Az index.hu fórumán már kora reggel felhívták a figyelmemet egy  ma megjelent interjúra. Azt hiszem a címhez nem kell kommentár:

Szinte védtelen a Magyar Honvédség egy külső támadással szemben

Ha nem nyilna meg, íme a link:

http://hvg.hu/itthon/20130222_honvedseg_Kovacs_Gyula_Hende

Sajnos a téma iránt érdeklődőknek sok újat nem tudunk mondani, de ha valaki fogyókúrázna, ideális olvasmány: a cukor is megkeseredik a szájában, garantálom. 

Illetve félek, elkezd majd gondolkodni a forradalmi rögtönítélő bíróságok felállításának szükségességéről...

Ajánlom olvassátok végig. 

Kiemelnék egy-két bekezdést:

Für Lajostól Hende Csabáig a hosszú távú (10 éves) „haderő-fejlesztési terveknek” a lényege az, hogy létszámot csökkentünk (azonnal), a következő években szervezeti átalakításokat eszközölünk, és „szellemi kompatibilitást” próbálunk biztosítani a NATO-val. Majd valamikor a nyolcadik, kilencedik évben - finanszírozási gondjaink enyhülésével - haditechnikai beszerzéseket is betervezünk. Az persze legyen a következő, vagy az azt követő kormány gondja. Néhány „szakértő” szerint először a képességeket, tudást kell megteremtenünk, és majd utána kell ehhez biztosítani a hardvert, a vasat, a technikai feltételeket. Aki ilyet állít, az soha életében nem folytatott katonai kiképzést. Az eredményes kiképzés célja pont az lenne, hogy szinkronba hozza a meglévő katonákat az egyidejűleg rendelkezésre álló technikai eszközökkel. A Varsói Szerződés rozsdás vasain nem lehet NATO-kompatibilis kiképzést folytatni. Nem értem, miért nem ismerik fel az egymást sorban követő hadügyminiszterek, hogy „átfogó haderőreformra” soha nem lesz pénzünk, és ezért aztán valahol mégis el kellene indulniuk.

avagy:

 „Magyarország hadereje még papíron is minimális, a valóságban pedig elkeserítően gyenge” – állította 2011 februárjában Kálmán Károly, a Honvédség Különleges Műveleti Zászlóaljának volt századosa. Az elsők között NATO-kiképzést kapott egykori tiszt szerint a magyar honvédség felépítése a franciakrémeshez hasonlít: felül van egy kemény, jó minőségű, vékony lap, alul egy másik, ami a hátán hordja az egészet, „közöttük pedig egy vastag, remegő, megfoghatatlan állagú massza van”. Ez volna az őrnagytól vezérőrnagyig terjedő sokezres adminisztratív réteg, amely szerinte eredendően ellene van mindenfajta fejlődésnek, előrelépésnek, modernizációnak. A tiszt beszélt azokról a katonákról, akik tíz éve nem hordtak bakancsot a lábukon, a drága és használhatatlan gyakorlóruhákról és a kínai piaci minőségű esőkabátokról, amelyek kiválasztásáról csak a katonát nem kérdezik meg. Kálmán Károly akkor azt mondta, a helyzet megoldásához „mindössze egy bátor politikai döntésre és annak határozott keresztülvitelére volna szükség”.

Hende Csabát láttam Pécsett az önkormányzati választások előestéjén civil pantallóban, katonai esővédőben, ezredesi parolival. Több interjúban is nyilatkozott a beiktatása után arról, hogy ő tartalékos ezredes. Te jó isten! – gondoltam, mit tudhat a tartalékos rendszerről, ha a 2004 novemberében bekövetkezett változások után még mindig azt hiszi, hogy ő tartalékos. A törvény önkéntes tartalékosokról szól. Mi lett a megoldás? A laktanyákat eddig is őrző nyugállományú katonáknak felajánljuk, hogy vagy önként jelentkeznek önkéntes védelmi tartalékosoknak, vagy elveszítik az állásukat. A NATO-ban nincs olyan, hogy „védelmi tartalékos”..

Persze a másik oldal is több kárt okozott mint hasznot:

"1998-ban például a tüzérdandár éleslövészetét látva a németek felajánlották, hogy a rendszerbe állítandó PzH 2000 önjáró lövegeik helyén felszabaduló amerikai gyártmányú, de a németek által jól tuningolt M 109G önjáró páncélozott tüzérosztályt kompletten, lövegestül, mentőstül, lőszerestül ingyen, felújított állapotban átadnának nekünk. A témában megkerestem Wachsler Tamás államtitkárt, aki azt mondta, hogy „támogatja az ötletet”, nyáron megy ki egy delegáció a részleteket megbeszélni. Nem lett belőle semmi, nem is említették meg a témát magyar részről."

Gondolom ennyi elég is volt kedv/telenség/csinálónak. Olvassátok végig, és várjuk a kommenteket.