Akik eddig figyelemmel olvasgatták, nézegették az amerikai háborús plakátokról szóló minisorozatot, feltűnhetett, hogy eddig csak a legfontosabb haderőnem plakátjai hiányoznak. Úgy van, a U.S. Army, vagyis az amerikai szárazföldi csapatok posztereiből következik most egy válogatás. Mint mindig, most is felhívom mindenki figyelmét, hogy ez nem doktori disszertáció, annak ellenére, hogy ez is hiánypótló, és az összes képet nyúltam a netről, úgyhogy engem felesleges pálgiummal plágiummal vádolni.


 

Az első csík plakátjai még bőven a II. világháború előtt készültek, így a figyelmes szemlélő azonnal észreveszi a korábbi hasonló korú plakátokkal a stílusbeli egyezést. Ha te távíró kezelő vagy, esetleg elektronikai műszerész, akkor tárt karokkal vár a hadsereg híradó hadteste. Azért a plakát becsapós, mert ez a meló távolról sem volt ilyen kényelmes üldögélős munka. A középső, kevés színt használó, ám emiatt is elég hatásos plakát a parti tüzérséget propagálja, mint az USA első vonalbeli védőit. Lehet hogy furán hangzik, de ez kényelmesebb meló lehetett, mint híradós katonának lenni. A harmadik plakát ismét csak megpróbálja eltakarni a kellemetlen valóságot: Kaland és akció, ez vár rád, ha a tábori tüzérséghez jelentkezel. Meg ágyúmalac cipelés, csőtakarítás, ágyútalptolás. A lovakról nem is beszélve.

 De maradjunk még az első szériás plakátoknál. Az első képen egy számunkra ismerős latin kifejezés virít, (akinek nem ismerős, annak egyes, leülhet), alatta két délceg lovas katona, kezükben zászló. Bár nem tudom, mi az a sárga zászló, de jól mutat. A középső képe egy gyalogos katonát állít az előtérbe, mellette szerény méretű betűkkel nyomtatva, miért is érdemes belépni a seregbe. Persze, vár a sok kaland, meg utazás. A háttérben meg egy elég lassan haladó tüzérségi trén megy. A harmadik plakáton ismét ott a csillagossávos meg egy másik, ehhez dukál négy katona, makulátlan egyenruhában. Alul a szöveg: a nemzeti színek őrzői.
Ez a széles poszter a gyalogságot reklámozza, meglehetősen jól sikerült képen. Egy géppuskás osztag ontja a golyót, mögöttük jókora robbanás, felszakadó föld, arcokon elszántság.
Ez a sor már a 2 világháború terméséből való. Az első plakát a hadsereg utász (vagy műszaki) hadtestét dicsőíti. A kép elég mozgalmas: a katona egyik kezében az utászok jelképes szerszáma, a másikban a harcra való felkészültséget szimbolizáló bajonettes puska. Sisak, felgyűrt zubbonyujj, alant ellenséges tűzben pontonhídon (úszóaljzatos hadihíd) sikeresen átkelő féllánctalpas. (Ez a féllánctalpas érdekes dolog, a háború után kihalt a faj, annyira, hogy a schmittpálellenő helyesírás ellenőrző alá is húzza).
A középső plakáton hős híradós katona a pokol kellős közepén tartja fenn a hírforgalmazást, stílusban az első plakáthoz tartozó módon. A harmadik plakáton egy pofátlanul kékszemű ejtőernyős néz a messzeségbe. Annak ellenére, hogy az ejtőernyősök a szívem csücske, ez a kép szerintem nem stimmel. Mit markolhat a csávó bal keze? Szerintem el lett rontva.

A harmadik sorozat marad a hősiesség jegyében: az első képen egy szanitéc istápolja bajtársát, körülöttük persze robbanások, szögesdrótok. Szerintem a tervezője mindent megpróbált, de ezzel a plakáttal sok embert nem lehet megnyerni az ügynek: sebesült harcos, és ugyanolyan életveszélyben sebesült életét megmentő (tehát a sajátját hanyagoló) szanitéc.
A második posztert nem nagyon kellene kommentálni, hiszen minden hadsereg anyját, a gyalogságot propagálja. Mondjuk engem zavar az a fene nagy nyugalom, amit a kép főhőse mutat. Ha van valami, amit minden katona utál, az a Military Police, az empí, (idehaza VÁP). Tehát a katonai rendőr. Filmekben kocsmai bunyók elengedhetetlen kellékei ők, igaz mindig későn érkeznek. Az utolsó kép egy ilyen tettre kész katonai rendőrt mutat, síppal a kezében, amint vélelmezhetően forgalmat irányít. A lábainál kialakult helyzetet nézve nem sok sikerrel.

El is érkeztünk az egyik legkiválóbb széles poszterhez, amin (Ó mily gyönyörűség) ejtőernyősök láthatók. Kiváló, akciódús kép, szinte hallani a távolodó teherszállítók brummogását, az ernyőselyem susogását, és a tommygun kelepelését. Érdemes megemlíteni a képen belüli szöveget: nekik van vér a pucájukban! Amúgy ez a személyes kedvenc plakátom.

 Most egy kis minőségbeli visszaesés következik, de hatásosságban nincs hiány. Az első kép silány képi világát remekül ellenpontozza az a kis rímpár: follow me- u.s. army. A mellette lévő plakát rímek nélkül próbálkozik meggyőzni a leendő bakát, hogy ha már elmúlt 18 éves, akkor válassza a hadsereget. És ehhez a plakáthoz elegendőnek ítéltek egy jóképű katona fejét kirakni. Fekete-fehérben. Az utolsó plakát viszont színes, és az amerikaiakra (mai napig) oly jellemző patetikus hangulattal rendelkezik. A függetlenségi háború rongyos katonáinak szelleme(?) előtt lépdelnek el büszkén a mai katonák. Alatta a felirat: az amerikaiak mindig a szabadságért fognak harcolni. Persze.

 A most következő széles plakát ismét szegényes színvilágú, ám tömör üzenetet hordoz, ami a nőknek szól, lévén ez mindenki háborúja, tessenek belépni a Hadsereg Női Kisegítő Hadtestébe. A fehér mező hátterében én Pallasz Athéné fejének kontúrjait véltem felfedezni, de lehet, hogy tévedek. Ez a plakát egyben nyitó darabja a következő kilenc plakátnak, melynek főszereplői kivétel nélkül a nők. Lássuk.

 Az első csík első darabja szemléletesen mutatja, milyen beosztást is találhat magának egy nő, ha jelentkezik a seregbe. Én ehhez sokat nem tudok hozzáfűzni. Viszont a középső, az zseniális darabja a plakátoknak. A csaj egy priccsen ül, és gépel, látjuk is mit, mintha magyarázkodna valakinek, amiért belépett a seregbe: ez az én háborúm is! És ott van az ölében a technikatörténeti kurriózum, egy régi világ letűnt finommechanikai remeke, a mérnöki lelemény eleven dicsérete, a hordozható írógép. A korabeli laptop. Itt még nem volt backspace, delete, ctrl+c-ctrl+v. Meg mentés másként sem. Talán emiatt is tűnik szegényesnek az utolsó plakát, amin egy helyes katonacsaj villan fogsort. Természetesen ős is jó katona, mint ahogy a plakát mondja.

 Ezzel a sorozattal áttérünk az egészségügyi vonalra. A történelem úgy hozta, hogy háborúk idején az egészségügyi munkák nagy részét a nők végezték. Naná, hiszen a férfiak harcoltak, vagy mint fentebb láttuk, szanitéckedtek a fronton. Az első plakát vörös betűkkel hirdeti, hogy még több nővérre van szükség. Hatásvadász kép, a háttérben az infúziós állvány egy puska, a csini nővércsaj meg jól el van fáradva. Amúgy a kis képen nem látszik, de a csajszi hadnagy. A következő kettőn valójában semmi érdekes nincs, csak szép lányok, és csinos egyenruhák. Meg pár mondat a nővérélet pozitívumairól, úgyis, mint az ingyenes tanulási lehetőség

Mintha csak folytatódna az előző két plakát, itt is az első kettőn fess egyenruhás nővérkék láthatók. Na de a középső kép kicsit különlegesebb. A főhősnőnket, aki láthatóan büszkén viseli uniformisát, a távolból két csini bakfis figyeli, alig leplezett csodálattal. Persze itt is az ingyenes tanulás a mézesmadzag. A harmadik plakát elég szirupos. Na nem a mondanivaló, hanem a képi világ. A sármos sebesült és a sajnálkozó tekintetű nővérke romantikus kettőse. „Mentsd meg az életét, és találd meg a sajátodét. Legyél nővér!”
A következő hármas első két posztere még bőven a második világháború előtt készült. A hadsereg harckocsizó hadtestéhez toboroznak embert. A középső képen a nagy lángolások közepén ott az amerikai páncélvadászok jelképe, kabalaállata, a vadmacska, vagy a „pokol macskája” (hellcat). A harmadik kép már viszont a háborús páncélvadászokat teszi meg a kép középpontjába. Ez is érdekes, a féllánctalpasokkal egyetemben ez a faj is kihalt a háború végével. Amúgy a poszter ütős. Ja, és egy játék: aki tudja, kommentben írja meg, milyen harcjármú látható a poszteren.
Katonákra nem csak háborúban van szükség, bár az is igaz, aki szagolt élesben puskaport, és túlélte, nem biztos, hogy a béke kitörésével még katona akar maradni. Pedig a következő plakát első darabja erre próbál meg reflektálni, sőt lelkesítően odaszól, hogy kapard ki magadnak a gesztenyét, készülj a jövőre, és maradj katona. A következő poszteren egy viaszbábú fejű katona néz egy radart. A plakát itt már a tanulás és a karrier lehetőségére hívja fel a figyelmet. Az utolsó plakáton sikerült szinte az összes szakágat megjeleníteni: ejtőernyősök, tüzérek, harckocsizók, híradósok… csak szegény utászok meg empísek maradtak le. Persze ígérnek fűt fát, csak hogy maradjunk katonák.
Ennyi volt a háborús plakátokat felvonultató sorozat utolsó darabja. Gondolom feltűnt, hogy az iménti adagból hiányoztak a rajzfilmszerű, képregényes, vicceskedő poszterek. Bizony, bármennyire is kerestem, értékelhetőt nem találtam. Hiába no, a háború nem vicc.