Gyűjt közületek valaki bélyeget?
Akkor nagyon kis eséllyel találkozhat ezzel a háborús időkben kiadott észak-vietnami emlékbélyeggel, ami azt ünnepli, hogy a 35-ös tengerészeti kommandó hős harcosai elsüllyesztettek egy repülőgép-hordozót a saigoni kikötőben.
Nem, ez nem egy teljesen légből kapott hír. Valóban volt egy vietnami, aki elhatározta, hogy elsüllyeszt egy amerikai hordozót.
Történetünk egyik főszereplője az USS Card.
A 7800 tonna vízkiszorítású, 16,5 csomó csúcssebességre képes kísérő anyahajó építését 1942-ben kezdték el.
Az "ős" egy teherhajó volt, ennek a terveit dolgozták át, úgy hogy megszületett egy, lassú, kényelmetlen, szűkös, de futószalagon gyártható repülőgép-hordozó típus.
A hajó első bevetésén csapatokat és repülőgépeket szállított Észak-Afrikába, 1942 május-júniusában.
Norfolkba visszatérve megkapta a CVE-11 hadrendi számot, és TG-21 tengeralattjáró-elhárító kötelék zászlóshajójaként az Atlanti-óceánon és a Karib-tengeren szolgált 1944 végéig.
A csoport kilenc német tengeralattjárót süllyesztett el, és a Card volt az első kisérő hordozó, amelyik elnyerte a Presidential Unit Citation (PUC)-t.
A hajó 1944-decemberétől nem vett részt közvetlen harci cselekményekben, csapatokat és felszereléseket szállított Európába és a csendes-óceáni hadszíntérre, illetve a haditengerészeti pilóták időszakos minősítését végezte, majd a háború végeztével az amerikai csapatokat szállította haza Ázsiából, míg 1946 januárjában a flotta tartalékállományába került.
A hajó a koreai háborúban nem vett részt, 1958-ban lépett szolgálatba, (bár korábban tevezték hogy helikopter-hordozóként aktiválják) de nem mint hadi- hanem mint szállítóhajó. Az USNS Card néven. a tengeri szállítási parancsnokság - MSTS - hajója lett. Ezek a hajók a flotta állományába tartóztak, de civil személyzet üzemeltette őket.
A következő években az USNS Card repülőgépeket és utánpótlást szállított Európába, majd ahogy a háború teljes gőzre kapcsolt, Vietnamba. A képen az egyik vietnami fuvar: jól látszik a felszerelt teherdaru, és a fedélzetre rögzített konténerek. A szállítmány: repülőgépek, munkagépek, mobil fedezékek, építőanyag. Visszafele pedig sérült repülőgépek.
Egy igazán dühös ember
A hajó rakományát legtöbbször a saigoni kikötőben rakta ki, itt elég mély volt a víz, hogy a hajó, ha nem is könnyen, de a megfeneklés veszélye nélkül manőverezhessen.
Amikor 1964 áprilisának végén a Card befutott a saigoni kikötőbe, a partról figyelte egy ember. az észak-vietnamiaknak dolgozó Lam Som Nao. (A kikötő a vietnami kormány fennhatósága alatt állt, és a hajók ki-és berakodását is vietnami munkások végezték.
De Lam Som Nao, akinek az volt a feladata hogy információkat gyűjtsön a kikötőbe érkező szállítmányokról, szó szerint gyűlölte a Card-ot.....
"Amikor egy ilyen hajó befutott a kikötőbe, a fedélzetén a repülőgépekkel, amiket a népem ellen vetettek be, hihetetlen gyűlöletet éreztem, és elhatároztam hogy elpusztítom." -mondta el egy jóval később, 1981-ben készült interjúban.
Az USS Card számára és társainak nem az első célpontja volt, 1963. decemberében már megpróbáltak az USNS Core-t egy házilag készített aknával megtámadni, de a robbanószerkezet csütörtököt mondott.
De a tapasztalatból tanulva a Card ellen készülve ő és társai a két új aknát készítettek, az egyikhez 80 kg TNT-t, a másikhoz 8 kilogramm C4 robbanószert felhasználva. Ezeket sötétedés után berakták egy csónakba, letakarták egy ponyvával és a Saigon folyón lehajóztak a kikötőig.
Sokat elmond az ottani hivatalos szervekről hogy csónakjukat megállította egy kikötői járőrhajó. De Nao arra a kérdésre, hogy mit is szállít a csónakban, közölte, hogy az egyik hajóról származó lopott rádiókészülékeket, majd némi kenőpénz átadása után bántatlanul továbbhajózott.
Éjfél után értek az USS Card-hoz, odaerősítették aknáikat a hajó törzséhez, majd zavartalanul hazahajókáztak, és hajnali háromkor már vissza is értek kiindulási pontjukra.
Alig tizenöt perccel azután, hogy a vietnami csapat kiszállt a csónakjából, negyed négykor a töltetek felrobbantak a hajó mellett a gépterem magasságában, több méter hosszan feltépve a hajótestet.. A robbanásban nem halt meg senki, de az első tiszt, Raymond Arbon mindkét lába súlyosan megsérült.
A legénység elkezdte lezárni a megsérült részeket, de a folyamatosan beömlő víz miatt a Card tatjával leült a folyófenékre.
Azonnal elkezdődtek a mentési munkálatok, a lehető leggyorsabban kiürítették a hajó raktereit, de addigra már a szállítmány jelentős része tönkrement. Nagy teljesítményű elektromos szivattyúkat szereltek fel, hogy a hajó ne süllyedjen tovább, ne ragadjon mozdíthatatlanul a folyó iszapjába, és búvárok acéllemezekkel zárták el a léket.
Május 15-én a fülöp-szigeteki amerikai támaszpontról megérkezett két vontatóhajó, amik a Card-ot átvontatták Jokoszuka kikötőjébe. Itt, Japánban javították ki a hajó sérüléseit, sőt felszereltek egy nagyobb teljesítményű teherdarut is a hajó elejére.
Az USNS Card 1964 decemberében állt újra szolgálatba, 1970-ig szállította az utánpótlást Vietnamba, akkor leállították, majd 1973-ban szétbontták.
Lam Sao Nao-t 1967-ben elfogták és 1973-ig, az északiak győzelméig a saigoni börtönben raboskodott.
Én pedig mindenkitől bocsánatot kérek, akik kénytelenek voltak elsőre csak az írás felével beérni. Sajnos miközben írtam, rosszul állítottam be a megjelenési dátumot, ezért vált olvashatóvá a félkész cikk.
Felhasználtam:
https://en.wikipedia.org/wiki/USS_Card_(CVE-11)
http://www.navsource.org/archives/03/011.htm
http://www.yankeegohome.de/vc/vc3background.php?page=no
Tzp 2017.03.28. 16:47:45
enpera · http://c64blog.wordpress.com 2017.03.28. 20:26:54
debreczenizoli 2017.03.29. 07:15:58
Greg36 2017.03.29. 12:23:33
2017.03.29. 14:16:12
Viszont amit eddig olvastam arról Gorcsev Iván és az ő Nobel díj jutott eszembe. :)
Untermensch4 2017.03.29. 18:58:33
Főgebra 2017.03.30. 11:14:26
Bezzeg régen...
Hiryu2,01 2017.04.09. 17:02:45
mea culpa
mea maxima culpa.....
enpera · http://c64blog.wordpress.com 2017.04.09. 20:29:11
Flankerr 2017.04.09. 20:34:03
Fredddy 2017.04.12. 12:30:55
Főgebra 2017.04.12. 16:19:10
Tzp 2017.04.12. 20:18:11