Az elmúlt napok nyugati (és részben magyar) sajtójának azon cikkeit olvasgatva, amelyek az orosz katonai hírszerzés (lánykori nevén GRU, ma már csak GU) embereinek nyugat-európai kalandjait taglalják, az ember csak kapkodja a fejét és nem tudja, mit higgyen. Ebben a posztban röviden összefoglalom az orosz kémek (illetve pontosabban: külföldi területen tevékenykedő műveleti tisztek) legfrissebb poénjait azok számára, akik még mindig azt hinnék (vagy még mindig abban reménykednének), hogy a G(R)U tévedhetetlen, vérprofi és félelmet keltő akcióügynökei a mai napig a szakmai csúcsát jelentik, akárcsak 25-50-75 évvel ezelőtt.

Ha a poszt olvasása közben a Benny Hill Show főcímzenéjét véled hallani, olyan nagyot nem tévedsz.

A történet előzményei röviden: a holland és a brit elhárítás két napja bejelentette, hogy még a tavasszal valamikor elfogtak négy orosz hírszerzőt, akik azzal a céllal érkeztek Hollandiába, hogy a hágai székhelyű Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) számítógépes rendszerét meghekkeljék. Ez a nemzetközi szervezet vizsgálta meg és azonosította be a Salisbury-i támadásban (Szkripal-ügy) használt orosz novicsok idegmérget, amiről biztosan mindenki hallott, úgyhogy nem is térek ki rá részletesebben.

Eddig ez még lehetne egy szokványos kémsztori, amiből sokkal több van annál, mint ahányról az újságok írnak, de hát minden országnak vannak nemzetbiztonsági érdekei, a külpolitikai háttéralkukhoz kiválóan felhasználható egy-egy ilyen eset, szóval tényleg nem látok semmi különöset benne. A kémek és elhárítók élete ilyen: van, amikor az egyik szop, s van, amikor a másik. Ami azonban különleges ebben a sztoriban, az a kényes feladatra kijelölt oroszok elképesztő (döbbenetes, hihetetlen - és még folytathatnánk a jelzők felsorolását) dilettantizmusa - már ha elfogadjuk, hogy az eddig nyilvánosságra került részletek megfelelnek a valóságnak. Persze ha az ember konteós, akkor biztosan tudna más magyarázatot is az eseményekre, de ez nem a Konteóblog, szóval egyelőre maradjunk a szakmánál. És mielőtt rátérnénk a már-már rejtői magasságokat elérő titkosszolgálati bohózat részleteire, még egy megjegyzés: ilyen esetekben soha nem hozzák a nyilvánosságra a teljes történetet, úgyhogy nekem az az érzésem, hogy maradt a holland/brit elhárítói tarsolyokban még muníció bőven.

És akkor lássuk azokat a hibákat, amelyeket nem hogy a világ egyik szuperhatalmának kikiáltott állam magasan képzett hírszerző-különítménye nem követ el (s mely szuperhatalom első számú vezetője amúgy egy obsitos hírszerző), de még egy nyugdíjas logopédus sem, ha elolvasott néhány könyvet a John le Carré-Tom Clancy-Frederick Forsyth hármas bármelyikétől. Egy utolsó pontosítás: a 26165-ös katonai egységhez tartozó négy csávó közül kettő a GRU kiberhadviselési szakértője, a másik kettő meg kifejezetten esettiszt, vagyis gyakorló műveleti hírszerző.

1.) Az elfogottaknál megtaláltak egy moszkvai taxiszámlát (!!!), amelyen akkurátusan fel volt tüntetve az indulási hely (az itt felül látható GRU főhadiszállástól úgy 50 méterre található főút) és a cél (Seremetyevó Reptér). És mindez arra a napra szólt, amikor ezek elindultak Moszkvából és megérkeztek Hágába. Ez az eset is igazolja azt a - hírszerzőberkekben elterjedt - mondást, mely szerint minden gumitalpú cégnél az igazi főnök a pénzügyi elszámoló osztály vezetője.

2.) A négy, általuk még Moszkvában frissen vásárolt műveleti mobiltelefon és kártya közül kettőnek az aktiválása (vagyis első beüzemelése) ugyancsak a GRU-központ melletti egyik átjátszón keresztül történt, egy nappal az indulásuk előtt.

3.) A négy szuperkém a megérkezésük után rögtön letalizott a kihelyezett tartótisztjükkel, természetesen a kamerákkal bőségesen ellátott Schiphol reptér kellős közepén, ahol meg is tartották az első eligazítást, amit a holland elhárítás aprólékosan dokumentált.

4.) Hágai szálláshelyül a Marriott szállót választották, biztosan azért, mert az légvonalban alig 150 méterre van az OPCW központjától és úgy lehettek vele, hogy gyalogoljon vagy autózzon sokat az, akinek három anyja van.

5.) A négy faszi közül kettőnek olyan útlevele volt, aminek sorszáma egymást követte.

6.) Az egyik lefoglalt laptopon olyan fotókat és dokumentumokat találtak, amelyek az egyik szakembert a riói olimpiához kötik - és ahol ugyancsak volt kibertámadás a sportolók dopping-adatbázisa ellen. A laptop keresési előzményei lazán hozzáférhetőek voltak, ezek törlésével meg sem próbálkoztak.

7.) A négyes csoport a Marriott nyilvános wifi-hálózatát használta (mindenféle biztonsági intézkedés nélkül) arra, hogy a hacker-műveletet előkészítsék. Jelentések szerint az a módszer, amivel megpróbáltak behatolni az OPCW központjának számítógépes rendszerébe, úgy 10 éve lejárt lemeznek minősül. Nem értek hozzá, de az a lényege, hogy nagyon közel kell menni a célhoz, amit embereink meg is tettek: a teljes holland figyelőegység szeme láttára háromszor is leparkoltak az OPCW mellett (ebből egyszer tilosban), s úgy próbálkoztak.

8.) A rajtaütésnél 20 ezer dollárt és ugyanennyi eurót találtak náluk készpénzben.

9.) Az egyik szuperkém korábban egy randioldalra is regisztrált, s az IP-címe alapján az alkalmazás állandó tartózkodási helyként a GRU főhadiszállásától pár száz méterre levő címet jelölt be. Ugyanez a faszi az autójáról is feltett képeket, amin látszik a rendszám; ennek alapján a briteknek ismerős is volt, mert 2011-ben már felmerült egy, az oroszokhoz köthető hackertámadás kapcsán.

10.) Valami azért ragadt rájuk a kiképzés során, mert a szállodai apartmanjuk szemetét (egy Aldi-zacskóban jó néhány üres Heineken sörösdoboz, üres párizsis fólia és néhány üdítős üveg) magukkal akarták vinni a kijelentkezéskor. Kábé ennyi volt (lett volna) a szakma ebben a történetben.

Azt hiszem, ennyi is elég. És igen, még mindig jól halljátok Benny Hillt.

A hivatalos orosz reakció természetesen a vehemens tagadás volt, de hát ezen sem csodálkozik senki. A négy faszit kiutasították (diplomata-útleveleik voltak). Mementóként azért álljon itt a négy név (ami - mintha nem lett volna elég mindaz, amit már leírtam - a hírek szerint még csak nem is fedőnév volt, hanem a frankó): Alexej Minyin, Jevgenyij Szerebrjakov, Oleg Szotnyikov és Alexej Moronyec. Valami azt súgja, hogy Vlagyimir Vlagyimirovicsnak volt már ennél szebb októbere, s arra is nagy összegben mernék fogadni, hogy a négy szuperkém talán már valahol az orosz-mongol határon kapott új beosztást, mondjuk útlevélkezelők a nauski FEP-en a távoli Burjátföldön.

Két gyors kérdés, amivel kapcsolatban szintén várjuk a véleményed a kommentek között:

- nem derült ki (eddig), hogy a nyugatiak honnan kapták a fülest erről a flúgos kommandóról. Mert hogy volt ilyen, az tuti, hiszen gyakorlatilag várták az oroszokat Hágában, pontosabban már az amszterdami reptéren.

- nem világos, hogy az április és október között eltelt közel fél év alatt ki mit csinált (mármint a nyugatiak, illetve Oroszország), esetleg milyen tárgyalási próbálkozások voltak. Mert a hasonló ügyeket (amint azt már említettem) mindenki igyekszik a szőnyeg alatt tartani, amíg lehet.

És akkkor még néhány szó a konteókról, amelyeket főleg olyanok táplálnak, akik képtelenek elhinni, hogy a híres-hírhedt GRU (amelyik színeiben maga Richard Sorge is szorgoskodott) ennyire leépült volna, s akik közé bizonyos szempontból én is tartozom:

a.) Mindez az orosz polgári titkosszolgálatok (SZVR, illetve FSZB) aknamunkájának gyümölcse volt, ők akarták lejáratni a katonai kollégáikat, a máshonnan is ismerős szakmai vetélkedés és ellenségeskedés jegyében.

b.) A hágai művelet szándékosan lett ilyen szar, mert figyelemelterelésnek szánták az oroszok; közben valahol megcsinálták az Igazi Nagy Akciót, miközben a nyugatiak ezzel a négy szerencsétlen hülyével voltak elfoglalva.

c.) A nyugatiak találták ki az egész sztorit, az oroszok felháborodása abszolút jogos: a négy orosz diplomata csak a fáradalmaikat akarta kipihenni, Hágában valójában csak a Kinderboekenmuseumot (a gyermekkönyv-múzeumot) és a Mauritshuis Királyi Képgaléria kiállításait akarták megnézni.

Lássuk, neked mi a véleményed. És igen, ha esetleg a KNBSZ-nél dolgoznál, kiemelten érdekelne a kommented; vigasztalj meg, hogy ti azért nem lennétek ilyen balfaszok. És persze az is érdekes kérdés, hogy mitől épült le ennyire az egykoron szebb napokat is megélt szervezet. Kontraszelekció? Ellenséges aknamunka? Ez ugyanaz a GRU lenne, amelyik hackermódszerekkel állítólag befolyásolta az amerikai elnökválasztást?

Emberek, hát mi folyik a Grizodubovoj utcában?!