A hazai augusztusi uborkaszezon egyik friss híre, hogy a kormány nem nyilvános telefonhálózattal kötné össze az összes fontosabb kormányzati és közigazgatási szervet. Első körben vezetékes (kanócos) hálózatról van szó, később állítólag megcsinálnák a cucc mobilos verzióját is. Ahogyan azt megszokhattuk, a felkészültebbnél felkészültebb politikusok, újságírók és más véleményvezérek rögtön lecsaptak a témára, nem elmulasztva azt a pikáns történelmi részletet felidézni, hogy annó maga Gerő Ernő kezdeményezte a híres-hírhedt K-vonal létrehozását, amely mintegy negyven éven keresztül a kommunista elit egyik kiszolgálója, egyszersmind szimbóluma volt.

Mivel ezt most vitaposztnak szánom, nem akarom túlhabosítani a dolgot, de azok számára, akiknek nem mond semmit a „K-vonal” kifejezés, röviden összefoglalnám, hogy mit is jelentett ez az átkosban, illetve hogy mit is jelenthet ez napjainkban.

A zárt láncú kormányzati kommunikációs csatorna annó (a kommunista párt különféle hierarchikus szintjein tanyázó, vezető beosztású naplopókon kívül) összekapcsolta az államigazgatás, a „népgazdaság” és a fegyveres testületek valamennyi jelentősebb döntéshozóját. Ha olyan spíler volt valaki, hogy az íróasztalán ott figyelt a K-vonalas telefon, bármikor felvehette a kapcsolatot egy másik, hasonlóan fontos elvtárssal és abban a hitben beszélhette meg vele a kényesebb témákat, hogy mezei telefonközpontos még véletlenül sem hallgathat bele. Hogy ez a rendszer (a 27 éve állítólag véget ért komancsról beszélek) népelnyomó és diktatorikus volt, senki nem vitatja (szegény Thürmer Gyulán és rajongóin kívül), de hogy önmagában egy hasonló távközlési hálózat újbóli bevezetése az utolsó szög lenne az amúgy is haldokló kvázidemokráciánk koporsófedelébe, azt azért nem tudnám olyan magabiztossággal kijelenteni, mint ahogyan sokan teszik.

Mert miről is van szó (ha jól értem).

A mindenhez (is) értő Semjén Zsolt aláírásával ellátott javaslat azt veti fel, hogy minden államigazgatási és fegyveres, valamint rendvédelmi szervet, kormányhivatalt, kormányzati fenntartású közigazgatási szervet (beleértve az állami kórházakat, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot és az Országos Bírósági Hivatalt) össze kéne kötni egy olyan telefonhálózattal, amely független a „normál” távközlési rendszertől (vagy ezzel párhuzamos, ha valakinek ez így jobban tetszik).

Nem kell távközlési szakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk: egy ilyen speckó hálózat (mondjuk néhány ezer végponttal) minden szempontból sokkal jobban védhető, mint a nyilvános. Ami engem illet, a nyilvánosság és az átláthatóság elkötelezett híve vagyok ugyan, azt viszont tudom és elfogadom, hogy egy állam működése/működtetése során naponta (ha nem óránként) keletkeznek olyan információk és adatok, amelyek egyrészt nem tartoznak a nagy nyilvánosságra, másrészt ezek továbbítása mindig is bizonyos kockázatokat rejt magában. És tökre normálisnak tartom (pedig Isten a tanúm, hogy amúgy nem vagyok Pintér Sándor lekötelezettje), hogy az állam mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket megvédje az illetéktelen (hazai és külföldi) szemekkel és fülekkel szemben. A BM-nek és a HM-nek mindig is voltak külön kommunikációs rendszerei (gondoljunk itt az úgynevezett „ötjegyű telefonszámokra”), amin keresztül a laktanyák, a kapitányságok és az őket felügyelő politikai illetékesek kommunikáltak egymással.

És volt/van hasonló a nemzetközi kapcsolatokban is, ott a híres forró drót.

Az ellenzők (mint említettem) a diktatúra hajtásának tekintik a K-vonal tervezett újraindítását, mert attól tartanak, hogy egy, a kormány által elrendelt rendkívüli helyzetben (Soros György soha nem alszik ugye) a „normál” hálózat(ok) lekapcsolásával ez az információtovábbítás egyedüli csatornája lesz. Márpedig soha nem volt igazabb az a kijelentés, hogy az információ hatalom, mint napjainkban.

Tényleg nem akarom túlspilázni a dolgot, át is adom a kommentelőknek a terepet, ezért még csak annyit: nem rendelkezem bizonyítékokkal, de bevallom, kurvára meglepne, ha mondjuk Angela Merkel a német nyilvános telefonhálózaton hívná fel a Szövetségi Hírszerző Szolgálat vezetőjét, ha beszélni szeretne vele, vagy ha teszem azt Trump elnök az Ovális Irodából lazán tárcsázná az 1-703-697-1776-os telefonszámot és a kezelőtől udvariasan kérné, hogy legyen olyan drága és kapcsolja neki Mattis urat.

Most, hogy utánagondoltam, bizony helyesbítenem kell: nem, Donald esetében ez sem lepne meg.

Nos, itt az ideje az olvasói vélemények felvállalásának. Először is szavazz, hogy szerinted is nagyon aggasztó-e a K-vonal felmelegítésének ötlete, vagy elfogadhatónak tartod, majd fejtsd ki részletesen az álláspontod. Ha mered.