Sonko kolléga mai ajánlója egy ingyenes, online élvezhető játék, Guderian mester késői rajongói számára minimum a kipróbálása kötelező. És mielőtt megkapnánk a kritikát: igen, tudjuk, hogy csak a pancserek, a nők, valamint az ötvenen túli bölcsészek és OKJ-s lemezlovasok használják a „tank” szót, de egyrészt leütésspórlási, másrészt stilisztikai sokszínűségi megfontolásokból olykor ezt tördeltük be a „harckocsi” helyett.
A tankokat sokan szeretik. Nagyok, nehezek és károsak a fogakra fenyegetőek, erőt sugároznak (az ágyúcső, mint fallikus szimbólum vonalat nem erőltetném, azt meghagyom a szüfrazsett-mozgalomnak). Harckocsit vezetni azonban a népesség igen kis hányadának van lehetősége, harcban pedig még ennél is kevésbé. Ezt orvosolandó jónéhány tankos játék született már; a World of Tanks is egy ezek közül. Ami egyedivé teszi, hogy MMO, azaz Massive Multiplayer Online játék, vagyis több ezren játszhatják egyidejűleg.
A játék célja egyszerű: tankcsaták lejátszása. A készítők a játék idősíkjának a 30-as évektől a koreai háborúig tartó időszakot választották, amikor is a páncélos hadviselés igazán szárnyait bontogatta. Az egyszerű, gyalogságot támogató szerepű tankoktól az igazi nehéz szörnyekig és tankvadászokig igen sok minden megtalálható benne; mintegy 50-60 típust vonultatnak fel.
A játék kezdőképernyője és intrója után egy garázs fogad minket, ahol is tankjainkat ápolgathatjuk, rakhatunk rájuk bumpert meg spoilert szerelgethetjük. A játék kevéssé igazít el minket arra vonatkozóan, hogy mégis mit kéne tennünk, de ez betudható a béta verzió hiányosságának.
A játék többféle erőforrást használ, kétféle pénzt és kétféle tapasztalatot. A kredit az alap-pénz, amiből vásárolunk. Kreditbe kerülnek a tankok, az alkatrészek és a lőszer, valamint a sérült harckocsink javítása, továbbá az egyes kiegészítők. Az arany az, amit valódi pénzért vásárolhatunk. Ezt simán átválthatjuk kreditre (1:400 az arány jelenleg), illetve vehetünk belőle speciális felszereléseket (úgymint javítókészlet, különleges lőszer, álcaháló).
Tapasztalatot (továbbiakban xp) csatázással szerezhetünk. Hogy még pontosabban mivel, arra a csatáknál kitérek. Van járműhöz kötött xp, ezt az adott nagyértékű harci technika alkatrészeinek kifejlesztéséhez használhatjuk, valamint van a free xp, amelyet bármely géphez. Pusztító gépezeteink fába tagozódnak, azon belül is tierekbe (ez egyfajta rangnak felel meg), és mindent az eggyel felette (esetenként mellette) lévő gépelyből fejleszthetünk ki (általában ez kerül a legtöbbe). Elsőre nem volt könnyű rájönni, de amúgy egy egész értelmes rendszer.
Na de szakítsuk kicsit félbe a tankmenedzseri OKJ-s képzést, és nézzük meg, hogyan is működnek a csaták.
Minden ütközetet 30 fő vív egymás ellen (15-15 mindkét oldalon), különböző pályákon (ezekből jelenleg talán pont egytucatnyi van). Az a csapat nyer, amely vagy elfoglalja az ellenfél bázisát, vagy megsemmisíti az összes ellenséget. Mondanom sem kell, az utóbbi igen népszerű. Járművünk irányítása igen egyszerű, a WASD gombokkal megyünk előre, illetve kanyarodunk, az egérrel célzunk és lövünk. A képernyőn két kör található: az egyik a harckocsink körül szabadon forgatható kamera, a második pedig az, ahova éppen a lövegünk céloz. Alapesetben a második igyekszik az elsőt követni, hacsak a jobb gombot nyomva nem tartjuk. A bal egérgombbal elsüthetjük szolgálati csúzlinkat, találatban reménykedve.
Minél kisebb a célkörünk, annál jobb, mert ez határozza meg azt a területet, amelyen belül a lövedék – véletlenszerűen – be fog csapódni. A célzás függ a legénységünktől is, de erről később. Nem lőhetünk ám akárhová, mivel a torony csak egy bizonyos szögben képes le-, illetve felfelé emelkedni, így például egy magaslaton lévő ellenséggel meggyűlhet a bajunk. Ráadásul a körbeforgás sem instant; adott egy szög/másodperc érték, amivel a torony forogni képes. Mindezekből leszűrhető a következtetés, hogy baromi nehéz ám eltalálni bárkit is. A helyzet nem ilyen súlyos persze, de azért kell egy kis gyakorlás.
És arról még nem is beszéltem, hogy a legtöbb tank azért egynél több lövést kibír (habár mi határozottan másképp fogjuk érezni ezt első páncéltraktorunkban). A lövedékeknek sebzés és páncéltörés értéke van – ha nem ütjük át a páncélt, akkor az ellen bizony sértetlen marad! Számít még a lövés szöge is, illetve az ellenséges páncélzat alakja – a döntött páncélról könnyebben lepattognak a lövedékeink.
A helyzetet tovább bonyolítja a láthatóság kérdése, ugyanis csak bizonyos távolságból látjuk az ellenfelet, és bokrokba, illetve különböző tereptárgyak mögé be lehet bújni és elrejtőzni. Furcsán hangzik ez egy harckocsi esetében, pedig nem ismeretlen fogalom – meg hát nem is arról van szó, hogy megy a delikvens az erdőben, és egyszer csak megbotlik egy Panzer II-esben, hanem hogy 150 méter helyett mondjuk csak 50-ről lehet kiszúrni. A lövés, a mozgás azonnal felfedi a settenkedő páncélost (a löveg-hangtompító meg a lopakodó lánctalp nem nagyon volt hadrendbe állítva).
A játék „spotting” rendszert használ: 2-300 méterre meg kell közelítenünk az ellent, aki erre feltűnik a térképen. Ezt a távolságot rádiónk befolyásolja, mint ahogy a csapattársaknak történő jelzés távolságát is (signal és view range). Ha nincs, aki lássa, akkor az adott tank egy idő után eltűnik a többiek szeme elől.
A csaták egyik élvezetes pontja még a céltalan rombolás. A nagyobb házakon kívül a legtöbb dolognak neki lehet menni és meg lehet semmisíteni. Egy-egy csata végére általában kidőlt fák, villanyoszlopok, hosszában szétdúlt kerítések szegélyezik utunkat (az egyik pályán még egy árnyékszék elpusztítására is van lehetőségünk). Egy 50-60 km/h-val száguldó húsz tonnás monstrum ellen keveset ér a sorompó, de a kisebb járművek sem állhatják útját – mert a játékban lehetőségünk van nagy, nehézsúlyú tankunkkal másokba belerohanni, és az ezt követő robbanás, majd sűrű fekete füst láttán képünkön őrült vigyorral közölni, hogy „mazsola!” (a jobb fizikai kondícióban lévő eb közösül).
Mint ahogyan azt már korábban említettem, többfajta besorolású jármű létezik. Ezek a következőek:
1.) Könnyű tankok (Light Tank): könnyű páncélzatú, gyors harckocsik; feladatuk a felderítés, illetve a tüzérség mögé kerülés lehet. Nem nagyon bírják a lövéseket, leginkább sebességükben van az előnyük.
2.) Közepes tankok (Medium Tank): itt már azért az ablakból csúzlival kilövöldöző kisgyerek nem tépi le a lövegtornyunkat, viszont a nehezebb páncélzat ára a csökkentett sebesség, így kevesebb esélyünk van kimanőverezni a lövéseket, ami már könnyű tankkal sem olyan egyszerű. Ezen páncélosok szerepe az előrenyomulás, tűztámogatás.
3.) Nehéz tankok (Heavy Tank): lassú, de tartós darabok. Általában nagyobb űrméretű fegyverekkel vannak ellátva, továbbá durva páncélzattal, melyet a kisebb lövedékek alig-alig karcolnak meg. Nagyon jók a tüzérség védelmére, de másod-harmadvonalbeli előrenyomulásra is.
4.) Önjáró lövegek (SPG, Self-Propelled Guns): alapvetően egy Barátság Kőolajvezeték átmérőjű löveg, valamilyen alvázra szerelve. Nem túl mozgékonyak, a páncélzatuk is inkább dísz jellegű, viszont amit eltalálnak, annak legtöbbször vége. Tudnak továbbá ívben, látótávon túlra is lőni, legtöbbször a fél térképen keresztül – így a megfelelő felderítés elengedhetetlen számukra.
5.) Tankvadászok (Tank Destroyers): legtöbbször torony nélküli, kisebb szögben irányozható lövegek, erős páncélzattal (főleg a homlokpáncél esetén), nagy ágyúval és közepes mozgékonysággal. Ügyesen használva az előrenyomulás ékei lehetnek.
Miután megvívtuk első csatánkat, elmerengünk (valószínűleg roncs) tankunk felett, hogy hogyan tovább. A csatákért mindig kapunk kreditet és xp-t, mégha veszítünk is. Xp jár egy tank észrevételéért, sebesülésért, no és a találatokért. Harckocsink alkatrészeit ki kell fejleszteni, majd ezt követően még meg is vásárolni (az élet nem habostorta!); szerencsére sok alkatrész a típusok között is cserélhető (rádiók, lövegek). Javíthatunk a felfüggesztésen, a motoron, a lövegen, a rádión, vagy akár a tornyon is. A fegyverek űrmérete egyébként nem feltétlen arányos a tank méretével; egyes könnyű tankokra 76 mm-s löveg is felszerelhető.
Mondjuk annyira nem érdemes, mert nagyobb löveg lassabban tölt, és ez közelharcban döntő lehet…
Három fajta fejlődési fa van eddig: USA, Németország és a USSR. Elég sok jó darab van, a Panzer IV-től a T-34-ig, olyan ritkaságokkal megspékelve, mint a T-30, vagy akár a Maus(!). Nem fejteném ki, a játék oldalán megtekinthető.
Legénységünk a csatákban folyamatosan fejlődik, de pénzért is képezhetjük őket. Egy legénység egy adott típushoz ért csak; át lehet őket képezni, de ez csak az igazán tapasztalt bakák esetén éri meg. Több szerepkörük van, úgy mint parancsnok, sofőr, lövész vagy töltő (aki nem hurkát készít, hanem a löveget kezeli). A munkaköri leírásukban szereplő feladatot tapasztalatuk függvényében kevésbé vagy jobban képesek ellátni.
Sokat tudnék még mesélni erről a szerintem remek játékról, de sajnos a szerkesztők szigora csak ennyit enged. Végszóként a negatívumokat említeném meg. A játék nem felhasználóbarát, hiszen a „Találd ki, mi mire jó” hozzáállás az elején egy kicsit idegesítő. Ezen kívül a tüzérség gusztustalanul pontos és erős; sok játék az előlük történő bújkálás jegyében tud telni. Összességében érdemes kipróbálni – s mivel ingyenes, legfeljebb egy órát veszíthetünk életünkből.
Az utolsó 100 komment: