Hatalmasat tévedtem. Szilárd meggyőződésem volt, a kommunista propaganda legnagyobb feladata az volt - ld Pravda - hogy Ivan Ivanovicsot ellássa asztalterítővel, kapcával, szalvétával, szigetelőanyaggal a fakunyhó réseibe, etc. Az orosz nyomdatechnológiáé pedig az, hogy elegendő ólmot juttasson az orosz emberek szervezetébe, hogy egy esetleges atomcsapás ellen is védve legyenek.
Legyünk őszinték: ha azt mondom szovjet háborús propagandaplakát, eszünkbe jut néhány egy-két színben nyomtatott valami, Sztálinnal a közepén, hatalmas vörös betűkkel: "Öld a fasisztákat Sztálinért és a kommunizmusért!"
Pedig az ottani propagandisták ennél jóval többet tudtak.
Nos, gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki szereti a hmm.... lőporszagú filmeket, miközben az is érdekli, vajon milyen "vassal" durrogtatnak a szereplők egymásra.
Amikor léggömbökről hall az ember, akkor leginkább a majálisok, szülinapi gyerekzsúrok színes lufijai jutnak az eszébe extrém esetben a 99 luftballons című idegesítő egykori Nena sláger. Pedig a különböző gázokkal megtöltött léggömbök katonai alkalmazása immár több mint kétszáz éves múltra tekint vissza, így időszerű, hogy röviden áttekintsük ennek a méltatlanul mellőzött haditechnikai eszköznek a történetét, a háborúkban (esetleg a háborúk közti időkben) betöltött szerepét. Egy kis kedvcsináló: lesz itt tüzérségi megfigyelés, repülőgépek elleni alkalmazás, kezdetleges robotlufi bombával a japánoktól (kitől másoktól), konteós UFO összeesküvés, költséghatékony ejtőernyős kiképzés, magaslégköri adatgyűjtés atomrobbantásokról.
Történet Judy-ról, aki a japán hadifogolytáborokban segített kétlábú bajtársainak túlélni a borzalmakat.
A lelkes lemilolvasók körében molnibalage kolléga neve nem ismeretlen. A modern katonai repülés, valamint a korszerű légi harcászat Grétsy Lászlója ismételten egy remek cikkel lepte meg a haditechnika szerelmeseit. A jelenleg jelentős költség- és időtúllépésben szenvedő amerikai F-35 program méltán vívta ki a szakma gúnyos élcelődését, és sokak szerint a csillió dolláros hipermodern fegyverrendszeren már most látszik, hogy nem lesz képes teljesíteni az elvárásokat. Való igaz, hogy a fejlesztés nem ment probléma nélkül, de talán az ajánlott cikk elolvasása után mindenkiben árnyalódik picit ez a kép. A hab a tortán, hogy a 4. generáció vadászgépeit nem csak az F-35-el hasonlítja össze, hanem egymással is, így elég sok érdekes megállapítást, sőt tabudöntögető mondatot is olvashatunk. 
De nem ám felületesen, foghegyről odabökve, hanem forrásokkal, adatokkal, ábrákkal, fegyverkonfigurációs táblázatokkal, satöbbisatöbbi. 
Pár napja egy fórumon felhívták figyelmemet a kommersz regényfolyamairól nálunk is ismert W. E. B. Griffin munkásságára, miszerint megírta valamelyik művében, hogy az OSS robbanóanyagokkal megtömött bombázógépekkel tervezte lerombolni a német atomprogram létesítményeit.. Hát igen... egy jó legendának tartalmaznia kell az igazság morzsáit... (Az említett műről annyit, hogy én, aki egy jó könyvért mindenre képes, "téves vételnek" nyilvánítottam az említett írást és eszem ágában sincs többet megvásárolni a sorozatból....)
uralkodókon. Hiába zúzták szét a nemzetközi csapatok 
Sajnos azt kell mondanom, ezen a blogon szégyentelenül keveset foglalkozunk a macskákkal. De szerencsére tegnap a postaládámban landolt egy levél, ami adatokat tartalmazott az USA egyik igencsak titkos, évtizedeken át húzódó programjáról, a CATS-ről. (Covert Anti-Terrorism Stealth)
A Második Világháború utáni időszakot a történelemtudomány hidegháborúnak nevezi. Tény, hogy a két győztes nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA nem csak retorikájában volt háborús, hanem a szüntelen fegyverkezésben is. Egyre-másra rendszeresítették a mind modernebb, pusztítóbb fegyvereket, sőt, fegyverrendszereket, miközben próbálták politikai-katonai befolyási övezeteiket gyarapítani. Az első nagy, és véres fegyveres konfliktus a koreai háború lett. Itt a kommunista északi hadsereg agressziójára válaszul egy, az ENSZ által felhatalmazott nemzetközi haderő lett felállítva. Nem is olyan sokkal később szintén Ázsia egyik félszigetén izzott fel aztán újra a háború tüze. Az indokínaiként kezdődött, később vietnami háborúként ismertté vált konfliktus utolsó 9 évében az USA hadereje volt a főszereplő (a kommunista oldalt most nem taglaljuk). Kevesen tudják azonban, hogy a jenkiknek ebben a háborúban is voltak szövetségesei.
Észak-Korea a biztonságpolitikai szakértők kedvence, hiszen ha elemezni való nem lenne ezen a Glóbuszon, ez a kommunista ország mindig tudna munkát adni nekik. Az utóbbi hetekben eléggé el voltunk látva hírekkel, elemzésekkel, és a nemrég tiboru alapító atya mutatott egy 
Kedves Harcostársak!
utász iskola növendékeinek (
Ha azt mondom, egy B-24-es, ami a bevetés során eltéved, és valahol a feltérképezetlen senkiföldjén zuhan le? A személyzet ejtőernyővel kiugrik a gépből, és olyan területen ér földet, ahol szinte semmi esély az életben maradásra? Megkezdődik a harc a túlélésért, de hiába? A repüléstörténetet ismerők máris rávágják a megfejtést: ez a történét a Lady Be Good tragédiája. 
Tegyük fel a kérdést: mi volt az egyik legnagyobb veszély, ami békeidőben és háborúban a legjobban veszélyeztette a katonát a harctéren kívül? Nem, nem a jogvédők feljelentései, hanem a nemi betegségek. Hát igen. A kevés szabadidőt el kellett tölteni valahogy a kimenőre kijutott fiatalembereknek. A hormonoknak pedig nehéz parancsolni. /A mormonoknak is, de az egészen más dolog./ Háborúban pedig, ha tudja az egyszeri G.I., hogy akár holnap otthagyhatja a fogát, megtesz mindent hogy khmm.... génjei továbbadásával fennmaradhasson.
A minap megkerestek a 
Azt a közhelyt mindenki ismeri, hogy a háborúk jelentős lökést adnak a haditechnikának (is) és minél tovább tart egy háború, és minél több a résztvevő ország, annál több új fegyver és haditechnikai eszköz jelenik meg a frontokon. Gondoljunk csak az első világháborúban a páncélosokra. Sok esetben az új technika a háború után tovább finomodik, ilyen például a sugárhajtású vadászgép esete. De bizony vannak olyan haditechnikai eszközök, amik a háború végével kihalnak. Most a második világháború olyan haditechnikai eszközei következnek, amiket a háborúban bevetettek, aztán a háború végével vagy azonnal kipusztultak, vagy még pár év használat után váltak a hadtörténelem részévé. Ha valakinek eszébe jut még ilyen, az a kommentek közé írja be bátran.
Utolsó öt komment