazdasag/20121024_83_eve_kezdodott_a_nagy_gazdasagi_vilagva/
http://press.anu.edu.au/apps/bookworm/view/The+Power+of+Economic+Ideas%3A+The+origins+of+Keynesian+macroeconomic+management+in+interwar+Australia+1929-39/204/upfront.xhtml
képek pedig a netről.
2014.11.07. 08:45:07
noodlay 2014.11.07. 09:27:08
Kell is a pontosság, tevéből kicsit több van mint emuból.
nandras01 2014.11.07. 11:42:56
igaz, rengeteg hátulütője lehet a méregnek, de biztosan sokkal hatékonyabb, mint ágyúval verébre menni.
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.11.07. 12:04:39
- el is pusztítja a madarakat,
- betakarítási idő volt, tehát emlősökre veszélytelen, és elbomlik.
- elég olcsó
- ki is lehet juttatni.
(repülőgépes növényvédelem azt hiszem akkor arrafele még nem létezett, talán a cinvegyületek bejátszottak volna, de azt meg lapáttal kellett volna kiszórni teherautókról, hogy elég hatásos legyen. Több munkás halt volna bele, mint emu.
Megjegyzem, amikor a történet eljutott Angliába, akkor kitört a botrány, hiszen ott akkor már elég erős állatvédelmi szervezetek is voltak- és pld a Parlamentben fel is szólaltak a képviselők a "emuk elleni tömeggyilkosság " miatt.
Most eszembe jutott még egy érv... Ausztrál kormány vagy 1932-ben, kétségbeesve próbálod eladni a gabonát valahol, és akkor hirtelen tele lesz a sajtó világszerte ilyen címekkel: "Az ausztrálok mérget szórnak a gabonaföldekre!"
Minorkavidor 2014.11.07. 14:23:59
2014.11.07. 15:12:05
Szerintem az ausztrál légierő nem volt ilyesmire jól használható, valószínű sem a bombázás sem a beléjük géppuskázás nem lett volna túl hatékony.
Késes Szent Alia 2014.11.07. 17:09:53
@Hiryu 2,0: "amikor a történet eljutott Angliába, akkor kitört a botrány"
Jó, hát miután a bűnözőiket küldték Ausztráliába, mi más várható tőlük, mint hogy az emuknak drukkolnak.
Titus Pullo Urbino 2014.11.07. 17:45:11
tudi 2014.11.07. 17:57:58
@Titus Pullo Urbino: Hát igen ez jó kérdés a képet elnézve erről a madárról csak arra tudok gondolni, hogy rántotthús jönne ki egy Emu mellfiléjéből.
tudi 2014.11.07. 17:59:02
Pascal · http://torzskocsma.blog.hu/ 2014.11.08. 10:38:58
A Lewis golyószóró szerintem egy golyószóró.
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.11.08. 10:45:41
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.11.08. 10:49:48
Pascal · http://torzskocsma.blog.hu/ 2014.11.08. 10:57:03
Például a Solothurn Leichtes MG Modell 1930 a királyi honvédségben rendszeresítve 31 M. Solothurn golyószóró.
(na mindegy nem akarok "AMD-65 géppisztoly vagy gépkarabély" szerű elvi de teljesen lényegtelen kérdésen kukacoskodni)
Ladislav 2014.11.08. 12:37:13
Nincs rosszabb, mint az esztelen öldöklés.
Én, személy szerint nagyon finnyás vagyok. Nem eszem semmilyen tengeri kütyüből, egy rovart meg főleg nem ennék meg. Ha kengurut nem is, de az emut megkóstolnám. Ha már irtani kell, akkor be kellett volna építeni az étrendbe. Vagy ez meg is történt?
Tranquillius 2014.11.08. 12:58:03
pangea.blog.hu/2014/06/11/ausztralia_hadat_uzen_cimerallatanak
magyar bucó 2014.11.08. 13:58:33
powerage 2014.11.08. 15:03:33
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.11.08. 15:43:03
A tevés dologról tudtam, a macskás pontyos dologról nem.
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.11.08. 16:00:38
Ladislav 2014.11.08. 16:35:19
@magyar bucó: Az ilyen jellegű kártevők, mint a krumplibogár természetesen teljesen más. A nem őshonos, a helyi ökoszisztémát károsító nyulakról és pontyokról nem is beszélve.
Fredddy 2014.11.08. 16:45:33
Úgy tudom, nálunk egy időben a kóbor kutyákért (vadállományban nagy kárt tesz) adtak fejpénzt, sőt, nem is pénzt, hanem 5 töltényt (Metro 2033-fíling).
2014.11.08. 19:29:46
@Fredddy: meg az ürgéért a gátőrnek :)
Ladislav 2014.11.09. 11:14:00
A kengurut kihagynám, mert ahhoz túlságosan szimpatizálok velük. :-D
Tehéntőgy 2014.11.10. 06:38:47