Négy nappal ezelőtt jelent meg az a posztunk, amelyben egy érdekes nemzetközi Gallup-felmérés eredményeit ismertettük. Amint azt jeleztük, Magyarország sajnos kimaradt a szórásból, úgyhogy a Lemilblog olvasóit arra kértük, segítsenek felmérni a hazai hozzáállást és véleményeket ahhoz a kérdéshez, hogy melyik katonai nagyhatalmat látnánk szívesen szövetségesként a listában szereplő hatból, ha Magyarország katonai fenyegetéssel nézne farkasszemet. Ígéretünkhöz híven ma ismertetjük a végeredményt.

Elöljáróban szükséges leszögezni, hogy - a Gallup módszertanával ellentétben - a mi közvéleménykutatásunk nem volt reprezentatív. Bármennyire is szeretnénk (disclaimer: nem is szeretnénk igazából), blogunk olvasói nem képviselik az ország teljes lakosságának keresztmetszetét, úgyhogy minden összehasonlítás a Gallup más országokra vonatkozó eredményeivel szükségképpen erőltetett, de ezt a keresztet felvállaljuk, mert úgyse kerül semmibe.

Az előző poszt kapott 12300+ kattintást ("oldalletöltést"), s úgy becsüljük (a blog.hu statisztikai algoritmusára és saját bloggeri rutinunkra támaszkodva), hogy ezt mintegy 8000 egyedi olvasó ("látogató") produkálta. Közülük kétezernél valamivel többen (egészen pontosan 2207-en) voltak hajlandók szavazni, amit innen is köszönünk nekik. Mielőtt nekiállnánk az eredmény ismertetésének és kommentálásának, azt is elmondjuk, hogy a válaszok arányai olyan sokat nem változtak a voksolásra kijelölt 113 óra leforgása alatt: az első tíz óra (vagyis 300 szavazat) után már kábé ugyanúgy néztek ki, mint az ötvenedik órában vagy a legvégén. Csak érdekességként: így nézett ki 36 óra elteltével az állás.

Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert (az eddigi tapasztalataink alapján) ez azt valószínűsíti, hogy a voksolási folyamat során nem történt illetéktelen beavatkozás a szavazógép működésébe, magyarán: nem hekkelték meg a polldaddy oldalát olyanok, akik bármilyen okból egy nekik tetsző eredményt akartak volna kicsikarni belőle.

És akkor jöjjön a végeredmény, amit majd egy kicsit összehasonlítok a Gallup-féle nemzetközi felméréssel, de minden patront nem fogok ellőni, hagyok nektek is magyarázni valót. Emlékeztetőül: a kérdés így szólt.

"A világ hat legerősebb katonai hatalma a következő: az USA, az Egyesült Királyság, Franciaország, Oroszország, Kína és India. Feltételezve, hogy Magyarország katonai fenyegetéssel néz szembe, a felsoroltak közül melyiket választanád szövetségesként? Csak egy országot nevezhetsz meg, vagy választhatod az "egyiket sem" opciót."

Nos, ez itt a végeredmény, mindjárt két formában is. Az elsőben a kérdőív szerinti sorrendben látjátok, abszolút számokkal és százalékokkal is, a másodikban már erősorrendben, csak százalékokkal. Bevallom, az "egyiket sem" opcióhoz először egy kalózlobogót akartam tenni, de végül az üres halmaz egyezményes jele mellett döntöttem, hogy megőrizzem a témához illő komolyságot.

Lássunk néhány következtetést, illetve összehasonlítást a nemzetközi mezőnnyel.

1.) Az amerikaiak első helyében személy szerint egyetlen pillanatig sem kételkedtem. A jenkik által elért közel 52 százalékos arány egy sorba helyez bennünket Spanyolországgal, Dániával és a Fidzsi-szigetekkel - legalábbis ebből a szempontból. Egy százalékkal jobban kedvelnénk az USA-t szövetségesként, mint a románok (51%), illetve három százalékkal, mint a lengyelek (48%). Nálunk jobban csak 16 országban szerepeltek az amerikaiak a felmért 66-ból.

2.) Az oroszok második helye sem lehetett kétséges senkinek, aki az elmúlt években olvasott sajtót, nézett tévét vagy hallgatott rádiót. A 24,38 százalék azt mutatja, hogy kábé ugyanannyira rokonszenvezünk a velük való katonai szövetség gondolatával, mint a libanoniak, a törökök és a macedónok, megelőzzük a bosnyákokat, de a bolgár vagy a görög szintet (még) nem értük el. De ami késik, az állítólag nem múlik. Fun fact: ebből az illusztris társaságból csak nálunk vendégeskedtek 45 évig az orosz/szovjet csapatok, a bolgárok megúszták két évvel.

3.) A britek 5,39%-a ugyanúgy várható volt szerintem, mint a franciák 2% körüli eredménye; sőt, ez utóbbi akkor se lepett volna meg, ha 1% körül mozog.

4.) Kicsit meglepett, hogy a kínaiak is kaptak 3%-ot (többet, mint a franciák!), sőt, tizenkilenc olvasó (0,86%) Indiában, illetve hát az indiai katonai erőben látta a megoldást az esetleges problémánkra.

5.) Ha összeadjuk a három nyugati, illetve a három keleti nagyhatalomra leadott szavazatokat, az jön ki, hogy a verseny 59,44:28,27 arányban (oké, kerekítsünk: mondjuk 2:1 arányban) az előbbiek javára dőlt el. Ha pedig az USA-Oroszország meccset nézzük (51,97:24,38), a különbség az USA javára 27,59 százalékpont. Ugyanilyen különbségek voltak a két szuperhatalomra adott voksok között a felmérés idején mondjuk Németországban, Indonéziában vagy Svédországban. Mielőtt még elkezdenénk felállva ünnepelni a svéd párhuzamot: ez utóbbiaknál a 27 százalékpont különbség úgy jött ki, hogy ők a jenkiknek 31%-ot adtak, az oroszoknak meg 5%-ot (a britek meg szakítottak 29%-ot).

Az USA-RUS páros nálunk kimutatott 52/24,5=2,1 arányához talán a finneké áll a legközelebb, a maguk 37/15=2,4-es számával. Hiába na, ennek alapján mégiscsak testvérnépnek tűnnek, akármit is mondanak a szíriuszos kollégák.

6.) Ami pedig az "egyiket sem" opciót illeti, hát a közmondásos magyar nyakasság azért kimutatta a foga fehérjét (hogy egy kis képzavarral éljek). Abban az országban, amelyikben egy országgyűlési honvédelmi bizottsági elnök (nyugodjék békében!) ki bírta jelenteni, hogy "a magyar katona egy szál szuronnyal többet ér, mint egy amerikai katona ötezer rakétával", nos, ebben az országban talán nem is annyira meglepő, hogy még egy szakblog olvasói között is van több, mint 12% olyan hazafi, aki szerint még katonai vészhelyzetben sem kell szövetséges, majd megoldjuk a problémákat mi magunk. Amúgy ezzel a 12,28%-kal a Palesztin Állam 12%-ához állunk a legközelebb, s csak alulról szagoljuk mondjuk a szlovének 15%-át, török barátaink 31%-áról, vagy pláne a bosnyákok 43%-áról nem is beszélve. Még.

Mint említettem, nem akarok minden lehetséges következtetést és magyarázatot én megfogalmazni, nektek is hagyok teret a hozzászólások között. Mégegyszer köszi azoknak, akik rászánták azt a néhány másodpercet arra, hogy a szavazással segítsenek egy kicsit képbe kerülni a hazai helyzettel, a többi kábé 5800 olvasónak pedig (akik biztosan sokallták az erre szánandó időt és erőfeszítést) azt üzenem, hogy sebaj, majd talán máskor, amikor pihentebbek lesznek.