Gyűjt közületek valaki bélyeget? 

Akkor nagyon kis eséllyel találkozhat ezzel a háborús időkben kiadott  észak-vietnami emlékbélyeggel, ami azt ünnepli, hogy a  35-ös tengerészeti kommandó hős harcosai elsüllyesztettek egy repülőgép-hordozót a saigoni kikötőben. 

Nem, ez nem egy teljesen légből kapott hír. Valóban volt egy vietnami, aki elhatározta, hogy elsüllyeszt egy amerikai hordozót.

Történetünk egyik főszereplője az USS Card. 

A 7800 tonna vízkiszorítású, 16,5 csomó csúcssebességre képes kísérő anyahajó építését 1942-ben kezdték el. 

Az "ős" egy teherhajó volt, ennek a terveit dolgozták át, úgy hogy megszületett egy, lassú, kényelmetlen, szűkös, de futószalagon gyártható repülőgép-hordozó típus. 

A hajó első bevetésén csapatokat és repülőgépeket szállított Észak-Afrikába, 1942 május-júniusában. 

Norfolkba visszatérve megkapta a CVE-11 hadrendi számot, és TG-21 tengeralattjáró-elhárító kötelék zászlóshajójaként az Atlanti-óceánon és a Karib-tengeren szolgált 1944 végéig. 

A csoport kilenc német tengeralattjárót süllyesztett el, és a Card volt az első kisérő hordozó, amelyik elnyerte a Presidential Unit Citation (PUC)-t.

A hajó 1944-decemberétől nem vett részt közvetlen harci cselekményekben, csapatokat és felszereléseket szállított Európába és a csendes-óceáni hadszíntérre, illetve a haditengerészeti pilóták időszakos minősítését végezte, majd a  háború végeztével az amerikai csapatokat szállította haza Ázsiából, míg 1946 januárjában a flotta tartalékállományába került.

A hajó a koreai háborúban nem vett részt,  1958-ban lépett szolgálatba, (bár korábban tevezték hogy helikopter-hordozóként aktiválják)  de nem mint hadi- hanem mint szállítóhajó. Az USNS Card néven. a tengeri szállítási parancsnokság - MSTS - hajója lett. Ezek a hajók a flotta állományába tartóztak, de civil személyzet üzemeltette őket.

A következő években az USNS Card repülőgépeket és utánpótlást szállított Európába, majd ahogy a háború teljes gőzre kapcsolt, Vietnamba. A képen az egyik vietnami fuvar: jól látszik a felszerelt teherdaru, és a fedélzetre rögzített konténerek. A szállítmány: repülőgépek, munkagépek, mobil fedezékek, építőanyag. Visszafele pedig sérült repülőgépek.

Egy igazán dühös ember

A hajó rakományát legtöbbször a saigoni kikötőben rakta ki, itt elég mély volt a víz, hogy a hajó, ha nem is könnyen, de a megfeneklés veszélye nélkül manőverezhessen.

 Amikor 1964 áprilisának végén a Card befutott a saigoni kikötőbe, a partról figyelte egy ember. az észak-vietnamiaknak dolgozó Lam Som Nao. (A kikötő a vietnami kormány fennhatósága alatt állt, és a hajók ki-és berakodását is vietnami munkások végezték. 

De Lam Som Nao, akinek az volt a feladata hogy információkat gyűjtsön a kikötőbe érkező szállítmányokról, szó szerint  gyűlölte a Card-ot.....

"Amikor egy ilyen  hajó befutott a kikötőbe, a fedélzetén a repülőgépekkel, amiket a népem ellen vetettek be, hihetetlen gyűlöletet éreztem, és elhatároztam hogy elpusztítom." -mondta el egy jóval később, 1981-ben készült interjúban.

Az USS Card számára és társainak nem az első célpontja volt, 1963. decemberében már megpróbáltak az USNS Core-t egy házilag készített aknával megtámadni, de a robbanószerkezet csütörtököt mondott. 

De a tapasztalatból tanulva a Card ellen készülve ő és társai a  két új aknát készítettek, az egyikhez 80 kg TNT-t, a másikhoz 8 kilogramm C4 robbanószert felhasználva. Ezeket  sötétedés után berakták egy csónakba, letakarták egy ponyvával és a Saigon folyón lehajóztak a kikötőig.

Sokat elmond az ottani hivatalos szervekről hogy csónakjukat megállította egy kikötői járőrhajó. De Nao arra a kérdésre, hogy mit is szállít a csónakban, közölte, hogy az egyik hajóról származó lopott rádiókészülékeket, majd némi kenőpénz átadása után bántatlanul továbbhajózott. 

Éjfél után értek az USS Card-hoz, odaerősítették aknáikat a hajó törzséhez, majd zavartalanul hazahajókáztak, és hajnali háromkor már vissza is értek kiindulási pontjukra. 

Alig tizenöt perccel azután, hogy a vietnami csapat kiszállt a csónakjából, negyed négykor a töltetek felrobbantak a hajó mellett a gépterem magasságában, több méter hosszan feltépve a hajótestet.. A robbanásban nem halt meg senki, de az első tiszt, Raymond Arbon mindkét lába súlyosan megsérült. 

A legénység elkezdte lezárni a megsérült részeket, de a folyamatosan beömlő víz miatt a Card tatjával leült a folyófenékre. 

Azonnal elkezdődtek a mentési munkálatok, a lehető leggyorsabban kiürítették a hajó raktereit, de addigra már a szállítmány jelentős része tönkrement. Nagy teljesítményű elektromos szivattyúkat szereltek fel, hogy a hajó ne süllyedjen tovább, ne ragadjon mozdíthatatlanul a folyó iszapjába, és búvárok acéllemezekkel zárták el a léket. 

Május 15-én a fülöp-szigeteki amerikai támaszpontról megérkezett két vontatóhajó, amik a  Card-ot átvontatták Jokoszuka kikötőjébe. Itt, Japánban javították ki a hajó sérüléseit, sőt felszereltek egy nagyobb teljesítményű teherdarut is a hajó elejére.

Az USNS Card 1964 decemberében állt újra szolgálatba, 1970-ig szállította az utánpótlást Vietnamba, akkor leállították, majd 1973-ban szétbontták.

 Lam Sao Nao-t 1967-ben elfogták és 1973-ig, az északiak győzelméig a saigoni börtönben raboskodott.

 Én pedig mindenkitől bocsánatot kérek, akik kénytelenek voltak elsőre csak az írás felével beérni. Sajnos miközben írtam, rosszul állítottam be a megjelenési dátumot, ezért vált olvashatóvá a félkész cikk.

Felhasználtam:

https://en.wikipedia.org/wiki/USS_Card_(CVE-11)

http://www.navsource.org/archives/03/011.htm

http://www.yankeegohome.de/vc/vc3background.php?page=no