Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

A nehézlovasság támadása: Nikápoly, 1396

2013.03.06. 11:46 Hiryu 2,0


1a72.jpg
 A régi bölcsesség szerint az idő egy olyan folyó, amibe a halandó nem léphet kétszer ugyanúgy. Ez tévedés, az ember nem csak léphet, de akár fejest is ugorhat, és meg is teszi. Általában ott, ahol jól láthatóan legfeljebb térdig ér a víz.  A nikápolyi ütközet, és mondjuk a mohácsi csata egyes elemei közötti hasonlóságok sajnos nem csak a véletlen művei...

A XIV. század második felére nyilvánvaló lett, a Balkán felől új veszély fenyeget: a terjeszkedő oszmán birodalom.

 Az első magyar katonák, akik megütköztek 1375 nyarán a a törökökkel és szövetségeseikkel, I. avagy Nagy Lajos király seregéhez tartoztak. 

 1389, a  szerbek rigómezei veresége után  Magyarország ellen is megindultak az oszmán hódítás első fázisát jelentő, határon átcsapó betörések. Ezek azzal jártak, hogy a határmenti terület elnéptelenedett, több stratégiai fontosságú erődítmény már az 1390-es évekre elpusztult, török kézre került.

nikapoly_02.jpgLajos király veje és utódja, az 1387-ben királlyá koronázott Luxemburgi Zsigmond felismerte a veszélyt, és próbált is tenni ellene: elhatározta, hogy felhasználva családjának egész Európára kiterjedő kapcsolatrendszerét fellép a törökök ellen.

Dolga egyáltalán nem volt könnyű: Zsigmond a bárók kegyelméből lett királlyá, és ezért magas árat kellett fizetnie. Megválasztásának fejében szabályszerű szerződést csikartak ki tőle, amely szinte minden hatalmat a királycsináló liga kezére juttatott. Kötelezte magát, hogy tanácsadóit  kizárólag főpapjaiból, báróiból és ezek örököseiből választja ki.  A nádor Lackfi István lett. Zsigmond ugyan elnyerte a koronát, de a ligával kénytelen volt együttmüködni, a bárók területi igényeit pedig kielégíteni.

A kényszerhelyzetben hozott ígéretek kárát a királyi birtokállomány látta, ugyanis míg Nagy Lajos halálakor a várak fele király kézben volt, ez a szám az adományozások után 20%-ra csökkent. Az új tulajdonosoknak pedig kissebb gondja is nagyobb volt annál, hogy költséges erődítmény-fejlesztésekbe kezdjenek, felkészülve a várható török támadásokra.

Zsigmond, miután megerősödött pozíciója, szabadulni akart a ligauralom alól ezért, új, hozzá hű idegeneket és nemeseket emelt bárói rangra ( Cillei Hermann, Ozorai Pipó). 

I_bajazid.jpgNehéz helyzete ellenére 1392-ben már egy kisebb nemzetközi koalíció élén indult meg a törökök ellen.  Ez  a sereg átkelt a Dunán, és megpróbálta csatára kényszerítenit Bajezid szultánt, de ő kitért az összecsapás elől.   A keresztény erők, félreismerve a szultán szándékát, elhitették magukkal, hogy az oszmánok ereje akár egyetlen, gyors, nagyszabású hadjárattal megtörhető.

1395 elején sikerült  visszafoglalni a Duna menti Kisnikápoly várát, sőt a Magyarország déli megyéire törő török sereget a temesi ispánok legyőzték. Zsigmond és tanácsadói szerint elérkezett az  idő a felbillent erőegyensúly helyreállítására.

Persze a király tisztában volt azzal, hogy erre a saját erőforrásai önmagában nem lesznek elegendőek, ezért  Európára kiterjedői összefogással akarta kiűzni a törököket a Balkánról. Ehhez jelentős /elvi/ támogatást kapott IX. Bonifác pápátál, aki a tervezett vállalkozást keresztes hadjáratnak minősítette. Zsigmondnak igazi nemzetközi koalíciós erőt sikerült létrehoznia: a keresztes hadjárat hírére lovagok érkeztek Franciaországból és a Valois hercegek által uralt Burgundiából, Angliából, /nem, a fekete lovag nem volt köztük./ Jöttek Lengyelföldről, a német fejedelemségekből, az itáliai városokból és  Csehországból is. Velence flottát szerelt föl, csatlakozott a johannita lovagok nagymestere és természetesen az oszmánok által leginkább fenyegetett Bizánc is.




Legpontosabban a burgundi trónörökös, Félelemnélküli János kíséretét alkotó kontingenst ismerjük, amely 108 lovagból, 107 lovagi módon harcoló, de nem lovagi rendű lovasból, 12 íjászból és 22 számszeríjászból állt. A francia–burgundi kontingens többi részét a krónikás Froissart 1000 főre (lovagok és nem lovagi rendű lovasok) teszi, ami igen megbízható becslésnek tűnik. Ha az íjászok és számszeríjászok száma ugyanúgy aránylott a lovagokéhoz, mint János gróf kíséretében, lehettek mintegy másfél százan. Mindent összevetve tehát a francia–burgundi sereg harcra kész tagjainak létszáma aligha haladta meg a másfél ezret. Mivel a többi náció által kiállított csapatok nagyságban meg sem közelítették a francia–burgundi kontingenst, a teljes keresztény koalíciós haderő nagyságát, a magyarokat és havasalföldieket nem számítva, semmiképpen nem tehetjük 5000 főnél többre. Ez még mindig igen tekintélyes létszám, figyelembe véve, hogy nem gyülevész keresztes hadról, hanem az európai lovagság harci tapasztalatokkal bíró krémjéről volt szó. Vezetői között olyan tekintélyes vezéreket látunk, mint Philippe d’Artois, Franciaország connétable-ja, vagy éppen a híres Boucicaut marsall (e cím a magyar lovászmester megfelelője volt).

Magyar részről Zsigmond egyrészt kiállított egy nemesi sereget, de ezt, mivel határontúli támadó hadjáratra készült, csak a határok védelmére vehette igénybe. A magyar támadó sereg magvát azok a katonák alkották, akiket a bárók és az udvari címek birtokosai szerződtettek a királyi jövedelmek terhére.  Hozzájuk csatlakoztak azok a köznemesek, akik elég pénzzel rendelkeztek a lovagi felszerelés megvásárlására, és úgy döntöttek, a várható haszon megéri  azt a kockázatot, hogy elkísérjék a csatába uralkodójukat. Az így kiállított sereg  létszáma nem haladhatta meg a tízezer főt, de jelentős része az elmúlt esztendőkben  tapasztalatot szerzett a török elleni harcokban.  Ugyancsak Magyarországról vitte magával a sereg az ostromokhoz szükséges felszerelést, az ágyúk és a hagyományos ostromgépek zömét is.

A teljes sereg nagysága nem haladhatta meg  a húszezer főt, ez azonban nem afféle gyülevész had volt, hanem   tapasztalt, a harcot ismerő katonákból állt.

lándzsaerdő.jpgNos mivel a halál ötven órája akkor még több mint fél évezrednyire rejtezett a jövőben, Zsigmond végigtekintve seregén és a kor Tigris tankjain, nem énekelhette el a Panzerliedet. De mivel fontos, hogy az ilyen pillanatokat egy uralkodó emlékezetessé tegye, állítólag így nyilatkozott: "Ha az egész égbolt is leomlana, lándzsáink akkor is fenntartják azt!

 Július végén indultak meg a Duna mentén haladva a török birodalom felé. Az a Al-Dunánál aztán ostrom alá vették Nikápoly várát. Itt csatlakozott hozzájuk Mircea, a havasalföldi vajda, ötezer lovassal. Sokak szerint a várostrom hatalmas hiba volt: ha továbbhaladnak, egyesülhettek volna a bizánci sereggel, és akár egyetlen döntő győzelemmel végzetes csapást mérhettek volna az oszmán birodalomra. Valószínűleg alábecsülték Bajezid szultánt, azt remélték hogy a seregével ismét kitér az ütközet elől. Ő azonban rövidesen megérkezett harmincezer főre tehető létszámú seregével. /Ebből kb. kétezren lehettek a janicsárok/

 janicsar2.jpgA török sereg is készülni kezdett a csatára, elhelyezkedett, és kiépítette állásait: középen foglaltak helyet a janicsárok, akiknek sorai előtt földből és karókból erős védsáncot emeltek. A janicsárok mellett kétoldalt álltak a szpáhik, előttük pedig a könnyűlovas íjászok. Végül a dombok fedezékében mintegy ötezer könnyűlovas volt  a tartalék. Jól látható, hogy a török sereg felállása alapvetően defenzív jellegű volt, mint mindig, ha nyugati típusú páncélos lovagsereggel állt szemben.

A török seregnek három előnye volt a nyugatiakkal szemben: nagyobb száma, fegyelmezettsége, és vezérének hadvezéri tehetsége.

A koalíciós sereg haditanácsán  összeütköztek az érdekelt felek:  Merész Fülöp, a  burgundi herceg parancsba adta fiának, János grófnak, hogy mindig  haladjon a keresztény sereg élén. A teljes  páncélzatot viselő francia és burgundi lovagok fölényben érezték magukat nemcsak a könnyűlovas íjászokkal, de a  szpáhikkal szemben is, ezért szakítottak az angol íjászokkal szemben 1356 után követett gyalogos harcmóddal. Zsigmond és a magyar bárók, a havasalföldiek, már ismerték ellenfelük cselvetésre épülő taktikáját, ezért óvatosabb felállást javasoltak. Tervük szerint a  csatát a viszonylag nagy létszámú magyar és román lovasság kezdte volna, hogy a francia lovagok még a szpáhik újrarendeződése előtt felmorzsolhassák a janicsárok ellenállását. A nikápolyi és későbbi tapasztalatok egyértelműen igazolták, hogy a begyakoroltan manőverező janicsárok szétszórása lovasrohammal lehetetlen volt, de az adott helyzetben a lovagok gyalogos harca vagy föl sem merült, vagy a terv azonnal megbukott a büszke franciák és burgundiak ellenállásán.

Így a csata napján a francia és  a burgundi lovagok álltak fel az első vonalba. Mögöttük sorakoztak fel a magyar sereg páncélos lovasai, valamint a nemzetközi erők maradék része,  a  szárnyakra álltak fel a román és magyar könnyűlovasok.

/A csatáról nyugati részről leírás csak évekkel később, a túlélők beszámolóiból született./

szpahi.jpgA csata valószínűleg a törökök színlelt támadásával kezdődött: a lovasságuk megindult, majd adott jelre visszavonulásba kezdett. A francia seregtest ekkor rohamozni kezdettt és rátámadt a saját vonalai felé húzódó török lovasságra.

lovagok.jpg A törökök pedig elérve saját vonalaikat elkanyarodtak, és a támadó keresztény lovasságra a janicsárok nyílzápora zúdult.  Voltak akik ezt túlélték, és folytatták a támadást, de a roham végleg elakadt a janicsárok előtt emelt lovasság elleni akadályokon. A lovagok csak ekkor szálltak le a lovaikról, és próbáltak csoportokra szakadva gyalogosan harcolni, de a visszatérő szpáhik rohama elsöpörte őket.

Ekkor érkeztek meg a második harcrend lovasai,  és  a nehézlovasság súlyos csapást mért a szpáhikra. Úgy tűnt, hogy az elsietett francia roham ellenére sikerül megfordítani a csata menetét. De ekkor  az eddig  a dombok fedezékében  rejtőzködő, tartalékban hagyott  török könnyűlovasság rohamra indult, és oldalba kapta a keresztények második vonalát és felmorzsolta azt. Rendezetten visszavonulni nem lehetett, maradt a menekülés. A nyugati források a magyarokat és havasalföldieket vádolják megfutamodással, de aligha van igazuk. aligha  meglepő, hogy a második hullámban érkező, egyébként is könnyűlovas románok tudtak leghamarabb egérutat nyerni, míg a lovaikról leszállt franciáknak esélyük sem volt a menekülésre. 

nikapoly1396_1.jpg

A legsúlyosabb veszteségeket /anyagilag is/ az elsőnek meginduló frank és burgundi  lovagok szenvedték el.

 János gróf megmenekült ugyan a haláltól,  fogságba esett, és csak velencei kereskedők által folyósított óriási kölcsönök segítségével tudták kiváltani. Ez apjának, Fülöp burgundi hercegnek félmillió aranydukátba került; ez az összeg magasabb volt, mint Zsigmond király egy esztendei magyarországi bevétele. Fülöp herceg ezenkívül még évekkel a csata után is komoly összegeket fizetett a csata azon túlélőinek, akik költségeik és váltságdíjuk kifizetése miatt súlyos anyagi helyzetbe kerültek.

kassaikincs-20110131.jpgMagyarok közül is sokan kerültek fogságba például a  nádor, akiért hatvanezer forint váltságdíjat követeltek. Ezt az összeget családja még birtokai nagy részének zálogba vetésével és eladásával sem tudta előteremteni,  a nádor évekkel később török fogságban halt meg. Ugyanígy járt számos ismert és ismeretlen magyar katona, akikről gyakran csak annyit tudtak, hogy „nyomuk veszett” a törökökkel vívott csatában.  Zsigmond királynak  hajón sikerült elmenekülni a  csatatérről, de csak több hónapnyi út végén, 1397-ben, Dalmácián keresztül tért vissza Magyarországra. Számára a csata legsúlyosabb következménye az volt, hogy –igaz, önhibáján kívül, de – neki kellett viselnie a vereség következményeit : hiába  nem született hadvezérnek és volt kiváló diplomata, enenk a kudarcnak az emlékét később sem tudta győzelmekkel feledtetni.

A csata legfőbb tanulsága az volt, hogy a rendkívül fegyelmezett, begyakorlott, az európaiak által rég elfeledett keleti taktikai elemeket alkalmazó oszmán hadsereget nem lehet alkalmi módon összegyűjtött, a szükséges tapasztalatokat nélkülöző lovagseregekkel legyőzni. Zsigmond a maga részéről levonta a következtetést, és uralkodása hátralévő hosszú periódusában nem próbálkozott többé a nikápolyihoz hasonló grandiózus vállalkozással. Helyette lefektette annak a végvárrendszernek az alapjait, amely csaknem százhúsz esztendőn keresztül útját állta az egyre fokozódó oszmán nyomásnak. A végvárrendszer kulcseleme a szerb fejedelemtől, Brankovics Györgytől birtokokért megvásárolt Nándorfehérvár lett.

nfv18.jpg

Az 1397-ben összehívott temesvári országgyűlésen Zsigmond az elavult, Anjou-kori banderiális haderő helyett bevezette a telekkatonaságot, amelyben a birtokosoknak 20, majd 33 jobbágy után kellett egy lovas íjászt kiállítaniuk. Új, valóban hozzáértő emberek kaptak hadvezéri rangot a királytól, mint Ozorai Pipó, és Hunyadi János.

Megerősítette a Szávától a Dunáig elterülő határvédelmi övezeteket, a bánságokat is.

29628_Tamerlane.jpg
A törökök pár évvel később Ankaránál súlyos vereséget szenvedtek Timur Lenk hadaitól, az oszmán birodalom egy időre szétesett, Európa fél évszázadot nyert, hiszen Konstantinápolyt csak ötven évvel később foglalták el. Európa persze, köszönte szépen, de nem élt a lehetőséggel...

 Nikápoly, és a lovagsereg  eszméjéhez később Hunyadi János tért vissza rövid időre, de két súlyos vereség őt is rádöbbentette, hogy a megváltozott erőviszonyokat nem lehet többé figyelmen kívül hagyni.

Felhasznált irodalom:

Pálosfalvi Tamás: Nikápolytól Mohácsig 1396–1526 (Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005) 

Magyar Honvéd 2009/10

www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/.../nikapoly1396.html

mek.oszk.hu/01900/01948/html/index192.htm

http://lexikon.katolikus.hu/N/nik%C3%A1polyi%20csata.html

60 komment

Címkék: török középkor lovasság

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gatsy 2013.03.06. 12:57:17

Legendás kor, nagyszerű írás! Kösz!

lojzi1 2013.03.06. 13:48:39

Remek összefoglaló, köszönjük!
Nem tudja valaki, hogy a törökök a rigómezei csatára miért Koszovóként hivatkoznak? Néztem nemrég a Hódítás 1453 c. két és fél órás történelmi filmnek álcázott török országimázs filmet, ahol az amúgy is zavaros történet megértését tovább nehezítették a "harcoltam nagyapáddal Koszovónál" és a "küldjünk követeket Edirnébe" mondatok, amelyek érezhetően súlyos jelentőségűnek voltak szánva. Utána wikiztem csak ki, hogy ezek a rigómezei csatát és Drinápolyt, az akkori török fővárost jelentik.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.03.06. 14:01:14

ÖÖ..bvárosneveket hadjuk:(
két napig törtem a fejem a Kisnikápoly településnévből mi a fene lehet az a "Kisnik"

2013.03.06. 16:55:24

Milyen érdekes, hogy a Magyar Királyság a XIII. és XIV. századra európai lett,bekapcsolódott az eúrópai vérkeringésbe, meg kellett tanulnia, és bevezetnie a korszerű európai hadviselést, így aztán, előbb a tatárok, később a törökök vertek minket bucira, az egykori hun-magyar harcmodorral.

Minorkavidor 2013.03.06. 17:37:33

@lojzi1:

Koszovo polje tükörfordítása: Rigómező.

He 280 (törölt) 2013.03.06. 17:37:51

@budai fellegvár: A fő probléma hogy a IX. századra már nem volt hely beljebb Európában csak itt szélen.

Szerintem az ország sorsa nem Mohácsnál hanem Nándorfehérvár 1521-es bevételénél pecsételődött meg.

Minorkavidor 2013.03.06. 17:44:53

@budai fellegvár:

Nem felejtették el! eZ URBAN LEGEND, más problémák voltak:
Ajánlom figyelmedbe:

epa.oszk.hu/00000/00018/00001/pdf/muhely.pdf

Minorkavidor 2013.03.06. 17:45:58

@He 280:

Nem, hanem Mezőkövesdnél 1596-ban.

2013.03.06. 21:01:15

A végvárrendszer alapjait tudtommal Pipó szervezte meg Zsigmond utasítására. :) Az ő életét is érdemes elolvasni. :)
A klasszikus lovagi harcmodor probléma, a szervezett közös mozdulatok megszűnnek a roham pillanatában, mindenki az egyéni dicsőséget keresi.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.03.06. 22:38:59

@Hadrian77: 1525-ben Páviánál így került pont a lovagság történetére.

tjunior 2013.03.07. 07:22:43

Jó poszt, bár az elejét nem értem. Pontosabban miért léptünk bele 2szer ugyanabba a folyóba? A hasonlóság Mohács és Nikápoly közt szerintem kimerül abban, hogy mind a kettőben volt nehézlovassági roham, ami talán nem meglepő, mivel mindkét csatában ez volt a csatadöntő erő a mi oldalunkon. (Az megint más kérdés,hogy 1526ban mennyire nem volt ez már korszerű dolog.). Viszont Mohácsnál nem azért vesztettünk mert a törökök csapdát állított nekünk, mint Nikápolynál. lásd Perjés Géza művei.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.03.07. 07:57:58

@tjunior: tervezek egy írást ha a témát nálam sokkal jobban ismerők nem válalják az akkori török seregről. /én meglepődtem, na..../Mellette a fent említett lovagsereg: kb A tigrincstankok mondjuk a...hmmm koreai háború végén a nyugati erőkkel szemben.. látványos, de rövid meccs

tjunior 2013.03.07. 08:28:58

@Hiryu 2,0: Igen, elavult dolog volt. Viszont ha azt nézzük a lovagokkal együtt avultak el a szpáhik is. Csak ugye nekünk nem tellett janicsárokra, meg néminemű létszámhátrányban játszottunk végig.
Még egy megjegyzés, már ha ez a "látványos, de rövid meccs" a mohácsi csatára vonatkozott. A mohácsi csata egyáltalán nem volt az a sétagalopp a töröknek, nagyon komoly ütközött volt ami az éjszakáig tartott. Ez a másfél óra alatt elveszett a csata urban legendet Brodarics püspöknek köszönhetjük. Ő azt hitte ha már ő elmenekült a csatában akkor annak vége is volt...

savanyujóska 2013.03.07. 08:57:18

A korszak -XIV. század- iránt érdeklődőknek erősen ajánlott olvasmány Barbara Tuchman könyve, a "Távoli tükör", ami viszonylag részletesen ír a nikápolyi csatáról is. Az ő leírása szerint nem volt színlelt török támadás. A franciák Zsigmond határozott kívánsága ellenére még azelőtt támadást indítottak, hogy a török állások felderítésével megbízott felderítők visszaérkeztek volna. Igazából fogalmuk sem volt sem az ellenség elhelyezkedéséről, sem pedig pontos erejéről, egyszerűen csak frontálisan nekik rontottak, ahol éppen tudtak. Az első török vonalakon sikerült is átvágniuk magukat, és azt hitték ezzel, meg is nyerték a csatát. Ahelyett, hogy bevárták volna a magyar és a német csapatokat, tovább nyomultak előre, amíg bele nem ütköztek a török tartalék hadtestbe, miközben mögöttük a szpáhik átkarolták, és elvágták őket a keresztény sereg többi részétől. Az ütközetet végül nem a török könnyűlovasság, hanem a csata közben megérkező, 1500 fős szerb lovasság döntötte el. A fogságba esettek többségét a törökök másnap kivégezték, megtorlásként a török hadifoglyok korábbi legyilkolásáért.
A mohácsi csata egyébként Szulejmán hadinaplója szerint délután fél négy körül kezdődött, és nem sokkal sötétedés után ért véget, vagyis este tíz felé. A másfél órás ütközet a csatáról tudósító Brodarics kancellár leírásának köszönhető, aki az első török ellentámadáskor elmenekült a harctérről, s később úgy vélekedett, a csata nyilván véget is ért, amikor ő elfutott.

Dr. Kovács Géza 2013.03.07. 09:06:06

Nagyon nagy tévedés azt hinni, hogy a török sereg csak spáhikbó meg janicsárokból ált. Egy professzionális sereget kell elképzelni, profi tüzérséggel. Nem véletlenül kaptak ki a keleti harcmodorú timuridáktól. Az egri csillagok félmeztelen katonáit felejtsétek el.

tjunior 2013.03.07. 09:56:03

@Dr. Kovács Géza: A török sereg magja a janicsárok és a szpáhik, a többi részei, akindzsikek, aszabok meg van még vagy 30 nevük, nem jelentettek komoly harcértéket nyílt csatában. Mint ahogy a magyar nemesi felkelők vagy a telekkatonaság sem.

Dr. Kovács Géza 2013.03.07. 11:06:03

@tjunior: Annyira gyengék voltak,hogy 150 évig nem bírtunk velük. A 30 névről nem gondolod, hogy más egységeket jelölnek? Timariot, ghazis, sipahi, azabs, ghulams, mutatawwi’a, naffatun, saracen. Ízlelgesd ezeket a szavakat.

tjunior 2013.03.07. 11:16:41

@Dr. Kovács Géza: Minek ez a pökhendi stílus? Én is tudok pár nevet írni, gureba, gümülük, szilidárok stb akkor?. Ki mondta hogy gyengék voltak? Azt írtam, hogy nyílt csatában sok hasznát nem vették nekik. Irreguláris egységek voltak, a hátország pusztításában volt nagy szerepük.

Dr. Kovács Géza 2013.03.07. 11:19:58

Nem akartam pökhendinek tünni! Csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a török sereg abban az időben elég komolyan felszerelt haderőnek számított. Mert valakik azért, csak hóditottak.

Hiryu2,01 2013.03.07. 11:53:06

ö...hmmm nyugati források.... asszem JÓVAL a csata allatt lett leírva, a túlélők nyilatkozataiból...

Perszehogyőkbiztosnem:

Vö: Brezsnyev elvtárs önéletleírása, és a második világháborús hőstettei::)

tjunior 2013.03.07. 12:02:11

@Dr. Kovács Géza: Abszolút, olyan fegyelmezett volt amiről európában csak álmodtak, ezenkívül mennyiségi és minőségi fölényben is voltak. Az államapparátus jól szervezett volt, és teljesen a hadsereg érdekeinek volt alárendelve. Egy világbirodalmat véletlenül nem lehet "összehozni" :)

savaz 2013.03.07. 13:35:33

A nehézlovasság (később a huszárok) a legtöbb Török-Magyar csatában megfuttatta a szpáhikat, ha ezt véglegessé tudták tenni, pl megfelelő üldözéssel, akkor nyertünk. Ilyen alkalmak voltak pl.: Nándorfehérvár Hunyadi Jánossal. A gond ott volt, amikor újra tudtak szerveződni és a janicsárokat daráló sereget hátbatámadták. Ilyen volt Hunyadi Rigómezei ütközete, Mohács, de Mezőkeresztes is (itt már végeztek a janicsárokkal is, csak leragadtak a török tábor fosztogatása miatt). Nikápoly inkábba Várnai csatával rokon, ott is egyenesen belerohantak lovagok a janicsárokba, illetve az eléjük állított akadályokba.

David Bowman 2013.03.07. 20:27:15

Köszönjük, ez jó volt.

David Bowman 2013.03.07. 20:29:42

@budai fellegvár: Azt már első István elbaszta vallási őrületében.

David Bowman 2013.03.07. 20:31:37

@He 280: Minek mentek volna tovább a honfoglalók? Ők lovat legeltetni akartak, nem nagyon érdekelte őket az akkorra amúgy is eléggé megkopott civilizáció.

David Bowman 2013.03.07. 20:36:01

@tjunior: Arról nem is beszélve, hogy a törökök este azt hitték, elég szarul álnak, de reggel hiába keresték a magyarokat.

2013.03.07. 20:42:54

@Hiryu 2,0:
Azért nem egészen. Lovagsereg és lovagsereg között is voltak különbségek. Hunyadi János serege is lovagsereg volt, sőt, Mátyás seregének fő ütőerejét is a nehézlovasság adta. Mégis sikerrel szállt szembe a törökkel. Nem beszélve arról, hogy a vértes lovasság még az 1800-as években is hatékony fegyvernemnek minősült.

A töröknek soha nem volt olyan fegyvernemük, ami hatékonyan fel tudta volna venni a versenyt a nyugati nehézlovassággal.
- A janicsárok védekezésben megfelelőek voltak, de gyalogos mivoltuk és gyenge fegyverzetük miatt a janicsár négyszög csak akkor lehetett hatékony a nehézlovasság ellen, ha előre készültek a lovasrohamra. Ha valami miatt nem volt lehetőségük felkészülni rá, és mégis megütköztek velük, akkor általában súlyos veszteségeket szenvedtek. Hiszen a janicsárok fegyverzete nem volt mérhető sem a svájci pikások, sem pedig a spanyol gyalogság színvonalához.
- A szpáhi csapatok általában könnyű fegyverzetű lovasokból álltak, ráadásul a kiképzésük sem a mindent elsöprő lovasrohamra épült, így egy nehézlovas rohamot általában kis eséllyel tudtak csak felfogni.
- A szultáni testőrlovasság nagyon kis létszámú volt, és nemigen vetették be a csatában, hiszen nem az ütközet eldöntése volt a feladatuk. Így ők sem voltak alkalmasak a nehézlovassággal való harcra.
- Az egyéb alakulatok általában csak kisegítő vagy portyázó célokat szolgált, így azokat nem is vehetjük számba.

Ergo a nyugati nehézlovasság bizony mindig is nagyon komoly fenyegetést jelentett a török erők számára.
Függetlenül a létszámtól, egy nehézlovas erő képes volt olyan (fizikai avagy lélektani) kárt okozni a töröknek, ami a csata eldöntését is jelenthette.
Gondoljunk csak a pár évvel későbbi Ankarai-csatára, ahol a pár ezer szerb nehézlovas könnyűszerrel áttört a mongol könnyűlovasságon, kiszabadította a szultánt, majd a szultánnal karöltve ki is jött a gyűrűből. Ott és akkor semmilyen fegyvernem nem volt képes azt megállítani. (Más kérdés, hogy aztán a szultán újra fogságba esik. :) )
Amiért a törökök mégis lenyomták sokszor a nyugati nehézlovasokat, az elsősorban a nehézlovasság fegyelmezetlenségének volt köszönhető.
Kirívó ellenpélda erre a Jalomica folyó melletti csata, ahol a (huszita szekerek mellett) elsősorban a fegyelmezett nehézlovasság döntötte el a csata sorsát Hunyadi javára.
Tehát ennyire leírni a nehézlovasságot, pláne még az 1300-as évek végén, bizony igen nagy hiba!

---

A telekkatonaság nem a banderiális haderő helyett lett bevezetve, hanem mellette.
A fő ütőerőt később is a banderiális haderő jelentette (plusz persze az egyre gyakoribb zsoldosseregek, de az most a kettő összehasonlítása szempontjából lényegtelen). A telekkatonaság egy általában könnyű fegyverzetű, nem mindig összeszokott, hol képzett, hol nem képzett haderő volt. Az akindzsik szintjét bőven túlszárnyalta, de a szpáhiktól már lemaradtak. Így csatadöntő fegyvernemként megjelölni szerintem igen nagy túlzás.

---
---
---

@Dr. Kovács Géza:
A "timuriakról" (már ha itt a Timur Lenk vezette mongol haderőre gondolsz) nem azért kaptak ki a törökök, mert a mongolok keleti harcmodort használtak.
Hanem azért, mert éppen hogy nagyon hasonló volt a harcmodoruk, miközben Timur kb. 2X-es erőfölénnyel rendelkezett, plusz át is álltak hozzá többen.
A szpáhi csapatok bizony nagyban hasonlítottak a mongol csapatokra mind felszerelésben, mind harcmodorban.
Ami pedig az Egri csillagokban írt félmeztelen harcosokat illeti - bizony szép számmal voltak olyanok is.

2013.03.07. 20:48:49

@Minorkavidor: Ha a mezőkeresztesi csatára gondolsz, annak nem volt akkora jelentősége. Sem a keresztény sem az oszmán sereget nem érte pótolhatatlan veszteség. Mondjuk a törököknek szerencséjük volt, mert többet is veszthettek volna, amennyiben a keresztény hadak szervezettebbek, jobb a harci morál és nagyobb a fegyelem. Fontos tanúsága volt a csatának, hogy a törökök - különösen nyílt terepen könnyebben - verhetők.

Dr. Kovács Géza 2013.03.07. 21:42:14

@zombigyilkos: "Azon a júliusi hajnalon azonban mindez már a múlt volt. Most nem hitetlenek vagy jelentéktelen türk emírek ellen kellett harcolnia. Most Sánta Timur, a Dzsingisz utáni legnagyobb mongol uralkodó volt az ellenfele, a Próféta egy másik követője. Az a Timur Lenk, akit a Háború Isteneként tiszteltek, sőt tisztelnek ma is. Joszif Visszarionovics Sztálin még szamarkandi sírját is felnyittatta, nem törődve a hiedelemmel, hogy aki ezt megteszi, magát a háborút zúdítja magára. Geraszimov antropológus 1941. június 20. éjszakáján emelte ki a koponyát, hogy lefilmezhessék Sztálin számára. Két nappal később, hajnali fél négykor a német repülőgépek bombázni kezdték Belorussziát, és ezzel a Szovjetunió számára is megkezdődött a második világháború.
De térjünk vissza Bajezidhez és ahhoz a baljós júliusi reggelhez. A szultán tábora törökökön kívül bizonytalan hűségű szerbekből, még bizonytalanabb hűségű vegyes – többek között mongol – kisegítő csapatokból állt, velük szemben pedig ott sötétlettek Timur vasfegyelmű mongol tümenjei, lovas tízezredei. Egyedül a janicsárokra számíthatott, de Timur ellen azok se tehettek csodát. Volt azonban még valami, ami legalább ennyire közrejátszott a későbbi vereségben: a Számvevők Atyja nem szeretett zsoldot fizetni. Timur, akinek a kémjei még az éjszaka belopóztak a török táborba, és emlékeztették a segédcsapatokat a rokonságra, szigorú rendet tartott és a parancsok teljesítésében nem ismert tréfát, de nem ismert tréfát a katonái iránti kötelezettségei teljesítésében sem. Timurnál a zsold elmaradása ismeretlen fogalom volt.
Az ankarai csata rosszul kezdődött és rosszul is végződött. Bajezid mellől először a mongolok szivárogtak el, aztán a szerbek, a törököket pedig szétverték. A szultán janicsárjai feláldozásával késő éjszakáig küzdött, végül azonban fogságba esett. Akkor és ott kevés embert lehetett volna találni, aki az oszmán birodalom fennmaradására mert volna fogadni.
A szultánt, Anatólia, Kis-Ázsia, Belső-Ázsia és Rumélia (a név a Római Birodalom után a „Róma”, „Rum” szóból ered) egy része urát Timur vasketrecbe záratta. Lakomáin, melyeken a szultán feleségének, Deszpina hercegnőnek mezítelenül kellett felszolgálnia, kiengedte a ketrecből, és lába alá fektette, zsámolyként. Bajezid megpróbáltatásai 231 nap múlva, Aksehirnél értek véget: a kínai hadjáratára induló Timur gyaloghintója rácsain szétzúzatta a fejét." Nem csak a létszám döntött, hanem stílus.

2013.03.07. 21:51:14

@Dr. Kovács Géza:
Köszönöm, hogy ezzel is alátámasztottad, amit írtam. ;)

Dr. Kovács Géza 2013.03.07. 22:28:17

@zombigyilkos: Ja, és azt is, hogy nem sikerült semmi szenzációt kiöklendezned. Ilyen ez az internet, bárki tudja használni.

tjunior 2013.03.08. 07:34:56

Kicsit ferdítésnek érzem amikor összehasonlítjuk a Nikápolyi és Ankarai oszmán hadsereget, a Mohácsi csata hadseregével. Persze sok különbség nincs azért, de egy komoly van, a puskapor és ehhez kapcsolódó dolgok.

2013.03.08. 10:01:54

@Dr. Kovács Géza:
Neked azért láthatóan nem mindig sikerül. :)

Minorkavidor 2013.03.08. 16:23:22

@...elmúlik...:

A mezőkeresztesi csata jelentőségének megértéséhez javaslom olvasd el Tóth Sándor László A mezőkeresztesi csata és a tizenötéves háború c. munkáját. Ebben nem maga a csata leírás az érdekes hanem az a hosszútávú hatás amit a csatavesztés és a 15 éves háború okozott az országnak.
A magyar közvélemény többsége -a XIX. századi romantikus és az 1920-1945 történetírásnak köszönhetően- a mohácsi csatát tartja olyan fordulópontnak az ország történetében, amely negatív következményei végül is a 20-as évek publikációi szerint Trianonhoz vezető út kezdetét jelentették.
Csakhogy ezt az utóbbi 50 év kutatásai (Szakály Ferenctől kezdődően) nem erősítik meg.
Pl.neves turkológusunk Hegyi Klára Török berendezkedés c. munkájában azt állapítja meg, hogy a budai vilajet pont a 15 éves háború előtti évtizedre ért el egy olyan évtized, hogy önfenntartóvá vált, azaz nem kellett aranyat küldeni Sztambulból. Az okai között az alábbiakat sorolja fel:
- a török adóztatási rendszer hatékonyságát,
- a magasabb adók,
- az adót fizetni tudó népesség megléte.
A 10 kötetesre tervezett Magyarország története 1526-1686 közötti évekkel foglalkozó 3/1-2 kötete, vmint a Magyarország hadtörténete c. munka is arra a következtetésre jut, hogy a 15 éves háborúig az ország nem szenvedett nagyobb veszteséget, mint amilyet más Ny-európai országok lakossága szenvedett az ott dúló háborúkban. (Példaként a francia vallásháborút hozzák, amit IV. Henrik azzal zárt le: "Párizs megér egy misét).
Az alacsonyabb vérveszteség okát abban látják, hogy 1526-1566 között csak várháborúk (várostromok)voltak, ahol is a vár környéke pusztult, de a távolabbi vidékek viszonylag megúszták. Ellenben a 15 éves háború ideje alatt mindkét oldalon bevetett több tízezres hadseregek az országot. A károk mértékére mind TSL, MIND HK szépszámú adatot idéz.

Minorkavidor 2013.03.08. 18:05:57

@Dr. Kovács Géza:

A vasketrecbe zárás városi legenda, a valóságban Timur jól bánt Bajeziddel.

2013.03.09. 10:53:58

@Minorkavidor: Nagyon köszönöm teljes körű tájékoztatásodat. Valóban nem foglalkoztam részletesen a témával, bizonyos történészek megítélése alapján a csata nem befolyásolta döntően a háború kimenetelét és én valóban erre alapoztam véleményemet.
Sokaknak ez a csata teljességgel ismeretlen, persze a fősodor a mohácsi csatavesztésre fókuszál, s arra vezet vissza minden történést.

Utána olvasok, ígérem:-)

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.03.10. 19:04:24

@Minorkavidor: az általam ismert irodalomban a dél alföldi települések is csak az 1566-os hadjárat után néptelendtek el. Onnantól viszont masszívan. Orosháza 1744-es újrabetelepítéséig a legendárium szerint Hódmezővásárhelytől Gyuláig a nagy semmi volt. A régészek meg azóta is egyre-másra ássák ki az árpád-kori falvakat. Valahol mindig hihetetlen elképzelni, hogy egykor errefelé is a dunántúlihoz hasonló településszerkezet létezett.

Fredddy 2013.03.11. 15:38:37

@Minorkavidor: arról nem is beszélve, hogy a középkori magyar hadseregekben is voltak keleti stílusú lovas egységek- a később betelepült keleti népek, kunok, jászok formájában (ők egy tömbben telepedtek le és kiváltságokat is kaptak, így kimaradtak a lovagos-jobbágyos feudális rendszerből)

2013.03.11. 17:52:47

@sirdavegd: Nem egészen: a pusztásodás már a török kor előtt masszívan elkezdődött, a rideg marhatartás felfutásával. (egy időben egyes népszerű ismeretterjesztő források a tatárjárással kötötték össze a kezdetét, ami azért eléggé leegyszerűsítő: a felszabaduló területeken és a kunok betelepülésével alakult ki az a híres-neves magyar marhatenyésztés, amely a 14-15. században kezd felfutni a szabad királyi városok jegyzőkönyvei alapján).
A háborús pusztítás ezt csak fokozta, megerősítette.
@...elmúlik...: Mondjuk a király és az egyházi-világi elit színe-virágának elvesztése sem piskóta volt. Főleg nem egy nem demokratikus állam esetében (legyen az királyság, diktatúra vagy - esetünkben rendi állam): Ha végignézed akárcsak az Árpád-kor politikatörténetét láthatod, hogy ezeknek a rendszereknek a legnagyobb hátránya a nem kellőképpen szabályozott hatalom-átadás (amely az örökségért, az annak elosztásáért vívott harcban kulminál), pedig annyi módszert kidolgozott rá az emberiség...

Minorkavidor 2013.03.11. 18:20:40

@sirdavegd:

A képet még az is bonyolítja, hogy a legújabb kutatások szerint az Alföld településszerkezetének ritkulása (a pusztásodás) már a XIV. században (!) megkezdődött! Lásd Engel Pál-Kristó Gyula- Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526 (Osiris 1998):
+ Itt is megfigyelhető a XIV-XV. században az erőteljes falupusztulás (ennek százalékos aránya az erdélyi 1-10%-tól 20-36%-ig terjed"

Pedig (ezt már én teszem hozzá) az alföldi részeket Erdéllyel ellentétben nem látogatta a török.
A pusztásodás oka külgazdasági: megnőtt a nyugati kereslet a szürkemarhák iránt. Ráadásul az Alföld akkor nem is így nézett ki. Nem fátlan, homokos puszta, hanem ligetes, mocsaras bel- és árvizekkel átjárt terület, ahol éppen ezért dús fűvű rétek legelők voltak. Ezért a település szerkezet már akkor is gyérebb, a népesség kevesebb. A török uralom csak felgyorsította az apró települések pusztulását, az óriásfalvak, nagy lélekszámú mezővárosok létrejöttét. Az Alföld népessége majd a 15 éves háború időszakátol indul rohamos fogyásnak.
A régi Alföld tájképéről szemléletes leírást olvashatsz Jókai Mór Egy magyar nábob c. művének első oldalain. Magyarország egyik (fő) jelképének tekintett homokos puszta a Széchényi-Vásárhelyi páros által elkezdett Tisza-szabályozás érdeme, azaz nem több, mint másfél évszázados. Tekintve, hogy a honfoglalás 1117 éve történt az Alföldet tekintve így ez a 150 év az összidő 13,42 %-át adja.

Még egy érdekesség: a múlt évtizedben volt egy ún. Vásárhelyi terv, amely azt célozta, hogy az egyre nagyobb árvizek ellen ne a gátak magasításával véfekezzünk, hanem adjuk vissza a természetes ártér egy részét. KB. félmillió hektár (5000 km2) gyengébb minőségű földterületnek a szántóföldi termelésből való kivonásáról volt szó. A mezőgazdaság nem szűnt volna meg hanem visszaalakult volna ún. ártéri gazdálkodássá. Plusz még terveztek 6 nagyméretű ideiglenes tározót, amely szintén segít felfogni nagy mennyiségű vizet

Minorkavidor 2013.03.11. 18:26:44

@sirdavegd:

Kiegészítés: az egyes területek eltérő népsűrűségét figyelembe véve finomíthatta Szűcs Jenő Az utolsó Árpádok c. művében a tatárjárás korábban 50%-os tartott és tanított (még én is így tanultam) veszteségét 15-20 %-ra.

Minorkavidor 2013.03.11. 18:28:18

@Piere de La Croix:

Megelőztél!:)) Egy véleményen vagyunk!

Minorkavidor 2013.03.11. 18:32:04

@...elmúlik...:

Bocs, lehet, hogy félreérthető voltam, elnézést! A katonai értékelésedet én is osztom! Csak a csata és 15 éves háború demográfiai hatásaira kívántam rámutatni, amelyek a XVIII-XX. században döntően befolyásolták Magyarország történelmének alakulását.

Minorkavidor 2013.03.11. 18:35:46

@Fredddy:

Bár a kunok feudalizálódása elég szépen előre haladt ahhoz, hogy a török portyázók elleni telekkatonaság (könnyűlovas csapatok) felállításáról döntsenek.

Fredddy 2013.03.11. 21:34:26

@Minorkavidor: sőt, én úgy tudom, erdős puszta volt az Alföld, tehát a füves mezőt kisebb erdőcsoportok tagolták. Ma a Hajdúság egyes részein van még meg ez a fajta táj+sok helyre a huszadik században telepítettek vissza kisebb erdőket.
A Sárrét-vidék mocsárvilágáról és az ahhoz kapcsolódó történetekről-legendákról régebben olvastam egy nagyon érdekes könyvet, sajnos nem emlékszem a címére, de jó néhány törököt nyelt el sokszor csónakostul a mocsár ott, ahol ma szilárd talajba szánt barázdát az eke:)

Fredddy 2013.03.11. 22:04:04

@Minorkavidor: érdekes egy nép, az biztos. A IV. Béla által nekik kijelölt területen még a régi, nomád életüket élték, csak a XIV. században kezdtek letelepedni és a csóróbbak földműveléssel foglalkozni, ekkortól lesznek a nemzetségfőkből kunkapitányok, ami már a feudális földesúrhoz hasonló tisztség, de a földek felosztására a XV. századig kellett várni. A megkeresztelésük is nehezen ment (pedig igyekeztek), még az 1400-as évek végén is voltak Magyarországon pogány kunok!
A többségi társadalommal emiatt nem is volt felhőtlen a viszony, egyes vélekedések szerint a komondor kutyafajta is ennek köszönheti a nevét: a komondor szó eszerint a ,,kunocska" régies alakja, összhangban azzal az ősi magyar szokással, hogy a kutyát az ellenségről nevezzük el (Burkus, Szultán, stb).

2013.03.11. 22:08:34

@Minorkavidor: Á nincs ezzel gond, tudod a jó pap is holtig tanul...
A történelem pedig nem matematika, ott egyszerűbb minden:-)

APImásik 2013.03.13. 09:47:13

Szia Lemil:)

Köszi a cikket.

Sajna a franci /európai/ lovagoknak lassan esett le, hogy eljárt felettük az idő... a képzett gyalogság kb innentől kezdve bucira verte a nehézlovasságot minden csatamezőn.
Legyen ez európai(100 éves háború, huszita háborúk, + Franci király kínlódása Itáliában... )
Ekkor kezdenek beerősíteni a svájciak is(talán a függetlenségüket is mostanában vívják ki Morgartennél amikor is a Habsburgiánus arcoskodó lovagokat rúgják s.be..)
Szóval egyszerűen a lovagkornak bealkonyult. Ennyi.:)

Titus Pullo Urbino 2013.03.21. 12:08:20

@APImásik: nem teljesen igaz ez, amit írsz, a nehézlovasság egészen a XIX. századig jó formáját hozta bárhol, pedig ekkorra már nemcsak gyalogsággal, hanem seregbontó tüzérséggel is szembe kellett néznie. A vértesek a szabadságharcban sok ütközetet eldöntöttek, a magyar huszársághoz hasonlóan (meglepő módon kettejük összecsapása sem papírforma szerint alakult, hanem vagylagosan, a könnyűfegyverzetű huszárok is győztek elég gyakran vértes alakulat felett). A lovagkor szerintem az utolsó vértesekkel halt ki, de nem a XIV., hanem a XIX. században.

@Hiryu2,01: köszi a cikket, szuper volt.

Fredddy 2013.03.21. 12:32:59

@Titus Pullo Urbino: Ezzel nem értek egyet, a lovag és a nehézfegyverzetű lovas nem ugyanaz, a lovagság egyben társadalmi csoport/jelenség is, és magával hoz egy (csatamezőn utóbb igen károsnak bizonyuló) magatartásformát is. A nehézlovasság természetesen Pávia után is megőrizte jelentőségét, de ezek már nem dicsőséget kereső, zabolá(zhata)tlan urak voltak, hanem jól szervezett, fegyelmezett katonai egységek, akik ott és akkor támadnak és vonulnak vissza, ahol és amikor a parancsnok utasításai szerint kell. Szerintem ezt a változást nevezik a lovagkor végének.

Az 1848-49-es magyar sereg nagy hiányossága volt, hogy a csatát eldöntő ütőerőnek számító vértes nehézlovassággal nem rendelkezett, és az ő feladataikra is az elvileg kiegészítő-támogató feladatú huszárokat kellett bevetni- hogy a huszárok ebben a szerepben is megállták a helyüket, az tényleg a vitézségüket mutatja.

David Bowman 2013.03.21. 13:24:49

Az utolsó lovasrohamot a 2. vhban a magyar huszárok intézték, mellesleg sikerrel.

Titus Pullo Urbino 2013.03.21. 13:27:19

@Fredddy: értem az individuális alapon tett elhatárolást, csak azt is figyelembe kell venni, hogy a megfutás egyénileg is történhet és csapatban is, ennek nincsen köze a lovag / vértes elkülönítéshez. A jó lovagok ugyanúgy összetartottak előremenetelben és visszavonulásban, mint egy vértes egység, de egy vértes egységet is szétszabdalhatott gyalogság, tüzérség, vagy huszárság. "In massa" kell őket kezelni és akkor nincsen sok különbség. A lovassági mozgások lényegéből adódóan még a legfegyelmezettebb lovak is egybetartanak, követik a szomszédaikat, ezért fordulhatott sokszor elő, hogy alakzatban mozogtak előre és hátra is, a ló a tömeget, a többi lovat követi. Sok parancsnok, vagy alakzatból kifutó egyéni lovas vesztét okozta, hogy a ló egymagában maradt és csatlakozott a legközelebbi csapathoz, például az ellenséghez húzott be. Woroniecki herceg is így esett fogságba, de több huszártiszt veszte is ez lett. A lovasság nagy hátránya ez, nem tűri az egyéni mozdulatot.

Amit a vértes - huszár vonalról írsz, az teljesen igaz, hátrány volt, hogy nem volt ilyen alakulat, de a huszárok sosem ijedtek meg a vértestől, ez még a kuruc virtusból maradt meg. A rendes huszárnál nemcsak vágó- és lőszerszám volt, hanem egy fokos, amivel meg lehetett lékelni a vértet. De egy jó pallos is sokat ért, a turai ütközet után sokáig csodájára jártak egy kettévágott vértes sisaknak, benne egy fél fej, jó erőben lehetett a huszár, aki egy csapással ilyet vágott.

Fredddy 2013.03.21. 14:02:50

@Titus Pullo Urbino: így jobban végiggondolva nem is tudom, hogy volt-e valaha más magyar lovassági alakulat az 1700 utáni hadseregekben, mint huszárság, a kiegyezés után voltak ulánusok a honvédségben, de azok is horvátok voltak.

@David Bowman: az 1941 augusztusi mihajlovkai roham tényleg sikeres volt, és lenyűgözte a szemtanúkat, de nem az volt az utolsó, a wikipedia olasz, sőt, amerikai lovasrohamokról is ír a háború későbbi szakaszából. Én valahol kozák lovasrohamról is olvastam 1944-ből.

Titus Pullo Urbino 2013.03.21. 16:00:52

@Fredddy: az ulánusok nem horvátok voltak, hanem lengyelek, akik pl. megnyerték a szolnoki csatát.

www.wysocki.hu/old/irasok/fegyv/dzida.htm

A horvát lovasok svalizsérok voltak, (cheveaux-légers) akiket "Szűz-Mária" huszároknak csúfoltak, olyan gebéken ültek (sokkal alacsonyabb marmagasságú lovuk volt, mint a huszároknak).

@David Bowman: A MVH-ban Piljev kozákjait harckocsizó egységekkel együtt vetették be, a hortobágyi páncélos csatában elég jól teljesített ez a különös, vegyes alakulat. Ez 1944. őszén volt, úgy tudom, hogy a lovasok nem mentek nyugatabbra, később már nem vetették be őket. A magyar huszárosztály már ebben az időben lovak nélkül harcolt. Lengyelországból visszavezényelt lovas csapatok végigharcolták az erdélyi visszavonulást, majd Kiskunhalasnál vetették be őket utoljára lovasan, ezután lóról szállt alakulattá váltak és a Vértesben, 1945. március 15-én morzsolták fel az utolsó magyar huszáregységet. Nagyapám öccse itt halt meg (Jászkun Huszárezred, II. lovasszázad), az életben maradtak közül meg kevesen jöttek csak haza Szibériából.

magyarhosok.hu/tesztr/main.php?menu=6&id=6474&s=2#2

Ezt a fejfát nagyapám faragta és állíttatta 1979. környékén.

Fredddy 2013.03.21. 22:27:09

@Titus Pullo Urbino: nem a 48-49-es szabadságharc idegenlégiósairól írtam a horvát ulánusokat!
1868-ban, mikor újjáalakították a Magyar Királyi Honvédséget, 32 lovasszázadot állítottak fel, amiből volt 28 magyar huszárszázad és 4 volt horvát és ezek ulánusok voltak, mondván, hogy a K. u. K. is az ulánusokat sorozza innen. (Olyannyira horvátok voltak, hogy a szentkoronás-középcímeres sapkarózsájukon is horvát felirat volt). 1874-77 közt a századokat ezreddé szervezik, akkor ez lesz a X. dzsidásezred, aztán 1882-ben pedig őket is huszárokká alakítják, és innentől nincs más a magyar hadseregben, csak huszár (a 2. vh után még egy darabig vannak, talán még a Rákosi-korszakban is, aztán már csak hagyományőrzőként)

APImásik 2013.03.23. 23:18:50

@Titus Pullo Urbino:
:-)
Tamáskodom.:)
A lovagkor akkor ért véget, amikor a feudalizmus is lehúzta a rolót... ez pedig fejlettebb országokban a manufaktúrákkal kezdődött... (Persze nálunk 1930-ban is feudalizmus volt...de ez Ungarisztán...:-) )
Képzett és fegyelmezett gyalogságot nem/nagyon ritkán tudtak megfutamítani a nehézlovasok a középkor vége felé és az újkorban.
Persze, ha váratlanul érte a gyalogságot a roham, akkor mentek a levesbe, de fésztufész (+fegyelmezett gyalogság!) akkor lovagoknak végük volt.
pl. Waterloo... a franci vértesek vs angol négyszögek... mentek a francik ész nélkül körbe-körbe a 4szögek körül... és halomra lőtték őket.

Egyszerűen akkor a törökök modernebbek voltak...
300 év múlva fordult a kocka...

manager2008 2016.05.20. 00:12:45

@APImásik: A nehézlovasság (korai és későbbi változatai) a ló és az ember kiválasztáa szempontjából is több tulajdonság tekintetében különbözött. A nehézlovasság ló fajtái nagyobb méretűek, és erre a célra alkalmas fajtákat tudtak használni, a terhelhetőségük nagyobb volt és a ló súlya is. A nagyobb tömeg komolyabb átütőerőt jelentett, de egyben lassú és fáradékony volt. A mozgékonysága csekély volt, érzékeny volt a talaj nedvesség tartalmára is, (felázott, stb.) Nehézkes volt az emelkedőkön é lejtőkön. Ideális körülmény a lovasrohamra ritka volt. A könnyű lovaság alapvetően arab, akhal , stb lovakból kiállítva volt eredményes. terhelhető, nagy távolságokat tudott naponta bejárni. De kis súlyt vihetett, a lovas is alacsonyabb volt. Előnye a gyorsaság, hátránya a kis tömeg, gyenge vagy nem létező páncélzat. Eleinte lovas íjász, stb. fegyverzet, később huszárság. Alkalmazása nem áttörésre volt jó, hanem a megkerülés, üldözés, felderítés, stb. volt a cél. A huszárságot bevetni közelharca nehézlovasság ellen csak kedvező körülmények és létszám fölény esetén volt érdemes. Ha a törökök könnyű lovasságot alkalmaztak, velük szemben csak rövid ideig volt esélyes a nehézlovasság, mert kifulladt. Igazából a katona földrajzi szempontok befolyásolták a nehézlovasság alkalmazhatóságát, a csatatér kiválasztása volt a döntő. Ez a gyakorlatban nehezen sikerült (hegyes, vizes, lejtős, stb. a terep nagy része. Elég volt egy komolyabb eső és a nehézlovas nem volt jó sok mindenre (Európában). Mivel gyakorló lovas vagyok látom mi a különbség.
süti beállítások módosítása