Nem is tudtam, hogy NagyTevének mentorálási szolgáltatásai is vannak :)

Köszi Teve! Érdemes volt végigolvasni, bár ezt az "avarozást" nem értem. Ha valaki László Gyula rajongó, akkor nem ír le ilyet, ha meg nem, akkor meg pontosít. Hullafotóst lenne érdemes kérdőre vonni "avar" témában, hátha megfejti a kérdést. Amúgy a cikk olvasható és jó.

@Titus Pullo Urbino: köszönöm, köszönöm :D

Egyébként én csak az ötletet szolgáltattam, a megírás egyedül LN Peters műve, ezért is lett ennyire alapos munka belőle :D

@Zig Zag: hát mindent még te se tudhatsz rólam :P

egyébként meg a flagcounter szerint még soha nem járt annyi egyéni látogató az oldalon, mint tegnap, az ajánló óta :D A két AA ezért még sok sörre számíthat :D

Ja, néztem is hogy mi van ott, bár én a Mikulásra tippeltem. :)

Soha nem értettem a nehézlovasság működését. A roham során hogyan nem estek le a harcosok és 1-2 ember ledövése / felnyársalása után mi törtnt, ha 8-12-16 soros mélységű volt a védelem...? Nekem mindig azt mondták, hogy a lovat nem lehet rávenni, hogy embereket tiporjon le.

Gondolok itt a Gyűrűk ura 3. részében látható csatajelenetére. 5:00

www.youtube.com/watch?v=cx4F8vMKk9E

@molnibalage: biztosan bepáncélozták a ló szemét is, aztán csak ment előre, vakon, tiport ezerrel.

Jó a poszt, nagyon tetszenek a képek.

@molnibalage: szerintem amikor 10 mélységű nehézlovasság rohamozik, 2. sortól kezdve a ló nem is látja, min fog átgázolni. Ezek azért igen komolyan idomított harci paripák voltak, amik nekimentek bárminek és bárkinek...

John Keegan egyik könyvében amikor a Waterloo-i csatát taglalja ír erről a problémáról.Ha lovasság küzdött lovasság ellen a 2 fél átrobogott egymás sorain a lovasok közben vagdalkoztak jobbra balra és miután áthaladtak az ellenségen megfordultak rendezték a sorokat és minden kezdődött elölről.Ha lovasság támadott gyalogságra akkor a lovasok a lélektani hatásban bíztak ha egy gyalogos kiugrott az alakzatból,akkor a ló oda robbant be és csinálta a helyet a többieknek a gyalogos alakzat megfutott és innen már csak mészárlás a dolog.
De, a ló legyen bármilyen jól idomítva sosem rohan neki a szuronyfalnak illetve a tömött ember soroknak mert az emberrel ellentétben nem hülye.Nincs az a kiképzés ami kiölné belőlük az ösztöneiket,legfeljebb letompítja azt.De,hogy a gyalogság ellen álljon a lovasság rohamának mint említettem nagyon nagy fokú fegyelem kell.Ami középkor végéig hiányzott a seregekből több okból is.Ezért volt a nehéz lovasság rohama elsöprő.És ezért ment a ló neki a gyalogságnak.

a belinkelt post tartalmaval nincs is semmi baj, de szerkesztesbol azert nem artana egy tovabkepzes az ottani bloggazdanak.

itt a lemilen azert mar hozzaszoktunk hogy a kepek peldaul normalisan vannak beszerkesztve es nem ugy nez ki a post, mintha odadobaltak volna a kepeket :(

bocs a kritikaert, de engem nagyon idegesitett

én azért nagyon kíváncsi lennék az említett forrásokra az említett kérdésekben...

@sarius: Hát, meg azért elég ergyán lett megírva az egyébként jópofa ötlet.

@molnibalage: „A roham során hogyan nem estek le a harcosok”
Egész jól tudtak lovagolni. Meglehetősen stabilan ültek a nyeregben, jól támaszkodhattak a kápára, kengyelre. És így is gyakorta leestek...

„felnyársalása után mi törtnt, ha 8-12-16 soros mélységű volt a védelem”
Elakadt a roham. Lelassultak, kissé szétszóródtak a támadók, és forgolódva próbáltak helyet csinálni maguknak, közeledni egymáshoz, közben baromi idegesen csapkodtak mindennel, ami csak a kezük ügyébe került. Ha már páran megint össze tudtak gyűlni, kicsit nekiugrattak a lazább résznek, addig próbálkozva, amíg ki nem szabadultak, és le nem léphettek, kezdhették elölről, vagy el nem szaladt a galád ellen.
Általában bejött nekik. Senki szereti tesztelni az idegesen toporgó, forgolódó, jórészt valamennyire páncélozott ló előtt annak jóindulatát. Hát, ha még többen is vannak. Érdemes megnézni egyszer hét-nyolc lovat egykupacban, amikor meglódul valamerre.

„Nekem mindig azt mondták, hogy a lovat nem lehet rávenni, hogy embereket tiporjon le”
Átvertek. Vagy csak a vágyaikat kivetítve meséltek olyat, amit szerettek hallani.
Ha van rá ideje, módja, nyugodt hangulatban van, akkor lehetőleg nem lép emberre, nem megy neki, kikerüli, és legelészget tovább.
Egyéb esetben (megvadult, ideges, rendőr ül a hátán és többen van, miközben üget feléd) inkább ne csalogasd répával, cukorral, hanem iszkolj, vagy kapaszkodj bele a lándzsádba.

@Emree: „De, a ló legyen bármilyen jól idomítva sosem rohan neki a szuronyfalnak”
Hát, nem sok olyan csataleírás maradt fenn, ami azt taglalja, hogy a lovak roham közben elszaladtak. Olyan viszont elég sok, amikor a szemben álldogáló gyalogosok gondoltak egyet, és hirtelen más elfoglaltság után néztek.
A fegyelmezett gyalogság a római kortól a spanyol, majd svájci és török gyalogosok megjelenéséig, egy-két rövid ideig tartó, helyi próbálkozástól (pl. kijevi druzsina) eltekintve, meglehetősen ritka társulat volt Európában.

Viszonylag ritkán említik, hogy az az íj, amivel ezek a nomád könnyű, vagy félnehéz lovasok (kinek mire tellett), gyakorlatilag közelharci fegyvernek (is) számított. valahogy úgy, mint később a huszárkarabély, páros pisztoly, vagy manapság a géppisztoly. Elég közelről, pár, vagy őár tíz méterekről, de még bőven a szálfegyverek hatósugarán kívülről lődözték galád ellent vele a népek. Aki ettől igen kellemetlenül érezhette magát, és ha nem volt hasonlóan gyors, gyakorlott, fegyelmezett, akkor hamar bajba került a hol itt, hol ott csoportosuló kóstolgatóktól.

@sarius: Hát, meg azért elég ergyán lett megírva az egyébként jópofa ötlet.

@molnibalage: „A roham során hogyan nem estek le a harcosok”
Egész jól tudtak lovagolni. Meglehetősen stabilan ültek a nyeregben, jól támaszkodhattak a kápára, kengyelre. És így is gyakorta leestek...

„felnyársalása után mi törtnt, ha 8-12-16 soros mélységű volt a védelem”
Elakadt a roham. Lelassultak, kissé szétszóródtak a támadók, és forgolódva próbáltak helyet csinálni maguknak, közeledni egymáshoz, közben baromi idegesen csapkodtak mindennel, ami csak a kezük ügyébe került. Ha már páran megint össze tudtak gyűlni, kicsit nekiugrattak a lazább résznek, addig próbálkozva, amíg ki nem szabadultak, és le nem léphettek, kezdhették elölről, vagy el nem szaladt a galád ellen.
Általában bejött nekik. Senki szereti tesztelni az idegesen toporgó, forgolódó, jórészt valamennyire páncélozott ló előtt annak jóindulatát. Hát, ha még többen is vannak. Érdemes megnézni egyszer hét-nyolc lovat egykupacban, amikor meglódul valamerre.

„Nekem mindig azt mondták, hogy a lovat nem lehet rávenni, hogy embereket tiporjon le”
Átvertek. Vagy csak a vágyaikat kivetítve meséltek olyat, amit szerettek hallani.
Ha van rá ideje, módja, nyugodt hangulatban van, akkor lehetőleg nem lép emberre, nem megy neki, kikerüli, és legelészget tovább.
Egyéb esetben (megvadult, ideges, rendőr ül a hátán és többen van, miközben üget feléd) inkább ne csalogasd répával, cukorral, hanem iszkolj, vagy kapaszkodj bele a lándzsádba.

@Emree: „De, a ló legyen bármilyen jól idomítva sosem rohan neki a szuronyfalnak”
Hát, nem sok olyan csataleírás maradt fenn, ami azt taglalja, hogy a lovak roham közben elszaladtak. Olyan viszont elég sok, amikor a szemben álldogáló gyalogosok gondoltak egyet, és hirtelen más elfoglaltság után néztek.
A fegyelmezett gyalogság a római kortól a spanyol, majd svájci és török gyalogosok megjelenéséig, egy-két rövid ideig tartó, helyi próbálkozástól (pl. kijevi druzsina) eltekintve, meglehetősen ritka társulat volt Európában.

Viszonylag ritkán említik, hogy az az íj, amivel ezek a nomád könnyű, vagy félnehéz lovasok (kinek mire tellett), gyakorlatilag közelharci fegyvernek (is) számított. valahogy úgy, mint később a huszárkarabély, páros pisztoly, vagy manapság a géppisztoly. Elég közelről, pár, vagy őár tíz méterekről, de még bőven a szálfegyverek hatósugarán kívülről lődözték galád ellent vele a népek. Aki ettől igen kellemetlenül érezhette magát, és ha nem volt hasonlóan gyors, gyakorlott, fegyelmezett, akkor hamar bajba került a hol itt, hol ott csoportosuló kóstolgatóktól.

Puszilom a blogmotort, bocs.
Pláne. Nekem várnom kell két üzenet között pár percet. Bezzeg neki...

ez komoly??????? töröltétek a kommentem, mert normális hangnemben megkritizáltam a belinkelt oldal kinézetét??????????

bocsánat, visszavonom, most meg látszik az inkriminált komment........

ez a blogponthu, ez egyre szarabb szerintem.......

@sarius: A tegnap délután megint volt egy komoly fennakadás és üzemzavar. Egyre gyakrabb az ilyen. Úgy látszik, az új blogmotorjuk tényleg gányabb, mint a régi volt.

@sarius: Pedig télleg ölég rondácskára sikerült, a szöveggel is vannak problémák, viszont az alapötlet mindenképp érdekes.

Még egy gondolat a lovasroham vs gyalogság problémára. Azért ne felejtsük el, hogy ilyenkor alapvetően mindannyiunk szeme előtt az a kép jelenik meg, hogy rohamoz a lovasság és a fegyelmezett gyalogság lecövekelve várakozik rá egy pika erdő mögött. De ez az elképzelhető legoptimálisabb helyzet a gyalogság részéről. Nem mindenhol, mindig volt kéznél ilyen kiképzett, pikával (!) felszerelt gyalogság. e nélkül pedig nincs sok esélyed a feléd dübörgő lovassággal szemben...

Hmmm, a szerkesztéssel nekem is problémáim vannak, hozzászoktam a lemil színvonalához. Ráadásul nálam talán csak a fele jött le: GYermek Lajos diplomáciai dilemmái után után mi van? Mármint a posztban?

Lovasság kontra gyalogság támához.

A fegyelmezett gyalogság önmagában még kevés az üdvösséhez:
- i.e. 53-ban kb. 9-10 ezer parthus könnyű- és nehéz lovas semmísítette meg Crassus 40 ezer fős seregét.
- i.e. 36-ban Marcus Antonius szenvedett szintén súlyos vereséget a pathusoktól
- az i.sz-3.- 4. században 4 római császár és számtalan légió veszett oda. Fenmarad egy i.sz.260 után készült szásszanida relif, mely a 260-ban győztes- Sapur- előtt fekvő és megalázott római császárt ábrázolja. Ha jól emlékszem a nevére Valensnek hívták az illetőt.
A tűzfegyverek kora előtt a gyalogságon a csapatnemek kombinált bevetése segített: a lándszások távol tartották a lovasságot, míg mögöttük az íjászok és számszeríjászok igyekeztek végezni a lovasokkal, vagy gyakrabban a lovakkal. Ez leginkább a nehézlovasság ellen volt hatásos. A Lovakat itt sem páncélozták teljesen: vagy egyáltalán nem, vagy csak részlegesen, a lópáncél ui. még az emberre való páncélnál is drágább volt. Nagyobb felületet kellett ui. védenie..
De jó védelmet nyújtott a gyalogságnak, ha sövény mögött állt fel, vagy, ha magaslati pontokat foglalt el.

Más:

A ló első szándékből valóban nem megy neki a szurony- vagy pikaerdőnek, sőt még a csatatérről is elfut! Ui. a lő növényevő, tehát zsákmányállat (az elefántot és a vizilovat kivéve mind az). Első, ösztonös reakciója, a futás, A lábait rugásra csak akkor használja, ha a ragadozó végképp sarokba szorítja.
Ezért, már az ókortól, de különössen a túzfegyverek megjelenésétől speciális, harci kiképzést kaptak. Pl. pisztolyt, puskát, karabélyt sütöttek el a füle mellett, amit addig ismételtek, amíg megszökta a dörrenés zaját és a füst szagát. Továbbá a lovak szemére szemellenzőt is raktak, ezzel is irányíthatóbbá téve az állatot. Egyébként a ló irányítása inkább a lovas combjával történt, mintsem kantárral, ui. ott a kezet kellett használni, az pedig ugye máshoz kell.
A napóleoni háborúk idején csak 2-szer volt sikeres a lovasság gyalogság elleni támadása: egyik esetben sem fejezte be a gyalogság a négyszögbe rendeződést.

Érdekesséek:

Az avar lovasság a többi nomád lovassággal ellentétben nem íjász könnyűlovasság volt, hanem nehéz lovasság: lándzsáikat előreszegezve " hengereltek".
A mongol lovasság 2 íjat használt: egyet közeli, egyet meg távoli célpontok ellen.

@Minorkavidor: Persze, hogy kevés. Kell még hozzá pár apróság, például rendes hadvezetés, ellátás, felszerelés, megfelelő motiváció, teljesíthető cél, elegendő létszám, kipihentség, egészségi állapot, illetve legyőzhető ellenfél.
És elég, ha csak az egyik hibádzik.

Érdekes, meglehetősen kevés olyan csata akadt az írott történelem fennállása óta, ahol mindkét résztvevő egyaránt csúcsformában lett volna.

Állat jó a poszt, és imádom a kommenteket is :) Miket meg nem tud az ember... :) Köszi!

@Minorkavidor: Hát, ennek ellenére valamiért egész jól kihúzta az a kis lovasság, egészen a hátultöltős lőfegyverek koráig.

Azt a jó szoros gyalogsági négyszöget szerették a porosz, osztrák, svéd, ritkábban orosz tábornokok, gyaníthatóan leginkább azért, mert baromi jól néztek ki. Amíg hasonló stílusú ellenséggel találkoztak, illetve díszszemlét kellett tartaniuk, addig remekül be is vált. Leginkább jó sok meneteléssel, egymás kerülgetésével, a másik hátországának felélésével, és nagyon ritka csatározgatással.
Cromwell lovasai, a lengyel dragonyosok, a kozákok, de még a magyar lovasság is mutatott néha nekik olyasmit, amire nem gondoltak. De az említett Napóleon ágyúi is némileg átgondolásra késztethették volna a remek négyzetek szerelmeseit, beleértve időnként őt magát is... Bár ő pont nem különösebben érdeklődött a saját veszteségei iránt.

@Minorkavidor:

"Az avar lovasság a többi nomád lovassággal ellentétben nem íjász könnyűlovasság volt, hanem nehéz lovasság: lándzsáikat előreszegezve " hengereltek"."

**

Mármint Baján korai avar nehézlovassága, ami a 7. század elejére nyom nélkül eltűnt. A cikk szerzője meg a kései avarokat kavarná a kérdésbe, de látom az avar korszak beosztását nem ismeri...
Árpádék a 2. avar birodalom esetleg még túlélő onogurjaival találkozhattak. Azok meg fájdalom, kódisszegény könnyűlovasok voltak.

A másik meg, amit a másik blogba is bekomenteltem: végig azt sugallja, hogy Árpádék lovassága vértes lovasság volt. A benepusztai lelet előkerülése óta, 1837-től napjainkig 25 ezer honfoglaláskori sírt tártak fel, és NULLA darab vért maradvány került elő.
Ezzel szemben a kun sírokat alig három évtizede kutatják, és már számos vértmaradvány került elő ilyen rövid idő alatt.

Az meg nem releváns, hogy az Osprey grafikusa mit rajzolgat a honfoglaló magyarokra a 933-as csata ábrázolásánál...

Elolvastam az altertöris blog pár bejegyzését: hát eléggé vicces történelmi hiányosságai vannak a szerzőnek, lásd pl. a "Mi történik, ha nem Szt.István győz?" bejegyzésnél pl. hűbériségről beszél a 11. sz-i Mo-on - az biza csak a 13. század végétől van, és nem olyan formában, mint gimnáziumi törökönyvből megismert nyugati-európai klasszikus francia, angol.
A szerzőnek nincs fogalma arról, hogy a magyar megye a keletifrank határgrófság (marchia) kópiája, hogy az "önálló" pénzrendszerünk az augsburgi másolata.

Az meg már szimplán előítélet, és elfogultság, hogy kijelenti csak és kizárólag az egységes KM lehet jó itt bárkinek, és pl. egy Dnyesztertől a Tiszáig tartó ország nem kormányozható a hegyek miatt... Hát erről a gótoknak, gepidáknak biztosan más volt a véleményük... :))

Kint van a második rész, kicsit igyekeztünk a vizuális megjelenésen javítani. :)

altertori.blog.hu/2011/12/12/iberia_a_magyarok_hazaja_ii

@Bélabáttya:

A gyalogsági négyszög alkalmazása standard dolog volt a hátultöltő fegyverek tömeges elterjedéséig, Wellington is többször alkalmazta. A lovasságnak csak akkor volt esélye , ha nem állt fel, vagy nem tudott rendesen felállni a gyalogság. A lovasság akkor volt a legsikeresebb, ha lesből üttött rajta a gyalogságon. Legcélszerűbb menetközben, táborveréskor/bontáskor megtámadni a talpasokat.

@Minorkavidor: Igen. És a leggyakrabban meneteletek, tábort vertek, bontottak, ha meg végre beálltak a négyszögükbe, az értelmesebb ellenfél hagyta őket álldogálni, amíg meg nem unták...

De mindennek nem sok köze van a poszt 400-800 évvel korábbi alapötletéhez, várjuk tovább a mesét.

@bloggerman77: Pont István kezdte kiépíteni a hűbéri rendszert, egyrészt a régi törzsi hatalmasságok megtörésével, másrészt a keresztény egyház(római-katolikus) fokozott terjesztésével, illetve a külhoni katonai vezetőknek adományozott birtokokkal és a nyugatról behozott polgárok(mesteremberek) letelepítésével. Átszervezte az addigi kormányzati rendszert is, létrehozva a vármegyéket.

A 13. században már kiépült hűbéres társdalom és erős katolikus egyház jellemezte a Magyar Királyságot. Pont az volt a probléma, hogy a királyi birtokok mérete túlságosan is lecsökkent, és a megerősödött nagybirtokosok inkább a maguk feje után mentek, ami például IV. Bélának érthetően nem tetszett.

@Bélabáttya: "Igen. És a leggyakrabban meneteletek, tábort vertek, bontottak, ha meg végre beálltak a négyszögükbe, az értelmesebb ellenfél hagyta őket álldogálni, amíg meg nem unták...

De mindennek nem sok köze van a poszt 400-800 évvel korábbi alapötletéhez, várjuk tovább a mesét. "

Nos, kedves bélabáttya, van néhány újdonságom számodra:

1. Amint néhány jelentéktelen forrásból kitűnik, képzeld el, hogy nem hagyták őket, hanem támadtak, lovassággal, remélve, hogy megfutamodnak ... és vagy sikerült, vagy nem .. po. a nagy-britanniai gyalogság nem futamodott meg Waterloonál ...

2. Ha nem olvastad volna, a blog az ALTERNATÍV
történelemről szól ... és ha nem tudod, mi az, akkor, a klasszikusokat idézve, "gugli a barátod" ... :P

@teddybear01:

Mond, nem zavar, hogy az átelleni szerző az angol ,meg a francia hűbériséghez viszonyít? TUdod, az milyen volt?
A király adott egy darab földet egy hercegnek, azzal, hogy hűbéresévé tette. Azután a herceg hűbéesévé fogadott egy grófot, azért a gróf kapott a földből. A gróf ezután hűbéresévé fogadott egy bárót, az is kapott a földből, és így le tovább az összes kisnemesig.
Ez a hűbéri lánc.
Ilyen Mo-on nem volt, mert a 13. század elejéig az ország legnagyobb földesurát úgy hívták: a magyar király.
II. András kezdett a földbirtokok eladományozásával egyfajta hűbériség-szerűt kialakítani, de nálunk mindenki - a legkisebb nemes is -. a királytól kapta a birtokát, tehát a fentebb kifejtett hűbéri lánc nálunk nem létezett, aki ilyet láz az csak sematikusan ismeri a korai magyar történelmet.

A másik kabaré az ottani eszmefuttatásban, hogy az Árpádok nem irtották ki egymás családját ha azok összeesküdtek.

A megvakított és megsüketített Vazulnak, a megvakított Álmos hercegnek, vagy a megvakított II. Bélának erről biztosan más véleménye volt...

@NagyTeve: Köszi, meglepett :)

De úgy visszalapozgatva a kommentjeimet, biztos, hogy nekem szántad a választ?
Eddig nagyjából folyamatosan azt írogatom, hogy érdeklődve várjuk az alternatív honfoglalás folytatását, és hagyjuk már a fenébe az olyan marhaságokat, mint a szép, sakktáblaszerű felállások kialakítása, értelme, párszáz évvel a feltételezett sztori után...

@bloggerman77: Nem. Pontosan ilyen viszonyt igyekezett István is kialakítani a támogatóival.(pl. a német lovagokkal)
Ami a földbirtokokat illeti, először az eredetileg törzsi tulajdonban lévő földterületeket meg kellett szerezni, azaz a régi törzsfőket vagy ki kellett irtani, vagy a hűbéri kötelék elismerésére rákényszeríteni. Persze ez nem igazán tetszett nekik, ezért, és persze a kereszténység rájuk erőltetése miatt, jópár törzsfő harcot kezdeményezett. Mint például Koppány is.

Ezen felül a honfoglaláskor a fejedelem (nem király!!) még csak a kettős hatalmi csúcs egyikeként kizárólag katonai vezető volt, a vallási és társadalmi főnök a kende volt. A szokásjog szerint különben is a hatalmuk erősen korlátozott volt, az egyes törzsek sokkal függetlenebbül éltek egymástól, a saját főnökeik vezetésével.

Ami az angol és nyugat-európai viszonyokat illeti, ott is később alakult ki a klasszikus feudalizmus, akárcsak a klasszikus lovagvilág.
Ami azt illeti, a VIII.-X. században még nem alakultak ki sem a mostani egységes nyugat-európai államok sem, és még a rabszolgatartás sem szűnt meg teljesen. (Hódító Vilmos csak 1066-ban veri meg Hastingsnál az angolszászokat, és még évszázadokba fog még telni az egész britt sziget meghódítása.

@Bélabáttya: Én kérek elnézést, ezek szerint nagyon félreértettelek.

@teddybear01: Azaz, amikor elindultunk Ibéria felé, még igazán se képzett gyalogsági négyszög, se kialakult, érett feudális állam, „csak” pár kisebb-nagyobb főúr, főpap, és ezek szerényen támogatott királya-császára.

Egy jól szervezett, fegyelmezett, a céljait ismerő, egységes vezetésű, jól felszerelt, komoly létszámú lovashadsereg számára gyakorlatilag nincs ellenfél a Frank Birodalom bukása óta ezen a környéken.

Egyelőre valahol a Brenta és Pó környékén, jórészt már talán a mai Észak-Itáliában, talán Maximum Milánót nézegető előőrsökkel nyaralgatnak.

Hogyan tovább?

@Bélabáttya: 901-ben nem volt még király, sőt egységes magyar nemzet sem. Törzsek laza szövetsége volt, ami egy közös területfoglaló hadjárat erejére álltak össze. Ráadásul ezek a törzsek nem is mind voltak magyarok, akadt közöttük más eredetű, meghódolt, vagy az erősebbhez társult törzs is.

Géza, és főleg István részben nyilvánvaló hatalomvágyból, részben a helyzet által kényszerítve szervezte meg a Magyar Királyságot, de Istvánt csak egy évszázad múlva koronázzák meg. Addig meg sokminden történik még.

Szóval ekkor még a kende(a legfőbb szentember), a fejedelem(a szövetség katonai vezetője), és a horka(a törzsek közötti vérbíra) vezetésével vonul fel Ibéria ellen a magyar törzsek, és szó sincs lovagi vagy komolyabb gyalogos hadseregről.
Gyalogosok persze vannak, de azok inkább a segédhadakként funkcionálnak, és a törzs zömét(nőket, gyerekeket, szolganépeket) kísérik.

@teddybear01: A potenciális ellenfelek oldalán akadt ilyesmi, nem a magyar oldalon.
Na, jöjjön már a következő rész, mert ez már csak vergődés, amit itt művelünk.

@Bélabáttya: Mondjuk a viking gyalogosok komoly harci potenciállal bírtak. Azonban a korabeli lovagoknak inkább az avar harcosok által is viselt pikkelypáncéljuk volt. A lovagi lemezpáncél még nem terjedt el.

@teddybear01: Télleg. Tudunk konkrét viking-magyar meccsről?

Az tudom, hogy később, már az Árpád-házi királyok korában a Kálvin térnél volt egy kis viking település, ahol a királyi testőrség lakott (valami helyi mélygarázsban pár sírkövük, ilyesmijük meg is van), rémlik egy dunai felhajózásuk is, de dokumentált összecsapásról nem hallottam egy feltételezhető kijevin kívül.
Pedig nehéz lehetett kihagyni...

@Bélabáttya: lesz ... nem tudom a hányadik részben, de az eredeti ötletben benne volt :D

@Bélabáttya: Viking-magyar bunyó?

Nem tudok róla. Persze lehetséges hogy találkoztak, például zsoldosként mondjuk Itáliában, de általában nem nagyon estek egybe az útjaik.

A Dunán lehet hogy felhajóztak a vikingek, de ezidőtájt a Vaskapu gyakorlatilag áthatolhatatlan akadály volt a hajósoknak. Persze a vikingek taligatengelyen át tudták vonszolni az ilyen akadályok mellett a hajóikat, de itt a terep erre nem igazán alkalmas. A Déli-Kárpátokban nehéz utat építeni, másrészt több mint száz kilométer hosszú szakaszt kéne leküzdeni. Nem valószínű, és még olyan zsákmányra sincs kilátás, mint Nyugat-Európában. Jobb biznisz Bizáncban testőrködni, amit meg is csináltak.

@NagyTeve:

viking testőrség? Azok nem kijevi ruszok voltak? OK, hogy a kijevi államot viking rablók hozták létre (lásd Helga -akiből a későbbi kirónikások Olgát csináltak- nagyfejedelemasszonny), de Vajk korára már beolvadtak a szlávságba Vmint nem Esztergomban kellene keresni a nyomaikat, lévén akkor az volt a fővárosunk?

@Minorkavidor: türelem vikinget terem :P

@Minorkavidor: egyébként meg itt arról van szó, hogy NEM Esztergom, hanem mondjuk Madrid lett a főváros ...

@NagyTeve: Madrid nem igazán lehetne. Ha jól tudom, 1561-től helyezte ide II. Fülöp az udvarát, és csak 1606-tól Spanyolország fővárosa.
A honfoglaláskor még csak egy mór határvároska volt.

@Minorkavidor: Vagy Gizella kíséretében szolgáltak, mint a méltóságok egyikének testőrei. Az északi német lovagok könnyen bérelhettek Skandináviából zsoldos-testőröket a barbár magyarok közé vezető útra.

@NagyTeve: Mondjuk Barcelonával kiegyeznék most is...

@NagyTeve: @Bélabáttya: Madrid pont a fsz közepén van ... Buda is TTL Mo. közepén feküdt, ezért logikus választás lenne fővárosnak a teljes fsz meghódítása után.

@NagyTeve: Hümm. De rég volt...