Előre szólok, hogy egy roppant személyes kitárulkozást fogtok másodperceken belül olvasni. Bízom a diszkréciótokban, s tudom, hogy minden köztünk marad.

Nos, Tiboru alapító atya egyik gyermekkori rögeszméje (a számos felnőttkori mellett) a címerek és a zászlók. Egy időben komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy tudományos népszerűsítő hajlamának megfelelően heraldikai és vexillológiai blogot indít (tessék ide kattintani, ha nem hiszitek, hogy imádja a címereket), aztán egyéb elfoglaltságai támadtak, s szinte meg is feledkezett az egészről, mígnem pár nappal ezelőtt levél várta a postafiókjában.

El bírjátok képzelni, mit érzett, amikor Házitroll kolléga azzal kereste meg, hogy van neki pár posztnyi anyaga a különféle címerekről. Erőt vett magán, betördelte, és (fogcsikorgatva) kellemes szórakozást kíván mindenkinek.

Szavannák, fekete nők...

Egyik estémen rábukkantam egy számomra felettébb meglepő címerre, mikor utána akartam olvasni Benyovszky Móricznak, hogy mi is történt vele élete vége felé, miután már Madagaszkár királyává választották a törzsfők.

De nem a gróf-királyról fogok írni, hanem olyan országokról, amelyek címerei európai (talán nyugati civilizációval fertőzött) szememben némi megütközést váltottak ki. Akkor csak pár barátomnak küldtem el, hogy jé, hát milyen országok vannak, de azt gondolom, itt is értő közönségre találok, úgyhogy megosztanék veletek Afrikából pár címert, melyek legalábbis érdekesek, és címer voltukból kifolyóan sok mindent elmesélnek az országokról. Heraldikáról nem fogok írni, inkább csak az őszinte rácsodálkozás hangján fogok bemutatni mindent.

Angoláról egy filmben azt hallottam, hogy két legfontosabb exportcikkük a gyémánt és a műlábak, mivel a világ talán legelaknásítottabb országa. Címerük ezt nem tartalmazza, de cirka 27 év polgárháborúja és a világ második legrövidebb, születéskor várható élettartama mellett sem jöttem rá, hogy a machete-szerű eszköz a kapa mellett valamiféle mezőgazdasági eszközt jelöl vagy fegyvert. Hivatalosan az előbbi, sőt a mezőgazdaság fontosságát (az ipart jelképező fogaskerék mellett) annyira ezzel gondolják jelképezni, hogy még a zászlajukban is megtalálható. Végül is, egy kombájnnál sokkal elegánsabb...

Részben rejtettebb, részben sokkal egyértelműbb a fegyverábrázolás Zimbabwe címerében (itt alul).
Némi  némi polgárháború itt is volt, úgy mellékesen meg Rhodézia felbomlásából létrejött egypár szabad ország, mert az egyik legjobban szervezett fehér gyarmat volt urai gonosz elnyomók voltak. Most meg a lakosság 10%-a HIV-fertőzött. Konklúziót nem akarok levonni.

Lehetséges, hogy a gyarmati lét elveteti az emberekkel a józan észt; szerencsére a franciáktól való függetlenedés után 4 puccs (abból csak egy vér nélküli) elég volt, hogy 1991-ben Burkina Faso-ban megszüntették ezt itt felül.

El kell ismerni, hogy bizarr, elnyomó rendszerben bizarr címerek születnek.  Hailé Szelasszié volt az egyetlen olyan afrikai uralkodó, akinek az országát nem sikerült gyarmatosítani; Etiópiáról van szó. Hogy most épp a világ egyik legszegényebb országa, az más tészta, de Szelassziét egy kommunista junta döntötte meg, akik ezt a címert választották itt balra.

Azt hiszem, pár vidámabb képpel oldom is a hangulatot, mielőtt mindenki nagyon bekomorul.

Különben is volt pár ország, ahol nem torkollott a gyarmati rendszer rögtön polgárháborúba, például Botswanában csikorogtak a fogaskerekek rendesen:
(A botswanai címerről egyszer régen én is írtam itt. tiboru). Persze fentebb némi malíciával emlegettem jobb sorsra érdemes országokat, végül is az európai címerek jelentős részében is találnánk fegyvereket, csak épp az aktuális kornak megfelelőeket. Bár nem néztem utána, az iparra, gazdaságra való utalások megjelennek felénk is, szintén a kornak megfelelően. Mint Dél-Afrika régi címerében is feltűnik:
Nekem tetszik Ugandáé is itt alul, pedig ez sem egy békés ország. Igaz, elnöke 25 éve van hatalmon, és mivel csak 67. életévét tapossa, még egy jó tíz év biztos kitelik tőle. Igaz, Yoweri Musoveni olyan nagyon rossz emlékű elődöt váltott, mint Idi Amin, akinek uralmához százezer és félmillió közötti halott fűződik, jó barátságban volt szovjet, kelet-német vezetőkkel, és neki nem J. J. Cale, hanem Kadhafi volt a haverja.

Idi Amint aztán ’79-ben egy Tanzániával vívott háború buktatta meg, persze Tanzániában volt Uganda korábbi elnöke, Milton Obote. Sajnos már ő sem volt annyira jó a népnek, '81 után polgárháború tört ki, ez végül '86-ban Musoveni hatalomra jutásával fejeződött be. Ő is több háborúban vett részt, mint egészséges lenne, de februárban viszonylag demokratikus választásokon újította meg hatalmát újabb 5 évre. Egyébként, hogy milyen lehet Tanzániával háborúzni, egy érdekes kérdés. Az ő címerük nem szép, ellenben két nagyon vézna alak áll benne. Bár a nőábrázolás egyáltalán nem tipikus címereken, náluk is az együttműködést jelenti. Viszont a lakosság 80%-a él mezőgazdaságból, különböző listák szerint alig huszonpár országot előz meg az egy főre jutó GDP-vel.

Előzi például a kifejezetten rossz emlékű országot, Ruandát is, de náluk valahogy sikerült az Afrikára jellemző dolgokat felvenni; igaz, ez a címer is már az amúgy erősen értelmetlen hutu-tutszi ellentét lecsillapodása után került elő. Fogaskerék azért itt is van... A szép és új címer mellé érdemes lehet megjegyezni, hogy Ruanda a világ legjobban fejlődő országa, amennyiben a mindenféle természetes alapú logaritmusokat és köbgyököket használó HDI-indexet figyelembe vesszük.

Afrikai szimbólumok híján van a kenyai címer, szívemnek attól függetlenül kedves a bárdos kokas képe (felénk ezt így mondják és kész). Helyi szokások szerint ez gazdag jövőt jelent, én azért megrémülnék, ha bármely tyúkudvarban a szemétdomb királya ilyesmivel játszana. Azért az európai oroszlános szimbólum itt is megvan, igaz, afrikai pajzzsal. Meg az is igaz, hogy az oroszlán nem európai állat,  a középkorban  felénk mégis elterjedt volt anatómiailag pontatlanul pingálni. Ezt mondjuk remekül átvették. Más értelmes dolgot annyira nem sikerült; Daiel arap Moi nevű volt elnökük 1988-ban egy olyan nyilvános szavazási rendszert valósított meg, melyben a szavazóknak nyilvános helyeken a választottjuk képe mögött kellett felsorakozniuk. Mlolongo a rendszer neve szuahéli nyelven, és még afrikai mércével is problémás.

De térjünk vissza az anatómiailag pontos címerállatokhoz. Ha valakinek szüksége lenne rá, talán segítséget jelent Csád címerében a két nyíl. Valaki a kommentekben komolyan megmagyarázhatná, hogy miért kell a kecskére és az oroszlánra is...

Egy gondolat erejéig még visszakanyarodnék Etiópiába, pontosabban Eritreába, ami talán csak akkor lenne jó úticél, ha tevegelni támadna kedvünk:
Lassan elérek a karakterszámlimithez, és meg is éheztem, de folytatom, ha van rá igény :) A kommentekben címereket ne nagyon linkeljetek, mert különben nem tudok miről írni legközelebb.