Nem tudom, rajtam kívül van-e itt még valaki, akinek anno az iskolában kötelezően néznie kellett a közvetítést Brezsnyev elvtárs temetéséről.  Legyünk őszinték, annak ellenére, hogy a nemhivatalos tetszési index 99.9%-volt, inkább néztük volna a Csillagok háborúját. Szürke, unalmas vontatott műsor. Sajnos nem volt jobb a helyzet a kor propagandaplakátjaival sem, amelyeknek a testvéri  népeket kellett volna buzdítania, hogy emelt fővel haladjanak a szocializmus építésének útján a világbéke  felé. 

Brezsnyev és kora

Első titkárként (1966-tól főtitkárként) Brezsnyev konzervatív fordulatot hajtott végre, véget vetett a hruscsovi szabadabb politikai szellemnek, a desztalinizációnak. Legfőbb támasza a pártbéli nómenklatúra volt, amely elvetett mindenfajta reformot, kizárólag hatalma és privilégiumai megtartására törekedett, segítségükkel visszavette a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöki tisztségét is.

. Az 1960-as évek végére mélypontra jutottak a szovjet-kínai kapcsolatok, az igazi krízist azonban az 1968-as "prágai tavasz" jelentette. Brezsnyev az SZKP KB egyik 1965-ös ülésén leszögezte, hogy a Szovjetunió saját érdekövezetének (kvázi gyarmatának) tekinti a "baráti szocialista országokat", ez a Brezsnyev-doktrínaként ismertté vált elv alapozta meg a Varsói Szerződés intervencióját a "revizionista, szovjetellenes" dubceki vezetés letörésére, és a fegyveres beavatkozás kis híján megismétlődött az 1980-as lengyelországi krízis idején.

A (nemegyszer kijátszott) fegyverzetkorlátozási egyezményeket ugyan aláírta, de soha nem tett le a "szocialista elvek" akár erőszakos úton történő terjesztéséről.terjesztéséről: A szovjetunió a gyarmati rendszer széthullás után  Afrikában igyekezett befolyásra szert tenni, majd 1979-ben a Vörös Hadsereg bevonult Afganisztánba.

A  reformokat elutasító, bezárkózó, a  nyugattól minden téren egyre jobban lemaradó rendszer  a Brezsnyev-éra utolsó éveiben a stagnálás jeleit mutatta - ez az úgynevezett pangás időszaka. Ekkorra már tragikusan leromlott a pártfőtitkár-államfő egészségi állapota: 1976-ban a klinikai halál állapotába is került, ezután napi 2-3 órányi munkánál többre nem volt képes. Általános idegi-pszichikai gyengeségtől és agyi érelmeszesedéstől szenvedett, ráadásul a gyógyszerektől egyfajta narkotikus függése is kialakult.

Az l980-as évek elejéig azonban a szovjet gerontokráták úgy gondolták, hogy uralmuk majd örökké tart. Ennek érdekében mindent meg is tettek; például egyre horribilisabb pénzeket pumpáltak a Kreml-kórház és a kormányőrség felügyeletével működő különleges vidéki szanatóriumi hálózatba. Ezenközben igyekeztek minél jobban kímélni magukat. Ahogyan múltak az évek, a pártvezetés és kormányülés tanácskozásai egyre rövidebb ideig tartottak, mert a szovjet országnagyok öregedő serege fizikailag tényleg nehezen bírta már a gyűrődést. Az üléstermekből nyíló pihenőszobákban gyógyszeres táskákat szorongató, elsősegélyre berendezkedett Kreml-kórházbeli orvosok ilyenkor az EKG-gépek mellett gubbasztottak, attól tartva, hogy valamelyik idős páciensük hirtelen rosszul lesz. A pártvezetés tagjait vidéki útjaik során mindenhová nyugati műszerekkel berendezett rohamkocsi kísérte. Az országos rendezvényeken is bevetésre készen állt a KGB kilencedik részlege, vagyis a kormányőrség váratlan mentésre kiképzett orvosai. Néhányszor sikerült nekik megakadályozni, hogy a május elsejei, vagy a november 7-i díszszemlén nehogy összeessen a dísztribünön, netán tüdőgyulladást kapjon a vezetés valamelyik tagja. Az 1970-es évek végének zord novemberi időjárásában egyik alkalommal a Kreml-kórház kezelőorvosainak tanácsára Brezsnyev egyszerűen lefújta a moszkvai dolgozók felvonulását, amire pedig alattvalói hosszú ideig készültek.

Persze ezek az agyérelmeszesedett alakok azt is meghatározták, mi lehet az elfogadott művészet.  Aki beállt a sorba, jól járhatott: állami dácsa, kitüntetések, járadékok, utazás nyugatra... Akinek a művei viszont  nem nyerték el az uralkodók tetszését... Zaklatás, letartóztatás, börtön, "pszichiátria intézetek",  erőszakos "gyógykezelések", GULAG, szerencsésebb esetben száműzetés várt azokra, akiknek művei nem illeszkedtek a vezetőség által elfogadottak közé. A legszebb, máig követett szovjet/orosz hagyományok szerint...

(Szozsenyicin, Viszockij..)

A plakátművészt is "elsatnyult" ,a falragaszok az utcai, munkahelyi népnevelés igencsak hatástalan eszközeivé váltak.

Összehasonlításképp egy-egy ismert plakát a második világháború, és a sztálini korszak plakátjaiból.

Megjegyzés: Igyekeztem a blog témájánál maradni, ezért a "Gyártsunk több Zaporozsecet az ötéves terv sikeréért!" féle plakátok kimaradtak.

Igen, Iván, a hős harcra kész. Látszik rajta, hogy ha kell, puszta kézzel fog a Tigris tank csövére csomót kötni,  miután ifjúkommunista Terminátorként végzett egy komplett SS hadosztállyal.

Itt pedig maga sztálinelvtelentárs kormányozza a nagy szovjet hajót. ( A zátonyt a képen  NEM ábrázolták.)

Jó tudom, sehol egy kis szexuális utalás, megmentendő tépett ruhájú szőke hölgy, de higgyétek el, kenterbe verik a gyermekkoromban is mindenhol látott falmatricákat. Nem csoda hogy akkoriban akkora értéke volt egy félmeztelen hölgyet ábrázoló kártyanaptárnak.

Jöjjön hát, aminek jönni kell.

 Navigare nesesse est

Űrhajózni legalábbis, hiszen ebben az időszakban úgy tűnhetett a kor Ivan Ivanovicsának, a burzsujok csak messziről nézik a szovjet űrrakéták izzó lángjait. 

Az első képen a Nagy Medve figyeli gyanakodva a hátulról lopakodó űrsiklók árnyait. Vajon hová tartanak?

De azért leszögezi az igazságot: "A világűrnek békésnek kell lenni!"

 Ha jól látom, ez a plakát az Interkozmosz-programban résztvevő országoknak a zászlajait mutatja, akik természetesen a békés kozmoszért dolgoznak. 

Ahogy ez a galamb is. Hacsak nem egy végtelen pride rendezvényt reklámoz. Na jó, igazából  a galamb a SDI, a Stratégiai Védelmi kezdeményezés a reageni "csillagháborús" programja ellen tiltakozik

Aminek ugye a fő eszköze az űrsikló volt, az elvtársak szerint legalábbis.

A jó, a rossz, és a csúf

Kannásbornak nem kell a cégér, gondolhatták a  felelős appatátcsikok, így nemigen törődtek azzal hogy a katonai szövetségüket, a Varsói Szerződést reklámozzák az emberek előtt. Nem csoda , hogy alig  találtam ilyen plakátot. 

Itt kicsit szétfolyt arcú klónok menetelnek Nyugat felé. a szélmalomból gondolom, a célpontjuk Hollandia.

Itt pedig jönnek a tankok! Több, mint ahány működőképes páncélosa most lehet a magyar hadseregnek. 

Na szóval. Együtt legyőzhetetlenek leszünk etc....   Hirdeti ez a remek időzítéssel,  a harmincötödik évfordulóra 1990!-ben kiadott plakát.

Persze ahol fény, ott az árnyék is, ahogy Yoda mester coelhoi mélységekbe süppedve dünnyögni szokta. ( A képbe lassan beúszik egy csillagromboló. Palpatine gonoszul kacag)

A NATO! 

Erre az időszakra a plakátok szelídebbek lettek, az amerikai katonák már nem ették rajtuk élve a csecsemőket. 

Bár ínyenceknek itt egy későbbi  jugoszláv plakát:

Tehát a NATO. Mit kell tudni róla? Például fejősteheneket reptetnek, hogy fenyegethessék a békét.

Ráadásul, ahogy ezen a sztálini korból itt maradt karikatúrán látjuk, addig ver, amíg pénzed van.

 Hogy aztán a kizsarolt pénzből csak fegyvereket gyártson, erőszakkal eladva a többieknek, hiszen a legfontosabb a profit.

 Mert ők bizony alig várják hogy üzembe helyezhessék a Skynetet.

 Persze mint tudjuk, az USA és a NATO is  mindent megtesz, hogy elleplezze a valós énjét: 

 De szerencsére mindenki tudja milyenek a lelkük mélyén:

 A bomba rossz! Ne szokjatok rá!

Na ja... Ezzel keltünk és feküdtünk. Az atomfegyverek hatása köszöntött ránk nap mint nap a faliújságokról, a levetített oktatófilmekből, a tankönyvekből. Előbb tudtuk, hogyan kell védekezni a kihullott radioaktív csapadék ellen, mint meglett volna a jogsink a Simsonhoz.

De azt tanították a XXI. század már atomfegyverek nélküli lesz, ha elég hangosan mondunk nemet.

Elmondhattuk, burokban születtünk.

Hiszen a Szovjet testvérek őrzik a kapcsolót. Vagy az egyre gyakoribb áramszünetre hívták fel a figyelmet?

De akkor a csapból is a neutronbomba folyt... ami ugye épen hagyja az épületeket, csak az életet pusztítja el. Két plakát, ami egy akkor gyakran idézett versrészletre rímel. 

Megpróbálom idézni: 

"Megmaradt a Pieta és Mózes, 

és a Sixtusi-kápolna is megmaradt.

Csak Michelangelo volt az áldozatok között." 

Aki megfejti, mit akar ábrázolni a hagymakupolát evő mutáns csecsemő, vendégem egy italra.

 Ez a plakát pedig a neutronbomba láthatatlan, gyilkos sugárzására figyelmeztet(?):

 De ha  mind összefogunk, 

akkor a kardokból ekevas, 

 vagy épp húsdaráló lesz.

 Eljön végre a béke, ahol vidám gyerekek játszanak mindenfele.

 De kedves olvasók, kérlek titeket, addig se felejtsétek el: Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt! 

 Zárásul a szerző magánvéleménye. A fentiek fényében is értetlenkedve figyelem azokat, akik ebbe a korszakba rángatnák vissza országukat. Nekik üzenem: 

http://www.parameter.sk/rovat/kulfold/2012/11/08/30-eve-halt-meg-leonyid-brezsnyev

http://www.xxszazadintezet.hu/rendezvenyek/neha_furcsa_hangulatban_azok/kun_miklos_a_szovjet_gerontokr.html