A tízmillió karanténszakértő és epidemiológus országában elég kockázatos erről a járványügyi kényszerintézkedésről írni, de mivel az elmúlt napok koronavírusos témái (és konteói) között kiemelkedő helyet foglaltak el a főváros lezárásának lehetőségeit taglaló topikok, úgy éreztem, hogy a Lemilblognak is foglalkoznia kell ezzel a felvetéssel. Elöljáróban szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy megközelítésem kifejezetten elméleti. Úgy is mondhatnám: egyszerű gondolatkísérlet, aminek kifejtése során kizárólag olyan információkat és adatokat használtam fel, amelyek mindenki számára hozzáférhetőek. Na és egy kis józan észt és minimális mértékben logisztikai, illetve logikai módszereket.

Szóval adott egy 1,17 (jav: 1,71) milliós nagyváros, amit - az egyre szaporodó pletykák szerint - a kormány le akar zárni annak érdekében, hogy a járvány terjedését megnehezítse. Most a dolog politológiai és pszichoszociológiai vetületével nem foglalkoznék, szóval kis dolgozatom szempontjából tökmindegy, hogy ez csak sima bosszú lenne a renitens, 2019 októberében máshová ikszelő Budapesten, miként az sem érdekes, hogy az illetékes kormánytényezők egyikének-másikának nem csak a szaktudásával, hanem az elmeállapotával kapcsolatban is jogosan fogalmazódnak meg kételyek a lakosság egy részében. Nem, ezekkel most ne foglalkozzunk, nézzük inkább a kivitelezhetőséget.

Először is vegyük elő a térképet. A közigazgatási határon belüli terület 525 négyzetkilométer, észak-dél irányban 25 kilométer, kelet-nyugat irányban úgy 30 kilométer kiterjedésű. A határai hossza körülbelül 125 kilométer, de ami ennél is fontosabb: számos szomszédtelepüléssel gyakorlatilag összenőtt. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan utcák például Budakalászon, Budaörsön, Érden vagy Gyálon, amelyeken végigsétálva az ember gyakorlatilag nem veszi észre, hogy véget ért az adott település és már Budapesten vagyunk. Ennek jelentősége lesz a későbbiekben.

Aztán böngésszük tovább a térképet. Én megtettem, s ha jól számoltam, mintegy 70-75 út/utca halad át a közigazgatási határon, amely ezek közül főutat (autópályát, autóutat vagy más, közlekedési szempontból gyakorlatilag főútnak minősülő közlekedési folyosót) 28-szor érint, illetve metsz.

Na és itt álljunk meg először.

Ahhoz, hogy a fővárost hermetikusan lezárják, nem lehet a magyarok legendásan jogkövető magatartására apellálni. Árpád (Mátyás, Rákóczi, Horthy, Kádár, Gyurcsány, Orbán - a sor tetszés szerint kiegészíthető) népénél ez nem úgy működik, hogy hozok egy jogszabályt, melynek értelmében holnaptól tilos Budapest közigazgatási határát átlépni. Hogy sajnos vagy hálistennek, azt mindenki döntse el maga. A lényeg, hogy a magyar akkor ért a jogait korlátozó hatalmi szóból (néha akkor sem), amikor a hatalmi szó mellé a jogalkotó még odatesz valamit: húsbavágó büntetést, egyéb fenyegetést, esetleg egyenruhás embereket, akik rendelkeznek az erőszak állami monopóliumával, ahogyan ezt annak idején alkotmánytanból (vagy jogelméletből - a fene se emlékszik már rá) még Szikinger István olyan érzékletesen tanította az RTF-en.

Magyarul: budapesti karantén esetén (már ha komolyan vesszük a "se ki, se be" alapvetést és nem csak bolhacirkuszosdit játszunk) ezeket az utakat bizony le kell zárni 00-24-ben. Az oda kivezényelt egyenruhások az esetleges kivételeket vagy az engedéllyel rendelkezőket (mert ilyenek lesznek, hiszen lenniük kell) átengedik, a többieket udvariasan megállítják és visszafordítják.

70-75 utat, utcát említettem. Ezek közül úgy 40 esetében elég mondjuk két egyenruhás, elvégre nem Chuck Norrisra vagy a Terminátorra készülnek fel. Egy-egy ilyen kisebb EÁP-on (Ellenőrző-Áteresztő Pont) három váltásban 2-2 ember az 6 fő. Negyven EÁP esetében 240 főnél tartunk, tartalékról, beugró állományról még nem beszélünk.

A maradék 28-30 EÁP-hoz (ezek a főutak ugye) már nem elég egy váltásban két fő, ezekhez menetirányonként legalább 3-3 fő kell, de még az is lehet, hogy 4-4. De legyünk nagyvonalúak, maradjunk a váltásonként 6 főnél (3-3 menetirányonként). Három váltással számolva egy ilyen EÁP-hoz kell 18 fő, a 28-hoz tehát 504 fő.

Foglaljuk össze: a budapesti kivezető utak ellenőrzéséhez kell összesen 744 fő, amihez még hozzá kell számolni a tartalékot, hiszen ezek az emberek is megbetegszenek (reméljük nem koronavírusban), a gyerekük lázas lesz a suliban és érte kell menni, egyéb családi problémák, stb. Szerény számításom szerint a bármikor bevethető tartalék az alaplétszám legalább 8-10%-át ki kell tegye, vagyis kell még 60-80 ember, legyen 70. Most tartunk 744 + 70 = 814 főnél, aki főállásban, napi nyolc órán át, heteken vagy hónapokon keresztül azt vigyázza, hogy a karantén alá helyezett Budapestre (vagy onnan ki) jogosulatlanul senki ne közlekedjen.

És ezek a fix EÁP-ok voltak, de mint említettem, a Budapest és a közvetlen agglomeráció között húzódó határ 125 kilométeres. Ezt valamilyen eszközökkel és módszerekkel szintén megfigyelés alatt kell tartani, hiszen annak sok értelme nincs, hogy mondjuk Budaörsnél kontrollálom az 1-es főutat és a Törökbálinti utat, de innen nem egészen 2 kilométerre északra Csillebércnél bárki átsétálhat akár kifelé, akár befelé. Persze be lehet kamerázni, mozgásérzékelőzni, akár szögesdrótozni is (ebben van rutin), de hadd ne ecseteljem, ez hogy venné ki magát. Szóval mozgó járőrök is kellenek, méghozzá megfelelő eszközállománnyal: terepjárókkal, motorkerékpárokkal (helikoptert most direkt nem mondok, de valljuk be, egy tökös vírusjárványos filmben kurvajól mutatnak, akárcsak az állami tévé híradójában). Vagy mit csinálunk mondjuk Gyálon a Hársfa utcában, melynek egyik oldala Pest megye, a másik Budapest?

Nagyon engedékeny hangulatban vagyok, ezért erre a mozgó feladatra Remeteszőlőstől Pesthidegkúton át a vecsési káposztaföldekig vegyünk összesen csak 200 egyenruhást. Ez máris több, mint ezer főállású karanténőr.

Következő kérdésem: honnan vennék ezeket? A minimum 10%-os létszámhiánnyal küzdő rendőrségtől, ahol - ha hinni lehet a zuhanyhíradónak - vannak kapitányságok és őrsök, ahol az állománytábla 15-20%-a nincs feltöltve? Vagy berántják a honvédség önkéntes műveleti tartalékosait, akik egytől egyig jóravaló, becsületes és rendes emberek, de akiknek többségére (tisztelet a kivételnek) egy iskola előtti gyalogosátkelőhely biztosítását se merném jó szívvel rábízni (no offence!). Mozgósítják erre a feladatra a hivatásos és szerződéses katonákat? De hát ezen a megoldáson egészen apró alkotmányjogi és morális repedések vannak (még akkor is, ha különleges jogrendben ez részben és elméletben belefér; ennek ellenére nem szeretnék annak a katonának a helyében lenni, aki saját állampolgárára emel fegyvert a saját fővárosa határában): katona fogja megmondani a polgárnak az utcán és a közúton, hogy tessék visszafordulni, különben... Különben mi lesz? - kérdezném én. Lő egyet a levegőbe, majd felírja a biciklim nemlétező rendszámát, miközben elkarikázok mellette?

És akkor már csak röviden a fővárost körülvevő közvetlen agglommerációról, ahol - becslésem szerint, nem számoltam utána - lakik további egymillió ember, akiknek - szintén saccra mondom - legalább 30%-a Budapesten dolgozik vagy oda jár iskolába. Mi lesz ezekkel? Ők kapnak szabad átjárási engedélyt? Ha igen, akkor 300 ezer ember reggel engedéllyel bemegy a fővárosba, majd késő délután kijön onnan? Ebben az esetben mi értelme van karanténról akár csak beszélni is? Ha meg nem, akkor hogyan szervezik át az így kieső többszázezer ember munkáját? Lesz anyagi kompenzáció? Ha igen, az állam fizeti vagy a munkaadók?

Budapesten szintén százezres nagyságrendű azok száma, akik a fővárosban laknak ugyan, de az agglomerációban dolgoznak: Érden, Budaörsön, Szentendrén, Pécelen, satöbbi. Velük ugyanaz lesz, mint az előző bekezdésben említettekkel? Akkor ugyanaz a kérdésem, mint ott.

Mi lenne a beszállítókkal? Budapestre naponta több ezer (ha nem több tízezer) kamion, teherautó, dobozos áruszállító érkezik, amelyek az élelmiszertől kezdve az autóalkatrészen át a bútorokig, háztartási gépekig és fogpiszkálóig mindent szállítanak. Persze ők is kapnak behajtási engedélyt. Ez naponta további sok tízezer ember. A kérdésem változatlan: ez karantén? Nem, ez nem karantén kérem, hanem lófasz! - mondaná a zseniális Örkény.

Rövidre zárva: a budapesti fullos karantén ötlete (amivel a rémhírterjesztők riogatnak) olyan ostoba, át nem gondolt és megvalósíthatatlan, hogy szerintem tán még Bakondi Györgyben sem igazán vetődhetett fel. Legalábbis remélem.

Ha már karantén: a megyék (vagy régiók) közötti személy- és áruforgalom visszafogását és ellenőrzését viszont talán érdemes lesz bevezetni, ha a koronavírusos ventillátorból a mostaninál sokkal több szar fröcskölődik szét és kezdi beteríteni a magyar hétköznapokat. De arról talán majd akkor beszélgetünk, ha aktuális lesz. De ha ezentúl bárkitől a budapesti fullos, hermetikus karanténról hallotok, nyugodtan röhögjétek ki. Vagy ha udvariasak vagytok, tegyétek fel neki azokat a kérdéseket, amelyek ebben a posztban szerepelnek. Hátha nála van a bölcsek köve és parádésan megválaszolja őket.

És még egy összegző pontosítás a végére, mert ahogy látom, néhány kedves olvasónak apróbb gondjai vannak az írott szó értelmezésével: nem azt mondom, hogy soha nem fogják megpróbálni lezárni Budapestet és elszigetelni az ország többi részétől, hanem azt, hogy a kurvanagy anyagi és személyi ráfordítás mellett sok értelme nem lenne, mert gyakorlatilag és hatékonyan kivitelezhetetlen a főváros hermetikus elzárása a közvetlen környezetétől.

Ha más a véleményed, természetesen nyugodtan kommenteld ide (lehetőleg személyeskedés nélkül, mert az bizony vörös posztó és nagyon nem szeretem), miként azt is, ha bármely lényeges aspektusról megfeledkeztem volna.

Ápdét:

Sokan kérdezték, illetve felvetették az országos (mondom: az ORSZÁGOS és nem kizárólagosan budapesti) kijárási tilalom vagy kijárási szigorítás lehetőségét. Nos, erről az a véleményem, hogy járhatóbb út, mint a fővárosi (amint erre a posztban céloztam is), noha több szakértő ennek az értelmét is megkérdőjelezi, például (ha jól emlékszem) a brit egészségügyi miniszter.

Akinek van Facebook-profilja, az olvassa el, mit mond a vírus lassításának esélyeiről például Barabási Albert László, a világhírű hálózatkutató.