Pár nappal ezelőtt egy szavazással egybekötött vitaposzt keretein belül az elmúlt 2500 év sorsdöntő szárazföldi csatáiról beszélgettünk közel 300 kommenten keresztül. Szokásunkhoz híven most értékeljük a voksolás eredményét, újabb felületet biztosítva a kulturált véleménykülönbségek korrekt ütköztetésének.

Elöljáróban megköszönöm a vitában résztvevők hozzászólásait. Most is bebizonyosodott, hogy a Lemilblog törzsközönségére számíthatunk, s a normális hangnemben folyó beszélgetést még az sem zavarta meg, hogy az Index nyitóoldalára kikerülve óhatatlanul idekeveredtek olyanok is, akiktől nem csak a téma idegen, hanem a nálunk gyakorolt civilizált vitakultúra. Ennek ellenére senkit nem kellett kimoderálni, ami egy 17 ezer kattintást elérő poszt esetében elég örvendetes fejlemény.

Lássuk a tényeket.

A szavazáson 1050 olvasó vett részt, akik 4722 szavazatot adtak le. Ez annyit tesz, hogy egy-egy szavazó átlagosan 4,5-szer voksolt, vagyis voltak, akik nem merítették ki az összes (szám szerint öt) lehetőséget. A szavazatok leadására rendelkezésre álló 100 óra közben most is megnéztem, hogy hogy állunk az első 24 óra után, mi a helyzet az időtartam felénél, illetve a legvégén. Az értékelő számára már nem jelentett meglepetést (hiszen az eddigieknél is hasonló jelenségre figyelhettünk fel), hogy a három időpont pillanatnyi állása (vagyis a lista tételeinek sorrendje) gyakorlatilag megegyezett egymással, apró, hangsúlybéli eltérésektől eltekintve.

Itt felül láthatjátok a 24. óra állását. Az élboly: Sztálingrád, Lipcse, Marathón, Tours, Hastings. A lista végén Irak, Orléans, Tarain, Ain-Dzsálut és Dien Bien Phu.

A következő képen a félidő állása látható. Nincs nagy változás, az élen Marathón és Lipcse helyet cserélt, a végén Orléans és Irak tette ugyanezt.

És ez itt alul a végső állapot, amit egy kicsit részletesebben fogunk elemezni, s ami (legalábbis az élboly és az utolsók tekintetében) megegyezik a félidőssel.

Nézzük akkor azt az öt szárazföldi csatát (igen, ezen az apróságon többen átsiklottak kommentelés közben és tengeri, illetve légi ütközeteket is bevettek a saját preferenciáik közé), szóval nézzük az első ötöt. Megpróbálom (szubjektív szemüvegen keresztül) értelmezni, hogy miért alakulhatott így, s ugyanerre kérlek benneteket is a kommentek között. Mindenesetre érdekes (és nekem egy kis meglepetést is okozott), hogy az ötös élbolyban kizárólag európai események szerepelnek.

1.) Sztálingrád első helye szerintem egy pillanatig sem volt kétséges. Ami engem illet, már a poszt írásakor komoly összegben mertem volna fogadni, hogy a második világháború emblematikus, könyvben, tanulmányban, kötetek százaiban, filmek tucatjaiban váltakozó színvonalon ezerszer feldolgozott ütközete szemrebbenés nélkül elviszi az aranyat. A csata vélt vagy valós stratégiai, hosszú távú jelentőségéről és következményeiről megoszlanak a vélemények (lásd az alapposzt kommentjeit), de valószínűleg azok is szavaztak Sztálingrádra, akik rosszallásukat fejezték ki, hogy a listából kimaradt Kurszk, Moszkva vagy Rzsev. Nem magyarázkodni akarok, de igyekeztem a korszakokat és a jelentős háborúkat kiegyensúlyozottan szerepeltetni, s a második világháború ezért kapott csak egy helyet a listában. Ahogy (egy kicsit talán erőltetett hasonlattal) mondani szoktam: a focivébéken sem a világ legjobb 16 vagy 24 csapata szerepel. Sztálingrád 72%-a minden további szövegnél többet mond róla.

2.) Marathón és Lipcse végig fej fej mellett haladt, végül az ókori ütközet öt vokssal (vagyis 0,5 százalékkal) előzte meg a napóleoni csatát. A legendás görög-perzsa összecsapás sajtója (Hérodotosz kollégától kezdve napjaink sportriportereiig) az elmúlt két és fél ezer évben gondoskodott arról, hogy Miltiadészék teljesítménye egy árnyalatnyit sem halványodott a szakmai és közvélekedésben. Sőt.

3.) A napóleoni korszakkal ugyanúgy voltam, mint a második világháborúval: melyik ujjamat harapjam meg, illetve melyik nagy ütközetet emeljem ki? Nem kevés agyalás után végül a népek csatája mellett döntöttem, amely a végső sorrendben szerintetek a bronzérmet kapta. Az Abba pedig bekaphatja, Wellington hercegről nem is beszélve.

4.) A negyedik helyen végzett Tours-i csatára a szavazók közel egyharmada voksolt. Hogy az iszlám és a kereszténység szimbolikus összecsapására leadott 329 szavazat közül hány született aktuálpolitikai megfontolásokból és Abd al-Rahman emírben hányan látták napjaink migráncsainak riasztó előképét, nem tudhatom, de most nem is dolgom ezt vizsgálni.

5.) Hastings az ötödik lett ebben a nemes versenyben. Hódító Vilmosról még 953 év elteltével sem tudunk megfeledkezni, pedig sejtésünk szerint olvasóink között elég kevés brit érzelmű és identitású személy található, a normannokról nem is beszélve. De az is lehet, hogy sokan így próbálták tudat alatt kompenzálni a normandiai partraszállás kimaradását a listából.

Az élboly után nézzük meg az alsóház lakóit. Itt az öt résztvevő között csak egy európait találunk, ami megint csak azt mutatja, hogy mennyire meghatározza gondolkodásunkat a tágabb régiónkhoz tartozás.

16.) Orléans és Jeanne d'Arc tíz százaléknyi szavazatot kapott tőletek. Ha vannak feminista olvasóink, ők biztosan a voksolók lappangó macsóságra (is) fogják ezt az arányt és helyezést. Önérzetes magyar militarys nem fog egy szűzre szavazni, aki ráadásul még francia is!

17.) Az iraki inváziót se értékeltétek túl sokra. Az egyedüli 21. századi versenyzőnk elég csúfosan szerepelt a megmérettetésben, noha – ahogyan azt jeleztem is az eredeti posztban – a jövő nem a Sztálingrád típusú nagy csatáké. Az amerikaiakat amúgy se nagyon szeretik az olvasóink, annak idején a hadvezérlistában Grant és Schwarzkopf is elég hátul végzett.

18.) Számomra talán a legnagyobb meglepetés ebben a listában Tarain helyezése. Bevallom, arra számítottam, hogy ami Tours-nál működni látszott (az iszlám militáns terjeszkedésével kapcsolatos ellenérzések), itt is megvalósul. Hát nem így történt: Allah katonáinak keleti nyomulása nem lépte át az ingerküszöbötöket, s nem igazán tartjátok jelentős, történelemformáló eseménynek Muhammad Guri diadalát a hinduk felett.

19.) Az utolsó előtti helyen Ain-Dzsálút végzett. Végül is bizonyos szempontból érthető, hogy innen Európából a mongolok délnyugati (közel-keleti és észak-afrikai) terjeszkedését megállító szunnita hadsereg teljesítményét nem értékelitek túl történelemformálónak. Szerintem a mongol vereségnek voltak olyan következményei is, amik aztán közvetett módon régiónkat is érintették, de persze lehet, hogy én látom rosszul.

20.) Saccra mondom, nem számoltam utána: a Dien Bien Phu-t és következményeit tárgyaló francia és más nyugati szakmunkák és irodalmi feldolgozások száma legalább egy nagyságrenddel meghaladja a Moháccsal, Trianonnal és a Don-kanyarral összesen foglalkozó magyarokét, noha önmarcangolásban és történelmi traumák kivesézésében mi sem állunk rosszul. Ennek ellenére a vietnámi csata csak 46 voksot kapott az 1050-ből, ami 4,38%. Hát igen: messze is van, a gyarmati összefüggésekre mi sosem voltunk túl érzékenyek, szóval nem túl nagy meglepetés, noha az a tény, hogy itt a franciákat páholták el (akik szintén nem tartoznak a nagy kedvenceink közé), talán hozhatott volna még további szavazatokat az ütközetnek és közvetetten Giáp tábornoknak.

Ha van kedvetek, kommenteljétek a végeredményt. Mennyire jöttek be az előzetes elvárásaitok és prognózisaitok? Nagy az eltérés a te sorrended és az itt látható között? Nektek mi jelentette a meglepetést és hogyan magyarázzátok a végső sorrendet? Most már annak nem sok értelmét látom, hogy bárki ismételten azon rugózzon, hogy miért Sztálingrád és miért nem Kurszk, vagy hogy hol van a listából Jarmúk, Mohács, Nándorfehérvár, Königgrätz vagy Karthágó ostroma. Ez van, ezt kell szeretni.

És mégegyszer: köszi a voksokat!