Hk417 kolléga négy héttel ezelőtt számolt be a dán Nemzeti Gárdában szerzett első tapasztalatairól. Mivel a poszt szép látogatottságot tudhat a magáénak, s a kommentelés is elég élénk volt, na meg azért, mert sokan kértétek a folytatást, íme hk417 jelentésének második része (exkluzív fotókkal!) a Hjemmeværnet Borris fedőnevű harcászati gyakorlatáról.
Természetesen most is kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, különösen azokéra, akiknek van összehasonlítási alapjuk arról, hogy idehaza (vagy más országokban) hogyan zajlanak a hasonló harcászati gyakorlatok.
Most mondom: nem lesz rövid, tehát akinek gondot okoz az olvasás, vagy nem érdekli a téma, neki se álljon!
A terület és egyben az egész buli neve Borris. Itt képzik amúgy a sereget, elsősorban raj-, maximum szakaszszintű harcászkodásra. A terep nagyon változatos: erdők, rétek, homokos területek, kisebb vízfolyások, mocsarak, tavak, a hegyeken kívül minden (az ország, vagyis Dánia legmagasabb pontja amúgy 173 méter, ami nálunk még dombnak is gyenge, pedig mi sem vagyunk egy kifejezett alpesi ország). A területen rengeteg pálya van kialakítva és szinte bárhova pillanatok alatt telepítenek egy-egy távirányítható célcsoportot a feladatnak megfelelően, pirotechnikával, bukóalakokkal, amivel csak kell.
Mivel messze nem "alapszintű" a hancúrka, ezért szigorú feltételek mellett lehet részt venni:
- mind a 4 alapiskolának meg kell lennie;
- legalább 2 év szolgálat és évi minimum három sima lőgyakorlat és legalább öt terepgyakorlati részvétel;
- ebből következik, hogy az illető már hivatalosan megkapta a saját fegyverét az összes cuccal együtt!
Ezek közül én természetesen egyiknek sem tudtam megfeleni, bár puskám már volt egy ideje, de hivatalosan tartalékfegyverként szolgált a századnál és ilyennel nem játszhatunk az ehhez hasonló éles harcászati gyakszikon/képzéseken!
Amire azért egy cseppet büszke vagyok, hogy az egész jyllandi régióból érkező több száz résztvevő közé parancsnoki előterjesztésre (külön Opk-engedéllyel!) kettőnket mégis beengedtek A másik katona szintén a mi századunkból való és nemrég szerelt le a seregből, két afgán turnussal a háta mögött. Ezt úgy tudták rendezni, hogy pénteken az indulás előtt egy órával kellett jelentkeznünk a helyi központban, ahol hamar és ünnepélyesen átadták a fegyvereinket mindennel együtt, ráadásul egy szép diploma kíséretében. Úgyhogy már hivatalosan is enyém a vas, ami legkésőbb februártól itthon kéne, hogy lakjon, de azt nem nagyon szeretném.
A beosztáskor egy 6 fős rajba kerültünk, tehát 4 igazi komoly veterán, meg mi, a két kopasz… Akárhonnan is nézem, a parancsnokaink kibaszott rizikót vállaltak, főleg velem kapcsolatban.
Tehát: péntek este megérkezés, körlet-elfoglalás, felszerelés ellenőrzése, bla-bla, majd alvás. Szombat hajnal ötkor ébresztő, kaja, cuccolás és még sötétben már kint voltunk az első gyakhelyen (orcák összekenése, rövid eligazítás).
Első döbbenet a fejemen: itt gyakorlatilag két feladatot kellett lőni.
1.) Lövészet
Beszáll a baka a terepjáróba, ami aztán szépen olyan 30-40 km/h körül halad egy földúton. Az út mellett négy, egymást követő szektorban jönnek fel célok, amikből a lehető legtöbbet kell leszedni. Vannak köztük egész alakok és géppuskások (ez jó sok pontot ér). A célok nincsenek fent sokáig, tehát gyorsnak kell lenni. A célok olyan 50 és 70 méter közötti távon bárhol, bármikor feljöhetnek. A szektorhatáron kapsz egy tűzparancsot, aztán hajrá! A szektor végén másik parancs (stop!), erre csak biztosítok, mert pillanatokon belül folytatni kell. Nagy buli, na!!!
Közvetlenül az autós pálya végénél egy másik játszós hely. Itt a "close combat" szitu: baka a lőállásban leeresztett fegyvercsővel vár. Egyszercsak felpattan elsőre 15 cél, 30 és 70 méter közötti távolságra úgy, hogy a közelebbiek vannak többen. Azonnal (minden külön parancs nélkül) meg kell kezdeni az irtást. Ha mindet leszedted, mielőtt az idő lejárt, tárcsere és hopp, további 25 cél ugrik fel, úgyhogy szopás van. Aztán a vége 35 cél, ezúttal tárcserével, a végét kötelezően sorozattal leszedni! Na, ide háromszor is visszamentem, mert kurvára tetszett (meg ment is faszán!).
2.) Harcjárőr-szituáció
Feladat: A járőr az erősen fedett terepen ellenséges erők után kutatva halad, és amikor ilyet talál, legyakja.
Terep: elég mocsaras, vízfolyásokkal szabdalt sűrű fenyves, néhol kis mocsaras tisztásokkal. Út nincs, térkép van, ezen jelölve a járőr-útvonal. Száraz gyakorlás nincs! Tárazás az erdő szélén, harcparancs, aztán a klasszikus "mi van, ha...?". Harcrend és menet!
Nagyon fontos részlet: a tárazási helyen mindenhol teli tár van a vasban, csőrekap, biztosít!
Tehát járőrözgetünk szépen takarosan, megy a rambó, mert nem tudjuk, hogy mivel találkozunk és hol. Az erősen fedett terep miatt egyesoszlop, 3 méteres térköz. Az első ellenséges célpontot egy kis tisztás túlsó szélén látjuk meg; a raj csendben felfejlődik a takarásban és megkezdjük a támadást. Az első cél lement, de persze az ellen észbe kap és nincsenek kevesen… Fák mögül, árkokból bukkannak ki egyesével vagy csoportosan, a raj támadásba megy, mindenki a saját szektorát lövi, megy a "body-body" ezerrel. Itt is számít a gyorsaság, mert a célok nincsenek fenn órákig, ráadásul a lőszerrel is csak csínján, mert nincs több és ez nem a vége. Egy egész táram, meg még vagy négy lőszer a másodikból bánta, mire elértük a tisztás másik oldalát és legyilkoltunk minden célt. A raj irányítása amúgy egyszerű a PK-nak, mert mindannyiunk fülében ott a rádió. A szokásos biztosítás mellett végrehajtott röpke kis gyűlés után folytatjuk a járőrözést.
A következő ellenséges csoport (szemét módon) majdnem rajtunk ütött, de szerencsére nem futottunk bele és először mi ketten a társammal az élen megkezdtük a támadást, miközben a raj harcolva fejlődött fel, hogy tartani tudjuk a harcrendet és minden szektor tűz alá kerüljön. Végül itt is átmentünk támadásba, de a szemeteknek aknavetőjük is volt. Nem esett jól, amikor előremozgás közben ránkrobbantottak három geci vizesgödröt tőlem alig tíz méterre és hasra kellett vetni magunkat a mocsárban. Mindegy, elértük az ellenség utolsónak hitt vonalát, ahol a többiek fedezete mellett egy baka kirohant és még szétlőtte a rögtönzött állásban "hasaló" két célt. A srác még kint örömködött a vonalunk előtt, mikor a szárnyakon újabb célcsoport bukkant fel, úgyhogy tűzzel fedeztük a visszatérését. A terep biztosítása volt a gyakorlat zárása, mert a feltételezés szerint a nagy ellenséges tevékenység miatt perceken belül jött volna az erősítés… Összesen kilenc lőszerem maradt!
3.) A raj egy előretolt figyelőponton kap nagyerejű támadást
Öt teli tár/fő, a figyelőponton hevenyészve kiépített és álcázott homokzsák-fedezékek az erdő szélén. Egy baka őrségben, a többiek hátul bandáznak (itt készült a kép a társammal, meg a másik, ahol egyedül vagyok). Jön a rádión a riasztás, mindenki csendben és gyorsan beszivárog a harcrendi helyére és várjuk a parancsot, mert egyelőre csak négy lövész "nézelődik felénk" egy autóval a határ túlsó oldaláról. Tehát mi is csak figyelünk, közben a társam beméri a távolságokat azzal kis lézeres távmérővel, hogy tudjuk minden jellegzetes tereptárgy távolságát.
Lefújva, elmentek! Tíz perc mulva megint riadó, de az ellen már átszivárgott, egész közel is vannak, úgyhogy azonnal harc! Első hullám legyakva, de van tüzérségük, szopás! A hátam tiszta föld, homok meg gaz lett.
Második hullám, ezúttal járművekkel is. A szektorok próbálják koncentrálni a tüzet, de nem nagyon van idő, mert rohadt sok a cél és baromi gyorsan mozognak. Kevesek vagyunk, tüzérségi fedezet mellett elszakadunk és a raj hátrább rambózik. A pk. ekkor kéri be a légicsapást, ami aztán eldönti a csatát. Itt a csapatmunkára figyeltek nagyon, pl. hogy mindig mindenki pontosan tudta, hogy mennyi lőszere van még a rajnak; ha egyik szektor lazábban volt, azonnal lőtte a másik céljait. Nézték, hogy a visszavonulás/elszakadás közben hogy tudtuk tartani a harcrendet, bla-bla-bla. Egy táramban maradt vagy 8-10 lőszer.
4.) A "long range" pálya
Ez volt a pihenő pálya, itt kaptunk enni is. Ami a lőszert illeti, 2x20 és 2x13. Kimegy a baka a lőálláshoz, első cél feljön kb. 100 méteren, lelövi, utána hasra és jövögetnek fel a célok 200 és 350 között. Megpróbálja lelövöldözni. Ha elfogyott a lőszer, előre 5 métert egy álló lővészgödörig és a második húszat onnan lőni. A célok nincsenek fenn sokáig, sohasem ugyanott jönnek, terepszínűek. Totál szívás még a félalak meg a géppuskás. Utána mégegyszer ugyanez a 13-as tárakkal, amit már értékelnek. A számítógép még azt is jegyzi, hogy hol találtad el a célt, vagy mennyivel lőttél mellé/elé. Szóval ez csak olyan céllövöldés játék.
5.) Mivel már jól kipihentük magunkat, megint egy gyenge járőrmeló!
Újabb öt teli tár/fő, extra álcázás (van cucc hozzá bőven mindenkinél, meg a hagyományos fű, faág, stb.). A felszerelés-ellenőrzés, harcparancs, satöbbi után indul a hacáré. Itt az volt a fő játék, hogy különböző irányokból jött a támadás, tehát a rajnak sokszor kellet támadási/mozgási irányt változtatni, természetesen a harcrend megtartása mellett. Gyakran percekig csak ketten tartottuk a szárnyat, amíg a raj többi része felfejlődött, vagy éppen egy másik irányból érkező támadást védett ki, illetve vert vissza. Vagy olyankor, ha a zöm kitörést erőszakolt ki és védeni kellett a másik irányba harcolók seggét. Sikeres elszakadás után légiutánpótlás, terep biztosítása mellett a készletek feltöltése (van fasza gyorstöltőnk amúgy, úgyhogy hamar megy), aztán megy tovább a játék! Ez volt a leghosszabb feladat és nagyon sok mindent vizsgáltak közben, az együttműködéstől a parancsnoki munkán át természetesen az eredményességig tényleg mindent. Itt 70% alatt bukta van és olyanokért is hibapont jár, ha rálősz a célra, de az élő fát találod el, ahová azt telepítették!
6.) – 7.) Védelmi feladatok kiépített fedezékekből
Itt inkább az értékelési rendszerről írok, nem részletezem.
Lőszer: mindkét feladatnál számolatlanul sok/fő! A hatosnál a megölt ellenség százalékát mérték: 60%-os teljesítmény alatt bukta, márpedig ebben az esetben egy jó félórás folyamatos harcot képzeljetek el, rengeteg ellenséggel sok hullámban! Kapkodtuk ám a puskát, mert ez a gyakorlat nem 6 fős rajra lett tervezve, aztán még geci módon a tüzérségi csapások alatt egy csomó ellenség jó közel "szivárgott", úgyhogy volt mit aprítanunk.
A hetesnél még annyival nehezítették a dolgot, hogy bementünk harcolni az öt tárunkkal, ami természetesen semmire nem volt elég, pedig nem lőttünk sorozatot, viszont vittünk be három láda löszert. Itt is a kib*szott csapatmunka segített és az ölési százalék mellett ez volt a fő szempont! Elég távol voltunk ahhoz egymástól, hogy lehessen futkorászni a tele/üres tárakkal úgy, hogy szektor nem maradjon védtelen. Aztán vacsora a bázison, egy óra pihenés (kávé, cigi, bandázás), majd vissza az éjszakaira.
A két éjszakai már csak amiatt hozott újat, mert ugye nem láttunk semmit. Védelmi feladat volt, gyengén világított célokra, viszont a rajpéká lőtte a világítókat ész nélkül, mert előrelátóan az alapmennyiségnek több, mint a dupláját szerezte be az ellátóponton, úgyhogy igen jó eredménnyel zártuk ezt is. A kettő közt a fő különbség az volt, hogy az elsőnél járőrben kellett elfoglalni a védelmi pontot, ami azért érdekes volt a sűrű fenyvesben.
Vasárnap
Már csak két gyakszi volt hátra: egy olyan visszavonulást/elszakadást szimuláltunk, ahol a komoly tüzérségi csapások miatt fel kellett adni a védelmi vonalat és házak között, három alkalommal azok tetejéről fedezve a visszavonuló társakat kellett másik védelmi állást elfoglalni, mert a szemetek nyomultak… Közben a pk. kétszer kért az elhagyott állásainkra tüzérségi csapást, de így is visszaszorultunk a fő véderők állásaiig. Elég érdekes volt a falnak támasztott létrán, csőretöltött forró fegyverrel a háztetőre futkorászni.
A másik pedig egy gyenge levezető gyakszi, ahol azt kellett előadni, hogy a harccsoportokra szakított raj visszaveri a támadást, majd újraegyesülve ellentámadásba megy át. Itt is a csapatmunka, a koordináció, továbbá a jó kommunikácós rendszer volt a hatalmas segítség.
Szóval nagyjából ennyi volt és komolyan mondom, minden percét élveztem! Kurva jó csapat voltunk, annak ellenére, hogy a rajban ketten is kopterek voltunk. Arra igazán büszkék lehetünk szerintem, hogy kirívóan jó eredménnyel zárt a raj, egy amúgy sem gyenge mezőnyben. A parancsnok, akinek mi (a két kopasz) köszönhetjük, hogy egyáltalán ott lehettünk, szerintem azóta is vigyorog, hogy neki lett igaza!
Az utolsó 100 komment: