Az emberek többsége szereti a meglepetéseket, pláne ha ezek kellemesek. Számos szolgálati nyugdíjas (illetve szolgálati járandóságban részesülő) egykori rendőr, vámos, bévés, tűzoltó és (talán) egykori titkosszolga azonban nem kellemes meglepetésben, hanem konkrétan pofáraesésben részesült, amikor a (ma már a Magyar Államkincstárhoz tartozó) Nyugdíjbiztosítóhoz fordult azzal a kéréssel, hogy (állampolgári jogukkal élve) küldjék már meg neki a hivatalosan rendelkezésükre álló adatokat a szolgálati idejükről. Mindenféle (rém)hír hallatán én is ezt tettem, mondván, hogy a saját bőrömön fogom kitapasztalni a nagy állami rendszerek közötti információcsere hatékonyságát, ne a más dárdájával verjem a bozótot.

Hát valamikor a tavalyi év végén kikértem a rám vonatkozó információkat, s a mai napon (mondjuk úgy százvalahány nap elteltével) sokoldalas ajánlott levelet kaptam a (figyelem, hosszú megnevezés következik!) Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. kerületi Hivatala Nemzetközi és Fegyveres Nyugdíjmegállapítási Osztálytól, megszólítással, kis táblázatokkal, aláírásokkal és udvarias hangú tájékoztatóval, ahogy illik. Szinte már Európában éreztem magam, komolyan mondom.

A meglepetés a borítékban rejlett. Nem akarom csigázni a kíváncsiságotokat, ezért kurvarövidre fogom és a lényeggel folytatom:

A hivatalos állami kimutatás szerint 5 év 161 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezem. Cakkpakk, összvissz, ennyi és egy Bambi, ahogy mondani szokás.

Öt és fél év önmagában nem kevés, csak van egy apró probléma: én 10 (tíz) évvel ezelőtt 29 (huszonkilenc) év és 225 (kettőszázhuszonöt) nap szolgálati viszonnyal a hátam mögött mentem nyugdíjba, amiről ugyancsak hivatalos papírral rendelkezem - már ha visszamenőlegesen nem szarták le és nem tették semmissé ezt is, mint oly sok mindent velünk kapcsolatban.

Ezt a dokumentumot 6 példányban készítették el, s többek között a Magyar Államkincstár is kapott belőle annak idején (plusz a személyi fogyaték anyag, aminek az elnevezése önmagában megér egy piros pontot).

Összefoglalom, ha elveszítetted volna a fonalat: a Magyar Államkincstárhoz tartozó Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság és a fővárosi illetékes kormányhivatal kimutatásai szerint a rendőrségnél töltött, illetve a rendőrség által hivatalosan elismert 29 év 225 napomból marad 5 év és 161 nap. A többit elvitte a cica.

Oké - mondhatnátok -, egyéni szocprobléma, fasznak fárasztom itt a nagyérdeműt személyes gondjaimmal. Hohó - mondanám erre -, számos egykori bajtársam és kollégám jár hasonló cipőben ám. Nem voltam rest, körbekérdeztem egy csomó szolgálati járandóságost és bizony - nem reprezentatív felmérésem alapján - a kategóriánk legalább 10, ha nem 15 százaléka kapott hasonló tartalmú hivatalos dokumentumot, amelyben szolgálati idejének 70-80 százaléka elpárolgott, de olyannal is beszéltem, akinek a 34 évéből egy év és három hónap maradt.

Nem akarok én is a rémhírterjesztők táborához csatlakozni, ezért gyorsan azt is elmondom, hogy a szolgálati időt se a cica, se az ufók, se Brüsszel, se a migránsok nem vitték el, "csak" - és az idézőjeleket kihangsúlyoznám - arról van szó (legalábbis a forrásaim szerint), hogy a rendőrség (és/vagy a Magyar Államkincstár) nyilvántartásaiban akkora a kupleráj és a káosz, hogy egyszerűen nem találnak irattározott anyagokat, majd ha ezeket meg is találják, ezek nem jutnak át egyik állami szervtől a másikhoz. Gyors nyomozásom során hallottam susogni munkaerőhiányról, számítástechnikai rendszerek inkompabilitásáról, "beleszarok, úgyis leszerelek" mentalitásról, szakképzetlen és kutyafuttában átképzett előadókról, ésszerűtlen létszámleépítésekről, kapkodva végrehajtott átszervezésekről, szóval a fene se tudja, mi okozza a káoszt. De öntudatos, adófizető polgárként szabadjon azt mondanom, hogy leszarom, mi az oka. Kupleráj van, méghozzá az a lerobbant, savanyúszagú, nyikorgó bútorzatú, hiányos fogsorú alkalmazottakkal feltöltött kupleráj, ahol a kuncsaft nem egy kellemes élménnyel lesz gazdagabb, hanem mondjuk egy tripperrel.

Mindegyik hivatalos (és természetesen neve elhallgatását kérő) forrásom igyekezett megnyugtatni, hogy szó sincs arról, hogy a már kiszámolt és folyósított nyugdíjakat (járandóságokat) újraszámolnák a csökkentett szolgálati idő függvényében, legalábbis egyelőre. Viszont az adategyeztetési eljárást (amely költség- és illetékmentes) kötelesek lefolytatni, szóval én azért még nem dőlnék hátra. Az egyik ex kolléga az utolsó szolgálati helyére kopogott be (ahonnan nyugdíjba ment) és ott mutatta be a kincstári levelet. Állítólag a személyügyesek gyorsan és flottul leadminisztrálták az egészet. Egy másik kolléga szerint a rendőrség átküldte a szóbanforgó anyagokat, de a kincstár baszta el, szóval ők a hunyók. És olyan is van, aki két éve (!) levelezik minden érintett szervvel ilyen probléma miatt, mindeddig eredménytelenül...

Megint csak azt mondom: nem érdekel, melyik állami hatóság az idióta és impotens, miként az sem, hogy személyi, szervezeti vagy tárgyi okai vannak az összevisszaságnak. Az érdekel (és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül), hogy ha az ember ledolgozott 30 évet, a nyilvántartásokban ne ennek az egyhatoda szerepeljen. Mert a végén azon kapjuk magunkat, hogy valami "adatfrissítés" vagy hasonló okok miatt ismét törlődik néhány merevlemez és egyszercsak kijön a hivatalos értesítés, hogy ha nyugdíjat akarsz, dolgozz le még 25 évet.

És egy utolsó megjegyzés: mi lesz (mi van) azoknak a jelenleg is szolgáló rendőröknek és a többi fegyveresnek az adataival, akik még nem mentek nyugdíjba? Ők majd az utolsó munkanapjukon fogják megtudni, hogy nem 41, hanem - nedjisten - csak 7 év munkaviszonnyal rendelkeznek..? Kéretlen tanács: kérd ki a nyugdíjbiztosítási hatósági nyilvántartásból a rád vonatkozó adatokat, hogy ne az utolsó pillanatban kapj szívszélhűdést. Majd ha gond van, kezdd el baszogatni a szolgálati helyed szerint illetékes személyügyest. Nem fog örülni neked, de ha jól tudom, senkinek nem szerepel a munkaköri leírásában, hogy örömet kell szereznie a személyzetiseknek.

Én szóltam.