Házitroll kolléga már régóta érlelte a gondolatot, hogy kéne valami high tech katonásdi dologról írni, mígnem a múltkori REVA-poszt kommentjeiben felmerült a Predatorok feltörése. No nem arra a ragadozóra kell gondolni, amit legutóbb Antal Nimród rendezett, hanem arra, amit az USA légiereje vet be Afganisztánban.
A poszt kizárólag nyílt forrásokból táplálkozik. A valósággal történő mindennemű egyezés nem a véletlen műve!
Folti_ kolléga jegyezte meg, hogy kezdőknek bármit ki lehet jobban fejteni, emiatt is következzék egy rövid elméleti fejtegetés.
IT-területen dolgozókat bizonyára többször megkerestek már azzal, hogy „Segíts feltörni egy e-mail fiókot vagy szociális hálózat logint vagy windowsos gépet”. Ezt az ember több-kevesebb finomsággal visszautasítja (nekem különben sem ez a szakterületem), viszont ennek apropóján meg is magyaráz fogalmakat.
Feltörni valamit ezerféle dolgot jelenthet, illetve mivel digitális a technika, pontosan 1024-félét. Tág értelemben természetesen minden belefér, ami olyan jellegű információ, adat megszerzésére vonatkozik, ami nem tartozik az azt megszerző fél részére. A hírszerzésben a kódfejtés esetében a feltörés ugye azt jelentette, hogy egy adott módon kódolt üzenetet olyanok is vissza tudtak fejteni, akikre az eredetileg nem tartozott. Tehát a „xw#!r$Łki]” karaktersorozatról megtudták, hogy az „Angreifen!”-t jelent.
Manapság a feltörés informatikában inkább azt jelenti, hogy az adatszerzés, adatolvasás mellett vezérlési információ is kerül a támadó kezébe, tehát tud pénzt utalni a mi számlánkról, vagy helyettünk fogja célra vezetni az ICBM-eket. Érezhető, hogy ez óriási különbség!
A feltörésnek is sok módja lehet; van a triviális: megszerzem a netbankod jelszavát és belépek helyetted. Ehhez nem is kell feltétlenül informatikai módszerekhez folyamodni, meglepően sok helyen a jelszó nem bonyolultabb az 123456-nál. Vagy sokkal bonyolultabb, akkor viszont egy öntapadós cetlire írták, ami a számítógép monitorára van ragasztva. (Egy bankban a saját szememmel láttam úgy 7-8 éve), esetleg a legfelső fiókban van (ezt meg egy multinál láttam pár éve). Esetleg te magad árulod el, mikor felhív egy ismerős hang telefonon "Te Józsi, nekem nem indul a rendszer, neked mi a jelszavad?" kérdésre. Jelszót szerezhet egy ún. keylogger program, ami minden leütést rögzít a gépen, és később elküldi a megszerzett adatokat. Utólag meg könnyű kimazsolázni, hogy a macibank.hu webcím után a felhasználóneved és a jelszavad ütötted be. 
Ennél szofisztikáltabb módszer a man-in-the-middle támadás, amikor valaki útközben elkapja az üzeneteket, és ezeket megváltoztatva küldi tovább. Így mindkét fél azt tudja hinni, hogy a kommunikáció hiteles, valódi. Figyelem, man-in-the-middle esetén fontos hangsúlyozni, hogy az üzeneteket nemcsak lehallgatja a támadó, hanem módosítja is! Ez nem történt meg egyik robotrepülőgépes esetben sem!
Informatikai bevezetőből ennyi elég is, jöjjenek a robotrepülőgépek (Unmanned Aerial Vehicle, UAV – személyzet nélküli légi jármű, robotrepülő).
Távirányítású felderítőgépekkel már a második világháború környékén is foglalkoztak (Marilyn Monroe például egy távirányítású repülőket gyártó cégnél lett először címlapra fotózva – itt festőként dolgozott), de a vietnami háborúban is szép számmal használtak ilyen gépeket. Én most a modern, felkelők elleni (COIN) harcokhoz fejlesztett MQ-1 Predatorral foglalkozom, mivel címlapra (vírustámadás, feltörés, lehallgatás) legtöbbször ez a gép került. 
A légierők egy sarkallatos problémája, hogy drágák a gépek és a kiképzett pilóták, ezért erős késztetésük van, hogy se pilótát, se gépet ne veszítsenek. Idén májusban az USAF épp a hipermodern F-22-eseket tiltotta le, mivel feltehetően túl sok nitrogén kerül a pilóták oxigénellátó rendszerébe, emiatt két gépet és pilótát veszítettek. Ennél jóval egyszerűbb lehet(ne) olyan gépeket készíteni, amelyek távvezérléssel működnek. Otthon ül egy csomó srác, aki szimulátorozik, fizikailag úgyis alkalmatlanok lennének pilótának, viszont a joystickkel jól bánnak, tehát használhatók lehetnek ők is repülőgép vezetőnek, ha nem is a klasszikus értelemben véve. Predatorból körülbelül dupla annyi van, mint F-22-ből, viszont a darabár és a projekt költség csak körülbelül az F-22 harmincad része. Fegyverzetben nyilván nem versenyképes, viszont abban elvileg sehol nincs párja az F-22-nek.
Itt azért egy fontos dolgot ki kell emelni: az UAV-ok nem elsősorban harci repülőnek lettek kitalálva, tehát az F-22-vel való összevetés részben igazságtalan.
A Predatorok vezérlése 2000 előtt (Jugoszláviában) annyit jelentett, hogy egy teherautóból a kifutópálya mellől közvetlenül rádión vezérelték a fel- és leszállást, majd műholdakra kapcsolták át a vezérlést, de az irányítást továbbra is a felszállóhely mellől intézték. A kezelők szerint a műholdak néhány másodperces késleltetést vittek a rendszerbe.
2000-től felszállás után már otthonról irányították a gépeket, a helyszínen így kisebb személyzet is elég volt, ők csak a fel- és leszállást intézték, de már akár ezt is lehetne távolról irányítani. Megnéztem ausztrál honlapok válaszidejét, és volt 3 tizedmásodperc alatti, tehát ez a lehetőség egyáltalán nem ördöngösség.
A Predatorok hordoznak fegyverzetet – elsősorban földi célok leküzdésére – de felderítőgépekként is üzemelnek. Elismert képesség, hogy 3 km magasról képesek egy emberi test hőkisugárzását egyértelműen elkülöníteni, emellett a szárazföldi csapatoknak sugároznak valós időben képet a tájról.
2009-ben egyszer csak kiderült, hogy ezt az adást irakiak is nézik. Az is kiderült – legalábbis a nagyközönség számára – hogy erről 13 éve (!) tudott a légierő is, csak leszarták nem törődtek vele. Biztos zsörtölődtek azon a sok szemét újságírón, aki feldobta a problémát, mert most foglalkozni kell ezzel is. A megoldást 2014-re ígérik. A Predatort fejlesztő cég egyedi szoftvert alkalmaz, így nincs olyan titkosító program, amit könnyen és gyorsan tudnának használni, ez mondjuk az öt évet még nem indokolná, de feltétlen bonyolítja a dolgot.
Bár ezt nem nagyon tudták kihasználni, de a Predatorok elődgépeinek adását 1996-ben a műholdvevővel rendelkező bosnyákok már tudták nézni, ugyanis a videót szabvány műholdas kommunikációs csatornán sugározza minden gép még most is. :)
Azt azonban hozzá kell tenni, hogy egy kódolt adás nézése mindenképpen több erőforrást (számítási kapacitást) igényel, mint a kódolatlané, és pont erre hivatkoztak, hogy mennyivel egyszerűbb ezt így csinálni, mint minden katonát, harcjárművet felszerelni a pont megfelelő dekódolóval (set top box). Ezt az érvet 1996-ra még elfogadhatónak érzem, közben viszont senki nem foglalkozott a problémával. Irakban az adásokat egy 29 dolláros (mellesleg orosz) szoftverrel nézik [a letöltő linket a szerkesztő törölte], amivel egyébként eredetileg műholdról jövő tv-adásokat lehetett rögzíteni.
Találtam olyan cikket, ami szerint a gépekről sugárzott jel állítólag irányított, tehát a vevő körüli mindössze száz méteres körre koncentrálódik. Másik írás szerint viszont ez csak a nagyobb gépek (F-14D, A-10) esetén van így, az UAV-ok minden irányban küldik a jelet, ez az egyszerűsítés tette lehetővé a költségcsökkentést. De arra is találtam utalást, hogy már 2008-ban olyan (állítólag Iránból származó) felszerelést találtak iraki felkelőknél, ami épp ezt a szűk kört bővítené a nagy gépek esetén is.
A szárazföldi erők „capability manager for unmanned aerial systems”-e is erre hivatkozik. Szerinte sok hűhó van semmiért, mivel a felkelők csak egy kis térrészen tudják fogni a jelet, ez olyan, mintha egy áruház biztonsági kamerájának a képét látnák néha rövid időre. És különben is, arra még nem jöttek rá, hogy a gépek vezérlésébe hogy tudnának beavatkozni, tehát nincs gond. (sic!)
Összességében tehát ebben a témában akkora a kavarodás, hogy valószínűleg senki sem tudja pontosan, ki mit lát éppen.
A felkelők mindenesetre már tudják, hogy a vevőegységeknek a videójelek vételéhez vizuális kapcsolat kell (line of sight). A legtöbb UAV meg akkora, hogy észre lehet venni szabad szemmel. Tehát a jelen módszer „Először felszáll egy UAV, aztán mozdulnak a szárazföldi egységek, mivel már látják, mi vár rájuk” remekül megmutatja, hogy merre és mikor indul egy járőr.
Azért fontos megjegyezni, hogy a Predatorok három csatornán adnak. Egy a fent már részletezett videó, egy másik videó, amit a vezérlőterembe küldenek, de titkosítva (nem tudom, hogy a kettő adás egyezik-e), illetve a gépet vezérlő jelek is titkosítva mennek. Erről még lesz szó.
Gyakorta használt UAV típus még a Raven. A kis holló 2003 óta repül, mintegy két kiló, felszállásához külső erőforrás szükséges: egy katona megfogja és felhajítja a levegőbe. A kezdősebesség így megvan, ezután már saját erőből repül, és egy-másfél óráig szolgáltat adatot.
Alapesetben video- és infravörös kamera van rajta. Legalább bemutatott példány szintjén biztosan létezik olyan függeszték is, amivel mobil átjátszótorony lehet egy robotrepülő (ilyet egyébként katasztrófa sújtotta övezetekben is be lehet vetni). Ezzel az egy kis plusz képességgel már eléggé nagyot lehetne ugrani a kommunikációban, gondolják sokan, és valóban meg lehetne oldani vele bizonyos problémákat. Hogy miért lenne jobb ez, mint a hadsereg saját, eddig is meglevő rádióit használni nem tudom.
Az biztos, hogy létező prototípusokról van szó, és biztosan nem azért fejlesztették ki, mert épp úri kedve ezt tartotta egy managernek. A titkosított adás itt megoldható, illetve megoldottabb, az USA-ban használt CDMA
mobilprotokoll (a GSM ottani megfelelője) viszonylag biztonságosnak tekinthető, a Blackberry pedig ezt annyira megfejeli a saját titkosításával, hogy Obamának is engedték megtartani a saját mobilját. Előtte egyetlen elnöknek sem lehetett privát mobiltelefonja.
Alapesetben video- és infravörös kamera van rajta. Legalább bemutatott példány szintjén biztosan létezik olyan függeszték is, amivel mobil átjátszótorony lehet egy robotrepülő (ilyet egyébként katasztrófa sújtotta övezetekben is be lehet vetni). Ezzel az egy kis plusz képességgel már eléggé nagyot lehetne ugrani a kommunikációban, gondolják sokan, és valóban meg lehetne oldani vele bizonyos problémákat. Hogy miért lenne jobb ez, mint a hadsereg saját, eddig is meglevő rádióit használni nem tudom. Az biztos, hogy létező prototípusokról van szó, és biztosan nem azért fejlesztették ki, mert épp úri kedve ezt tartotta egy managernek. A titkosított adás itt megoldható, illetve megoldottabb, az USA-ban használt CDMA
mobilprotokoll (a GSM ottani megfelelője) viszonylag biztonságosnak tekinthető, a Blackberry pedig ezt annyira megfejeli a saját titkosításával, hogy Obamának is engedték megtartani a saját mobilját. Előtte egyetlen elnöknek sem lehetett privát mobiltelefonja.[A legutóbbi nagy londoni utcai randalírnál is erre panaszkodtak a brit rendőrök, hogy Blackberry-n szerveződött a sztrítfájt, amit nem tudtak lehallgatni. A szerk.]
Viszont bármilyen jónak tűnik ez a technológia, idei júliusi-augusztusi hír a WASP fantázianevű kis privát gép. Ez 6000 dolláros anyagköltséggel építve képes WiFi hálózatok feltörésére, (ez itt most adatszerzést jelent) GSM átjátszóként működve pedig azok lehallgatására. Ez per pillanat nem egyenlő a CDMA lehallgatásával, nem néztem utána, mennyivel lenne nehezebb, de érzésre nem nagyságrendi a különbség. WiFit meg ugye mindenki használ... Persze erre is mondhatja egy vezérkari tiszt, hogy azért, mert lehet, nem jelenti azt, hogy az ellenségünk csinálja is, de többnyire az ilyen vezérkari tisztek a vesztes oldalra szoktak kerülni. Mindenesetre a hirtelen fellőhető kis UAV-ra telepített hálózatok rendkívül jól használhatók. Mindenki számára, minden célra.
Vissza azonban a nagyobb gépekhez és a nagyobb léptékű problémákhoz.
A stuxnetes cikkben már olvashattuk, hogy minél kritikusabb egy számítógép, annál jobban izolálni kell. Ezt megtette a légierő is azon gépei esetén, amelyekkel vezérlik a Predatorokat; nincs közvetlen kapcsolatuk külső hálózattal, a térképeket merevlemezeken töltik át, pendrive-ról már szó sincs, azt már tiltják. Ennek ellenére vagy épp ezért, pofánvágásként derült ki, hogy a Creech légitámaszponton pont az UAV-okat távvezérlő gépeken keylogger csücsült.
Minden hírnek több olvasata van, ennek is.
Egyesek szerint ez blama. Az, mert védett rendszerben nem kívánt tartalom van.
A légierő szerint ez siker, mert észrevették hamar, és nem történt semmi probléma, minden útvonalat hibátlanul repültek a gépek (nem volt semmilyen man-in-the-middle támadás), és nincs bizonyíték arra sem, hogy bizalmas adat kikerült volna.
Blama azért is lehet, mert a légierő egyes szintjei akkor értesültek a történtekről, amikor a wired.com megírta. (Nem volt felfelé jelentés!) És blama, mert helyi erők próbálták a problémát elhárítani, tehát nem létezik központi hálózatfelügyelet?!
A légierő szerint persze ez azért siker, mert az ő rendszerük olyan elosztott, hogy nem is lehetne egy csapásra megsemmisíteni. Ami mondjuk hadsereg esetében nem is feltétlen baj, de azért ez inkább magyarázkodást sejtet, mint meggyőző érv lenne. A fiúk a támaszponton mindenesetre azzal védekeztek, hogy szerintük ez nem is volt olyan komoly esemény, amit jelenteni kellett volna. (:D :D :D)
A vírus szeptember 15-én bukkant fel, az első cikk október 8-án jelent meg, ma november 8-áig a következő a hivatalos álláspont: "Nem közvetlen támadásról van szó, a vírust nem nevezik meg, de egy olyan programról van szó, ami teljesen a civil szférából jött, és facebookos jelszavakat kíván(t) lopkodni."
Azért a Maffia Warst kombinálni a Farmville-lel, és afgán mákültetvényekre kiterjeszteni, nos...
Summázva a történteket:
Muszáj volt az égbeszökő fejlesztési költségek miatt spórolni, ezért off-the-shelf szoftverekkel (és hardverekkel) kezdett a légierő dolgozni. Ennek folyományként, az F-14-eseket videójel adáson keresztüli célmegjelölésre felkészíteni 800 dollárba került.
Ez a spórolás olyan elemeket vitt be a seregbe, amikre sosem volt korábban példa, és ennek az árát lassan kezdik megfizetni. És most még nem technológiai nagyhatalmakkal szemben kell háborút viselni.
Zárógondolatként pedig egy részlet a Csillagközi invázióból, ami nagyon idekívánkozik:
Az utolsó 100 komment: